Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-01 / 5. szám
10. oldal-2004. FEBRUÁR 1. r Evangélikus Elet MUNCZ FRIGYES (1919-2004) Muncz Frigyes 1919. április 5-én született Budapesten. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tett eredményes érettségi vizsga után a soproni hittudományi karon tanult 1937 és 1941 között. Dr. Kovács Sándor dunáninneni püspök 1942-ben avatta lelkésszé. Szolgálatát óbudai segédlelkészként kezdte, majd a Budapest-Deák téri gyülekezetben kapott állást. Fél év csengődi helyettes lelkészi szolgálat után fővárosi hitoktató lett, majd a fasori gimnázium vallástanára volt 1948-tól 1952-ig, az iskola bezárásáig. Ezt követően a kelenföldi egyházközségben szolgált négy évig. Rövid ideig tartó, az Evangélikus Sajtóosztályon való helyettes ügyvivő lelkészi szolgálat után a Budai Szeretetotthonok igazgatására kapott megbízást, melyet 1957. február 1-jétől nyugállományba vonulásáig, 1985. december 31-ig látott el. Fruttiger Margittal kötött házasságát Isten három gyermekkel áldotta meg. Betegágyánál három unokája búcsúzott el tőle. Második feleségével, Juhász Judittal 15 évet tölthetett együtt. Muncz Frigyes 29 esztendőn át volt tevékeny szereplője egyházunk diakóni- ai munkájának. Egyik legnagyobb otthonunk vezetőjeként, de országos diakó- niai ügyvivő lelkészként is azokban a nehéz években szolgált, amikor az idősekről és a beteg gyermekekről való gondoskodás napi nehézségeket okozott. Külföldi összeköttetéseit a diakónia életben tartására és az intézmények fejlesztésére használta föl. Pszichológusi diplomát szerzett, hogy a betegeket és az idős testvéreket jobban megértse, és szakszerűen pásztorolja. Igényes és határozott volt beosztottjaival szemben, de mindig irgalmasan és szerető szívvel bánt a gondjaira bízottakkal. Nyugdíjas korában először pszichológusként, majd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lelkészeként szolgált. Kiváló szaktudásával világi helyeken is megbecsülést szerzett az evangélikus lelkészi hivatásnak. Idős korában rendszeres résztvevője volt a Deák téri gyülekezet istentiszteleteinek, valamint a pesti lelkészi munkaközösség üléseinek. Kedves bibliai igéjében - amely a hamvai felett is elhangzott - Pál apostol szavaival tett bizonyságot elhívásáról: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. ” (ApCsel 20,24) Legyen áldott elvégzett szolgálata! D. Szebik Imre MEGRENDÜLTÉN... Fájó szívvel búcsúzunk egykori iskolatársunktól, a Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium Volt Növendékei Egyesületének tagjától, dr. Véli Margit nyugalmazott szemészorvostól, egyetemi adjunktustól. Nem a tisztes, dolgos élet jutalmául rendelt - Isten akaratában megnyugvást találó - halállal távozott el tőlünk. Saját otthonában lett rablógyilkosság áldozata. Megrendülve a gyásztól, emlékezünk szeretett volt iskolatársunkra. Az egykori eminens kőszegi diákra. Mindnyájunk példaképe volt kisdiákként és felnőttként egyaránt. Jósága, segítőkészsége végigkísérte egész életén. Az egyik budapesti szemészeti klinikán több évtizedes munkája során sok ezer beteg emberen segített. Idős korában, az özvegyi lét szomorúságában gyakran eljött hozzánk a Deák téri gyülekezet egyik kis termébe, ahol minden hónap utolsó szerdáján összegyűltünk. Velünk érezte jól magát, az egykori diáktársakkal, a régi szeretet melegében. Nem ilyen véget remélt magának. S mi mindnyájan arra a régi önképzőköri órára gondolunk, amelyen Madách Tragédiáját boncolgatva Lucifer szavait idéztük, a lázadó sátánét, ahogy az Úrral felesel: „Ott állok, látod, hol te, mindenütt.” így volt most is. Ott állt valahol, ott leselkedett rá a gonosz. Hiányozni fog okos beszéde, tiszta tekintete, csendes szava. Elment. S hogy így ment el, nekünk, gyarló embereknek nehéz kimondani azt, hogy „Isten akaratában megnyugodva” vesszük ezt tudomásul. Pedig bele kell nyugodnunk! A feltámadás reményében búcsúzunk Tőled, édes Gitta, Pilinszky János szép soraival: „így éhem. Hogy halok meg? / Milyen lesz pusztulásom? / A föld elárul. Magához ölel. /A többi kegyelem. ” (A többi kegyelem) Nyugodj békében! Lenhardtné Bertalan Emma ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. február 1. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. dr. Fabiny Tibor; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bé- kásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Zsu- gyel Adél; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 9. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) de. 11. (angol) Rozs-Nagy Szilvia; du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencze Imre; Budahegyvidék, XII. , Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly. VÍZKERESZT UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: 2Pt 1,16-21; az igehirdetés alapigéje: Lk 12,20-26. HETI ÉNEKEK: 280, 338. „Erős vár a mi Istenünk” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. február 2-án, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály Eltávozott Szépfalusi Márta Alig több mint három év adatott számára férje, Bécs nagy formátumú magyar evangélikus lelkésze, „a diaszpóra mindenese”, Szépfalusi István váratlan elhunyta után. Hősiesen küzdött a gyilkos kórral, mindvégig tette a dolgát, ahogy jellemző volt ez rá egész példamutató életében. 2004. január 24-én a bécsi Allgemeine Krankenhausban végleg elaludt. Szépfalusiné Wanner Márta három területen is kimagasló teljesítményt nyújtott - szerényen, szinte észrevétlenül. Igazi társa volt lelkész-irodalmár, a Bornemisza Péter Társaságért, a Kárpát-medencei és nyugat-európai magyarságért munkálkodó férjének. Három fiúgyermek, Csaba, Zsolt és Szabolcs édesanyja volt. Mindezeken túl önálló írói-műfordítói tevékenysége is jelentős. Elhatalmasodó betegsége ellenére az elmúlt években lelke, motorja volt a szervezésnek, amely azt célozta, hogy az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat váljon önálló magyar evangélikus gyülekezetté az osztrák evangélikus egyházban. Futólagos hazai ismeretségünk után 1960-ban találkoztunk először Bécsben. A Szépfalusi házaspár ez idő tájt költözött a később legendás hírűvé vált Capis- tran-gasse-i lakásba. Az ezt követő közel fél évszázadban életük tanújává váltam, ezért is állíthatom hitelesen, hogy kivételes tehetséggel, intellektussal, érzelemgazdagsággal megáldott gyermekét hívta haza az Úr. Utolsó üzenete is ezt igazolja. Az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat negyvennyolc éve adja ki Másokért Együtt címen újságját. Ennek az idei első, összességében 776. száma közli a nagy útra felkészült Szépfalusi Márta búcsúzó sorait: Kedves barátaim, tisztelt olvasók! Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (lKor 1,9) Azokhoz szólok, akik az elmúlt időben soraikkal, imádságaikkal, jó gondolataikkal kerestek fel, és egyben olvasói is a Másokért Együtt értesítőnek. A bukovinai székelyek elköszönésével,, Jó találkozást", azt kívánom, ha nem ezen a földön, akkor odaát. Köszönöm a Sopronból érkezett értékelő sorokat az értesítőnk utolsó számával kapcsolatban. A bécsi AKH-ból írok, ahol a legmagasabb orvosi színvonalon kezelnek, és emberségből, szerétéiből is a maximumot kapom. Szűk és tágabb családom szeretetét nap mint nap élvezem. A szentestét néhány órára a körükben tölthetem. Titeket, István halálát követően, Zsolt fiam a „nagy családnak” nevezett. Köszönöm, hogy ennek a nagy családnak a szerete- téből nekem is bőven jutott. Istentől gaz-. dagon áldott új esztendőt kívánok. Szépfalusi Márta Távozása nagy veszteség nemcsak a bécsi gyülekezetnek, hanem a magyar evangélikusságnak és a magyar irodalomnak, a magyar kultúrának is. Magam nem restellem a személyes veszteség könnyeit. Frenkl Róbert Szépfalusi Istvánná Wanner Márta, néhai bécsi lelkészünk özvegye 2004. január 24-én hosszú betegség után Bécsben elhunyt. Temetése Bécsben, az ottakringi temetőben (Gallitzin Str.) 2004. február 9-én, hétfőn 13 órakor lesz. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ” (Jn 14,6) Nehéz idők hű tanúja Száz éve született dr. Schulek Tibor A történelmi zivataroktól terhes 20. század egyik nagy tanúja, dr. Schulek Tibor evangélikus lelkész 2004. február 3-án lenne százesztendős. Apja, nagyapja neves építész volt, családja a 17. századtól kezdve számos nagy tekintélyű evangélikus lelkészt adott egyházunknak. Édesanyját igen korán elvesztette, emiatt hamar elkerült a szülői háztól. Iskoláit Németországban, majd Rimaszombatban végezte. Az 1919-es kommunista rémuralom és hazája vezető rétegének tehetetlensége láttán igen fiatalon, 15 évesen határozta el, hogy lelkész lesz. „Meggyőződésem, hogy a magyarság megújhodásának egyetlen útja, ha visszavezetjük Istenhez” - fogalmazta meg akkor. Nagy hatással volt rá Ravasz László püspökkel való találkozása, akire mindig példaképként tekintett, s akihez később életre szóló barátsággal kötődött. A Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián kezdte teológiai tanulmányait, majd annak Sopronba helyezése után fél évig a Ráday utcai református teológiára járt. Ezzel egy időben beiratkozott a bölcsészettudományi kar ma- gyar-német-angol szakára is. A teológia harmadik évét Sopronban, a negyediket Lipcsében végezte. Sopronban letette a teológiai szakvizsgát, Budapesten pedig magyar-angol és német szakon alapvizsgázott. 1928-ban a Deák téri templomban avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. 1938-ban „summa cum laude” doktorált. Doktori disszertációját Bornemisza Péterről, neves evangélikus reformátorunkról írta. (Az egy évvel később művészi kiadásban megjelent, könyvvé kibővített disszertációt többek között Nemeskürty István is alapműként használta hasonló témájú könyvéhez.) Még diákként Rimaszombatban ismerkedett meg a cserkészettel, akkor, amikor az még szinte ismeretlen volt Magyarországon. 1920-ban a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban az akkor alakult Bethlen Gábor Cserkészcsapat ifjúsági vezetője lett. Hallotta Karácsony Sándornak az igényes cserkészéletről szóló beszédeit. Ennek hatására lett lelkes munkása a regös cserkészetnek, amelynek célja a magyar népdalok éneklése, ápolása, minél szélesebb körben történő megismertetése volt. Ez a lelkesedése szerepet játszhatott későbbi tudományos munkássága, a himnológia általa művelt területének megválasztásában. Évtizedekig dolgozott a régi magyar egyházi énekek kutatásán és rendszerezésén. Unokatestvérével, Sulyok Imre orgonaművésszel közösen „Régi magyar istenes énekek” címmel jelentették meg 1945-ben az általuk összegyűjtött, már feledésbe merült egyházi énekeket. „Cantate!” (Énekeljetek!”) néven mozgalmat szervezett, mely országos szinten indította meg a régi magyar egyházi énekek tanítását, éneklését. A mozgalmat az ötvenes évek közepén leállították, de az általa szerkesztett próbaénekeskönyv énekeit a bizottság beépítette a Dunántúli énekeskönyv átdolgozott kiadásába. Több száz kötetes énekeskönyv-gyűjte- ményét a Győri Evangélikus Egyházközség könyvtárára hagyta. Élete végéig fájó sebe maradt, hogy politikai okok miatt Káldy Zoltán püspök kívánságára mellőzték a készülő új énekeskönyv szerkesztőbizottságából . 1932-ben megnősült. Majoross Edittel a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségben végzett közös szolgálatuk alakította ki életre szóló szövetségüket. Házasságukból nyolc gyermekük született. 1930-ban tábori lelkész lett. Eleinte a Ludovika Il.-n szolgált (itt angol- és némettanárként is alkalmazták), majd a Felvidék visszacsatolása után Kassára helyezték. 1943. január végén a Dontól visszavonuló II. magyar hadseregben Jány Gusztáv mellé került hadseregvezető protestáns tábori lelkésznek. Feladatát nem a fegyverek megáldásában, hanem az életveszélyben élők és a sebesültek lelki erősítésében, az elesettek méltó búcsúztatásában látta. A háború végén feleségét hat gyermekükkel együtt azonnali hatállyal, minden értékük hátrahagyásával elűzték Kassáról. Az évekig tartó hányattatás 1948- ban ért véget, amikor Schulek Tibort Szabó József püspök beiktatta a komáromi gyülekezet lelkészi állásába. 1950- ben esperessé választották, e tisztségéről azonban 1954-ben le kellett mondania. Küzdelmes életútja 1962-ben vett szomorú, de a korra nagyon jellemző fordulatot. Egy zárt körű lelkészi munkaközösségi értekezleten szükségesnek látta, hogy a hivatalos állami állásponttól eltérő egyházi véleményt fogalmazzon meg. Ezzel kritizálni merte az állam akkori abortusztörvényét, nemzetgyilkosságnak bélyegezve azt, és kifogásolta egyházának ebben a kérdésben mutatott megalkuvó, a Biblia tanításával ellentétes hallgatását. Káldy Zoltán püspök személyes nyomására az egyházi bíróság először a legsúlyosabb büntetéssel, hivatalvesztéssel (palástvesztéssel), majd évekig tartó pereskedés után állásából való elmozdítással és idő előtti kényszernyugdíjazással sújtotta az akkor ereje teljében lévő, még négy iskolás gyermeket nevelő lelkészt. Évekig nem kapott fizetést, de névtelenül is igen sok segítség érkezett hozzá szinte az egész országból. A reá mért igazságtalan csapást emelt fővel, zokszó, panasz nélkül viselte. Néhány évvel később már számos neves közéleti személyiség vetette fel hasonló módon a nemzet pusztulásának problémáját, de számára felmentést csupán 1988, a rendszerváltozás előszele hozott. Néhány hónappal halála előtt, szinte halálos ágyán érte az egyházi rehabilitációról szóló hír. Nem táplált haragot lelkében senki iránt, sohasem kérte rehabilitálását. Úgy érezte, hogy nem őt, hanem szeretett egyházát kell rehabilitálni. Azt fájlalta, hogy megfélemlített lelkésztársai alig merték szolgálatra hívni. Bencze Imre ezen kevesek egyike volt: sokat kockáztatva tette lehetővé esketési és keresztelési szolgálatait az édesapja által tervezett és számára is oly kedves kelenföldi templomban. 1963-ban, legnagyobb megpróbáltatásai idején írta Korompay Bertalan evangélikus testvérünk a következő sorokat Bottá István, Kendeh György, Kutas Kálmán és Schulek Tibor igazságtalanul meghurcolt, félreállított lelkészeknek ajánlva: Bajnoki hős tornán küzdve szorultatok oldalt, / Egyenlőtlen erők összecsapása között, / El nem hagyva a jelt, mely alá esküdtetek egykor: / Bajnoki hős társak, sírva köszöntelek ím. / Eljön az év, mely feljegyzi az áldozat árát. / Küzdeni eszményért s halni dicsérve dicső. ” Ha késve is, de eljött az év, mely legalább feljegyezte az áldozat árát. Schulek Ágoston
