Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-08 / 6. szám

10. oldal - 2004. FEBRUÁR 8. Evangélikus Élet Hazafias versek szavalóinak versenye Orosházán A magyar kultúra napjának megünneplése már országszerte hagyománnyá vált, így az orosházi evangélikus iskolában is minden évben megemlékeznek ró­la. Az intézmény humán munkaközössége 2002-ben határozta el, hogy a Him­nusz születésének 180. évfordulója alkalmából szavalóversenyt hirdet, melyen a jelentkezőknek legnevesebb nemzeti költeményeinket kell bemutatniuk. A kez­deményezés nyomán január 23-án már második alkalommal rendezték meg a Kölcsey versmondó versenyt, amelyen az orosháziak mellett nagyszénási és pusztaföldvári versenyzők is részt vettek, sőt a megmérettetésre az ország evan­gélikus iskoláiból is számos szavaló jelentkezett. A versenyen 22 tanulóval össze­sen 15 oktatási intézmény képviseltette magát. A megnyitó izgatott, ám felemelő percei után két zsűri előtt zajlott a verseny. A 7-8. osztályosok produkcióit Lázárné Bozó Klára, Lukovicsné Ramasz Edit és Vetésiné Petrányi Erzsébet értékelte, a középiskolások megmérettetésénél pedig Brachna Judit, az iskola igazgatótanácsá­nak tagja, illetve Hesz Erzsébet és Jancsó Kálmánná, az Evangélikus Pedagógiai Központ szakértői vállalták a zsűrizést. A 7-8. osztályosok között első helye­zést ért el Kovács Nóra, az orosházi Vö­rösmarty Mihály Általános Iskola tanu­lója (felkészítő tanára dr. Zilahi Lajos- né). Második lett Nagy Fanni, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diákja (felkészítő tanára Mon- tovayné Kruppa Ildikó), a harmadik he­lyen pedig Csizmadia Kristóf, az Oros­házi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanulója végzett (felkészítő tanára Nagy Sándor né). A 9-10. osztályosok között első helye­zett lett Major Krisztina (győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; felkészítő tanár: Ön­né Kazsóki Judit). Ebben a ka­tegóriában a zsűri két második helyezést osztott ki: Perényi Helgának (nyíregyházi Evangé­likus Kossuth Lajos Gimnázi­um; felkészítő tanár: Kisné Ta­más Melinda), illetve Fejes Anikónak (orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakkö­zépiskola; felkészítő tanár: Sülé Margit). A 11-12. osztályosok kategó­riájában első helyezést ért el Bors Anikó (soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium; felkészítő tanár: Bernáth Csa­ba), a második helyen pedig Lő- rincz Leilla (Orosházi Evangéli­kus Általános Iskola és Gimnázi­um; felkészítő tanár: Fülöp Béla) végzett. A legnagyobbak között két harmadik helyezést osztott ki a zsűri: Franczia Dánielnek (győri Péterfy Sándor Evangéli­kus Oktatási Központ; felkészítő tanár: Dunst Eszter) és Fábián Katalinnak (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium; felké­szítő tanár: Kliment Zsuzsanna). A díjazottak jutalomkönyveinek meg­vásárlásában az Orosházi Evangélikus Egyházközség segítette a rendező isko­lát. A különdíjakat az Evangélikus Peda­gógiai Központ, Orosháza Város Önkor­mányzata, a Justh Zsigmond Városi Könyvtár, a Tehetséges Fiatalokért Ala­pítvány, továbbá Gonda Géza és Fülöp Béla tanár ajánlotta fel. A versenyzőknek ebben az esztendő­ben két költeménnyel kellett készülniük: kötelezőként Vörösmarty Mihály Szózat című versét kellett előadniuk, szabadon választottként pedig egy olyan, magyar­ságtudatot hordozó müvet, amelyet vagy Kölcsey kortársa, vagy határon túli ma­gyar költő írt. A versenyt kétéves váltásban tervezik megrendezni. Akkor - a tavalyi évhez hasonlóan - újra a Himnusz lesz a köte­lező vers, hogy ne feledjük el legszebb, legnemesebb kérésünket a magyar kultú­ra napján: „Isten, áldd meg a magyart...” Kilián Szilvia Csizmadia Kristófnak gratulál Ribár János esperes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. február 8. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillag- hegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dé­vai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Sza­bó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Lénárt Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Keczkó Szilvia; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. Keczkó Pál; du. 6. (zenés áhítat) Bácskai Károly; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zug­ló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Ta­más; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos ut­ca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Bujuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodánt u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor - Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. HETVENED VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 20,1-16; az igehirdetés alapigéje: Ézs 1,12-17. HETI ÉNEKEK: 320, 363. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály AMERIKAI KALEIDOSZKÓP 2. A titokzatos Pietro Amint lapunk előző számában már beszámoltam róla, az Amerikai Lutheránus Egyház (ELCA) vendégeként tavaly szeptembertől három hónapot tölthettem az Egyesült Álla­mokban, hogy disszertációmhoz anyagot gyűjtsék. Az EL­CA Központi Levéltárában - amely Chicago egyik külváro­sában található - szeptember 9-én kezdtem meg kutató­munkámat. Mivel az egyetemen lévő lakásom kétórányira volt a levéltártól, így napi négy órát utaztam, nyolc órában pedig a kutatásaimat végeztem. Ez azt jelentette, hogy egy hónapon keresztül heti öt napon át reggel fél héttől - a napi csúcsforgalomtól függően - este nyolc óráig voltam távol. A munkahelyhez vezető út utolsó kilométereit a levéltár igazgatójának, Elisabeth Wittmannak a kocsijával tettük meg. Mind ő, mind pedig nemzetközi munkatársi gárdája (afroame­rikai, svéd, amerikai, etióp lutheránusok) nagy szeretettel fogadtak engem. Elmesélték, hogy né­hány évvel ezelőtt költöztek új helyükre, amely a munkatársaknak és a kutatóknak egyaránt rend­kívül kedvező körülményeket biztosít. A hatal­mas, tágas helyiségek, a kiválóan felszerelt kuta­tószobák, a modern, világos raktárak, a szépen berendezett konyha és fürdőszoba a 21. század­hoz méltó külső és belső feltételeket teremtenek a munkához. Tágabb kutatási témámnak megfelelően a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház II. világháború utáni történetére, valamint külföldi kapcsolataira utaló anyagokat kerestem. Szűkebb kutatási té­mám, disszertációm címét (Ordass Lajos máso­dik, „aktív"püspöksége. A Magyarországi Evan­gélikus Egyház története 1956-58 között) szem előtt tartva pedig annak szenteltem figyelmet, hogy egy másfél évig tartó, de rendkívül izgalmas korszak magyarországi eseményeinek milyen nyomai vannak az Egyesült Államokban. Az egy hónap alatt két levéltári fondba tudtam részleteseb­ben betekinteni. Az egyik a Nemzeti Lutheránus Tanács (NLC), a másik pedig az Amerikai Egyesült Lutheránus Egy­ház (ULCA) anyaga volt. Az általam szem előtt tartott időhatárokon kicsit túllépve azt is megállapíthattam, hogy az egyházunkra vonatkozó legrégeb­bi dokumentumokat egy, a 20. század első harmadában id. dr. Prőhle Károlytól származó, a párizsi Lutheránus Világkonfe­rencia számára készített ismertetés (a trianoni katasztrófának a magyar evangélikusokat érintő következményeit is feltáró anyag), valamint a II. világháború befejeződése után egyhá­zunk első külföldi látogatójának, Stewart W. Hermannak a hi­vatalos jelentése képviselte. Az ELCA-nak készített angol nyelvű jelentésemben ezekről az anyagokról a következőt ír­tam: „Mindkettő azt sugallja, hogy a Magyarországi Evangéli­kus Egyháznak szüksége van a szerencsésebb történelmű lu­theránus egyházak és világszervezetek segítségére.” Kutatási témám szemszögéből a legizgalmasabbak azok az anyagok voltak, amelyek az 1948 és 1950, illetve az 1956 és 1958 közötti időszakból származnak. Ezek a dokumentumok azt tükrözik, hogy milyen nagy volt az amerikai lutheranizmus, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és az Egyházak Világta­nácsa (EVT) érdeklődése az egyházunkban akkoriban zajló ese­mények iránt. Ez az érdeklődés egyszerre irányult egy személy­re - Ordass Lajosra - és az egész egyházra. Az 1948-1950-es és az 1956-1958-as periódus a II. világháború utáni magyar evangélikus egyháztörténet legizgalmasabb és egyben legkriti- kusabbnak számító időszakát foglalja magába. Ebben az időben ugyanis Jézus Krisztus Magyarországi Evangélikus Egyháza harcban állt a baloldali diktatúrával és az azt „belülről” markán­sabban vagy „rejtett módon” támogató egyházi erőkkel. Ordass Lajos személye, működése és sorsa ennek a harcnak az 1948-as „külső vereségét”, majd 1956-ban a „győzelmét”, 1958-ban vi­szont az „újabb vereségét” jelképezte. Az amerikai evangélikus levéltárban talált anyagok hol szinkronban voltak a magyarországi állami és egyházi levéltá­rakban talált eddigi anyagokkal, hol ellentmondtak nekik, hol pedig alapvetően újat hoztak azokhoz képest. Megtaláltam Or­dass Lajos későbbi feljegyzéseinek - az úgynevezett Lila könyveknek - az angol nyelvű „ősanyagait”, illetve Vájt a Vil­mos angol nyelvű naplórészleteit. Ez utóbbiak között egy igen értékes dokumentum is van: Ordass Lajosnak az Állami Egy­házügyi Hivatalban tett utolsó látogatásáról szóló angol nyelvű tudósítás. (Az 1958. januári látogatást követő napon már a tu­datos leszámolás szándékával indult meg a táma­dás Ordass személye és irányvonala ellen.) Az igazi szenzációt azonban az úgynevezett Pi- etro-anyagok jelentették számomra. Az NLC-le- véltárban adatokat találtam arra nézve, hogy Or­dass Lajos az 50-es évek elején - tehát börtönből történő szabadulása és teljes belső, egyházi emig­rációja alatt - az élére állt egy, az akkori idők po­litikai és egyházpolitikai üldözöttjeit segítő moz­galomnak. Ezek az emberek a LVSZ-től és egyéb csatornákon keresztül jövő pénzekből segítették a deportáltakat, a kitelepítetteket és azok családtag­jait. Ennek a munkatársi gárdának a vezetője és felügyelője Ordass Lajos püspök volt - Pietro ál­néven. Tehát a „valutázás” miatt börtönbüntetés­re ítélt, majd sálakat kötő, művirágot készítő, rendkívül rossz anyagi körülmények között élő Ordass törődött a hozzá hasonló sorsú és még nagyobb nyo­morban élő emberekkel. A külfölddel - Pietro nevében - kap­csolatot tartó és így jelentkező személyek magukkal vitték az Ordass eredeti kézírását vagy annak másolatát tartalmazó rövid levelet. Az eredeti kézírás 2Kor 1,3-7 igéit tartalmazta. Aki ezzel jelent meg az LVSZ genfi központjában vagy Ameriká­ban, az számíthatott a bizalomra és segítségre. Engem egyháztörténészként arra figyelmeztettek a Pietro- anyagok, hogy az egyház sem mindig olyan, mint amilyennek mi látjuk. Nemcsak a Deus absconditusszal (azaz a rejtőzködő Istennel) és a Deus revelatusszal (a Jézus Krisztusban kinyilat­koztatott Istennel) szabad és kell számolnunk, hanem az eccle- sia visibilisszel (a látható egyházzal) és az ecclesia invisibilis- szel (az elrejtett egyházzal) is. Ráadásul az egyháztörténelem­nek „a látható egyház ma még láthatatlan, ismeretlen részeit” is szakadatlanul kutatnia kell. A két egyháztörténet együtt, egyszerre forrása az örök bűnbánatnak és a földi és égi re­ménynek! Böröcz Enikő £>í.tb‘atíA b(_ Ült. Cjoct UajuX ISUA fUttiÜL 3 E.í*-C*a tJfariijt t Ta«vi.rt c% f-WiAulti Cwaií c^ocl ts\ asm- un-^scnb. Ht ctr*Mj£r<t'=> ccta ive üsuunMi djJjtLctiaw ic> be GJbív to cűvwicrífc «Aa őse oaa^ hL^cX fffc tvOM CcrivGtrít voímLov vöt öiusrúLows out tO^u-rtuL ^ ^Llt- R'tv'zi (SUA iAiUí, Ojj ­-vew fer* CATitt ,*3ö afc»o Lítritt vöt \cJZx tíUrí AúiL 1% üPMiertt &VCÉ ÍJ vöt buLvtt U^&ŐJcícr^, v1» i0t ''tutu ccsvvvicrtt UA-ut ;*oiv5EJtúriAi űaaa ii ot "Ctctcot Oíwiicnt, tt ion --ysun cuwifcnt — -vtt iifJU.-joy at^MÁ-tt voAW. 'putí.'iM.’Pdy 'Vju'tv Ujv-Uisíl. VGl blvuvv*. bM.yu-léwfb Ujt Ui-Sű VwiAjuNt- DuutX csűrt fcvcrpt Jvrí 'tfru. íi ; firt vöt i-OS\\S\JJS ÜZa 'VJCTm- tót- L-X-í -"“A Jtít t 'Aí 1 ;/VV , bo rt’ -V CtSt C*Jb»D hAivfÜíb VM.K.L UT-wfUiF. ff. CíSTiv/Oevötvib K ■■ h->. Február 2. A SZERZETESEK VI­LÁGNAPJA - 1997 óta ezen a napon a katolikus egyház azt a mintegy egy­millió férfit és nőt ünnepli, akik a vilá­gon szerzetesként élik életüket. II. Já­nos Pál pápa nyilvánította február 2-át a szerzetesek világnapjává. Magyarországon 60 női és 28 férfi szerzetesrend, valamint négy katolikus társulás működik. A szerzetesek - a 2001-es kimutatás szerint - 13 óvodát, 22 általános iskolát, 34 gimnáziumot, 12 szakképzési intézményt, négy mű­vészetoktatási iskolát és 29 kollégiu­mot tartanak fenn. Napjainkban Ma­gyarországon körülbelül négyszer any- nyi a női szerzetes, mint a férfi. Február 2. A VIZES ÉLŐHELYEK VILÁGNAPJA - 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadták el FEBRUÁRI VILÁGNAPOK az ún. Ramsari egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érde­kében a kormányok felelősséget vállal­tak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irá­nyuló világkonvencióvá bővült. Ma­gyarország 1979-ben írta alá a doku­mentumot, s tájain azóta huszonhárom különösen védett területet jelöltek ki (köztük a Fertő tavat, a Balatont, a ve­lencei madárrezervátumot, a kiskunsá­gi szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, a tatai Öreg-tavat). Február 4. RÁKELLENES VILÁG­NAP - 2000 februárjában Párizsban tartották az első rákellenes világkong­resszust. A résztvevők február 4-én dokumentumot írtak alá, amely világ­méretű összefogásra szólít fel a gyak­ran halálos kór ellen. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét a rák világ­napjává nyilvánította. A rák megneve­zés gyűjtőfogalom: több száz különbö­ző szövettani típusú, különböző bioló­giai viselkedésű és különféle szervekre lokalizálódó megbetegedést jelöl. Február 11. A BETEGEK VILÁG­NAPJA - 1993 óta II. János Pál pápa kezdeményezésére február 11-e a bete­gek világnapja annak emlékére, hogy Lourdes-ban 1858-ban e napon Szűz Mária állítólag megjelent Bernadette Soubirous 14 éves francia leánynak. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a be­tegnek, illetve segítse elő a szenvedés megértését”. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom