Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-01 / 5. szám
Fotó: Menyes Gyula 8. oldal-2004. FEBRUÁR 1. r Evangélikus Elet Egységben az áldás • • Okumené a Vajdaságban G yőrben az ökumenikus imahét első közös alkalmát a székesegyházban tartották a három történelmi egyház vezetőinek részvételével. A január 19-ei istentiszteleten a házigazda, Pápai Lajos római katolikus püspök köszöntötte a megjelenteket. Igét hirdetett Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az igeliturgiában Márkus Mihály református püspök is részt vett. „A Nógrád megyei Rétságon január 25- én, vasárnap délután került sor az ökumenikus imahét záró rendezvényére. A római katolikus templomban tartott istentiszteleten Bencsik Tibor rétsági plébános, Molnár Zsigmond balassagyarmati református lelkipásztor, valamint D. Szebik Imre elnök-püspök és Németh Zoltán helyi evangélikus lelkész szolgált.” Talán valahogy így kezdődne a rétsági ökumenikus alkalomról hírt adó, csupán a tényekre szorítkozó tudósítás. Az Isten dicséretébe bekapcsolódott hívő azonban a tényeken túli világ részese is... Arcok, színek illatokkal, dallamokkal vegyes emléke fonódik össze az igék és fohászok melengető erejével. Testvérek ülnek szorosan egymás mellett az 1700- as években emelt, meglepően puritán templomban, mint az atya fiai a családi asztalnál. Az ökumenikus istentiszteletek spirituális élménye a testvéri szeretet mellett az a felemelő érzés, hogy Jézus imája meghallgattatott, és valóban együtt állunk az Atya színe előtt. Igaz a 133. zsoltár szava: „Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. ” Oda, ahol a testvérek egyetértésben élnek. Oda, ahol a közös apostoli hit nem merül ki évi néhány, udvariasságból megtartott ökumenikus alkalomban, hanem arra indít, hogy a hétköznapokban közösen álljunk ki a keresztény értékek mellett, és örvendezzünk afelett, hogy az egy lélek és az egy keresztség alatt Isten országának polgárai vagyunk. A Rétságon megrendezett záró isten- tisztelet valójában a 2004. esztendő ökumenikus nyitánya. Azt üzeni: római, genfi, wittenbergi keresztények együtt vagyunk felelősek azért, hogy az új évben tovább mélyül-e az ökumenikus egység. Hogy megértjük-e: Isten akaratának betöltése, a hiteles és misszionáló kereszténység terjedése éppen ebben az egységben rejlik. Yakab A magyarországi ökumenikus imahéttel egy időben a szabadkai keresztények is együtt könyörögtek a Krisztus-hívők egységéért. Január 24-én, szombaton az evangélikus templom adott otthont az alkalomnak, amelyen Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens köszöntötte az egybegyűlteket. Az igehirdetés szolgálatát Stanislav Hocevar belgrádi érsek, a Katolikus Püspöki Konferencia elnöke végezte. A zsúfolásig megtelt templomban a záróliturgia keretében dr. Irinej Bulovic, a Szerb Pravoszláv Egyház bácskai püspöke, dr. Pénzes János, a szabadkai katolikus egyházmegye püspöke és Csete Szemesi István, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke osztott áldást a híveknek. Hocevar érsek köszöntésében kiemelte, hogy a jelenlévők történelmi pillanatnak lehettek tanúi, hiszen 1918 óta első alkalommal találkoznak egymással evangélikus templomban a katolikus és a pravoszláv egyház legfelsőbb vezetői. A vendégek között számos helybéli katolikus, pravoszláv és református lelkész foglalt helyet. Az istentiszteletet megtisztelte jelenlétével Kasza József a szerb kormány alelnöke, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, valamint Szegedi Gábor, a szabadkai Magyar Főkonzulátus külgazdasági attaséja, Papp Árpád, a végrehajtó bizottság elnöke, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke, zsinati alelnök is. Szólóénekekkel közreműködött Men- gyán Norbert kántor. Az istentisztelet után Dolinszky Árpád, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház szuperintendense fogadást adott a vendégek tiszteletére. D. A. A békesség szigetei Szombathelyen már a hivatalos találkozókat megelőzően is tartottak ökumenikus alkalmakat: néhány katolikus pap, a református lelkipásztor, valamint Lehel Ferenc akkori evangélikus lelkész „illegális” imaköröket szervezett. Fehér Károly idejében az ökumenikus kapcsolatok tovább bővültek, és beilleszkedtek a hazai és nemzetközi imahét programjai közé. Az idei szombathelyi ökumenikus imahetet abban bízva rendezték meg, hogy a városunkban élő gyülekezetek külön-külön és együttesen is Krisztus békességét hirdetik az emberek számára.. Idén már novemberben megkezdődött az imahét szervezése. A római katolikus, református, evangélikus és baptista lelkészekből és gyülekezeti munkásokból álló szervezőbizottság úgy döntött, hogy ettől az évtől kezdve új elemekkel gazdagítja az imahét programját. A változtatások egyikeként minden este más gyülekezet látta vendégül a többi felekezet híveit és papjait a saját templomában azzal a céllal, hogy megismertesse velük saját isten- tiszteleti szokásait és hagyományait. Az első ilyen alkalom - az imahét nyitányaként - éppen az evangélikus templomban volt. A szombathelyi egyházközség próbagyülekezetként advent óta a gazdagított liturgiát gyakorolja. A szentségi rész alatt arra kértük katolikus testvéreinket, hogy amíg a protestánsok úrvacsorát vesznek, ők imádkozzanak a majdani közös úrvacsoravétel ajándékáért... Az ökumenikus gyülekezet kedden kilépett a templom falai közül, és a premontrei gimnázium dísztermében gyűlt össze. Ezt az estét az ifjúságnak szenteltük. Református, evangélikus, katolikus és baptista fiatalok szolgáltak az istentiszteleten, amelynek szervezését a gimnázium pap tanárai végezték. A mintegy 250 fiatal azzal a szilárd elhatározással térhetett haza, hogy lesz folytatás. Pénteken a református templomban a családért imádkoztunk. Horváth József pápai prelátus igehirdetésében az egyházak felelősségére és korunknak azokra a káros jelenségeire hívta fel a figyelmet, amelyek veszélyeztetik családi életünket. A lektori szolgálatban és a könyörgések felolvasásában vegyes házasságban élő testvérek vettek részt, mintegy bizonyságául annak, hogy a felekezeti különbözőség ma már nem okozhat zavarokat a családi életben, és nem jelenthet akadályt a fiatalok párválasztásában. Szombatra esett a püspökök jelenlétében tartott istentisztelet, amelyen dr. Konkoly István megyés püspök vezette a liturgiát, és dr. Márkus Mihály református püspök hirdette Isten igéjét Habakuk próféta könyve alapján. Ezen az estén is zsúfolásig megtelt a - néhány éve az egyik legnagyobb lakótelep közepére épült - katolikus templom. Vasárnap este, mintegy az imanyolcad zárásaként, a meghitt hangulatú, egykori karmelita kolostor kis templomában gyülekeztek a hívek. Az utolsó napon településünk gondjait és jövőjét vittük együtt Isten elé. A négy történelmi felekezet lelkésze korábban közös levélben fordult lakóhelyünk vezetőihez és képviselőihez, és meghívták őket erre az istentiszteletre. A liturgiában is különböző felekezetű hívő politikusok vettek részt. Városunk vezetői mintha megértették volna, hogy az ökumené szolgálata egyben a település jólétének szolgálata is. A felekezeti iskolák, diakóniai intézmények, a gyülekezetekben élő szakemberek sora naponta Isten dicsőségére és a polgárok jólétéért dolgozik. Jó volt együtt lenni és egymáshoz közeledni az elmúlt napokban. Tettük ezt úgy, hogy az idei év csodálatos témáját követve, a hagyományos formákat megtartva, egyúttal a hét programját gazdagítva vittük közös dolgainkat Jézus Krisztus nevében a mindenható Isten színe elé. Megtapasztalhattuk a békesség és az erő lelkének jelenlétét. Néhány nap múlva következik a szervezés közös kiértékelése és az előttünk álló egy év feladatainak meghatározása, hogy a két imahét közé eső időben is vi- lágoljon az ökumenikus mozgalom fáklyája. Gregersen-Labossa György Egy gyülekezet, egy közösség voltunk Felejthetetlen emlékem marad az idei országos ökumenikus imahét január 18-ai megnyitó istentisztelete, melyet Deák téri templomunkban tartottak. Egyszerű gyülekezeti tagként ültem a templompadban, és ámulva néztem körül, látva, hogy már másfél órával az istentisztelet kezdete előtt zsúfolásig megtelt a templom. Sok ismeretlen arcot láttam, ami természetes, hiszen több keresztény felekezet hívei gyűltek össze, hogy közösen forduljanak imádságban Urunkhoz, és kérjék tőle azt, ami a legfontosabb mindannyiunk számára: a békességet - az ő békességét az összetartozást, az egységet, az egymás iránti szeretetet. Mindazok, akik ott voltak ezen az estén - és hiszem, hogy azok is, akik az ország többi templomában vettek részt az imahét alkalmain —, tudták és tudják, hogy ennél fontosabb nincs a keresztények és nem keresztények számára, országunk, népünk, a világ számára. Nincs fontosabb ezen a földön, mint az egymással való megbékélés, a másik ember megbecsülése és az iránta megnyilvánuló szeretet. Ehhez kértük ezen az estén közösen Isten kegyelmét. És hogy ez a közösség ott mit jelentett? Nemcsak azt, hogy a békesség jeleként kézfogással köszöntöttük padszomszédunkat, hanem például azt is — és ez számomra különösen megható volt —, hogy a jelenlévők mindegyike, akár katolikus, református, baptista vagy ortodox volt, boldogan énekelte evangélikus énekeskönyvünk szép énekeit. Ez az este a résztvevők számára egyfajta kitárulkozás volt: a közösen mondott imádságok ámenjei után jó volt látni, hogy sokan keresztet vetettek. Ok a katolikus vendégek - gondoltam magamban -, és örültem, hogy itt vagyunk együtt, egy gyülekezetként. Szívünkből szóltak az imádságok is, melyeket a szír keresztény egyház liturgiájából fordítottak magyarra. Úgy éreztük, mintha a mi szavaink lettek volna. Egy gyülekezet voltunk ezen az estén, és mindannyian éreztük, hogy ott volt köztünk az Atya. Ezt az sem tudta megzavarni, hogy több televíziós kamera is rögzítette az istentiszteletet. Egy barátom mesélte pár nappal később, aki szintén ott volt a gyülekezetben, hogy az egyik reflektor kezelője feladatába mélyedve mászkált ide-oda, forgatta a reflektor rúdját, de amikor a gyülekezet elkezdte énekelni az „Isten szívén megpihenve" kezdetű éneket, egyszer csak elővette ő is az istentiszteletre készült sokszorosított füzetet, és együtt zengte mindnyájunkkal: „Isten szívén megpihenve, forrjon szívünk egybe hát... ” A közös imádságnak hatása, kisugárzó ereje van. Jézus mondotta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Ezen az estén Isten itt volt köztünk - az ő békeségével és egységbe foglaló szeretetével. Ez a szeretet hatott át minket is. Ezt bizonyítja az este befejező aktusa is, amikor az iráni földregés következtében árván maradt gyermekek megsegítésére adakozhattunk.-z -a Gondolatok és kérdések az új liturgiatervezettel kapcsolatban Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) legközelebbi összejövetele február 12-én, csütörtökön 16 órakor lesz a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanácstermében (Budapest XI., Bocskai út 10.). Az eddigi gyakorlattól eltérően nem 16.30-kor, hanem fél órával korábban, 16 órakor kezdődik az alkalom! 16.00 - Áhítat: Bozorády András lelkész 16.30 - Gondolatok és kérdések az új liturgiatervezettel kapcsolatban Előadók: Bence Gábor tanár, a Liturgiái Bizottság tagja, Szemerei János esperes. Hozzászólás 5-5 percben: Pintér Győző Tibor mérnök, Kovács László lelkész. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! SZERETETTEL KÉRJÜK EVANGÉLIKUS TESTV ÉREINKET, HOGY TÁMOGASSÁK ADÓJUK 1%-ÁNAK FELAJÁNLÁSÁVAL A BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT! 2004-ben a gyermekkórház két műtőjének felújítását kívánjuk támogatni, valamint segítjük a gyermekek keresztyén szellemű gyógyítását. ADÓSZÁM: 180 425 39-1-42.
