Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-22 / 8. szám
2004. FEBRUÁR 22. - 3. oldal Gályarab lelkészekre emlékeztek Sárváron- , .. -Evangélikus Élet Az 1676-ban gályarabságból szabadult protestáns lelkészekről évek óta közös istentiszteleten emlékeznek meg az evangélikus és református gyülekezetek Sárváron. Korábban a reformáció napján tartották a megemlékezést, azonban immáron harmadik esztendeje február 15-én gyűlnek össze hálaadásra. 1676. február 11-én de Ruyter admirális irányításával egy holland hadihajó közelítette meg a Földközi-tengeren azt az olasz gályát, amelynek fedélzetén gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek sínylődtek. Az admirális erőteljes fellépésének hatására a rabokat átadták neki - így véget ért hitükért vállalt számkivetettségük. A sárvári protestánsok idén az evangélikus templomban gyülekeztek össze azért, hogy hálát adjanak a 328 esztendeje történt szabadulásért. Az istentiszteleten Szentgyörgyi László református lelkész hirdetett igét Mt 21,12—13 és Zsolt 35 alapján. Igehirdetésében kiemelte: különleges lehetőség, hogy az Urat hívhatjuk segítségül hitünkért folytatott harcunkban; különleges lehetőség, hogy az Úrért tehetünk erőfeszítéseket. A lelki- pásztor azzal a reménnyel zárta prédikációját, hogy Isten segít elkerülni a felesleges harcokat, és segít elviselni, javunkra fordítani a megérdemelt támadásokat. Az istentiszteletet követően a hívek átvonultak a Nádasdy-vár udvarára, ahol a gályarab lelkészek emlékére állított márványtábla előtt Gyarmati István evangélikus lelkész mondott beszédet. A táblát Sárvár város polgárai készíttették tizenöt, a várban egy évet raboskodott, majd később gályára került protestáns lelkész emlékére. (Abban a városban tartották őket fogva, amely néhány évtizeddel azelőtt a magyarországi reformáció és szellemi élet egyik központja volt, amelynek közelében Sylvester János kinyomtatta Újszövetség-fordítását.) A megemlékezést követően a gyülekezetek vezetői elhelyezték koszorúikat, és a megjelentek elénekelték nemzeti imánkat. Jövőre a református templomban folytatódik a hagyományos emlékezés. E. K. Istentisztelet - ifjúsági rendezésben A budapesti Deák téri ifjúság februári istentiszteletén különleges élményben lehetett részük a résztvevőknek. Egyrészt Gáncs Péter püspök „debütált” az ifjúsági istentisztelet keretei között, másrészt a győri Szela együttes is közreműködött az alkalmon, amelyen a farsangi álarc képéből kiindulva a szerepjátszás, az identitáskeresés kérdése került a középpontba. A Deák téri fiatalok által öt éve életre hívott, havonta egyszer megrendezett istentiszteleti alkalom igazi csapatmunka eredménye. Különlegessége abban áll, hogy az alkalmak minden egyes motívumát - az új liturgia elemeinek kidolgozásától a felcsendülő énekekig - a fiatalok állítják össze. Az istentiszteletek keretét évente más-más témák adják: a szintén az ifjúság által meghívott vendég lelkészek prédikáltak már - többek között - a lélek gyümölcsei, kiemelkedő költőink Isten-képe, természeti-földrajzi formák (például völgy, tenger, sivatag) kapcsán. Ez évben az igehirdetések egy-egy népszokást járnak körül. Az istentiszteletek felfrissített liturgiájában a már kissé megcsontosodott, ősi elemek újra életre kelnek, s közérthetően szólalnak meg az ifjúság tolmácsolásában. A vállalkozó kedvű fiatalok közül mindenki kedve, tehetsége szerint kap feladatot. Ki a témához kapcsolódó, közösen kiválasztott zsoltárt vagy meditációt olvas fel, ki közbenjáró vagy bűnvalló imádságot ír, más a gyónást vezeti, hitvallást mond, vagy a békeüdvözletet hirdeti. Minden alkalom után apró ajándékot kapnak a résztvevők, mely az istentisztelet fő gondolatára emlékeztet; ezek kellő számban való elkészítése a csapat kreatív tagjaitól kíván nem kevés találékonyágot. Mindezek mellett aki pusztán „csak” eljön, az is kézzelfoghatóan tapasztalja, hogy helye és szerepe van az istentiszteleti közösségben: a békeüdvözletet követő kézfogásokban, az úrvacsorái körben - ahol mindenki maga adja társának Jézus testét és vérét -, a gitárral és fuvolával kísért ifjúsági dalok lelkes megszólaltatásában. Ettől válhatnak (s reményeink szerint válnak is) ezek az együttlétek - az apró bakik és fésületlenségek ellenére - erőt és valódi közösséget adó, Istennel való találkozásokká. Krug Emília (Fotó: Szabó Szilárd) Isten mondta ki az igent a nemekre Az elmúlt hétvégén százötvennél is több evangélikus fiatal gyűlt össze az ország szinte minden szegletéből a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban, hogy a fenti, talányos címben elrejtett témában Isten akaratát tudakolja. Napjainkban, amikor a házasságot és a családot egyre intenzívebb támadások érik, a válások és az élettársi kapcsolatban élők száma egyre növekszik (sajnos egyházunkban is), a másságkultusz és az individualizmus virágkorát éli, akkor különösen is fontos, hogy a korszellem nyomásának kitett fiataljaink világos útmutatást kapjanak: mi Isten célja a két nemmel, a férfival és a nővel, illetve a házassággal? E témát előadásokban, csoportos beszélgetésekben és vidám csapatjáték keretében dolgozták fel a résztvevők. A hétvége során a közös éneklésnek is kiemelt szerepe volt. A régi és az új énekek együtt szolgálták az alkalom meghittségének elmélyítését és az előadásokra való ráhangolódást. A kitűnő zenészekből álló csapatot Győri Gábor Dávid vezette. Az előadások során ifi. Blatniczky János szügyi lelkész a Genezis alapján rámutatott, hogy a férfi és a nő teremtmények, az istenképűséget együtt hordozzák, és a házasságot is a teremtő Isten alkotta és áldotta meg. Szeverényi János országos missziói lelkész az Isten rendjéből következő szerepekről és feladatokról szólt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy áldozat nélkül nincs élet, s ez különösen fontos a mai, fogyatkozó és elöregedő társadalmunkban. Egy jó házasságban nem naponkénti, hanem percenkénti megbocsátás szükséges. Előadásának érdekes színfoltja volt az a gyakorlatias szakasz, amelyben a nők „ketyegő biológiai órájáról” beszélt. Mint kiemelte: nem kell azon csodálkozni, hogy sok nő egy adott kor felett egy kétségbeesett pánikreakció következtében mindenáron férjhez szeretne menni, ezért gyülekezeteinkben a határozatlan, tutyimutyi és döntésképtelen férfiakon a sor, hogy „megóvják” fiatal nőtestvéreinket ettől a helyzettől. Verasztó János répcelaki lelkész az Efezusi levél alapján arról tanított, hogy bár a férfi és a nő két külön világ, de Isten a különbözőségekből egységet teremt, és ez egy nagy titok, Isten titka. A két fél személyisége leginkább a házasságban, a másik féllel való kapcsolatban teljesedik ki. Hatalmas csoda, ahogy a két független énből kölcsönösen egymástól függő mi válik, továbbá az ember ebben az önátadásban Istent tapasztalja meg. Arra is kitért, hogy a hívő férj és a feleség közössége a legkisebb gyülekezet, ezért állandó támadásoknak van kitéve. De éppen ezért lehet reménységünk, hogy „a nagy összekeverő” (az ördög) erői sem vesznek erőt rajta, mert Isten tartja meg. A csoportos beszélgetéseken az előadásokon elhangzottakat boncolgatták a résztvevők, valamint személyes élményeikkel és észrevételeikkel építették egymást. Egyebek mellett az is elhangzott, hogy a házasságra még házasság előtt kell felkészülni. Külön öröm volt hallani, hogy a párválasztás előtt álló hívő fiataljaink hívő társsal képzelik el jövendő életüket, hiszen nagyon fontos, hogy a közös élet közös alapon, értékrenden alapuljon. És ez az alap egy hívő fiatal életében nem más, mint maga Jézus Krisztus. A záró istentisztelet előtt a jelenlévők megoszthatták egymással azokat a lelki ajándékokat, amelyeket a hétvége során kaptak, és örömmel hallgatták Oravecz András hiteles bizonyságtételét arról, hogy a párválasztás során is bízvást támaszkodhatunk Isten segítségére, hiszen ö szerez „hozzánk illő segítőtársat”, és a kapcsolatot, majd a házasságot is ő munkálja. A hétvége a piliscsabai gyülekezettel közös úrvacsorái istentisztelettel zárult. (Érdekességként említem meg, hogy Thurnay Béla helyi lelkész köszöntőjében megjegyezte, hogy nem látott még ennyi embert ebben a templomban.) Az oltári szolgálatot Verasztó János, az igeszolgálatot Bőjtös Attila végezte a 95. zsoltár alapján, melyben azt helyezte a gyülekezet szívére, hogy Isten szavának most kell engedelmeskedni, mert ez a helyes válasz Isten megszólítására. Aki ezt halogatja, az vétkezik, mert a „majd” és a „soha” ikertestvérek. Akinek nem kell az ige következményeként létrejövő életváltozás, az nem örökli az ígéretet, de aki engedelmes, az áldást nyer. Kár, hogy a hétvégének nem volt női előadója (hiszen egy hölgy mégiscsak járatosabb a nők lelkivilágában) - igaz, ezt a hiányosságot a csoportok vezetését végző felkészült nőtestvérek kompenzálhatták. Összességében a nagy érdeklődést kiváltó alkalmon a visszajelzések szerint sok áldás volt. Adja Isten, hogy a most hitben hozott elhatározások, döntések kiállják a kísértések próbáját, és egyházunk elkötelezett, példamutató életű házaspárokkal gazdagodjék a jövőben. Matus Péter Krisztián TESTVÉRI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS Az anyaországi evangélikus testvérek segítségére vár egy nemrégiben alakult gyülekezet a Székelyföld központjában, Csíkszeredán. A székelyföldi evangélikus misszió központjaként is működő közösség lelki- pásztora a környező települések magyar evangélikus híveit is nyájába gyűjtötte, istentiszteleteket tart - Csíkszeredán kívül - Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is. A megalakulással egy időben a gyülekezet templom és lelkészlakás építését is célul tűzte ki, hogy otthonra leljen mind a közösség, mind annak választott lelkésze. A helyi városi tanács által kiutalt telken először a rajta álló, romba dőlt épület helyrehozatalába fogtak kinti hittestvéreink. Isten segítségével, valamint háromévi szorgalmas munkával mára sikerült felépíteniük a parókiát és kialakítaniuk egy szép imatermet, ahol - a templom elkészültéig - az istentiszteleteket tartják. Az említett két helyiségnek helyet adó épületszámyhoz csatlakozóan - a Lutheránus Világszövetség és az Illyés Közalapítvány támogatásával - a templomot is felépítette a gyülekezet. Már csak a tető alatt lévő, nyílászárókkal ellátott épület belső befejezése és berendezése (így például az oltár, a szószék, a padok megvásárlása) van hátra. Saját anyagi erő híján ehhez szeretné kérni a honi evangélikus hívek segítségét a kicsiny erdélyi evangélikus közösség. Egyházunk országos elnöksége úgy határozott, hogy böjt első vasárnapjának (február 29.) offertóriumát a Csíkszeredái magyar evangélikusok templomának befejezéséhez ajánlja fel. Erről a döntésről egyébként valamennyi magyarországi gyülekezet külön levélben is értesítést kapott. A lelkész testvérek az egyházmegyei pénztáron keresztül juttathatják el az offertóriumot az országos pénztárhoz. Adja Isten, hogy sokak szívében ébredjen felelősség határon túli magyar evangélikus testvéreink sorsa iránt! K. D. Vitára kész(tető) jelentés az óvoda- és iskolabezárásokról Az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottsága február 11-i ülésén egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta az óvoda- és iskolabezárásokat vizsgáló eseti testület jelentését. A jelentéshez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatról később dönt a grémium. Az eseti bizottság az 1989-től eltelt időszakban történt óvoda- és iskolabezárások, -átszervezések, -összevonások lehetséges okait vizsgálta. A Jauernik István (MSZP) és Lezsák Sándor (MDF) által irányított bizottság tavaly év végén olyan jelentést fogadott el, amely külön- külön tartalmazza az ellenzéki és a kormánypárti oldal véleményét. Lezsák Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy mintegy 1500 olyan település van, ahol az óvodák, iskolák ki vannak téve a bezárás veszélyének. Egyúttal hatmilliárdos alap létrehozását szorgalmazta. Jauernik István úgy vélekedett: alapvető probléma nincs, s a jogi szabályozás is megfelelő. Értékelése szerint a vizsgált időszak tanulsága, hogy nem csupán bezárások voltak, hanem sok új iskola is épült. „Az önkormányzati fenntartású intézmények száma csökkent, az egyházi, alapítványi és magániskoláké nőtt” - vonta meg a mérleget a szocialista képviselő, hozzátéve: óriási létszámú intézmények nem jöttek létre, a tanuló- csoportokban pedig csökkent a gyermekek létszáma. (MTI) Történt valami az EKE ifjúsági hétvégéin... „Nem jó az embernek egyedül...” Isten igent mondott a két nemre, de hogyan tovább ezután? Közel 200 fiatal úgy döntött, hogy - a jelentkezők nagy létszámára való tekintettel két egymást követő hétvégén - az Úr elé áll kérdéseivel, gondjaival, örömeivel. Akadtak olyanok, aki nyitott, engedelmes szívvel készek voltak arra, hogy újat tanuljanak. Sokan közülük életük egy-egy pontján már meghozták azt a döntést, hogy nem akarnak tovább az Úr nélkül élni. Kimondták, hogy „nem tudom megélni ezt a földi életet, mindent tönkretettem, értelmetlenül futkostam. Bocsáss meg, Atyám, hazajöttem a disznóvályútól”. Az egyik fiatalember életében három hete történt ez a döntés. El is mondta bizonyságtételében, hogy addig nem akart megnősülni, semmire sem tartotta a házasságot, sőt kifejezetten taszítónak találta. Most már azonban felismerte a jelentőségét, fontosságát. Az Úr adjon neki erre a földi életre társat, aki a másik fele lesz, s akivel egyek lehetnek az Úrban. Övék lehet az ígéret, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”. Volt, aki meglátta Istennel szembeni lázadását, és térdre borult ezen a hétvégén. Volt olyan is, aki miután szembesült engedetlenségével, megfutamodott. Nem merte felvállalni a döntés súlyát, bár bízik benne, hogy lesz még erre lehetősége. Néhány fiatal szíve bezárult: hangosan tiltakoztak az ellen, hogy csak az Úr tudja, ki a másik felünk, ki az, aki igazán illik hozzánk. „Igenis meg lehet élni a házasságot Isten nélkül is, nélküle is működik!” - hangoztatták. Ők még nem tudják, hogy a lelkileg halott ember cselekedetei halált nemzenek. Csak életből fakad élet, különben az ember tönkreteszi a másikat, a körülötte élőket, gyermekeit. Ezeket a fiatalokat meggyőzni nem lehet, de könyörögni értük igen, hogy még időben megszülethessen bennük a döntés. Olyan „reménykedő” gondolat is elhangzott, hogy „ő még nincs hitben, de azt ígérte, hogy jönni fog velem a gyülekezetbe”. Meddig...? Mikorra várható az első összecsapás? Ki fog engedni? Természetesen a hitben élő, hiszen ez van a szívében. Ha egy halottal kötöd össze az életedet, hullamérgezést fogsz kapni! - szembesült egy csoportbeszélgetésen valaki a valósággal. Senki nem nevetett a másik mondatain, csendes, „mély” beszélgetések alakultak ki a tíz-tizenkét fos csoportokban, de a magánbeszélgetésekben is. Egyikőjük tágra nyílt szemmel, sápadtan döbbent rá arra, hogy önző céljai eléréshez kellett volna az Isten, azért, hogy végre övé legyen az imádott, hitben élő lány. Szívet átmelegítő, hálára késztető volt a már egymásra talált fiatalok látványa. Akadtak közöttük jegyespárok, házasok is, bizonyítva, hogy Isten látja az életüket, tudja, ki a nekik való társ. Jó volt hallani, hogy nem próbálták ki a szexet házasság előtt, hanem megőrizték magukat egymásnak, hogy együtt részesülhessenek ebben az örömben is. Nem kihasználva, aztán eldobva a másikat, hanem ^hálatelt szívvel, felelősséggel, egymás örömére ölelkezve, egymást „megtanulva”. Hiszen ezért adta az Úr a szexualitást, a testi kapcsolat áldását - a házasság részeként. Szó eshetett a gyermekvállalásról is. Erről a kérdésről szintén nem törvényeket felállítva, hanem átölelő szeretettel beszélgethettünk. El lehetne merengeni azon, hogy milyen jó, hogy ezek az ifjak mást szeretnének, nem kiégett kapcsolatokban élni, felelősségvállalás nélkül összeköltözni, hanem házasságban együtt lenni (egy másik neművel!), hiszen ezeket az elhatározásokat megáldja Isten. Milyen örvendetes, hogy azok, akik eljöttek Piliscsabára, már nem akarják Isten áldása nélkül elkezdeni közös életüket! Folytatni kell, és folytatni szeretnénk! Hogy ne a válóperek szaporodjanak, hanem az Úr áldása növekedhessen. Tehát találkozunk... pncs.n
