Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-21 / 47. szám

Bottá Dénes felvétele Ev angélikus 69. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 2004. NOVEMBER 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 149 Ft A TARTALOMBÓL A múltról - békésen _________' Bi bliai gyökerű magyar szólásmondások Élet-képek A gyülekezet a Bibliában, a zsinati törvényekben és a gyakorlatban Mádl Ferenc a népszavazásról Fizikai állapota súlyos volt, a kezét is alig tudta mozdítani. Nehezére esett a szájához emelni a pohár vizet, pedig ál­landó szomjúság gyötörte. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, mindene fájt. Hi­ába hangzott el a tapintatos kérdés, hogy „mi fáj", csak azt felelte, hogy mindene. A gyógyszeres dobozokból és fiolákból hegyet lehetett volna hordani vagy toronyházat lehetett volna építeni a hálószoba dohányzóasztalára. Háziorvosa menetrendszerűen érke­zett; elkapta a csuklóját, a szemébe né­zett, ellenőrizte a lázát, olykor vérnyo­mást is mért, másodpercekre megállt az ágy mellett az egyik beteg után és a kö­vetkező beteg előtt. Ha fogyott a gyógy­szer, felírta; ha változott az állapota, át­rendezte a gyógyszerelést; jó tanácsként jó szívvel mondta, hogy „ vigyázzon ma­gára, nyugodjon meg, tűrje az állapotát, lesz ez még jobb is, bízzunk az orvostu­dományban... ” S azután el, tovább, a többiekhez, hiszen sokan vannak. A családtagok - gyermekei, unokái - őszinte együttérzéssel álltak meg beteg­ágya mellett, s neki meg kellett értenie, hogy sietniük kell. Most övék még az élet, a mindenkire váró betegágyig. Isten ments, hogy a baleseti statisztikát növel­jék! Hálásan nézett a feleségére, aki szorgalmasan ápolta, etette, homlokát törölte, ágytálazott, vagy segített neki kimenni a WC-re... Ahogy mondani szokták, mindent megtett. Ez a halál küszöbe. Még nem áll rajta, de már nincs messze tőle. Elszaladt az élet. ígéretes volt a kezdet; akkor azt hitték, mindörökre övék a világ, a föld, a termése, és csak építkezni kell, egyre nagyobbat, tá­gasabbat... Lám, milyen szép és tágas ez a ház. A gyerekeket is felnevelték. Vitték va­lamire; milyen jó autója van még az uno­kának is! „ Csak az a baj, hogy itt fekszem tehetetlenül. Istenre nem merek gondolni. Gondol rá, csak nem merészel róla senkivel sem beszélni, mert szokatlan. Életében párszor járt csak templomban: volt néhány esküvő, keresztelő és egy- egy nagy ünnep. Meg temetések vitték oda, a megemlékezés alkalmai, vagy há­romszor. Amikor sok évtized után elő­ször kérdezték meg tőle a népszámlálást végzők, hogy milyen felekezethez tarto­zik („Nem kötelező válaszolnia" - mondták), percekig nem is tudott felelni, csak nézett maga elé a betegágyon fek­ve. Milyen is... milyen is? „ Tessék hagy­ni - mondta a hölgy nem érdekes. " Most a betegágy magányában világo­san emlékezett: a nagyszülők minden va­sárnap reggel ellátták a jószágot, regge­liztek, és kilenc felé öltözni kezdtek; el­mentek a templomba. A szülők havonta. Főiskolás korában összekapott a szülei­vel karácsonykor, mert „felvilágosult lé­lekkel" nem akart templomba menni. Nem is ment; szenteste duzzogott, az ajándékot ímmel-ámmal lökte a fa alá. Most itt a betegágy magánya: ellátják, gondoskodnak róla, ha kell, etetik-itatják, de ami itt szorít a lélekben, az kimondha­tatlan. Mi szorít ott a lélekben? Mi az a ki­mondhatatlan? Csak azt hajtogatja, hogy rosszul alszik, nincs étvágya, és fáj minde­ne, sőt az egész élet. „Jaj, hogy elszaladt az élet! De mi következik most? Nem, eb­be nem szabad belegondolni. Meggyó­gyulok! Meggyógyulok? S ha nem? S ha mégis Isten elé kell állni? Na igen, azt mondták nekem, hogy nincs... na de ha hazudtak? Vagy csak tévedtek? Mi lesz akkor, ha mégis van elszámolás? Ah, papi kitaláció az egész. És ha mégsem? Mi lesz akkor, ha ott mindent kiterítenek? ” Hallott valami életfámról, amely az ember szeme előtt szinte egy pillanat alatt lepereg a halála előtt. „Nem. nem halok meg, olyan nincs. S ha mégis van? S ha mégis leplezetlenül ott kell állni Krisztus ítélőszéke előtt? Akkor mit mondok? Ennyire felkészületlenül mit mondok? Mit dadogok majd? ” Feleségének nem mert szólni arról, hogy mi szorongatja a lelkét, inkább kért még egy adag nyugtatót és egy másik adag altatót. Aludni, nem gondolkodni. Csakhogy a nyugtátoktól sem tudott megnyugodni. Mint a mókus a kerékben, tehetetlenül taposta tovább a gondola­tot: „Ah, biztos nincs Isten, nem kell ilyennek bedőlni. De ha mégis? ” Végül is nem lopott, nem ölt, nem vethet senki semmit a szemére; Isten se. Igaz, egy párszor visszaélt a beosztása adta lehe­tőségekkel, na de mások még inkább! Talán nem kellett volna az a sok durva­ság, káromkodás, veszekedés, és az ital­ból kevesebb is elég lett volna. A házas­sági hűség ellen sem sokszor vétkezett, de azt úgyse tudja senki; már az arcukat is elfelejtette. A felesége soha nem sejtett semmit. Szegény, most is jön a párnát megigazítani. Ahogy végignézett az éle­tén, egyre több sötét folt jelent meg a fel­színen. Majd a sírban mindent elfele­dünk. „ Biztos? ” - S így tartott a gyötre­lem heteken át. S eljött a rettenetes nap. A mentő gyorsan megérkezett; ő mindent ködfel­hőn át látott, csak a fájdalom volt az övé, semmi más. Hacsak az nem, hogy nem volt kivel beszélgetnie a súlyos kér­désekről. Nem oszthatta meg senkivel lelkiismerete vergődését, értelme ta­nácstalanságát, lelke szorongását. Nem beszélt vele senki Isten dolgairól. Az egyház messze, a lelkésznek senki sem tudott szólni, ő pedig vergődve halt meg, lelke kérdései úgy fojtogatták, mint a mocsár a bele tévedtet. S a halál mocsa­ra lassan elnyelte. Isten és az ő lelki dolgairól nem be­szélt vele senki... Ribár János Isten dolgairól nem beszélt vele senki... A nyílt napon az előadások, szemináriumok a szokásos, szerdai órarend szerint zajlot­tak, azzal a különbséggel, hogy a látogatók kedvéért minden másfél órás előadás „megfeleződött”, hogy így minél több tudományágba pillanthassanak be az érdeklő­dők. A „teológiai menü” ezen a napon igazán változatos volt: az érdeklődők az ó- és újszövetségi bibliaismerettől a homiletikai gyakorlaton át a latin nyelvig, az ószövet­ségi exegézistől a szociológián és az egyházzenén keresztül a pszichológiáig számos tudományterülettel találkozhattak. E sorok írója például dr. Tátrai Zsuzsanna, a kivá­ló néprajzkutató, egyetemi tanár előadását hallgatta meg, amelyben - többek között - az „evangélikus néprajz” kutatásának szükségességéről és a különböző, ünnepekhez kapcsolódó, tájanként eltérő gyülekezeti hagyományokról is szó volt. A teológiai nyílt nappal egyidejűleg - éppen Zuglóban - tartotta szokásos havi LMK-ülését a Pesti Egyházmegye lelkészeinek csoportja is. A délelőtti áhítaton így együtt vehettek részt teológushallgatók, szolgálatban álló lelkipásztorok és a pálya iránt érdeklődő fiatalok. Az áhítat után az egész közösség a teológia kertjében álló Luther-szoborhoz ment, hogy fejet hajtson az Eislebenben 521 esztendeje ezen a na­pon, azaz november 10-én született reformátor előtt. Dr. Csepregi Zoltán, az egyetem egyháztörténeti tanszékének vezetője egy Luther-idézettel, a hallgatók, a tanári és a lelkészi kar virágcsokorral, koszorúval emlékezett meg a nevezetes születésnapról. A megemlékezés „himnuszunk”, az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther-ének mind a négy versszakának eléneklésével vált teljessé. Egy-egy nyílt nap során természetesen számos kérdés felmerül a leendő felvételi­zőkben. Ezért a felvételi vizsgáról, a lelkészi vagy a hittanári szak követelményeiről, a kollégiumi elhelyezésről, a felvehető hallgatói keretszámokról és sok más gyakor­lati kérdésről minden évben az egyetem vezetője, dr. Szabó Lajos rektor személyesen tájékoztatást ad. így volt ez az idén is. A rektori tájékoztató után dr. Szabóné Mátrai Marianna, a gyakorlati intézet vezetője, Johann Gyula egyetemi lelkész és Tóth Ká­roly senior szintén gyors és pontos válaszokkal segített az eligazodásban. „A teológiára jönni jó” - emelte ki a rektor, s objektív tényekkel, adatokkal is alá­támasztotta, milyen sok tekintetben változott az egyház élete és ezen belül a lelkész­képzés az utóbbi néhány évben. Javultak a képzés személyi és tárgyi feltételei is; pél­dául néhány héttel ezelőtt átadták az intézmény büszkeségét, az új kollégiumszár­nyat. Ennek köszönhetően az idén már elmondható, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: a hittudományi egyetem minden felvett hallgatója számára jut kollégiumi hely! A közelmúlt fejlesztéseinek eredményeként látható gyarapodás azonban csak külső jel - a cél a szellemi, lelki épülés, gazdagodás elősegítése. Mit kell tudni - dióhéjban - a lelkészképzésről? A képzés hatéves; a lelkészjelöltek öt évet az egyetemen töltenek, az utolsó pedig a valamely gyülekezetben töltendő gya­korlati év. Az intézmény az egyesült Európában elismert diplomát kíván a végzettek ke­zébe adni. Az oktatás kreditrendszerben folyik. Szabó Lajos hangsúlyozta: a külföldi partnerintézetekkel kialakított jó kapcsolatoknak köszönhetően évente 10-12 fő kaphat egyéves ösztöndíjat. Ez a 116 fős hallgatói létszámot tekintve (a kihelyezett tagozatok­kal együtt 220 fő) a magyar felsőoktatásban kiemelkedően magas aránynak számít. A rektor azt is kiemelte: különösen nagy szükség van ma a lelkészi pályát válasz­tó, elkötelezett, evangélikus fiatalokra, hiszen óriási spirituális éhség van az embe­rekben, és szintén nagy a vágy a modem, új formájú gyülekezeti élet iránt. A fiata­lok megszólítása pedig fiatalok által történhet meg a leghatékonyabban. Éppen ezért a felvehető hallgatók keretszámát - a jellemzően másfélszeres-kétszeres túljelentke­zéssel számolva - úgy alakítják ki, hogy 2005-ben is 20-25 fő kezdhesse meg a ta­nulmányait (a lelkészi és a hittanári szakon együttvéve). A fiú-lány arány egyébként évről évre egyre inkább közelít az 50-50%-hoz. A posztgraduális képzést illetően évente három doktoranduszi hely tölthető be, az ide felvettek főállású munkaviszony keretében szerezhetik meg ezen évek alatt a PhD-fokozatot. Mire figyeljenek oda leginkább a felvételizni szándékozó diákok? Előnyt jelent valamely modem nyelv ismerete, hiszen aki nyelvtudás birtokában jön a teológiára, jobban megbirkózik az első évek talán legnagyobb próbatételével: a héber, görög és latin nyelv tanulásával. A rektor személyes tanácsa pedig (felvételizők, figyelem!) az, hogy törekedjenek a szépirodalomban való jártasságra. A versek, novellák, regé­nyek ismerete és szeretete meghozza a gyümölcsét, akár már a felvételi vizsgán is. Természetesen fontos a az evangélikus egyház életében való jártasság, a felekezeti rádió- és televízióműsoroknak, illetőleg egyházunk lapjainak - így az Evangélikus Életnek - a figyelemmel kísérése is, valamint a gyülekezeti háttér és az elkötelezett keresztény életvitel. Kőháti Dorottya i K Fotó: Bottá Dénes W r , 1 »J.J. . .1 ' „k • , ■ Nyílt nap hittudományi egyetemünkön if«#»11.. LullitfMárton születésnapján . ' i h . i/A JL %w Ny íregyházáról, Orosházáról, Békéscsabáról, Miskolcról, Kőszegről, Siófokról, Sopronból is érkeztek vendégek - harmadikos és negyedikes középiskolások - az EHE minden év őszén megrendezett nyílt napjára. Aki szeretett volna elmen­ni, mert érdeklődik a lelkészi pálya iránt, de valamilyen oknál fogva nem volt rá lehetősége, annak az alábbiakban hadd nyújtsunk át - a teljesség igénye nélkül - néhány hasznos információt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom