Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-19 / 51-52. szám
2004. DECEMBER 19-26. - 13. oldal Evangélikus Élet üzenet Akárkinek Látszott az rögtön, hogy valami titka van. Nem leplezte semmi: ott csillogott huncutul hunyorgó szemében, ott bujkált összecsücsörített szája szögletében. Amolyan „éppen csak" titok volt ez, egy kibuggyanni vágyó forrásféleség: minden oldalról kilógott a virgoncán kalimpáló lába őkelmének. Nem is kérdeztem semmit. csak vártam mosolyogva. Az is elég volt, hogy érdeklődve néztem; az ilyenfajta titkok szinte vágynak arra, hogy valakivel - no, nem akárkivel! - megosszák őket. Hogy sutyorogjanak róluk, foglalkozzanak velük, örüljenek nekik. Nem is csalódtam. Néhány perc telt csak el, nem fért meg benne tovább a titka. „Anyuci, ide nézz!" - mutatja az összetekergetett írólapot. Rajta ez a cím áll: Üzenet Akárkinek. Akombákom, második osztályos betűkkel. Forgatom a kis csomaggá formált papírt, csupa szín, kacskaringós, tarka vonal az egész. „Hát ez mi?” - kérdezi a tekintetem. „Nyisd csak ki!” - bólogat biztatóan tágra nyílt szemmel. Megteszem, és elém tárul a világ nyolcadik csodája, lányom kedvenc bibliai idézete a legeslegújabb fordításban: „SzeressükIstent, mert tudjátok, ő szeretett bennünket először! És azóta is. ” Alatta az elmaradhatatlan karácsonyi jókívánság botladozó betűkkel: „Legyél boldog Jézus születésnapján!” „Na?" - kérdezi diadalmasan. „Mit szólsz? ” - Megsimogatom. Tényleg tetszik az üzenet, de látom, hogy valami bibi mégiscsak akad vele. „Ilyeneket készítek most. Csak tudod, nem biztos, hogy sikerül mindenkinek megírnom. Mert rajzolni is kell rá, hogy örüljenek neki. Először a rajznak, utána a titoknak. ” Gondterhelten pislog maga elé. Aztán várakozóan emeli rám a tekintetét: „Segítesz?” Jaj, rémülök meg, mit is mondhatnék... Már látom magam a számítógép előtt. Csak nyomtatom sorban a sok-sok apró levelet, hogy segítsek, ő meg majd egyre idegesebben kapkodva kanyarint- ja rá a díszeket. Úgy talán eljut Tengelic minden utcájába, minden házába. Mert remélem, hogy csak a falunkban szeretné „ teríteni ” a titkot. Ránézek, s már tudom: nem. O az egész világra gondolt. Ezer meg ezer levélke száll, röpíti őket a szél... Ismeretlen falvak és városok postaládáiba siklik be az üzenet nagylányom szíve vágya szerint. „Nem fog sikerülni ” - fintorodom el. „Dehogynem " - nevet rám. ,,Kamilla is segít” - mondja. Kezdem érteni. „És segít még sok-sok gyerek és felnőtt, ugye, tudod?!" - ragad rám a jókedve. Mert lelki szemeim előtt látom, ahogy körbefonja a világot az Isten örömhírét továbbadni vágyók ölelő karja. Mosolyogva bólogat, de valami még mindig nyomja a bögyét. Ott toporog előttem, hátha szavak nélkül is megértem a kívánságát. Végül kiböki mégis: „ Ugye, te is segítesz? Megírod az újságba? Ott annyi mindenki megtalálná. Elolvasnák az emberek, és örülnének neki. És vicces lenne, hogy nem tudják, ki írta. És aztán, amikor már jót örültek, ők is elvinnék az üzenetet másoknak. Annyian olvasnák el, hogy Jézus tényleg boldog lehetne a szülinapján a sok örülő ember láttán. ” Bizalommal néz rám. Ő még ott látja Isten képét a felnőttben. Tétovázok, aztán bólintok mégis. Megírni éppen megírhatom; hogy aztán így eljut-e majd az emberekhez, azt nem merem garantálni. De csak legyint: „ Ugyan már! Ilyen címmel lenne, aki nem olvassa el?” Most is itt ül az asztalnál; mióta a leckéje elkészült, írja-díszíti a titkos üzeneteket akárkinek, aki egyedül van, szomorú, vagy egyszerűen csak látja már, hogy jó lenne igazabb életet élni, szeretetben. Ha van valaki, aki szeretne levelet kapni, itt küldöm neki a lányom üzenetét. Ha megértette, adja tovább bátran. Akárkinek. KARÁCSONY ÜNNEPE „Apás szülés” Mt l,20b-23 A betlehemi csodát ábrázoló festményeken - természetesen - a gyermek Jézus és édesanyja, Mária kerül a középpontba. így van ez Hugo van der Goes képén is (Pásztorok imádása), aki azonban odafestette a háttérbe, a bal sarokba József döbbent alakját is: áhítatos arccal, imádatra emelt kézzel, levetett saruval. Sőt mi több: Máriával azonos nagyságban! Úgy tűnik, a holland művész nemcsak ismerte, de meg is értette ünnepi igénk, a Máté szerinti karácsonyi történet talán legizgalmasabb részletét, József adventi történetét. Mai, divatos kifejezéssel élve egy „apás szülés” előtörténetét. A Lélektől fogant Megtartónak nemcsak édesanyjához van köze, hanem mindenkihez, aki elfogadja és befogadja őt, Isten elképesztő meglepetését, minden emberi értelmet meghaladó ajándékát. Ez éri utol és találja szíven Józsefet is az angyali üzenetben, a karácsonyi evangéliumban. Bár először a názáreti ácsmester mint törvénytisztelő és - az evangélista szavával - „igaz ember”, jogosan és érthető módon megpróbál kihátrálni a képtelen helyzetből, amely rá nézve nemcsak kínos, hanem egyenesen megalázó. De az isteni ígéret legyőzi sötét gyanakvását, sértett férfiúi hiúságát, önérzetét. Máriával együtt vállalja az irracionális „áldott állapotot”. Felfogja a felfogha- tatlant: itt nem jegyese félrelépéséről van szó, hanem Istennek az emberiség történelmébe, az Ember életébe való páratlan belépéséről. Lukács jóvoltából ismerjük Mária vallomását: „ történjék velem a te beszéded szerint!" Máté szűkszavúbb, nála József cselekedetei fejezik ki az egyértelmű igent Isten tervére és akaratára: „ ...úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét... ” Ez a józsefi „magnificat” talán kevésbé fenséges és költői, mint az Úr szolgálóleányának magasztaló éneke, de hasonlóképpen megtanulandó és követendő. Mária és József bátor döntése a felülről kapott, befogadott hit diadala minden emberi okoskodás felett. Az ígért fiú ugyanis valóban „törvénytelen”, azaz törvények feletti gyermek, aki szétfeszít minden racionalitást, logikus spekulációt és biológiai törvényt. Nem emberi vágyból, szerelemből fogant, hanem Isten vágyakozásából, mint az ember iránti őszinte és olthatatlan szerelmének legszebb, legízletesebb gyümölcse. A karácsonyi evangélium nem egy kétezer évvel ezelőtt élt zsidó jegyespár szívbe- markoló „lőve storyja”, hanem a ma is hozzánk érkező Isten szerelmi vallomása. Középpontjában nem Mária és József „igenje” áll, hanem Isten ma is aktuális és érvényes, minket is személyesen érintő döntése. A karácsonyi „headline”, azaz főhír, az igazi örömüzenet csupán egyetlen szó: Immánuel. Ez 2004-ben is ugyanazt jelenti, mint Augustus császár idején: „ Velünk az Isten ”! Jézus Krisztusban itt az Isten köztünk, a 21. században is. Nem mi vagyunk vele, nem mi választottuk őt, nem mi döntöttünk mellette, hanem ő van velünk. O választott ki minket már keresztségünk pillanatában. 0 döntött mellettünk egész életével, halálával és feltámadásával, hogy „megszabadítsa népét bűneiből". Immánuel - még több is annál, hogy velünk az Isten: értünk az Isten! Amint Luther himnuszának tudatosan revideált fordításában énekeljük: „Küzd értünk (nem „velünk”!) a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed, ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és föld Ura, O a mi diadalmunk. ” Tudom, hogy ezen a karácsonyon is sok a menekülő szökevény, aki - Józsefhez hasonlóan - inkább kiszállna ebből a történetből. Esetleg hűvös távolságtartással, kívülről szemléli „a szép regét” (Ady Endre), mint egy régi, kedves mesét. Úgy véli, kinőtt már belőle: a gyermekként még várva várt karácsony visszafordíthatatlanul a múlté. Sokunk számára szép, de nehéz feladattá, már-már teherré vált az ünnep, amelyet a gyermekek, unokák kedvéért kell megrendeznünk. Amikor végre eljön, fáradtan roskadunk le az asztal mellé, hogy - a szó szoros és átvitt értelmében - megegyük, amit föztünk... Amire hetekig készültünk, órák alatt elfogy. A hétköznapokra eltett maradék felmelegítve már nem az igazi, többnyire a szemetesben végzi... A Józsefnek szóló evangélium, amelyet idén Mátétól kaptunk, segít rátalálni a tartós karácsony titkára: közünk van a Betlehemben született gyermekhez! O a mi szabadítónk és megtartónk. Benne, általa az „erős Isten, az örökkévaló Atya, a Békesség Fejedelme” kínál és vállal újra közösséget velünk. Ebbe a közösségbe hív a harang, a karácsonyi ének és igehirdetés. Kissé merészen értelmezve, ezt a közösséget ígéri József evangéliuma az úrvacsorái oltárnál is: „Ne félj magadhoz venni, (...) mert ami benne fogant, az a Szent- lélektől van. ” IMÁDKOZZUNK! Megtartó Urunk! Ajándékozz meg minket Mária és József engedelmes alázatával és bátor hitével, hogy nyitott szívvel fogadjuk be és osszuk meg kincseidet másokkal is. Töltse be ünneplésünket és kísérje hétköznapjainkat a Jézus Krisztusban megjelent öröm, szeretetet és békesség. Ámen. Gáncs Péter Oratio oecumenica Velünk vagy, Urunk! Add, hogy mindennél jobban érezhessük, hogy megjelent üdvözítő kegyelmed a mi számunkra és az egész világ számára! Az öröm, a békesség és a szeretet ne csak ma határozza meg éltünket! Mozdíts meg bennünket, hogy valóban az örömhír hordozói és továbbadói lehessünk! Velünk vagy, Urunk! Add, hogy ne legyünk figyelmetlenek és érzéketlenek a világ bajai iránt! Olyannyira megszoktuk már a szenvedés látványát a televízió képernyőjén, hogy elfeledtünk' könyörögni hozzád a háborúktól és természeti csapásoktól szenvedőkért. Kérjük, enyhítsd a szenvedést a világ legtávolabbi vidékein is! Velünk vagy, Urunk! Add, hogy át tudjuk adni ezt az örömhírt, amikor kilépünk templomunk falai közül! Vezérelj bennünket igazi, önzetlen szeretetre! Adj nekünk gyógyító szavakat a súlyos lelki sebeket hordozók számára! Te irányítsd tetteinket, s ne az önző méricské- lés, amikor szenvedők kiáltanak utánunk! Embereket bíztál ránk, add, hogy szavaidra figyelve szeressük a ránk bízottakat! Segíts, hogy szeretni tudjuk ellenségeinket és szeretteinket, felebarátunkat és önmagunkat! Velünk vagy, Urunk! Öleld át szerete- teddel hazánkat, népünket, otthonainkat! Add bölcsességedet az élet bármely területén felelősséget hordozóknak, és irányítsd a felelősséget magukról levetni akarókat! Vond közösségedbe a bűneik alatt roskadozókat és a bűneikben megmaradni akarókat! Velünk vagy, Urunk! Könyörgünk hozzád a testi vagy lelki terror alatt élőkért. Könyörgünk hozzád a magánnyal és az elsivárosodott élettel küzdőkért. Könyörgünk hozzád a visszatartott könnyekkel és a visszafogott kiáltással küzdőkért. Könyörgünk hozzád a céltalan és célt tévesztett életekért. Velünk vagy, Urunk! Ne engedd ezt elfelejtenünk az év többi napján sem. Hálatelt szívvel állunk eléd, mert megjelent üdvözítő kegyelmed a világban. Add, hogy erről sokaknak bizonyságot tegyünk életünkkel, hogy minden embert elérhessen a te szereteted és kegyelmed! Hiszen megszületett a Megváltó, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ámen. „Otthon-szeretet” szolgálat Jézus Krisztus szeretete arra indít bennünket, a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület tagjait, hogy mi is önzetlenül szeressük felebarátainkat, és örömmel tegyünk jót mindenkivel, személyválogatás nélkül. Az első lépés az, hogy meglássuk, miben szenved hiányt a másik ember. Azután már csak meg kell kezdenünk a szolgálatunkat. Sok olyan idős testvér van, aki nem akar, de talán nem is tud sem egyházi, sem világi szeretetotthonba költözni. Ehelyett otthon él egyedül, és próbálja ellátni magát, már ahogyan ez az egyre fogyó testi és lelki erővel sikerül. A bevásárlás nehézkes, a házimunka keserves, és néha olyan jólesne egy órát beszélgetni is valakivel... Egyházunkban, gyülekezeteinkben ugyanakkor élnek olyan középkorú, esetleg egyedülálló testvérek - főként asszonyok -, akik szabad idejükben szívesen vállalnának valamilyen szolgálatot környezetükben. Úgy látjuk tehát, hogy egyfelől megvan az igény, másfelől pedig van készség a szolgálatra, csak a kettőnek egymásra kellene találnia. Ezért szeretnénk megszervezni az „Otthon- szeretet” szolgálatot. A névválasztás is kifejezi szándékunkat, mert szolgálatunk éppen a szeretetotthon fordítottja. Nem a gondozott költözik be az otthonba, ahol szeretettel gondoskodnak róla, hanem mi visszük a szeretetet az ő otthonába, és segítünk neki mindabban, amiben rászorul. A Fébé-egyesület vállalja - egyelőre Budapesten - az „Otthon-szeretet” szolgálat megszervezését. Ezért kérjük azokat a gyülekezeti tagjainkat, akik szívesen részt vállalnának ebben a szolgálatban, hogy jelentkezzenek írásban az egyesület címén (1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193.). Erős vár a mi Istenünk! Taschner Erzsébet főnökasszony Veperdi Zoltán lelkész F. T.
