Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-07 / 45. szám

2004. NOVEMBER 7. - 9. oldal

Evangélikus Élet

JÁRATLAN UTAKON

Segítségnyújtás az utolsó szakaszban

Ahogyan a nyugdíjaskorra, úgy a halálra is készülni kell. Annál is inkább, mert hitünktől vagy hitetlenségünktől függetlenül „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, utána pedig ítélet következik ” (Zsid 9,27). Az igevers első felével nem lehet vitatkozni, de azok már jóval többen vannak, akik vitatják a van tovább lehetőségét. Kórházainkban azt tapasztalom, hogy az utóbbiakkal foglalkozik legritkábban és a legkevésbé hatékonyan a személyes lelkigondozás. Talán ezért is állnak hozzám közel. Hiszen velük hiánypótló szolgálatot kell végeznem.

Sokszor nagyon sok időbe telik, míg a betegek megnyílnak. Több esetben azt tapasztalom, hogy ilyenkor - megismerve a beteg érdeklődési körét - helyes segítségül hívni a művészeteket, elsősorban a zenét és a költészetet, vagy - gyermekek esetében - a szemléltető eszközöket (rajzok, képek).

Akik az élőszóval hangzó evangélium előtt nem tudnak megnyílni, azok számára segítség a jézusi nondirektív lelkigondozás. Ilyen például a samáriai asszony története, amelyben Jézus úgy vezeti a beszélgetést, hogy az asszony dönthessen, sőt Jézus hozzásegíti a mellette való döntéshez. Az asszony körülményeit, helyzetét ismerve gondozza őt.

Nézzünk néhány példát próbálkozásaimból!

* * *

Mária zongoratanárnő. Többszörös me- tasztázisa (rosszindulatú áttéte) van. Annyira nyugtalan, hogy nem tudja befogadni a megnyugtató igéket. Lehet, hogy először hallja ezeket életében? Vivaldi Négy évszak című hegedűversenyét szeretné hallgatni: a téli részben megjelenik a didergés, a fagyos tájon a szörnyű, fenyegető hóvihar közeledtét jelző hegedűszóló, majd a félénk séta a jégen, az elesés... Végül a sirokkóval érkező szél meleg hangulatot hoz. - A műben átéli saját sorsát. Másnap lányába kapaszkodva tesz néhány lépést a folyosón. Félénk séta ez számára a jégen.

Ezalatt férjével beszélgetek, a volt fasori diákkal. O az egyetlen evangélikus hátterű a családban, aki annyi év után most a hit fogódzóját keresi, látva felesége súlyos állapotát. Lánya állandóan telefonál valamiféle segítséget keresve anyja számára, de hiába.

Néhány nap múlva elköszönök Máriától. Rehabilitációra kerül. Búcsúzóul emlékeztetem arra, amit Jézus Nikodé- musnak mondott: „A szél arra fúj, amerre akar. ” Isten Lelke szél. Vivaldinál a szél meleg nyugalmat hoz. A Lélek a megújítás szele életünkben és halálunkban. Kezet csókolok Máriának; alig hallhatóan suttogja: köszönöm.

* * *

Zoltán magyar-történelem szakos tanár. Többszörös áttéte van, tájékoztat a főorvos. Minden lehetséges gyógykezelést megkapott: kemoterápiát és besugárzást, immunrendszert erősítő gyógyszereket. Több segítséget a kórház már nem tud adni. Átkerülhet rehabilitációra, vagy otthon töltheti élete utolsó szakaszát, ahol körzeti orvosától is megkaphatja a még lehetséges segítséget. Orvosa arra kér, segítsek a betegnek a döntéshozatalban.

Amikor betegágyánál felkeresem és bemutatkozom, nagyon szomorúan mondja: „Felekezeten kívüli vagyok.” Beszélgetni

kezdünk arról, hogy a kereszténység nem azonos a valamely felekezethez való tartozással, hanem több annál. Személyes hit, ragaszkodás Isten testté lett szeretetéhez. Őérette a halálon túli élet sem reménytelen, ahol örök otthonunk vár.

Idézem Marie de Hennezellt, aki szerint: „Súlyos betegeknek szeretnék közvetíteni egy olyan koordináta-rendszert, amely a keresztre emlékeztető módon segít eligazodni halálos helyzetekben is.” Megkérdezem tőle, hogy mi volt élete legfőbb célja, és ő egy szóban válaszol: „Felkészülni.” Minden órára pontosan, lelkiismeretesen. Még néhányszor találkozunk, amikor arról beszélünk részletesen, hogy most élete legnehezebb útjára kell felkészülnie. A „felkészülni” szó jelenti vele a továbbiakban a kapcsolópontot. Elmondja, hogy többször megtapasztalta: a költészet segít kifejezni a spirituális gondolatokat és a hit alternatív kinyilatkoztatásait. így segítette felkészülni az életre, és reméli, hogy most a halálra is.

Szabó Lőrinc Útrakészen című verséből idéz: Lassan könnyű lesz a halál... / Már mindent végigbetűztem / Mindenkiről tudom, mit ér / Új lelkem készül most acél /Nagy pörölyök alatt a tűzben / Örvendj lelkem, ha bántanak / Örvendezz és készülj az útra.

Én egy Jókai Annától vett idézettel búcsúzom tőle: „A hová nem rajtunk áll, a miért az Isten titka, a hogyan a mi szabadságunk.” Végül Pál apostolt idézem: „ Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé... " De nagy vigasztalás, hogy aki majd ítélni fog felettünk, előbb eljött meghalni értünk - teszem hozzá.

Bolla Árpád

Mit tehetünk a gúnyolódok ellen?

„Második osztályos kisfiam szemüveget kapott, és nagyon fél, hogy emiatt csúfolni fogják. Az osztályukban már van két szemüveges gyerek, akiket folyton kigúnyolnak. Főleg azt a kisfiút, akinek a szemüvegén az egyik lencse mindig le van ragasztva. Úgy szeretném megkímélni őt ettől, mert én is szemüveges vagyok, és engem is nagyon sokat bántottak emiatt gyerekkoromban. Hogyan segítsek neki, mivel vigasztaljam, ha majd csúfolni fogják?”

Kedves anyuka! Sajnos igaz a megállapítás: a gyerekek szívesen csúfolódnak. Általában ennek az az oka, hogy nehezen fogadják el, ha valaki valamiben más, mint ők. Az irigykedéssel vegyes ellenszenv az, ami nyugtalanságot okoz bennük, és ez készteti őket csúfolódásra. De hát ez mindig is így volt. És gyanítható, hogy nemcsak a gyerekek hajlamosak rá, hanem a felnőttek is. Megdöbbentő, amikor azt halljuk, hogy meglett emberek kigúnyolják szomszédaikat, munkatársaikat csak azért, mert az átlagostól, a szokványostól elütő a gondolkodásuk, külsejük, hobbijuk vagy az életmódjuk. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ö törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsolt 1, 1-2) - énekli a zsoltáros, és szavai megvigasztalnak minden kigúnyolt, megszégyenített és kicsinysége, elesettsége miatt megvetett embert. Jó nekünk Istenhez menekülni, Krisztus szenvedéseire tekinteni akkor is, amikor a gúny kereszttüzébe kerülünk. Hiszen hitünk miatt is gyakorta a csúfolkodás tárgyává válunk ebben a világban, ahol mindennek a fokmérője a siker, a szépség és a pénz lett. Belső értékek helyett talmi kincsek.

Kedves levélírónk kisfián sokat segít az, hogyha szülein és közvetlen családtagjain látja, hogy továbbra is elfogadják, szeretik, értékelik őt. Ha azonosulni tudnak az új helyzettel, ha természetesnek veszik, hogy szemüveget kell viselnie, akkor az a gyermeknek magabiztosságot ad, amely lefegyverzi csúfolóit. Szeretettel javaslom, hogy ne is beszélgessenek a kelleténél többet erről a témáEvÉlet - LELKI SEGÉLY

ROVATGAZDA:

SZÓKÉNÉ

BAKAY

BEATRIX

ról, de ha szóba kerül, érdemes rámutatni arra, hogy lám, milyen sok okos ember visel szemüveget: a nagypapának, a tanító néninek, de még a mesében Mackó doktornak is van ilyen. Ami pedig a leragasztott szemüveget illeti: megoldható ez okosan és esztétikusán is. Ma már lehet kapni olyan üveget, amelyen keresztül a lefedni való szemével nem lát a gyerek, de kívülről mégsem olyan feltűnő, mint a rózsaszínű leukoplaszt.

Tagadhatatlan, hogy az iskolás gyermek számára nagyon fontos az elismerés. A gyermek arra törekszik, hogy alkotóvá váljék, hogy környezete számára hasznos legyen a jelenléte. Ha elismerik, akkor a megfelelő helyre tudja tenni negatív tapasztalatait, de ha nem, akkor érdektelennek, értéktelennek érzi önmagát. Persze nem csupán kreativitásának elismerésére vágyik, hanem arra is, hogy a személyét elfogadják az osztály- közösségben. Szülei önzetlen szeretetét anélkül kapta meg, hogy kiérdemelte •volna. A közösségi létben azonban ki kell vívnia mások elismerését. Harcolnia kell a jó helyért. Meg kell láttatnia önmagát. A szemüveges, fogszabályozós vagy dundi gyereknek pedig többet kell bizonyítania. Nem egyszerű dolgok ezek, a gúny nagyon tud fájni az embernek. De személyiségfejlődése szempontjából biztosan hasznosíthatóak lesznek ezek a tapasztalatok is.

Mindenesetre, ha a csúfolódás olyan mértéket ölt, hogy az már mélyen meg- sebzi a gyereket, esetleg félelmei vannak miatta, netán még iskolába sem akar menni, akkor az osztálytanító segítségét kell kémünk. Hiszen ha ő nem csupán

szavakkal igyekszik leállítani a csúfolódást, hanem belső meggyőződésből tartja lehetetlennek, akkor a csúfolódó gyerekek tudni fogják egyetlen szemvillanásából, hogy a gúny nincs engedélyezve — „onnan felülről”.

Kedves anyuka! Kisfia, aki hittanra is jár, biztosan vigasztalásként fogadja majd, ha Ön úgy beszél előtte Jézus Urunkról, mint testvéréről, barátjáról, aki vele van az iskolában is, és megőrzi minden gonosztól, védelmére kel, ha igazságtalanul bántják, és letörli a könnyeit. Én például kislányom minden tankönyvére, füzetére, de még a tolltartójába is igés matricákat ragasztottam, mert ezeknek a drága üzenete erősíti őt a kudarcok, megpróbáltatások idején. Az egyik közülük ez volt: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. ” (5Móz 31,6)

És hát az imádság. Kedves levélíró testvérem talán nem ismeri azt a történetet, amelyben egy édesanya arra kéri a gyerekorvost, hogy miután kicsinyét beoltotta a gyerekbetegségeket megelőző védőoltás vakcinájával, adjon be számára olyan védőoltást is, amely megőrzi őt az élet viszontagságai, kísértései, lelki terhei között. Az orvos azonban széttárt karokkal csupán ennyit mondhat: „Ilyesmik ellen nincsen védőoltás, asszonyom.” De mert gyakorló keresztény, így folytatja: „Vigye gyermekét az Áldott Orvos elé imádságban szüntelen, mert őneki hatalma van arra, hogy megtartsa, és boldog élettel ajándékozza meg!” Ez a mi reménységünk és vigaszunk minden időben, és ha őszintén megéljük, gyermekeink olyan stresszlevezető, problémamegoldó módszert vehetnek át tőlünk, amely megőrzi őket a gyomorfekélytől s az agresszivitástól egyaránt. Áldást kívánva:

Szókéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére.

Kérjük, jelezzék hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

Evangélikus óvodapedagógusok konferenciája

A várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda október 22-re szakmai konferenciát szervezett, amelyre nagy szeretettel várták az ország evangélikus óvodáiban dolgozó pedagógusokat.

A sokfelől összegyülekezett résztvevők közössége előtt D. Szebik Imre püspök a szőlőtő és a szőlővesszők jézusi jelképéről tartott áhítatával nyitotta meg a napot, majd első előadásként szintén tőle hallhatták a résztvevők a Pedagógus mint Jézus tanítványa című előadást, amelyben nagy hangsúlyt kapott a pedagógusnak a gyermek értékválasztását befolyásoló szerepe. A, délelőtti programban ezután dr. Pálhegyi Ferenc előadása következett, amelynek címe - Lelki tápsók és mérgek gyermekeink fejlődésében - sejteni engedte a kifejtett tartalmat a gyermekeket érő pozitív és negatív hatásokról.

A konferencia ebéd utáni részét Ró- zsáné Czigány Enikő gyógypedagógiai főiskolai tanár előadása nyitotta meg, amelyben a hallgatóság az integrált nevelés tudományos alapvetése mellett az egyik legtöbbször előforduló jelenség, a hiperaktivitás felismeréséről és terápiás

módszereiről is kapott gyakorlati tanácsokat. Ezt követte Tóth Attila várpalotai lelkész előadása Az integrált nevelés módszertani lehetőségei a vallásoktatásban címmel. Az előadó azt fejtegette - egy keresztény szimbólum bemutatásának, elmélyítésének a gyakorlati eljárásaival szemléltetve -, hogy az integráció miként valósítható meg a mindennapi hitoktatói munkában. Befejezésül Győri János Sámuel pesterzsébeti lelkész mutatta be a résztvevőknek „A megrepedt nádat nem töri el” gondolatra felépülő videóját, kiegészítve szóban elhangzó teológiai alapvetéssel és az élet mindenféle megnyilvánulásának a megbecsülésére való felhívással. Zárásként Ördög Endre esperes tartott áhítatot Mt 13,44-46 alapján.

Búcsúzóul az Oktatási Osztály nevében Jancsó Kálmánná megköszönte a várpalotaiak jó szervezőmunkáját és a szeretetteljes vendéglátást, majd hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a résztvevők mind szakmai, mind lelki szempontból meggazdagodva térhetnek haza.

Ö. E.

HETI U T RAVA L O

íme. most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2)

Szentháromság ünnepe után a huszonkettedik héten az Útmutató reggeli igéi arról szólnak, hogyan éljünk ezen utolsó időkben, a Jézusban megjelent kegyelem és üdvösség korszakában.

Az egyházi esztendő utolsó három hetének fő témái: az eljövendő halál, a feltámadás, az ítélet és az örök élet. Mi még az ítélet előtt, a kegyelem alatt élünk; de hogyan? Az istentisztelet bevezető zsoltárával kérjük: „Add tudtomra, Uram, életem végét, (...) hadd tudjam meg, milyen múlandó vagyok!” (Zsolt 39,5) Pál így válaszol: „ ...akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. ” (Róm 14,8) Luther hozzáfűzi: „Ki merne vagy tudna hát ártani nékünk?! Az ördög dühönghet, de hogy Urunk kezéből minket kitépjen, arról ugyan letehet.” Jézus nem csak a farizeusoknak mondta: .. ...az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,21)

Az Emberfia második eljövetele mindenki számára nyilvánvaló lesz, mint a villám fénye, mégis váratlanul ér majd sokakát.. Jézus első eljövetele rejtett volt. Benne elérkezett hozzánk Isten királyi uralma, s nekünk vezérigénkben is „megadatott az Isten országának titka". Ezért „akinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk 4,11.9) Az Emberfia második eljövetele előtt „olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta (...) nem volt, (...); de aki mindvégig kitart, az üdvözöl. ” (Mk 13,19.13)

Ma, Luther Márton születésének 521. évfordulóján emlékezhetünk a wormsi gyűlésen elmondott hitvallására, illetve odautazására, amelyről később így írt: „Ha annyi ördög lenne Wormsban, mint cserép a háztetőn, akkor is bemennék”, hiszen „ velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? ” Figyelhetünk élete végére is: „Tisztelendő Atyám, a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitben hal-e meg és az ő nevében hirdetett tanítását vallja-e?” - kérdezték halálos ágyán reformátorunkat. Igen - felelte, s (...) szelíden, teljesen csendben, nagy türelemmel kilehelte lelkét.”

A mi hitünk egyedüli alapja „Jézus Krisztus, (aki) tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. ” (Zsid 13,6.8-9) Még 487 évvel a reformáció után sem! Másnap, Márton megke- resztelésének emléknapján János apostol folytatja az időszerű figyelmeztetést: „ Gyermekeim, itt az utolsó óra, amely Jézus dicsőséges visszajövetelét megelőzi: mert megjelent az antikrisztus. aki tagadja az Atyát és a Fiút" (ÍJn 2,18.22). De aki megvallja Megváltójába vetett hitét, annak számára az üdvösség napján beteljesedik az ígéret, „amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet" (ÍJn 2,25). És addig mit tegyünk még? „ Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész. de a test erőtlen. ” (Mt 26,41) Jézus imádkozik értünk, és mi alszunk. Ezért indokolt Urunk négyszeres felszólítása: „Amitpedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Mk 13,37) Vigyázzatok, azt kiáltják az őrállók: „Jön már a vőlegény.” (EÉ 493,1)

Garai András

4

I

SZEVERÉNYI JÁNOS FELVÉTELE