Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-19 / 51-52. szám
16. oldal - 2004. DECEMBER 19-26. Evangélikus Élet evél&levé Kedves Beatrix! Elnézését kérem a közvetlen megszólításért, de a „Tisztelt nagytiszteletű Asszony” számomra kicsit idegenül hangzik. Válaszlevelein keresztül, melyeket mind örömmel olvastam az Evangélikus Életben, úgy érzem, igen közel kerültem Önhöz. Minden válaszával egyetértettem, és nagyon örültem, hogy újságunkban végre megjelenhetnek az ilyen bölcs, hívő keresztény vélemények. Bár tapasztaltam már, hogy aggodalmaim sokszor fölöslegesnek bizonyulnak - remélem, ez esetben is -, mégis megírom, hogy az utóbbi időben több olyan „rázós” kérdést kapott, amelyekre az adott választ hamarosan megkritizálta valaki. Például itt van az evolúció kérdése. Az az érzésem, erre is jönnek majd a liberális egyháztagok hozzászólásai. Gondolom, azért nem említette, mert talán még nem olvasta azt a rövid híradást a Magyar Nemzetben, hogy az Egyesült Államok sok iskolájában megszüntették az evolúció tanának kötelező oktatását. Sikerült megtalálnom Victor F. Weisskopf többoldalas tanulmányát, melynek címe A világegyetem eredete, s amelyet annak idején az Evangélikus Élet is méltatott. Bár nem hiszem, hogy Fanni sorai mögött rossz szándék húzódott volna meg - hiszen sok iskolás gyereknek lehet ez a problémája -, én mégis aggódom. Hogyha a jövőben több ilyen „rázós” téma merül fel, nem akarják-e majd elhallgattatni Önt, vagy esetleg lecserélni egy liberálisabb gondolkodású egyháztagra? Remélem, aggodalmam ez esetben is túlzó és fölösleges, de azért kérem, hogy nagyon vigyázzon a jövőben a témák kiválasztásánál és tárgyalásánál. Kívánom, hogy Isten adja Szendéikét, hogy még sok áldott tanácsot adhasson a problémákkal küszködő levélíróknak. Isten áldja meg szolgálatát gyülekezetében, családjában és a lapnál is. Tisztelettel és szeretettel: Dobó Józsefné Tisztelt Szerkesztőség! Nem értünk egyet az Evangélikus Élet legutóbbi számában megjelent primitív fundamentalista szemléletű cikk (Szókéné Bakay Beatrix az evolúcióról) megjelentetésével. Ezen a szemléleten túl kell lépnünk, tanítványainkat nem szabad megzavarnunk ilyen poros, begyöpösödött, tudománytalan felfogással. Révfülöp, 2004. november 30. Az evangélikus oktatási intézmények vezetői Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az Evangélikus Élet 2004. november 28-i számában Evolúció vagy teremtéshit? címmel jelent meg a Lelki segély rovatban Szókéné Bakay Beatrix írása. Egy vidéki, általános iskolás kislány kérdésére a szerző ezt válaszolja: „A teremtés és az evolúció két különböző dolog. A kettő együtt nem lehet igaz.” Teljes mértékben elismerem, hogy mindenkinek szabadságában áll erről a témáról úgy gondolkodnia, ahogy Isten adja neki. Tanítani azonban - legyen szó bármilyen kérdésről is - nem szabad megfelelő felkészültség és ismeretek nélkül. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy nemcsak a szóban forgó vidéki általános iskolában, hanem például egyházunk budapesti gimnáziumaiban is úgy tanítják a földrajz- és biológiatanárok, hogy a Földnek és az élővilágának hosszú, változatos története van. A konfliktus tehát nem annyira az isteni teremtés és az élővilág törzsfejlődése, hanem inkább a kérdésben való tájékozottság és tájékozatlanság között feszül. A teremtés és az evolúció bizony együtt is igaz lehet. A bibliai teremtéstörténet arról tanúskodik, hogy Isten teremtette ezt a világot. A technikai részletek (Mikor? Mennyi idő alatt? Hogyan?) nem tudományos igénnyel fogalmazódtak meg a Bibliában. Erről bárki meggyőződhet, ha egymás mellé teszi a Mózes első könyvének első, illetve második fejezetében olvasható két teremtéstörténetet. Ha a részleteket tudományos hitelességűnek tekintjük, e két elbeszélés kizárja egymást. A mai természettudományt viszont éppen a „technikai” részletek, a mikor és a hogyan kérdése érdekli. Ez a tudomány nem fogad el olyan választ, amelyben Istenre történik hivatkozás - igaz, nem is tesz fel az élet végső értelmére és a szellemi világra vonatkozó kérdéseket. Abban igaza van a szerzőnek, hogy igen sok természettudós hiszi, hogy a világot Isten teremtette; de a modem tudományos publikációkban mégsem olvashatunk soha olyat, hogy egy- egy természeti jelenség okának közvetlenül Isten beavatkozását neveznék meg. A természettudomány nem operálhat természetfeletti fogalmakkal. És ez így rendjén is van. Aki erről a különbségről nem vesz tudomást, bizony könnyen olyan helyzetben találhatja magát, mint a szerző által név nélkül idézett kreacionista „tudósok”. Ők sikereiket nem a teremtett világ megismerésének, hanem jobb esetben a szofísztikus szófacsarásnak, rosszabb esetben pedig a tudományos ismeretek meghamisításának köszönhetik. A kreacionizmus, amint a természet- tudomány területére lép, logikai, hitbeli, módszertani, erkölcsi csapdává válik. Ne hajszoljunk bele senkit, főleg ne a világra nyitott, felénk bizalommal forduló gyerekeket! Dr. Magyar Imre geológus, paleontológus Kedves nagytiszteletíí Szókéné Bakay Beatrix lelkész asszony és tisztelt Olvasók! I Az Evolúció vagy teremtéshit című november 28-i cikk után röviden beszéltem telefonon a lelkész asszonnyal. Hozzá hasonlóan, hiszem a világ Teremtőjét és Alakítóját, és feltétlen bizalommal fogadom Isten emberi szóba foglalt igéjét. Abban is egyetértettünk, hogy lehetséges más hívő és természettudományos válasz is az ötödikes Fannika kérdésére. Ha a világot megismerni törekvő tudomány nem akar világképből világnézetté, hitté válni, és ha a hívő ember nem akar természettudományt „csinálni” a hit és az élet könyvéből, akkor a természettudományos fölismerések és a Szentírás ugyanúgy nem ütközhetnek egymással, mint ahogyan a metró sem a Batthyány tér és a Kossuth tér között a 4-es vagy 6-os villamossal. Mivel magam ismételten, alaposan foglalkoztam az üggyel, szeretném bővebben megosztani az érdeklődőkkel a cikkben írottaktól eltérő ismereteimet és gondolataimat. Fannikának pedig azt üzenem: tudom, hogy édesapám nemzett, és édesanyám hordott ki és szült meg, de azt is tudom hit által, hogy Isten teremtett és alkotott engem. A dolog hasonló a világ (és az élővilág) teremtéséhez. Ha a szentíró mai (pláne holnaputáni) ismereteinkhez igazodva tett volna vallást három és fél évezreddel ezelőtt a Teremtő munkájáról, azt az akkori emberek érthetetlennek, sőt mesének tartották volna. Még ma is sokan annak tartanák. Ezért nem is erre indította Mózest a Szentlélekisten. A lépcsőszerű változások elindítója, irányítója és célhoz juttatója Isten. Ő ugrásszerű megkülönböztetéssel tette az embert képe és hasonlatossága hordozójává! Egyébként Isten előtt - Zsolt 90,4 és 2Pt 3,8 szerint - más az idő mértéke a hat nap dolgában is. Dr. Zsigmondy Árpád Evolúció vagy Teremtés és evolúció Szobánk faláról tizenöt éve meghalt nagyanyám menyasszonyi képe néz le ránk. Ha rátekintünk, nap mint nap felidézzük nagymama mosolyát, a családért fáradhatatlanul dolgozó, kedves alakját. Az iskolában azt tanítjuk a fotóról, hogy majd hetven éve a másodperc törtrészére kinyílt egy fényképezőgép blendéje, a filmet bevonó ezüst-bromid egy része a fény hatására elbomlott, és a redukálódó ezüst a bejutó fény mennyiségétől függően feketén-szürkén hagyott nyomot a filmen. így keletkezett előbb a negatív, majd erről a pozitív kép, amelyet azóta is őrzünk. Remélem, hogy e magyarázat hatására „nem zavarodnak össze a gyerekek”, megértik, hogy nagymama lénye és a kémiai folyamat „két különböző dolog”. A tudományos magyarázat sem meg nem másítja, sem nem helyettesíti az emlékezést. Ezért lepett meg, sőt bevallom, el is szomorított az Evangélikus Élet 2004. november 28-i számának Lelki segély rovatában (miért ott?) megjelent Evolúció vagy teremtéshit című cikk jó néhány sommás megállapítása. A SzentCharles Darwin írás teremtéstörténetei és az evolúcióelmélet - a fényképezés kétféle értelmezéséhez hasonlóan - két különböző műfajban vallanak a világról. Miért jött létre a világ? A Teremtés könyvében és az Ószövetség más könyveiben hitvallást olvashatunk arról, hogy a világot az élőlények sokféleségével, a benne működő természeti törvényekkel együtt Isten alkotó szeretete hozta létre. Hogyan alakult ki a természet ma látható formája? Erre a kérdésre a természettudományok keresik a választ. Az evolúcióelmélet tudományos hipotézis, amely értelmezni próbálja az élőlények felépítésbeli és működésbeli tulajdonságait. Valóban „csak elmélet”, hiszen senki sem volt jelen, hogy pontosan rögzítse az eseményeket. Modell, mint ahogy például az atomelméletek, a molekulák modelljei is azok. Darwin modellje magán viseli a 19. század közepén érvényes gondolkodás jegyeit, de az elmúlt több mint száz évben - úgy tűnt - elég jól modellezte a biológia legkülönbözőbb ágaiban (biokémia, sejttan, anatómia, élettan, viselkedéstudomány, genetika) leírt folyamatok összefüggéseit. Ezért az evolúciótudomány mára nem a biológia kicsiny ága, hanem meghatározza a fent említett részterületek látásmódját, nyelvét is. Az evolúció bizonyítékai kezdetben a cikkben említett fosszíliák és a mai élőlények hasonlóságai és különbségei voltak, de a biológia fejlődésével egyre több embriológiai, biokémiai, genetikai tényt is megismertünk. Ezek illeszkednek az evolúciós mozaikba, és gazdagítják azt. Az új eredmények hatására sokszor változnak az addigi elképzelések részletei, de egy modell sem örök; addig használja a tudomány, amíg működőképesen magyarázza az érintett jelenségek körét. Ha más modell használhatóbbnak bizonyul, az új belép a régi mellé, vagy felváltja azt. Hogy miért nem tapasztaljuk ma új fajok keletkezését? Azért, amiért nagymama sem mozog a fényképen. Az expozíciós idő rövidsége állóképként rögzítette alakját, holott emlékezetem mindig tevékeny, dolgozó, játszó, beszélgető alakot őriz. A mi expozíciós időnk is nagyságrendekkel rövidebb, mint az evolúció nagy lépéseinek feltételezett időtartama. Aki azonban hajlandó részletesebb megfigyeléseket tenni, ezen az emberöltő alatt vizsgálható állóképen is felfedezhet figyelemre méltó részleteket, amelyek evolúciós mozgásra utalnak. Fajokat, amelyek az elválás vagy egyesülés határán vannak, variációkat, amelyek néhány generáció alatt jönnek létre és rögzülnek, genetikai eseményeket, amelyek nagyobb léptékű evolúciós változások kiindulópontjai lehetnek. Az evolúcióelmélet érvényessége - mint a tudományos elméleteké általában- korlátozott: nem mond semmit számos fizikai, kémiai, történelmi és társadalmi folyamatról. Egyáltalán nem szól az élet értelméről és Istenről sem. Mégis, kár volna ezt hibának tekintenünk - egy tudományos elméletnek egész egyszerűen nem ez a dolga. Valóban „sok komoly természettudós”- és sok természettanár - „Isten igéjének hisz”, hiszi, hogy az egész élő és élettelen világ (és benne az ember) Istené. Ezt attól egészen függetlenül valljuk, hogy mit gondolunk az evolúcióelméletről. Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem a halál, sem az élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem el- jövendők, sem hatalmak, sem tudományos elméletek vagy más teremtmények nem választhatnak el bennünket az Isten szeretetétől. Még az evolúciótan sem. Kézdy Edit biológia-kémia szakos tanár Kedves kritikus Olvasóim! Indulatos, nyers soraikat meglepődés nélkül, érdeklődve olvastam. Lelkigondozói szempontból is érdekes volna megvizsgálni a lélektani okait annak, hogy vajon miért vált ki ilyen heves reakciót egyházunk értelmiségi tagjai között az, ha egy hitéleti lapban valaki - történetesen egy evangélikus lelkész - azt vallja és tanítja, hogy Isten az ő teremtő szavának erejével teremtette a világmindenséget! Szeretettel hívom fel szíves figyelmüket arra, hogy van rá felhatalmazásom! Mint ahogy Önöknek is van arra, hogy az evolúció tudományos hipotéziséről tanítsanak legjobb meggyőződésük és az Önöknek adott világosság mértéke szerint. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. ” (Zsid 11,3) Bevallom, azért tartalmilag és stílusában is többet vártam kritikusaim tollából... Mindenekelőtt többet emberségből. A Lelki segély rovat egy esztendőn keresztül megjelenő cikkeit a lelkigondozáson túl stílusgyakorlatnak is szántam. Nem muszáj eretnek liberálisnak vagy begyöpösödött, primitív fundamentalistának bélyegezni azt a felebarátunkat, aki nem osztja nézeteinket. Többet vártam az érvekből is... Sajnálom, hogy egy tiszteletre méltó geológus, paleontológus nem tudott több földtani vagy őslénytani érvet felsorakoztatni az evolúció mellett, mint amennyit én, a laikus felsorakoztattam ellene. És ha már az Isten kijelentett szavával szemben az a kritika, hogy nem elég tudományos, akkor én egy komoly biológia-tanárnőtől több tudományosságot vártam volna. De annyit mindenképpen, hogy kicsit jobban áttanulmányozza az evolúció állítólagos bizonyítékait, majd nagyobb alázattal közeledik a Szentíráshoz, és csak ezután veti papírra véleményét. Engem az elhunyt nagymamáról készült fotó sánta hasonlata nem győzött meg. Úgyhogy a dolgok továbbra is úgy állnak, hogy a világ keletkezésének kérdésére mégiscsak két válasz adható: teremtéshit vagy evolúció. Az első hiszi, hogy Isten teremtő, alkotó szava hívta létre ezt a világot. „ ...mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. ” (Zsolt 33,9) Ez egy hirtelen végbement, tudatos cselekvés volt. Istennek nem volt szüksége évmilliárdokra, sem a lét harcában kikísérletezett fajokra ahhoz, hogy végül eljusson céljához, az ember létrehívásához. Az evolúció híveinek persze nincs is szükségük Istenre. Az idő, a véletlen meg a biokémiai folyamatok mindenhez elegendőek. A véletlennek meg az időnek pedig senki sem tartozik elszámolással a tetteiről, így megszűnik a felelősségérzés, mindenki járhatja a maga útját..., és szépen lassan eljutunk odáig, hogy az ember önmagát ülteti az Istent megillető trónra. Kedves kritikusaim! Egyezzünk meg! „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.’’ (Zsid 11,1) Ezért vállalom, hogy nekem már csak ilyen „avítt” a világnézetem. Bocsássanak meg, ha tudnak, de én hiszem az Úr isteni fogantatását, szűztől születését, de még a feltámadását is. És nem vagyok másként a Vörös-tenger szétválasztásának vagy az angyaljelenéseknek a kérdését illetőleg sem. Mert a Szentírás nem mesekönyv, és - ha még lehetőségem adódik rá - mindig is úgy fogom tanítani, hogy Istennek élő és ható, szent igéjét tartalmazza, amely olykor felülírja tudományos feltételezéseinket, és meghaladja legmerészebb álmainkat is. Áldáskívánással: Szókéné Bakay Beatrix
