Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-28 / 48. szám
6. oldal - 2004. NOVEMBER 28. Evangélikus Élet Üzenet a Partiumból A trianoni békediktátum aláírásának napján az elszakított nemzetrészeket sirató harangzúgás hirdette a megcsonkított ország gyászát. Nyolcvannégy év múltán viszont hitetlenkedve halljuk, hogy a magyarországi közbeszédben a részvétlen anyagiasság kerekedett felül a hazafiúi testvéri érzéseken, és a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése, a nemzet újraegyesítése heves vitákat és ellenállást vált ki. Szeretett magyar Testvéreink! Most, amikor a küszöbönálló országos népszavazás körül csapnak össze a politikai indulatok, az alapvető kérdés az, hogy újraegyesül-e a Trianonban szétszakított nemzet, földre száll és megépül-e „a magasba” száműzött haza, vagy pedig tovább sínylődünk, kínlódunk-e a „velünk élő Trianonnal”. Meggyőződésünk, hogy ami összetartozik, azt - mesterségesen - szétválasztani nem szabad. „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul; és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn. amely meghasonlik önmagával ” - mondja Jézus (Mt 12,25). Gondoljátok meg: a külső ország- és nemzetcsonkítást ne tetézzük oktalan öncsonkítással! A magyar állampolgárság kiterjesztése, a kisebbségbe taszított magyarság vissza- honosítása elsőrenden nem anyagi, hanem erkölcsi kérdés. Mi vér és hit szerint is a testvéreitek vagyunk. Nem a pénzetekre van szükségünk, hanem mindannyiunknak egymásra. Az európai integrációhoz az összmagyar nemzeti integráció is hozzátartozik. Ezelőtt nyolcvannégy esztendővel „erővel és hatalommal” választottak el és kergettek elkeseredésbe bennünket. Nekünk viszont most, az új ezredév legelején - amint a próféta mondja - „nem hatalommal és nem erőszakkal”, hanem Isten Leikével (Zak 4,6), hitünk és összefogásunk erejével kell helyreállítanunk és meggyógyítanunk a nemzetet. Vajon lesz-e annyi bölcsesség és belátás az anyaországi szavazópolgárokban, hogy igent mondjanak erre? - kérdezzük naponként. Vajon maradt-e bennetek annyi testvéri szeretet és nemzeti érzés, hogy visszafogadjatok minket közösségetekbe? Arra kérünk, hogy ne habozzatok, ne hagyjátok magatokat félrevezettetni vagy megtántoríttatni: 2004. december 5-én éljetek szavazati jogotokkal, másokat is hívjatok, és szavazzatok igennel az állampolgárság kérdésében. Hisszük, hogy kérésünk Istennek tetsző, és mindnyájunknak - a kis Magyarországnak is - a javára szolgál. Isten legyen Veletek! O áldjon és őrizzen meg benneteket! Tőkés László református püspök, Kovács Zoltán, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület főgondnoka FELEKEZETI HOVATARTOZÁSTÓL FÜGGETLENÜL... A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) elnöksége megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Magyar Televízió november 21-én adásba kerülő Örömhír című református műsorában, valamint a Magyar Rádió Tebenned bíztunk... című református műsorának november 16-i adásában nem engedélyezték a Magyarországi Református Egyház kettős állampolgárságról szóló hivatalos álláspontjához illeszkedő vélemények megjelenítését. Miután nincs kampánycsend, értetlenül állunk a történtek előtt. Köztudott, hogy a református egyház több fórumon is közreadta a kettős állampolgársággal kapcsolatos álláspontját, éppen ezért nehezményezzük, hogy a közszolgálati televízióban és rádióban a régi időket idéző módon beleavatkoznak a szuverén műsorkészítésbe, egyúttal a református egyházat megfosztják véleményalkotási jogának gyakorlásától. Felkérjük Rudi Zoltán elnök urat és Kondor Katalin elnök asszonyt, hogy indítson vizsgálatot az ügyben, és annak eredményeiről számoljon be a közvéleménynek. Budapest, 2004. november 19. A PRÚSZ elnöksége A Magyar Televízió katolikus és protestáns egyházi műsoraiban nem kaphattak helyet a népszavazással és az egyházi intézmények finanszírozásával kapcsolatos egyházi megnyilatkozások. A köztelevízió illetékes vezetői a tiltással a szocialista diktatúra cenzúragyakorlatához tértek vissza. Az intézkedés antidemokratikus, korlátozza az alapvető emberi jogokat, s arról tanúskodik, hogy a Magyar Televízió vezetői nem ismerik sem a Magyar Köztársaság Alkotmányát, sem pedig a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt, a médiatörvényt. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének álláspontja szerint a Magyar Televízióban a szakmaiság és a közszolgálatiság helyreállítása közérdek, s ennek megvalósulásáért - a televízió vezetősége mellett - komoly felelősség hárul a tulajdonosi testületként működő kuratóriumra, valamint az Országos Rádió és Televízió Testületre. Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Szikora József elnök Zarándoklat a kettős állampolgárság támogatatására Gyalogos zarándoklat indult múlt vasárnap Nagyváradról Budapestre, hogy elvigye a magyar lakossághoz a romániai magyarságnak a kettős állampolgárságot támogató üzenetét. Lakatos Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei elnöke az MTI érdeklődésére szombaton elmondta: magyarországi fiatalok egy csoportja kezdeményezte korábban ezt a zarándoklatot, most eljöttek Nagyváradra, felajánlva, hogy elviszik Magyarországra az erdélyi és a partiumi magyarság üzenetét. A felajánlást a helyi RMDSZ és Tempfli József nagyváradi katolikus püspök egyaránt örömmel fogadta. így a zarándokok - akikhez vasárnap romániai magyarok is csatlakoznak majd - útjuk során megállnak a nagyobb magyarországi helységekben, felkeltve az ottani lakosság empátiáját a határon túli magyarok ügye iránt. Az RMDSZ is azt szeretné, ha a népszavazáson a többség igennel voksolna - mondta Lakatos Péter, hozzáfűzve: ha már kiírták a népszavazást, hagyni kellene a magyar állampolgárokat, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak. Amikor Mádl Ferenc kihirdette a népszavazást, a Bihar megyei szervezet „párhuzamos népszavazás” megrendezését határozta el - mondta az MTI-nek Lakatos Péter. Ez tulajdonképpen aláírásgyűjtést jelent, eddig körülbelül tízezren adták a kettős állampolgárságot támogató kézjegyüket. A Bihar megyei RMDSZ-elnök arra számít, hogy mintegy harmincezer aláírást juttathatnak el majd december 2-án vagy 3-án Budapestre. Forrás: MTI DECEMBER ÖTÖDIKÉ KÉRDÉSÉ: Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti „Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? A határon túli magyarokról - evangélikus szempontból A népszavazás alkalmat ad arra, hogy magyar evangélikus szempontból is elgondolkozzunk Trianon és a határon túli magyarság kérdésén. Fontos ez azért is, mert a sok küzdelemre, szenvedésre, emberi és keresztényi kiállásra emlékezni erkölcsi kötelességünk. Itthon és otthon. Nyolc éven keresztül vettem részt szlovákiai magyar honismereti kerékpártúrákon, amelyeken ezekkel a szavakkal fejezték ki az anyaország és az elszakított részek közötti „különbséget”. A magyar - és azon belül az evangélikus - történelem és műveltség nem képzelhető el a Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Délvidék és Burgenland nélkül. A százötven éves török hódoltság idején a Felvidék és Erdély volt a magyar államiság és műveltség bástyája, azon idő tájt ők harcoltak a mai anyaországért, az akkori „elszakított területekért”. Balassi Bálint koszorús költőnk katonaként életét áldozta Esztergom ostromakor. A Felvidékevangélikus múltunk olyan gazdag példatára, hogy az eseményeket felsorolni is nehéz lenne. Emlékszem, hogy a pozsonyi evangélikusok Kecske utcai temetőjében a kerítés mellett Thaly Kálmán sírjára bukkantunk, aki Rákóczi „íródeákja” és emlékének fő ápolója volt. Az eperjesi kollégium falán pedig a mai napig megtalálható a magyar nyelvű emléktábla, mely Caraffa vésztörvényszékének evangélikus mártírjaira emlékeztet: „Istent imádni, s Hazát szeretni tőlünk tanuljatok!” Bruckner Győző dékán hatalmas szervezőtevékenységének köszönhetően. Az anyaországban Raffay Sándor bányakerületi püspök sokat tett a határon túli magyar evangélikusokért, például támogatta a felvidéki evangélikusok ügyét felkaroló Thököly Szövetséget. Sok felvidéki iskolában tanító, neves tanár- egyéniség helyezkedett el a csonka ország evangélikus iskoláiban Aszódon, illetve a „Fasorban”. szék magyarságára. Mózes Árpádot - a későbbi erdélyi magyar evangélikus püspököt - 1956 után börtönbe hurcolták. Opfermann Ernőt megfosztották kolozsvári teológiai tanárságától. A Felvidéken a két világháború közötti a 20- 30 ezer magyar evangélikusból jó, ha ötezer maradt. Kevés a magyar többségű gyülekezet (Somorján, Alsószelin és Sa- jógömörön találunk ilyeneket); a legtöbAz új Csehszlovákiában megalakult Szlovákiai Evangélikus Egyházban a magyar evangélikusok hátrányos helyzetbe, kisebbségbe vagy vegyes gyülekezetekbe kerültek. Két színmagyar gyülekezet, Révkomárom és Somorja nem is volt hajlandó belépni a szlovák egyházba, Jutalmuk” az állami támogatás megvonása volt. Mivel önálló magyar esperesség nem alakulhatott, a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség egyesületi keretben küzdött a magyar nyelvű evangélikusokért újságkiadással, konferenciák szervezésével. A színmagyar Sajógömör lelkészét, Egyed Aladárt a cseh hatóságok gerinces magyar kiállása miatt elüldözték az országból. Az 1938-1945 közötti Tiso-féle Szlovákiában, majd a háború utáni Benes-féle magyarüldözés és hontalanság éveiben két evangélikus pozsonyi tanár-író állt a magyarság élére: Szalatnai Rezső és Peéry Rezső. Nem engedtek magyarságukból, európaiságukból, humanista elveikből; közbenjártak az üldözöttek érdekében, eát- berek voltak egy embertelen korban. „Istent imádni, s Hazát szeretni tőlünk tanuljatok!" (A vésztörvényszék evangélikus mártírjainak emlékműve az eperjesi kollégium oldalán) Trianon hatalmas veszteséget jelentett a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Az anyaegyházak 73%-a a határon túl maradt (901-ből csak 244 maradt a csonka országban). Ez jóval nagyobb veszteség volt, mint ami a katolikus (57%) vagy a református egyházat (50%) érte. Az evangélikus egyház lé- lekszáma több mint a felére - 1,1 millióról 500 ezerre - csökkent. A három . evangélikus teológiából kettő - a pozsonyi és az eperjesi - a csehszlovák uralom elől Magyarországra menekült. A pozsonyi evangélikus és a rimaszombati protestáns gimnáziumot már az 1920-as évek elején elvették. Egyedül a nagy tudású és felvilágosult Gömöry János, az eperjesi kollégium gimnáziumának igazgatója tudta elérni állhatatos küzdelemmel azt, hogy a meglevő magyar osztályok még befejezhették tanulmányaikat, de 1927-ben közülük az utolsó is elhagyta az ősi kollégium épületét. Az eperjesi jogakadémia Miskolcon állt fel a cipszer (szepességi szász) származású Az erdélyi magyar evangélikusság külön egyházat alakított. A Kolozsvárott élő, evangélikus Reményik Sándor az egész elszakított magyarság máig legnagyobb hatású költőjeként hirdette a szülőföldhöz való ragaszkodást. Járási Andor, a tudós kolozsvári evangélikus esperes - az „erdélyi Wallenberg” •• 1944-ben zsidókat mentett, míg végül az oroszok elhurcolták. 1944. december 26-án halt meg Magnyitogorszkban (Járosi Andorról a Lelkipásztor 1949-es évfolyamában olvasható megemlékezés). Reményik Sándor hozzá írta „Az én lelkipásztorom” című versét: „Ahogy Te tetted, én »kicsi papom«, Általad lett a templom menedékem. És vígasztalásom, és otthonom. ” ben elszórva, vegyes magyar-szlovák gyülekezetekben élnek. A Szlovákiai Magyar Evangélikus Misszió 1997-ben felmerült terve máig nem valósulhatott meg. A Vajdaságban élő magyar evangélikusoknak nagy küzdelem árán sikerült - a szlovák egyházból kiválva - önálló magyar evangélikus szuperinten- denciát alakítaniuk. * * A második világháború utáni kommunista és magyarellenes uralom kettős elnyomásként telepedett az elszakított réA rendszerváltás után örvendetesen megélénkült a határon túli magyar evangélikusokkal való kapcsolattartás: missziós alkalmak Sajógömörön, iskolai látogatás Rozsnyón, átszolgálás a határon Nyíregyházáról, erdélyi látogatások... A jó példák és az eredmények ellenére továbbra is fontos feladat a határon túli magyarok támogatása, hiszen nehéz anyagi körülmények között őrzik az evangélikus és magyar örökséget. A kapcsolattartás egyéni, gyülekezeti és iskolai szinten is fontos. Nem biztos, hogy ezen a téren minden lehetőséget kimerítettünk. Hiszem, hogy az evangélikus és magyar összetartozás megélése mindannyiunknak, anyaországiaknak és határon tú- liaknak egyaránt fontos itthon és otthon. Czenthe Miklós *
