Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-24 / 43. szám
2004. OKTÓBER 24. - 11. oldal Evangélikus Élet Egyház és Világháló A tantárgygazdai honlap Rovatgazda: Babics Csaba és Bogdányi Gábor Két évvel ezelőtt Bonyhádon gyűlhettek össze az evangélikus iskolák pedagógusai. Ott fogalmazódott meg az igény, hogy jobban össze kellene fogni iskoláinkat, az egyes szaktárgyakban tanítókat valamilyen „hálóba” kellene vonni, rendszeresíteni kellene a kapcsolattartást. Az Evangélikus Pedagógiai Központ ezzel kapcsolatban hívta össze a tantárgyak szakértőit, az úgynevezett tantárgygazdákat. Az ő feladatuk a szaktanár kollégákkal való együttműködés biztosítása. A kapcsolattartásban sok segítséget nyújthat a világháló. Természetesen a személyes kapcsolatokat semmi nem pótolja, ám a találkozást, a közvetlen párbeszédet elég nehéz megoldani, hiszen minden tantárgygazda gyakorló pedagógus; a tanítás mellett mostanság például éppen ők készítik fel tanártársaikat a kétszintű érettségivel kapcsolatos feladatokra. Az információk áramoltatásában hatékony eszköz az internet, de sajnos nem minden iskolánkban van megoldva a világhálóhoz való csatlakozás. Reméljük, ez talán nem várat már olyan hosszú ideig magára. Az információk megosztásának egyik formája a drótposta. Ezt használva hasznosnak bizonyul a levelezőlista nevű szolgáltatás. Előnye, hogy nem kell soksok ember számára elektronikus levelet írni vagy egy levélben bajlódni a címek felsorolásával, hanem a listatagok - jelen esetben a tantárgygazdák bármelyike - csupán egy közös címre küldik a leveleket, amelyeket aztán mindenki automatikusan megkap. Ez a rendszer nagyon jól jöhet például akkor, amikor egy sürgős pályázatra kell felhívni a figyelmet. Az evangélikus iskolaigazgatók részére a Líceum már működtet levelező- listát Kleofás néven, ezt Tölti Balázs líceumi igazgató felügyeli. Október 11-én Budapesten, a tantárgygazdák országos irodában tartott megbeszélésén többen megfogalmazták, hogy szükség lenne a levelezőlistára, így rövidesen elindul ez a szolgáltatás. A tantárgygazdák mellett iskoláink gazdasági vezetői is önálló levelezőlistát kapnak. A hírek, képek, események közvetítésének másik eszköze a honlap. Ezért először egy hagyományosan szerkeszthető oldalt nyitottunk, majd miután az evangélikus portál átállt a Zope-os tartalomfejlesztésre, tavasszal a tantárgygazdai oldal is átállt erre. Ez két szempontból is szerencsésebb: egyrészt integrálódik az egyház portáljába, másrészt a tantárgygazdák maguk is szerkeszthetik a tantárgyukhoz tartozó honlaprészt, méghozzá anélkül, hogy nagyon komoly honlapszerkesztői tanfolyamon kellene részt venniük. Látogassunk el a honlapra! A megtekintéshez a böngészőben a http://tan- 1argy.lutheran.hu hivatkozást kell begépelnünk, majd megjelenik a főoldal. Az egyes tantárgyak oldalai innen nyílnak. Ezeket a tantárgygazdák közvetlenül feltölthetik a fontos információkkal, de természetesen szükség esetén a honlap moderátora (e cikk szerzője) is visz fel anyagokat. Megkönnyíti az újdonságok közzétételét, hogy minden tantárgygazda maga is kioszthat kisebb részterületeket szerkesztés céljából (ezek a szerkesztési elvek azok számára már ismertek, akik már valamelyik gyülekezet honlapját készítik). így a fontos híreket valóban gyorsan közölhetjük. Egy oldal sikere mindig azon múlik, hogy mennyire frissek rajta az információk, mennyien ismerik, és milyen gyakran látogatják meg. Akkor lesz sikeres ez a lap, ha minél többen segítenek a szerkesztésben, ha minél többen tartják fontosnak, hogy idekerüljenek az információk. Úgy gondolom, hogy evangélikus iskolarendszerünk pedagógusai pontosan azért tanítanak iskoláinkban, mert számukra fontosak a keresztény elvek, fontos a közösséghez való tartozás, egyáltalán az evangélikus iskolák ügye. Ezért egyrészt „reklámozzák” kollégáiknak is ezt a honlapot, másrészt felveszik a kapcsolatot tantárgygazdáikkal, és az esetleges többlet- információt továbbítják nekik vagy e cikk szerzőjének. Azon kevesek, akik már megnézték a honlapot, több újdonsággal is találkozhattak. Egyrészt az Evangélikus Pedagógiai Központ kapott közvetlenül helyet, ahol megjelenhetnek a fontos közlemények. Külön helyük van a legfontosabb tantárgyaknak, és megkülönböztetett figyelmet kap az új érettségihez kapcsolódó minden hír, hiszen ez az, ami a középfokú oktatásban szereplőket most leginkább érinti. Ugyancsak kiemelt helyet kapott a tantárgygazdák adatbázisa, hiszen tanártársaiknak elsősorban velük kell felvenni a kapcsolatot. Azokban viszont, akik most ellátogatnak erre az oldalra, valószínűleg az fog először megfogalmazódni, hogy minek a hírverés, hiszen egyelőre csak üres helyeket találnak. Remélem azonban, hogy rögtön ezután el is kezdenek gondolkodni azon, mit tudnának megosztani a kollégákkal, majd a számítógép elé ülnek, és elsőként elküldik a szerzőnek, illetve a tantárgyfelelősnek az ötleteiket, észrevételeiket. Ez annál is inkább elképzelhető, mivel az oktatási iroda hamarosan bemutatót rendez, amely a honlapon történő publikálás rejtelmeibe vezeti be a résztvevőket. (A bemutató időpontját és helyét szintén a honlapon tesszük majd közzé.) Ne feledjétek, kedves tanártársak: ez az oldal a tiétek, ti határozzátok meg a tartalmát! Babics Csaba informatika tantárgygazda drótposta: tchaby@bdeg. Sopron, hu Kiskőrösi siker Drezdában Az Initiative egyesület (teljes nevén Initiative Fördergesellschaft für evangelische Verantwortung in der Wirtschaft Mittel- und Osteuropas e.V.) éves közgyűlését- a nyolcadikat a sorban - tartotta október 8. és 10. között Drezdában. Az egyesület magyarországi „testvérszervezete” révén egyházközségünk már több éve kapcsolatban van a német anyaegyesülettel. Koren András közvetítésével olyan elismert német szakemberek vesznek részt az évente kétszer megrendezett vincellérszemináriumokon, akiktől az elméleti ismeretek mellett gyakorlati segítséget is kaphattak a kiskőrösi gazdák. Fontos gyümölcse érett be ennek a kapcsolatnak ez év február 14-én, amikor a városban elsőként megalakult a Kőrös- Bor-Asz Szövetkezet. Az alakulásnál is ott bábáskodtak a német szakemberek, nevezetesen dr. Otto Strecker professzor, dr. Hartmut Töter agrárközgazdász és burgonyatermelő gazda, valamint dr. Ono Schätzei, a rajna-hesseni borvidék Oppenheimben lévő Szőlészeti és Borászati Kutató- és Oktatóintézetének igazgatója. Nem mellesleg: ő is mintegy öt hektár szőlőt művel a feleségével együtt. Az újonnan megalakult szövetkezet hitet tett a kiskőrösi bor jó hírnevének visszaállítása mellett. Bizonyítani szeretné, hogy itt is elő lehet állítani kiváló borokat, amelyek piacképesek lehetnek még külföldön is. A drezdai közgyűlésre külön meghívást kapott a szövetkezet. Az Initiative egyesület ugyanis évente különböző elismerésekkel díjazza azokat a vállalkozókat, akik a maguk területén valamilyen kiemelkedő eredményt értek el. Ebben az évben írták ki először az úgynevezett Kooperációk Díjat. A zsűri az elismerést a Kőrös-Bor-Ász Szövetkezetnek ítélte oda. A díjjal ötezer euró, egy plakett és egy oklevél járt. ■ A szövetkezet négy tagja, Bodor Jenő elnök, illetve Csordás Sándor, Büki Tibor és Lupták György nem utazott üres kézzel. Kétféle borral lepték meg a vendéglátókat. A „meglepetést” az ünnepi asztalon kínálták a közgyűlés kétszázharminc résztvevőjének. A bíráló német szakemberek mindkét bort a legmagasabb kategóriába sorolták. Külön sikert aratott Lévay Tamás 2003-as évjáratú kékfrankos bora. Ugyancsak nagy elismerést váltott ki a szintén Iniciatíva-tag Csengődi István 2003-as cserszegi fűszerese is. Örömünket beárnyékolta, hogy Lévay Tamás nem érhette meg a díjátadást, mert az elutazás előtti éjjel beteg szíve végleg megállt. A közgyűlésen mások munkáját is díjakkal értékelték. A marosvásárhelyi Bo- dó Anikó a háromezer eurós fődíjat vehette át. Ugyancsak elismerésben részesült Bedy Zsolt Celldömölkről és Keszeg Levente és Laczkó Julianna Marosvásárhelyről. Rajtuk kívül még egy-egy szlovák, lengyel és orosz vállalkozó részesült a különféle díjak valamelyikében. Jó volt Drezdában magyarnak lenni. S felcsillant a remény: csakis minőségi termeléssel lehet helytállni a megváltozott gazdasági körülmények között. Minőségi borokkal - hosszabb távon - lehetséges lesz bejutni az EU piacaira is. S a jövő: november végén folytatódik a vincellérképzés! 25-én a kiskőrösi imaházban a német szakemberek először a szövetkezet tagjainak tartanak továbbképzést, 26-án, pénteken 9 órától egész napos képzésre és borminősítésre várnak minden érdeklődő borászt, az időközben megalakult többi szövetkezet tagjait is. 27-én, szombaton pedig Budapesten lesz a magyar Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egyesület éves közgyűlése. L. Gy. evél&le Kik az ÖRÖMHÍRESEK? Kíváncsian figyeltünk a feltett kérdésre, amikor az örömhíresekről szóló cikk megjelent (EvÉlet 2004/40. szám) a Liturgikus sarokban: vajon kik ők? Imaközösségünk minden tagja elolvasta otthon az ismertetést, és irigykedve gondoltuk: milyen jó lehet ilyen gyülekezetbe tartozni! Igaz, mi is azt tartjuk, amivel „Kovács József’ befejezte a cikket: „maradok persze a saját közösségemben”, de vágyakozva sóhajtottunk: „Bárcsak a mi közösségünk is ilyen lenne! Nem tudtuk, nem sejtettük, hogy kikről szól az írás. Aztán a következő Dorkász- órán együtt elővettük az újságot. Minden pontját jól megrágtuk a cikknek. S bár volt egy-egy olyan tulajdonság, amely jellemző ránk, evangélikusokra, csak erős rávezetéssel fogtuk fel, hogy valóban RÓLUNK VAN SZÓ! S akkor még egyszer elolvastuk, pontról pontra haladva. Igen, rólunk van szó. Mi vagyunk az a felekezet, amelyben a tanított és a megélt hit ugyan nem mindig fedi egymást, de szeretnénk, ha közeledne egymáshoz. Mi vagyunk, akik szeretik egyházukat, őseik templomát, akik szívesen jönnek istentiszteletre, ahol az evangéliumé az első szó, s csak utána jön minden. Nálunk nem furcsa, ha megszólalnak mások is az istentiszteleten, nemcsak a lelkész. Komolyan vesszük a tradíciót, az ősi, kötött imádságokat szívesen használjuk, és nemcsak a fiatalok kedvéért viseljük el az újat, hanem magunk is átérezzük annak erejét. Énekeink is erre alapozódnak, a tradícióra és a modemre. Tudatosan valljuk, hogy minden vasárnap Krisztus feltámadásának a napja, s ez minden csüggedt szívet felvidít, és reménységgel tölt el. Lehet, hogy valóban rólunk van szó ebben az írásban? Vannak persze beugrató és félrevezető kifejezések, de lehet, hogy csak félreolvasott részek. Egyikünket-másikunkat megzavarta az, hogy kisebb felekezetek „következtek” - nem tűnt fel a múlt idő. Megtévesztő, hogy „Kovács József’ marad a saját közösségében. Nem segített a görög szó sem, hiszen manapság már nagyon sok „evangéliumi”, „evangélikál” stb. nevű kisgyülekezet van. Azután talán nem is gondoltunk arra, hogy ez találós kérdés, rejtvény akar lenni. Nos, jelentjük: a pesterzsébeti Dorkász imaközösség megfejtette a rejtvényt: bár nem segítség nélkül, de ráismert saját magára. Ráismertünk a mi templomunkra, a mi istentiszteleti életünkre, a mi hitünkre. Jelentjük, hogy Isten segítségével maradunk a saját közösségünkben, az ágostai hitvallású evangélikus egyházban. Lejegyezte: Bencze Imréné Nemeskéri belmissziói nap A missziói pályázaton nyert összeget felhasználva - többszöri időpont-módosítás után - október 9-én rendeztük meg Nemeskéren a belmissziói napot. Terveink szerint a programnak a jövőben még lesz folytatása. Sajnos az idén az időpontválasztás nem volt szerencsés, mert egybeesett az országos evangélizációéval. Az olvasók emlékezhetnek rá, hogy korábban évente „nemeskéri nap” elnevezéssel szerveztünk programot gyülekezetünkben. A belmissziói napot evangélizáló jelleggel indítottuk útjára. Most, az első alkalommal Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes, Tekus Ottó Győrben élő nyugdíjas lelkész, Szolga-Tőkés Sándor körmendi lelkipásztor, valamint a helyi lelkész végzett igeszolgálatot. Személyes beszámolót Asbóth Lászlóné tartott, míg dr. Sikó Zsuzsa belgyógyász a szenvedélybetegek közötti missziós szolgálatról adott tájékoztatást, Magassy Éva pedig egy kis házicsoportot mutatott be. A résztvevők délután azzal búcsúztak egymástól, hogy jövő tavasszal találkoznak - ismét Nemeskéren. Ha az Úr akarja, és ha még élünk! Magassy Zoltán Táborozok találkozója Csákváron A nyári piliscsabai országos evangélikus gyerektábor vidám résztvevői közül tizenöt gyermek találkozott újra október 8. és 10. között Csákváron, hogy a vezetőséggel együtt eltöltsön egy felejthetetlen hétvégét. A tábor péntek délután kezdődött, és estére már együtt volt a kis csapat, hogy felelevenítsék a közös nyári emlékeket. A közösen elkészített vacsora élményével kezdődött az este, majd minden gyerek várva várta, hogy kedvenc énekét újra együtt énekeljék. Az énekeskönyv dalai újra megszólaltak, és a kis szemek kivirultak. Az este meghitt és elgondolkodtató áhítattal fejeződött be, melynek során a vezetők örömmel tapasztalták, hogy a nyári lelkesedés és érdeklődés cseppet sem lankadt. Szombat délelőtt, a kirándulás alkalmával a csoport gyönyörködhetett az őszi erdő színeiben. Az út egy részét egy szüret fantasztikus hangulata kísérte, de a legérdekesebb mégis a közeli barlang felfedezése volt. A túra során a gyerekek megfigyelhették ennek a csodálatos tájnak (amely természetvédelmi terület) az élővilágát, és a „titokzatos” barlangban megannyi kalandban volt részük. A kis csapat fáradtan és éhesen indult vissza az eső elől menekülve, végül egy játszótéren várták meg az ebédre hívogató harangszót. A délután folyamán újabb színes programok vártak rájuk. Ezek közül a legkiemelkedőbb a bibliai vetélkedő volt, amelyben a táborozok tréfás feladatok megoldása során adhattak számot ötletességükről és bibliai ismereteikről. A nap még tartogatott egy nagyszerű programot, a Ki mit tud? vetélkedőt, amelyre délután óta lázasan készültek a táborlakók. Ennek gyümölcse egy mulatságos és érdekes, a nyárihoz hasonlóan felejthetetlen előadás-sorozat lett. A fárasztó nap végén áhítat csendesítette el az apró szíveket. Reggelre ébredve az idő megsiratta távozásukat, és alaposan fel is kellett öltözniük. A helyi gyülekezettel töltött istentisztelet - amely egyúttal a program végét jelentette - meghitt perceket szerzett mind a gyerekeknek, mind a vezetőknek. A kis csapat tagjai ezután a viszontlátás reményében búcsúztak el egymástól, várva a következő nyáron rájuk váró élményeket. Víg Zsófia, Bedecs Andris, Magyari Márton Ez a 100 = 40 + 60 Századik születésnapját ünnepelte október 12-én, kedden Jáky Lászlóné, Edit néni. a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon Modori utcai épületének lakója. A nagy napon családias hangulatú ünnepségen köszöntötte fel őt Sztojano- vics András otthonigazgató lelkész, Kendek György, a Diakóniai Osztály ügyvivő lelkésze és Horváth Csaba II. kerületi polgármester. Igével, imádsággal, énekkel - no meg természetesen virágcsokrokkal, desszerttel és egy hatalmas tortával (rajta, ahogy „dukál”, száz gyertyával!) ünnepelték Edit nénit. Fia, dr. Jáky László orvos és unokája, Orsolya köszönetét mondott a szeretetotthon vezetőinek és valamennyi dolgozójának a gondoskodásért, amellyel az édesanyát, nagymamát körülveszik. Továbbá köszönetét tolmácsolta az otthon lakóinak is. Száz esztendőt megélni nagy kegyelem, csak keveseknek adatik meg. Edit néni hosszú élete során több ízben is megtapasztalta Isten megtartó kegyelmét. S hogy a legeslegjobban mikor? Kérdésünkre Jáky doktor elmondta: 1944. november elején, amikor is édesanyja azon a villamoson ült, amely éppen akkor haladt át a Margit hídon, amikor azt felrobbantották. A balesetben súlyos sérüléseket szenvedett, de túlélte! így Edit néni életkora tulajdonképpen 40 + 60 évből „adható össze”. Derűjét, optimizmusát egészen mostanáig megőrizte. Isten éltesse sokáig, szívből kívánjuk neki olvasóink nevében is! K. D.
