Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-28 / 48. szám

4. oldal - 2004. NOVEMBER 28. Evangélikus Élet MÉDIAMŰHELY - AHOGY LÁTTUK... Lehet-e a kommunikáció és a médi pozitív társadalomalakító tényező' ......v ............................. focoiare movement A Róma melletti Castel Gandolfóban november 5-7-én rendezték meg második alkalommal a nemzetközi NetOne kongresszust a Fokolare mozgalom kereté­ben. A rendezvényen közel nyolcszáz médiaszakember, diák és számos érdeklő­dő vett részt. A Fokolare mozgalom Chiara Lubich vezetésével a második világ­háború után alakult, és ma már negyvenkét országban van jelen. Magyaror­szágra az 1960-as években érkezett. Időközben közel tízezren kapcsolódtak a mozgalomhoz a katolikus egyházon kívül számos más felekezetből, valamint kulturális és nemzetközi szervezetek tagjai közül is. A Keresztény Közéleti Akadémia ál­tal szervezett, Vallásilag elkötelezett on’osok az egészségügy privatizációjá­ról című kerekasztal-megbeszélésen részt vettek együttes nyilatkozata A Keresztény Közéleti Akadémia ál­tal szervezett kerekasztal-megbeszé- lés során egyetemes erkölcsi szem­pontok szerint megvitatták az egész­ségügy privatizációjának aktuális kér­déseit, melynek keretében az aláírók a következő nyilatkozatot teszik közzé: A magyar egészségügyi ellátórend­szer komoly gondokkal küzd. Az ellá­tásban jelentkező súlyos problémák, a leromlott infrastruktúra, az egészség- ügyi dolgozók felelősségteljes munká­jához mért megalázó bérek ismertek. Az egészségügyben dolgozók önfelál­dozásának és kitartásának köszönhető­en a rendszer működik, és a társada­lom tagjai számára még hozzáférhető! Az egészségügy jelentős segítségre szorul, azonban a kórházak magánkéz­be adása önmagában nem oldja meg az egészségügy gondjait, viszont vissza­fordíthatatlan változásokat okozhat a tulajdonviszonyokban és az ellátás egészében. A privát tőke bevonása sem elég garancia az ellátás színvonalának a javítására. A profitorientált egészség- ügyi rendszer az országnak lényegesen többe kerül. Az állami egészségügyi ellátórendszerek a hozzáférhetőségben, míg a privát rendszerek gazdasági ha­tékonyságukban mutatnak jobb ered­ményeket. E kettő optimális arányát szükséges megtalálni a hosszú évek alatt létrehozott és jelenleg is őrzött ér­tékek megtartása mellett! Hitünkből eredően és az embertár­si szeretet alapján úgy véljük, hogy az egészségügy közszolgálat. Elsősor­ban az állam kötelessége biztosítani, hogy a társadalom minden tagja, a jó­módúak, az elesettek, gyermekek és nyugdíjasok, nagycsaládosok, létmi­nimum alatt élők és hátrányos helyze­tűek egyaránt azonos eséllyel juthas­sanak egészségügyi ellátáshoz és kapják meg ugyanazokat a lehetősé­get a gyógyuláshoz. Az egyházak egészségügyi intéz­ményei a maguk sajátos eszközeivel a lehető legnagyobb mértékben kíván­nak részt venni ebben a szolgálatban. Az egészségügy átgondolatlan magánosítása nemzedékekre kiható károkat okozhat a társadalom jelentős része számára. Aláírások: dr. Simon Lajos ny. főorvos - Magyar Bioetikai Társaság, dr. Rojkovich Bernadette osztályve­zető főorvos - Budai Irgalmasrendi Kórház, prof. dr. Naszlady Attila főigazgató főorvos - Budai Irgal­masrendi Kórház Kht.. dr. Tahy Ádám főigazgató főor­vos - Szent Ferenc Kórház, dr. Cserháti Péter szakorvos elnök - Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (Ma­gyarországi Evangélikus Egyház), dr. Kránitz Mihály rektorhelyettes - Pázmány Péter Katolikus Egyetem, dr. Pörzse Gábor, a Keresztény Közéleti Akadémia Egész­ségügyi Munkacsoportjának vezetője, dr. Velkey György főigazgató - Magyarországi Református Egyház Bethes- da Gyermekkórháza, prof dr. Gyurkovits Kálmán fő­igazgató - MRE Mosdósi Tüdő- és Szívkórház, dr. Drenyovszky Irén elnök - Keresztény Orvosok Magyar- országi Társasága A Sylvester János Protestáns Gimnázium felvételt hirdet a 2005/2006-os tanévben induló 6 évfolyamos gimnáziumi osztályaiba. Az iskola keresztény szellemű neve­lést és ennek keretében korszerű kép­zést és műveltséget kíván nyújtani. Emelt óraszámú képzés választható matematikából és angol vagy német nyelvből; a nyelveket, matematikát, hittant, testnevelést, számítástechnikát és hetedikben a magyar nyelvtant osztott csoportban tanítjuk, a gyógy- testnevelést az iskolában biztosítjuk a rászorulóknak. Nehéz helyzetű, te­hetséges tanulóinkat alapítványok tá­mogatják. A jelentkezésről részletes tájékoz­tató és adatlap kapható az iskola portáján, illetve letölthető az iskola honlapjáról, vagy válaszborítékkal el­látott levélben kérhető az iskola cí­mén (1149, Bp, Pillangó park 3-5.). November 30-án és december 1- jén (kedden és szerdán) nyílt napot, december 1-én 17 órakor tájékozta­tó szülői értekezletet tartunk. Dr. Bibó István igazgató (tel.: 1/363-2612). A mozgalom az egység és az egyetemes testvériség megvalósítását tekinti leg­főbb céljának. A találkozónak A csend, a szó és a fény - Lehet-e a kommuniká­ció és a média pozitív társadalomalakí­tó tényező? címet adták. A Pázmány Pé­ter Katolikus Egyetem Kommunikáció Tanszékéről egy kisebb csoport vett részt a kongresszuson, amelyre - evan­gélikusként - nagy lelkesedéssel készül­tem magam is. Szerettem volna hallani a médiával kapcsolatos legújabb hírekről, és szakmai tapasztalatot is kívántam szerezni. Nagy meglepetésemre sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Luca Bernabei olasz producer egy kerekasztal-beszélgetésen ezzel kezdte a felszólalását: „Krisztus a legnagyobb kommunikátor!” Ezt a mondatot ma már sokan ismerik, sőt talán túlságosan sokszor használjuk, mégsem gondolko­dunk el eléggé mélyen az üzenetén. Mit is értsünk ezen? Krisztus élő szóval hir­dette az igét, tanított, beszélt az embe­rekkel - kapcsolatot teremtett velük. Prédikált többezres tömegeknek, meg­térítette őket, de beszélgetett a gyere­kekkel, rokonaival, a bűnös asszonnyal, zsidókkal és nem zsidókkal, gazdagok­kal és szegényekkel egyaránt. Mondhat­juk úgy is, hogy kapcsolatot teremtett az akkori társadalom minden rétegével. Azóta sem élt a földön senki, aki ilyen hatékony lett volna, és ekkora meggyő­ző erővel rendelkezett volna, mint ő. Luca Bernabei hangsúlyozta, hogy a kommunikáció alapja a szeretet. Ma, amikor oly sok kommunikációs eszköz áll a rendelkezésünkre, elfelejtet­tünk kommunikálni. Egy felmérés szerint Magyarországon jelenleg csaknem min­den háztartásban van legalább egy televí­zió. A tömegkommunikációs eszközöket összeségében nézve minden háztartásban legalább három-négyféle megtalálható belőlük (rádió, televízió, videó, internet, telefon, fax stb.). Chiara Lubich asszony szerint ennek ellenére a kommunikáció sötétségét éljük. Sokszor a családon belü­li információcsere a leggyengébb: keve­set beszélgetünk egymással. Ezt az űrt a televízió tölti be manapság. Magyarországon a televízió a legna­gyobb és leghatékonyabb tömegkom­munikációs eszköz. Nagyon fontos az, hogy a televíziót ne csak nézni, hanem használni is tudjuk. 2000-ben az AGB Hungary felmérése szerint a 4-12 év kö­zötti gyerekek több mint napi három órát nézték a televíziót. Ez az adat 2004- ben már három óra ötvenkét perc volt. Idén a gyerekeknek szánt műsorok ará­nya 4,2%, ebből a ténylegesen megné­zett gyerekműsor 2,7% volt. Ez azt je­lenti, hogy a gyerekek által a tévé előtt töltött csaknem négy órából csupán har­mincnyolc percet tesznek ki a kizárólag gyerekeknek szánt műsorok. Mivel a gyerekek kritikai érzéke ala­csony, és döntéseiket általában érzelmi alapon hozzák, sokkal jobban befolyásol­hatóak. Az már bizonyított tény, hogy a televízióban látott erőszak negatív hatás­sal van a fejlődésükre. Egy 1998-ban végzett felmérés szerint Magyarországon a televízióban látott műsorok 67%-ában legalább egyszer megjelenik egy-egy erőszakos jelenet. Az agresszió időtarta­mát tekintve az animációs filmek álltak a lista élén, és ezeknek a filmeknek a 28%- a kifejezetten gyerekeknek szólt. Hazánkban a médiatörvény megalko­tásával szabályozták azt, hogy a sugárzott műsorok milyen korosztálynak ajánlot­tak. Ezt akusztikus és piktogramos jelek­kel is a nézők tudomására kell hozni. Ez viszont nem elég ahhoz, hogy a gyereke­ket megvédjük a számukra káros műso­roktól. Felül kellene bírálni családon be­lül is a televíziónézés tartalmát és időtar­tamát. Fontos, hogy a látottakat a szülők megbeszéljék a gyerekkel. Ez sokkal lényegesebb, mint az előbb említett sza­bályozás, hiszen a gyerekek - megfelelő tapasztalatok hiányában - nem tudnak re­álisan mérlegelni. Az is fontos, hogy az ő szintjükön tudjunk kommunikálni. Sunta Izzicupo producer a konferencián el­mondta, hogy gyerekeivel a reklámokat is együtt nézik, majd beszélgetnek róluk. Mivel a reklámok célja a meggyőzés, fontos, hogy a gyerekek megértsék ezt a szándékot, és tudjanak olvasni a sorok között. Meg akarjuk menteni a bálnákat, a ku­tyákat és az erdőket, de eközben elfelejt­jük a saját gyerekeinket. Pedig vigyáz­nunk kell rájuk, mert ők lesznek az új nemzedék. Több figyelmet kell szentel­nünk arra, hogy miként nézzük a televízi­ót. Tudnunk kell kezelni a káros hatásait, és a gyerekeinket is fel kell készítenünk annak érdekében, hogy ne okozzanak kárt bennük a különböző műsorok. Csak a megfelelő módon kell használni - így a mi érdekeinket szolgálja majd. Zombory Anikó MÉDIAMŰHELY - AHOGY LÁTTÁK.... Budapest megért egy utat Partnerkapcsolat az erlangeni és a budapesti fakultás között Evangélikus egyház és modern média - hogyan illik össze a kettő? Ezzel a kérdéssel az Erlangen-Nürnber- gi Egyetemen egy teljes teológiai tanszék foglalkozik. A Johanna Haberer vezette Keresztény Publicisztikai Intézet az újságíróképzés lehetőségét kínálja a teológia szakos hallgatók, köztük - jó néhány esztendeje - ma­gyar teológusok számára is. Dr. Fabiny Tamás lelkész és újságíró Erlangenben szerezte doktorátusát. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) docense a tavalyi év nyári félévében tartott előadást a Keresztény Publicisztikai Intézetben. Beszámolt a Duna Tv vallási szerkesztőségében vég­zett munkájáról és arról, hogy miként készítik az egy­házzal és a vallással kapcsolatos anyagokat. Haberer és Fabiny egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a jö­vőben is ápolni kell. A szót november első hétvégéjén tett is követte. Hat erlangeni publicisztika szakos hallgató - Daniéi Meier tudományos munkatárs kíséretében - a magyar fővá­rosba utazott egy kisbusszal. A csapat Fabiny Tamás és az EHE meghívására érkezett Budapestre azzal a céllal, hogy írásban is megpecsételje, és nyomatékosabbá te­gye a két intézmény közötti együttműködést. A közö­sen eltöltött négy nap a kölcsönös ismerkedés, a tudo­mányos tapasztalatcsere, valamint a kulturális progra­mokon való részvétel jegyében telt. A „virtuális gyülekezet” Haberer professzorasszony elsősorban azért látogatott Magyarországra, hogy közelebbről megismertesse hall­gatóival a média azon területét, amellyel az utóbbi idő­ben intenzívebben foglalkozik: a televíziós istentiszte­letek világát. Az elmúlt évek során szerzett tapasztala­taira alapozott, filmrészletekkel színesített előadásban számolt be az EHE hallgatói előtt az egyháznak a né­met közszolgálati televízióban betöltött szerepéről és jelentőségéről. Vasárnaponként a két német közszolgálati csatorna (ARD, ZDF) váltakozva közvetít evangélikus istentisz­teleteket és katolikus miséket. Habár a ’80-as évek óta a kereskedelmi adók programjai konkurenciát jelentenek a vallási műsoroknak, a televíziós istentiszteletek néző­inek száma az elmúlt húsz esztendőben mégis meghá­romszorozódott, és ma több mint egymillió főt számlál - igazi sikertörténet! De mit is jelent itt valójában a „né­ző” szó? A legtöbben azok közül, akik vasárnaponként bekapcsolják a televíziót, nyitott énekeskönyvvel a ke­zükben „vesznek részt” az istentiszteleten. A jelenség­gel kapcsolatosan Haberer a „virtuális gyülekezet” fo­galmát használta. Ne becsüljük alá az egyházi életben való részvételnek ezt a formáját sem, mely sokak szá­mára az egyetlen kapcsolatot jelenti az egyházzal. A médiamunka az egyház számára is fontos. A nyil­vánosság előtti megjelenés azért is lényeges, mert a té­vécsatornák programjának összeállításáért felelős szak­emberek arra törekszenek, hogy egy-egy adás a német- országi protestantizmus sokszínűségét ábrázolja. A te­levízióban az egyház ezenkívül a „hang nélküliek”, vagyis a szólás lehetőségétől elzártak szószólója is - például abban az esetben, amikor az istentiszteletet egy női börtönből közvetítik. Egyházi média a kommunizmusban Egy további előadás a kommunizmus idején végzett médiamunkával foglalkozott. Daniel Meier asszisztens hangsúlyozta, mennyire fontos szembesülni ezzel a korszakkal. Hallgatói - kelet- és nyugat-európai egye­temisták - a referátumot követő beszélgetés során meg­osztották egymással a témával kapcsolatos, személyes tapasztalataikat is. Az egykori keleti blokk országaiban az egyház töb- bé-kevésbé nemkívánatosnak számított, ugyanakkor az egyes államok tekintetében nagy eltérések mutatkoz­nak. Az NDK-ban megjelenhettek különféle egyházi újságok, akár a halk és finom kritikai hangot sem nél­külözve. Az egyházi sajtó által létrehozott „ellennyil­vánosság” az 1989-es békés forradalom eseményeiben meghatározó szerepet játszott. A jövő perspektívái A Duna Televíziónál tett látogatás során Fabiny Tamás a vallási szerkesztőségben végzett tevékenységéről be­szélt a német vendégeknek. Különösen nagy hatást tett a látogatókra a stúdióban folyó munka, ahol a szerkesz­tő digitális technika alkalmazásával épp az utolsó simí­tásokat végezte egy riporton. Az anyag a vidéki Ma­gyarország életét mutatja be egy lelkész szemszögéből, aki autójával falvakon utazik át, és nem ritka, hogy egy-egy helységben csak két embernek tart istentiszte­letet. A televízió képernyőjén történetek, emberi életek elevenednek meg és kerülnek reflektorfénybe. A hittudományi egyetemen Fabiny rendszeresen tart médiaszemináriumokat. Szeretné, ha az intézményben végzett publicisztikai munka intenzívebbé válna; ennek érdekében Erlangenben szerzett tapasztalatait is felhasz­nálja. Reményei szerint - az erlangeni példát követve - Magyarországon is létrejöhetne egy publicisztikai inté­zet. Azt mindenestre már tervezik, hogy hamarosan egy magyar diákokból álló csoport utazik Bajorországba. Simon Kramer és Nadia Ambros (Fordította: Gazdag Zsuzsanna) * » Bottá Dénes felvétele Fotó: Bucsy Levente

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom