Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-15 / 7. szám

2004. FEBRUÁR 15.-11. oldal Evangélikus Élet Üzemi az Amrálrúl rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla NÖVÉNYEK A BIBLIÁBAN A mandula Korábban e rovat hasábjain ajánlot­tuk dr. Kereszty Zoltán „Nézzétek a mező liliomait...” című könyvét. A könyvben számos, a Szentírásban elő­forduló növény leírása szerepel. A mű célja azonban elsősorban nem a bota­nikai ismeretek bővítése, hanem az, hogy segítséget nyújtson Isten igében kinyilatkoztatott üzenetének a megér­téséhez. Az előttünk álló esztendőben e könyv alapján időről időre bemuta­tunk egy-egy növényt, remélve, hogy hasznos és érdekes információkkal szolgálunk olvasóinknak. Mivel tavasz közeledik, essék először szó az ószövetségi időkben is elterjedt fáról, a manduláról, amely a tél végén - néha már januárban - elsőként bontja ki virágait. Talán nem is sejtjük, mennyi üzenetet hordoz magában ez a sokak ál­tal kedvelt csemegeként fogyasztott gyümölcs. A Biblia több néven is említi a man­dulát. A sáqéd héber kifejezés fát, haj­tást és termést is jelent, ez arámul lúz (bár a héber szövegben is szerepel így). Egyes területeken ma a lúz szót a man­dulafára használják, a sáqéddel pedig a mandulát mint termést jelölik. A növény mediterrán területen - Kis- Ázsiában, Délkelet-Európában és a Ka­ukázusban - őshonos. A rózsafélék csa­ládjába tartozó, hat-nyolc méter magas lombhullató fa. Levele lándzsás, aprón fogazott. A told értékes termésének tar­tották, egyes vad fajok termesztésbe vo­nását korán megkezdték. Habár korán hozza virágait, gyümölcse mégis későn érik. Magja lehet édes vagy keserű, ez utóbbiból a babiloniak kezdtek először olajat préselni, amelyet Plinius is említ gyógyszerként. Szíriában ma is fontos népélelmezési cikk. A bibliai tájnak meghatározó eleme volt, erre utal több palesztinai helység­név is: például Teli el-loz („mandula­domb”), Ain el-lauza („mandulaforrás”); továbbá Lúz volt Bételnek - amelyet Já­kob nevezett el így, amikor megszállt ott egy éjszakára Hárán felé tartva (lMóz 28,19) - a korábbi neve is. A néphitben a papság buzgóságát és hűségét jelképezi az izraelita pénzeken „makkabeuslili- om”-ként ismert „Áron vesszeje”. Szimbólumként a mandulavessző többféleképpen is értelmezhető. Jeremi­ás előtt egy látomása alkalmával (Jer 1,11) mandulavessző jelent meg, mi­közben szólt hozzá az Úr. Mivel a leg­korábban virágzó gyümölcsfa, az éber­ség, az ébrenlét szimbóluma. (Ezt a két héber szó hasonlósága is kiemelha sokéd jelentése virrasztani.) A szín­arany gyertyatartó, a menóra ágain és a frigyszekrényen lévő, mandula alakú díszítések Isten állandó jelenlétét szim­bolizálják, egyúttal Isten hatalmát és hűségét is hangsúlyozzák. A virágzó mandulaág szerepet kapott a pusztai vándorlás során, amikor Izrael népe fel­lázadt a vezetők, Mózes és Áron ellen. Az Úr parancsára Mózes egy-egy ves­szőt kért minden törzs vezetőjétől, és az Úr színe elé helyezte a bizonyság sátrá­ban. Áron vesszeje is ott volt, mivel ő a Lévi törzs feje volt. Úgy rendelkezett az Úr, hogy akinek a vesszeje másnapra ki­virágzik, azt választja ki vezetőnek. „Áron veszszeje kivirágzott, bimbót fa­kasztott, virágot növelt, és mandulát ér­lelt. ” (4Móz 17,23) így erősítette meg Isten Áron és családja számára az örö­kös papság ígéretét. A kihajtott vessző Isten hűségét is jel­zi számunkra, és egyben az eljövendő Messiás előképe is, akit bűnünkből való szabadulásunkra küldött e világba Urunk. A könyv' alapján összeállította: JCsCs „...mint a béka télen” Révfülöpön 1999 óta minden nyáron történik valami. Minden évben egy hetet töltünk ott együtt, hogy olyan előadásokat hallgassunk meg, olyan beszélgetéseken vegyünk részt, ame­lyek mélyen, a lelkűnkben érintenek meg, Istenhez és egymáshoz is köze­lebb visznek minket. Isten áldását sokkal intenzívebben érezzük az ifjú­sági konferencián. Talán ezért is van az, hogy a találkozó résztvevői évről évre visszajárnak, sőt a közösséghez újabb és újabb tagok is csatlakoznak. Immár második éve, hogy teljesült Réz Nagy Zoltán debreceni lelkész ál­ma, és a révfülöpi csapat tagjainak si­került télen is összegyűlniük. A vizs­gaidőszak végén megrendezett „mini­konferencia” az „Emlékezés és felej­tés” címet kapta. Már a beharangozó körlevélben, e- mailekben érkezett a jó hír: a nyári kon­ferencia minden vezetője - azaz Aradi György, Bariba István, Béres Tamás, Ocsai Zoltán. Németh Zoltán, Réz Nagy Zoltán és Takácsné Kovácsházi Zelma - el tud jönni. A találkozó helyszínéül most is a révfülöpi oktatási központ szolgált, a szobák beosztásának nehéz Ifjúsági hétvége Révfülöpön feladatát pedig Király Attila, egyházunk ifjúsági referense végezte. Nehéz egy ilyen hétvégéről olyan be­számolót készíteni, amely híven érzékel­teti a hangulatot. Nem feltétlenül csak azért, mert nem könnyű szavakba önteni azt az örömöt, amelyet a viszontlátás okoz, és nem is csak azért, mert az elő­adásokról, beszélgetésekről nem készül­tek jegyzőkönyvek. A körülmények azok, amelyek még varázslatosabbá tet­ték ottlétünket: a csend, a szikrázó nap­sütés és a befagyott, behavazott Balaton, amelynek jegéről különleges kilátás nyílt a nyáron emberektől nyüzsgő mó­lóra és partra. Inkább csak ízelítőül - és magunk szá­mára emlékeztetőül - soroljuk fel a fon­tosabb programokat. A hétvégét Béres Tamás „A tudás két partja” című előadá­sa nyitotta, mely az ismeret, a tudat és a tudás különbözőségét, valamint a tudás és az emlékezés-felejtés kapcsolatát járta körbe. Szombaton Takácsné Kovácsházi Zelma „Nem felejtünk bosszúvággyal, vagy emlékezünk kiengesztelődve?” címmel tartott előadást Chamiss, Proust és Fontane irodalmi alkotásait bemutat­va. Ebéd előtt Mónikának, Augustinus édesanyjának életrajzát hall­gathattuk meg. A délutáni szabad program után Németh Zoltán „Mindent vagy sem­mit!” címmel fejtette ki gon­dolatait. Előadásában kiemel­te: ha boldogsá­gunkat pusztán vágyaink ki­elégítésével akarjuk elérni, olyanok vagyunk, mint a me­sebeli kis gömböc. Hiszen nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk, sőt a „nagy zabálás” akár tragédiába is torkollhat. Vacsora után fórumbeszélgetésre került sor, amelyen szóba kerültek a közelmúltban nagy port kavart események (Tilos rá­dió, Káról i-egyetem kontra homoszexu­ális hallgató) is. Reggelenként Ocsai Zoltán, Réz Nagy Zoltán és Aradi György elgondol­kodtató téli történeteit, esténként pedig Ocsai Zoltán és Bartha István áhítatait hallgattuk. A hétvégét istentisztelet zár­ta, Réz Nagy Zoltán szolgálatával. A fenti felsorolásból is látszik, hogy ennyi programról egy rövid cikkben nem lehet részletesen beszámolni. Mindez azonban „csak” arról vall, hogy egyházunkban vannak még érdeklődő fiatalok, akik szívesen meghallgatják lelkészeik gondolatait. Az előző átte­kintésből szándékosan kihagyott szom­bati záróest azonban egy kicsit másról is tanúskodik. Ez ugyanis mindenkinek lehetőséget biztosított arra, hogy gon­dolatait - bármilyen formában - kife­jezze. Ennek hangulatát, tartalmát még nehezebb visszaadni. (Ízelítőül mellé­keljük az egyik performance-ról készült képet és egy másik szövegét.) Különö­sen érdekes és izgalmas, ahogy a fiata­lok szavakban, zenében, mozgásban, kisebb jelenetekben kifejezik gondola­taikat a mindenhol és minden időben jelen lévő Istenről. Az ezen az estén be­mutatott alkotások is megerősítettek bennünket abban, hogy a révfülöpi ta­lálkozók nem pusztán a veze­tők és résztvevők alkalmi egvüttlétei, hanem egy gyülekezetét alko­tunk, és továbbra is van mondani­valónk egymás számára. A kezdeti pró­bálkozások az el­múlt évek alatt ha­gyománnyá értek. A hagyományok pedig egy­úttal közös emlékezetünk hor­dozói, fenntartói is. Mi is azt tesszük, mint a béka télen: az előző nyár emléke­it álmodjuk, és várjuk, hogy a következő nyáron újra a többiekkel együtt lehes­sünk. Brózik Péter - Murvay Tímea evél&levé Szolgálhatnak-e az istentiszteleten laikusok?! Amikor a laikusok istentiszteleti szerepvállalásának kérdését firtatom, konkrétan a bi­zonyságtételre, néhány perces igehirdetésre, igei megtapasztalások elmondására, ta­núskodásra gondolok, s nem a ma is lehetséges ige- és imádságolvasásokra, a hirdeté­sek ismertetésére. Sérül-e a liturgia egy laikus ötperces igehirdetése miatt? Mi volt er­ről Luther véleménye, és mit szól hozzá a mai zsinat? A világ evangélikusságának körében van-e erre gyakorlati példa? Az új Agenda biztosítja-e ennek lehetőségét? Mindezek a kérdések mindeddig megválaszolatlanul maradtak, pedig egyházunk jövője függhet tőlük! Missziói egyházzá akarunk-e válni, s nyitottabbá a hívek és a még nem keresztények felé? Én eddig csak Jézus válaszát ismerem, de ez ma még nem elegendő ahhoz, hogy valóban megszólalhassanak az evangélikus istentisztele­ten a laikusok is! Urunk ezeket (is) mondta: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt. " (Mt 10,32) - „Hirdessétek az evan­géliumot minden teremtménynek. " (Mk 16,15) - „Tegyetek tanítvánnyá minden né­pet (...) tanítva őket. ” (Mt 28,19-20) - „Mert aki szégyell engem és az én beszédei­met, azt az Emberfia is szégyellni fogja. " (Lk 9,26) - „Erőt kaptok (...), és tanúim lesztek. ” (ApCsel 1,8) - „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ” (Lk 6,45) - „A (samáriai) asszony pedig (...) szólt az embereknek: »Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?« Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. ” (Jn 4,28-30) - „ »Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. (...) Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott vol­na tenni.« Erre így feleltek neki: »Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?« És kiközösítették. " (Jn 9,25.33-34) - „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. " (Mk 2,27) - „De nem értük könyör- gök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem. ” (Jn 17,20) - „ [A meggyógyított gadarai megszállottat] Jézus elküldte, ezt mondva neki: »Térj ha­za, és beszéld el. mit tett veled az Isten.« ” (Lk 8,38-39) - ., Ezek után az Úr szolgá­latba állított másokat is (...), és elküldte őket. (...) »Menjetek el! íme, elküldelek tite­ket, mint juhokat a farkasok közé.« Aki titeket hallgat, engem hallgat. "(Lk 10,1.3.16) A kedves Olvasó mit a válaszol a címben feltett kérdésre? Garai András presbiter (Nyíregyháza) EVANGÉLIKUSOK FIGYELMÉBE! Szeretette! kérjük, hogy adója 1%-áról rendelkezzék a Magyarországi Evangélikus Egyház javára. Egyházunk a befolyt összeget új templomok építésére, iskoláink és szeretetotthonaink felújítására és missziói munkára fordítja. Technikai számunk: 0035 Kedves Barátom! Múltkori leveledben panaszkodtál, hogy úgy érzed, mintha átnéznének rajtad, mintha csak egy tárgy lennél csak egy akadály mások előbbre jutásában. Hogy megalázónak érzed, amikor a tanulmányi osztályon órákig vársz egy pecsét­re vagy aláírásra, míg az ügyintéző ott ül az asztalánál, és szemmel láthatólag nem csinál semmit. Vagy amikor felszólalsz egy közgyűlésen, és szinte meg sem várják, hogy befejezd, máris szót adnak a következő felszólalónak. Vagy amikor mész az ut­cán, és az emberek fedőknek, lábadra lépnek, és még neked kell bocsánatot kérned. Azt írtad: legszívesebben rájuk borítanád az asztalt, elgáncsolnád őket. Hidd el, én is ismerem ezeket a helyzeteket! Már régebben kidolgoztam egy gyakor­latot, amely esetleg neked is segíthet, hogy olykor csak mosolyogj ezeken. Ez a feladatsor - mint ahogy a reggeli torna is - arra szolgál, hogy felkészülten in­dulj a napnak. Csak ez a gyakorlat nem a testet, az izmokat melegíti be a mozgásra, hanem a lelket a megaláztatásra. • Állj fel, a kezeidet lazán lógasd a tested mellett! • A testsúlyodat helyezd a bal lábadra! A jobb lábadat emeld fel, és tedd a bal láb­fejedre! • Enyhén rogyaszd be a térdeidet! • A kezeidet emeld oldalsó középtartásba! • A nyakad izmait ernyeszd el, hagyd, hogy a fejed teljes súlyával elnehezedjen! • Most gondold azt, hogy a kezeidbe és a lábaidba szögek vannak ütve, hogy körü­lötted emberek tolonganak, bámulnak, leköpnek téged, és röhögnek rajtad. • Most gondolatban emeld fel tekintetedet, és nézz körül! Tekints rájuk a legna­gyobb szelídséggel, hiszen - ha jól megfigyeled - a tömegben ott vannak családtag­jaid, barátaid, sőt te magad is. • Majd engedd le a kezed, és ülj le. Gondolkodj azon, hogy ehhez képest te meny­nyire vagy kiszolgáltatott és megalázott! írj mihamarább! . Üdv: barátod Ui. Én sem gondolom, hogy minden helyzetet passzívan kell mégélni. Neked kell mérlegelni, hogy mikor mi a jó megoldás. Talán az, ha ilyen szelíd szemmel figyeled az embereket... Révfülöp, 2004. január 31. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gya­korlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló­gyülekezeti státusra a 2004-2005-ös tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végez­nek, és készek egy VI. éves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelkészi szolgálatba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyü­lekezetekkel az egyetem együttműködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítása mellett elsősorban a lel­készjelölt megfelelő elhelyezését kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb 60 so­ros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak a hallgató részére 10 hónapon át szállást biztosítani. Egyúttal kérjük a pályázási szándék egyidejű jelzését a területileg illetékes püspöki hivatalban. A pályázatoknak 2004. március 1-jéig kell az EHE rektori hivatalába megér­kezniük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bővebb felvilágosítással a képzés koordinátora tud szolgálni. Budapest, 2004. január 30. Dr. Szabó Lajos Dr. Fabiny Tamás rektor a képzés koordinátora I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom