Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-03 / 40. szám
2004. OKTÓBER 3. - 5. oldal Evangélikus Élet Egyházzenei tanévnyitó és születésnapi köszöntés A kialakult ökumenikus gyakorlat szerint a Zeneakadémia Egyházzenei Tanszékének különböző felekezetű hallgatói a tanév folyamán közösen vesznek részt istentiszteleteken, mégpedig tanévkezdéskor evangélikus, újévkor római katolikus, böjtben pedig református templomban. Az évnyitó vesperásra szeptember 17-én került sor a fasori evangélikus templomban. A liturgiát Török József, a tantárgy oktatója vezette. Hafenscher Károly, a tanszak másik liturgikatanára két - látszólag ellentétes - zsoltárvers alapján hirdette az igét: „ Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” és „Uram, nyisd meg ajkamat, és dicséretedet hirdeti szám. ” De nem csupán a tanévkezdés miatt volt ünnep ez a nap. A Magyar Egyházzene (a Magyar Egyházzenei Társaság szakfolyóirata) úgy döntött, hogy legújabb számát egy jeles évfordulónak szenteli: a hetvenötödik születésnapját ünneplő Trajtler Gábor orgonamüvész- lelkészt köszönti publikációkkal. A tanulmányok szerzői - Ferenczi Ilona, Fekete Csaba, H. Hubert Gabriella, Hafenscher Károly, Ecsedi Zsuzsa és Finta Gergely - mindnyájan úgy választották meg témájukat, hogy Trajtler Gábor munkásságához kapcsolódjanak. Ezért került be az összeállításba Ittzés János orgonaszentelési igehirdetése is. A két alkalom tehát összekapcsolódott: a tanévnyitó előtt Dobszay László és Déri Balázs az új folyóiratszám átadásával köszöntötte Trajtler Gábort, akinek munkássága megkerülhetetlen egyházunk életében. Kívánjuk, hogy minél többen legyenek, akik e munkát megértik, és méltó módon folytatják! Ecsedi Zsuzsa Örökség nyitott kapukkal Az idén immár ötödik alkalommal került sor a szeptemberi „örökséglátogató” hétvégére. Szerte az országban 420 történelmi épület és egyéb helyszín várta nyitott kapukkal a látogatókat. Nagy részüket csak ebből az alkalomból nyitották meg a nagyközönség előtt. Ezenkívül összesen száz csoportos sétát is szerveztek az érdeklődők számára. E sétákon - vezetők kalauzolásával - főként „lélegző örökségünket” (temetőket, parkokat, történelmi kerteket stb.) lehetett megtekinteni. A Kulturális Orökségvédelmi Hivatal idén ezekkel a szavakkal hirdette meg a kulturális örökség napjait: elindulni, meglátni, megismerni, felfedezni, védeni. Sajnos a meglátogatható épületek és zöld területek között bizony jócskán akadtak olyanok is, amelyekre ráférne egy kis tatarozás, gondozás. A résztvevő intézmények vezetői feltehetőleg azzal is számoltak, hogy a kapuk megnyitása szorosabb kapcsolatot eredményez a látogatókkal. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy számos egyházi épület, temető - római katolikus, református, izraelita és görög katolikus - szerepelt a látogatható helyszínek között. Éppen ezért sajnálatos, hogy mindössze egyetlen evangélikus gyülekezet, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség gondolta úgy, hogy van mit megmutatnia, mondania az érdeklődőknek. Nagy kár, hogy a Pesti Est programmagazin különszámában róluk is csupán a szeptember 19-i isten- tisztelet időpontját tudhattuk meg. K. Gy. Oratóriuméneklésben versenyeztek Az idén szeptemberben alighanem először került sor hazánkban - mégpedig Esztergomban - olyan nemzetközi énekversenyre, amelyen oratóriuméneklésben mérték össze tudásukat a résztvevők. A versenyen természetesen nem hangzottak el teljes, többtéteies oratóriumok, az énekesek csupán egy-egy áriát adtak elő belőlük hangszeres kísérettel. Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a szó szűkebb értelmében vett oratóriumok világában Händel életműve jelenti a csúcsot, ma azonban az oratórium fogalmába már beleértjük az egyházi zene olyan oratorikus jellegű műfajait is, mint a misék, rekviemek, kantáták, motetták, Magnificatok és így tovább. így tekintve - ha lehet egyáltalán rangsorolni - az evangélikus Johann Sebastian Bach a műfaj legkiemelkedőbb szerzője. Az esztergomi énekverseny klasszikus, háromfordulós rendszerben zajlott le (elődöntő, középdöntő, döntő). Minden fordulóban egy barokk, egy klasszikus és egy romantikus vagy 20. századi oratóriumot lehetett választani. Andreas G. Lehr versenyigazgató elmondta, hogy a versenyen mintegy harmincán indultak, zömmel itthon és külföldön élő fiatal magyar énekesek. A neves művészekből álló zsűri (Hámori Júlia, Acs János, Pitti Katalin és Temesvári Mária) két első díjat adott ki. Az egyiket az óbudai Ercsényi Orsolya, Ercsényi Orsolya a másikat a német Sarah Maria Sun kapta. Második egy koreai tenor, An So-Ho- on lett, a harmadik díjat pedig Jónás Krisztinának ítélték. Ercsényi Orsolya az 1200 euróval (300 ezer forinttal) járó első díjon kívül elnyerte a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertszerződésével járó különdíjat is. Pályafutásáról a következőket mondta lapunknak: „Édesapám mellékfoglalkozásként templomban orgonái, így aztán magától értetődő volt, hogy nővéremmel együtt zenélni tanulunk. Én hegedültem, ő zongorázott, azután én is tanultam zongorázni. Emellett édesapámmal együtt az óbudai Albert Schweitzer kórusban énekeltem. Zenetanáraim azt javasolták, hogy tanuljak énekelni, első énektanárom azonban két hónap után eltanácsolt. A Weiner Leó Szakközépiskolában azután Erese Margit növendéke lettem. O nemcsak azt nézte, hogy pillanatnyilag hogy szól a hangom, hanem azt is, hogy milyen lehetőségeket rejt magában. A zenei érettségi után a Szegedi Tudomány- egyetem konzervatóriumába, dr. Szécsi Edithez kerültem. Májusban diplomázom. Hangadottságaim elsősorban Wag- ner-szerepekre predesztinálnak, ezért nem annyira az oratóriumok, mint inkább az opera világában tudom magam elképzelni. A nagy álmom Bayreuth.” Ercsényi Orsolya egyébként két Bach- műből is énekelt áriát a versenyen: a Máté-passióból és a Magnificatból. A gálaest után a zsűri egyik tagja, Pitti Katalin operaénekes a következőket nyilatkozta lapunknak: „Csak gratulálni tudok a városnak, hogy befogadták ezt a rendezvényt, és minden tisztelet a fiatal énekeseknek. A vallásos, kivált a templomi használatra készült oratóriumok énekléséről az a véleményem, hogy a vallásos hit megkönnyíti a hiteles előadásukat. A Pitti Alapítvány segítségével szeretnénk biztosítani egy-két díjazott olaszországi továbbképzését.” Kérész Gyula A múzeumalapító köszöntése Bensőséges, családias hangulatú esemény helyszíne volt szeptember 23-án a Deák téri Evangélikus Országos Múzeum: az evangélikus országos gyűjtemények (könyvtár, levéltár, múzeum) munkatársai köszöntötték a múzeum alapítóját, Fabiny Tibor egy- háztörténész-professzort, aki nemrég töltötte be a nyolcvanadik életévét. Harmati Béla László múzeumigazgató házigazdaként üdvözölte az ünnepélyesen megterített asztal mellett a három gyűjtemény szép számban megjelent munkatársait. Kinczler Irénke néni igeolvasással és -magyarázattal szolgált, és emlékeztetett, hogy az egyházban sajnálatosan háttérbe szorult a múlt ismerete. A köszöntést a régi munkatársak nevében Pusztai László nyugalmazott lelkész folytatta, aki szinte 1979-es megnyitásától dolgozott a múzeumban. Mányoki János a Gyűjteményi Tanács elnökeként és az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatójaként a több évtizedes együttmunkálkodásra emlékezett. Czenthe Miklós a legrégibb, 1812 óta „ fennálló gyűjtemény, az Evangélikus Országos Levéltár nevében szólt arról, hogy a Trianon és a kommunizmus súlyos következményeit hordozó egyház számára Fabiny Tibor munkássága a múlt példáját és biztatását mutatta fel. Ezt követően Harmati Béla László a gyűjtemények közös ajándékát nyújtotta át az ünnepeltnek. A legnagyobb meglepetést Gerhard Hausmann ajándéka jelentette, aki évek munkájával készítette el Bauhofer György első budavári lelkész 1840-es évekbeli német nyelvű naplójának átírását, majd hosszú és hibátlan latin beszéd kíséretében adta át Fabiny Tibornak. A köszöntők után az ünnepelt elmondta, hogy az 1970-es években nem kis dolgot jelentett a város szívében egyházi múzeumot nyitni. Nehéz körülmények között zajlott az intézmény alapítása: „ki kellett tessékelni” az épületbe beszállások munkásőrséget. A múzeumi tárlók berendézését egy vezető múzeumi szakember biztosította. Havassy Pál építész a nem túl magas, boltíves belső teret úgy alakította át, hogy a múzeumba belépők egy pillantással végigtekinthessenek az összenyitott helyiségeken. A professzor elmondta továbbá: örömmel látja, hogy az idén éppen huszonöt éve, 1979-ben megnyitott múzeum azóta a mustármag terméseként beérett, és szolgálja a magyar evangélikusságot. Fontosnak tartja, hogy a három gyűjteményi ág, a könyvtár, a levéltár és a múzeum egymással szorosan együttműködve tárja fel és mutatja be az evangélikus múlt és örökség kincseit, munkájával pedig egyúttal biztatást nyújt az egyház népének, és ablakot nyit a külvilág felé. Czenthe Miklós Kegyességi iránytévesztés Tényregény az ágostonosokról A mai evangélikus fiatalok aligha tudnak arról, hogy az 1940-es évek nagy lelki ébredésének idején egyházunkon belül létrejött egy gnosztikus jellegű mozgalom is. Tagjai nem szakadtak el az egyháztól, de közösségi életüket teljesen elkülönülten élték. Ők voltak az úgynevezett „ágostonosok”. Magukat Isten kiválasztott, szent népének tartották. Magát az egyházat megvetették és támadták. Róluk szól Oravecz Mátyás Másvilág című - közelmúltban megjelent - regénye. Az ágostonosok névadója, majd egyre inkább „bálványa” Ágoston Sándor mérnök volt. (A regényben Illés Áronként szerepel, találóan jelezve a főhős „családban” betöltött szerepét és funkcióját.) A maga szabta szabály szerint lelkész semmiképpen nem lehetett mozgalmának vezetője. Voltak ugyan ágostonos lelkészek az egyházban, de teljes engedelmességgel tartoztak a mindenkori lelki vezetőnek. Esetenként - a szó szoros értelemben - megalázták őket, hogy el ne felejtsék, hol a helyük. 'Oravecz Mátyás tényregénye pontosan tükrözi, és érzékletesen adja vissza ennek a társaságnak a szellemiségét és gyakorlatát. Találó jelzői, jellemábrázolásai olyan atmoszférát teremtenek, amelyben az olvasó könnyen átéli a cselekményt, és szinte részesévé válik. A regény felzaklatott, de egyúttal meg is erősített az évtizedek alatt szerzett tapasztalataimban. Diákként magam is átéltem a Vas utca 2/c-ben Ágoston Sándor és - a regényben Kónyái Nándor néven szereplő - lelkészsegédjének „rohamát”. Több mint egy órán át bombáztak „Istentől kapott látásaikkal”, és igyekeztek egyúttal nevetségessé tenni az én úgymond „naiv” hitemet, vagyis azt az evangéliumot, amelyet egy ébredési körben megismertem. Két konferenciájukon is szolgálatra kértek fel, de nem tudtak meggyőzni igazfjk felől. Oravecz könyvét olvasva hálát kell adnom Istennek azért a belső tiltakozásért és ellenállásért, amely akkor bennem munkált. Ezt a mozgalmat mindenekelőtt a kiválasztottság tudata jellemezte, továbbá a központi személytől való feltétlen függés, a szellemi elnyomás és erőszak, a vezető elit kivételezettsége, illetve - bizonyos kérdésekben - a destruktív szemlélet és magatartás. A regény emberi sorsokon keresztül mutatja be a közösség eme szektás vonásait. Az ágostonosok tanítását a regény nem részletezi, azzal nem is polemizál, de érzékelteti „rendkívüli voltát”: Illés Áron mintegy isteni kinyilatkoztatásként kapja és adja tovább a gondolatait, amelyeket csak az arra érdemesített beavatottakkal volt szabad közölnie. Amikor egyik ágostonos lelkészkollégám - akivel majd három évtizedig egy egyházmegyében szolgáltam - megtudta, hogy ismerem Ágoston Sándornak a Pénzt vagy életet című írását, akkor nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem arra, hogy miként jutottam hozzá! A közösség ugyanis disznók elé nem vetheti a gyöngyeit. (Mt 7,6) Egyszerűen megdöbbentő az a vakság, amellyel ezt az önkényeskedő embert szolgálták a hívei. A személyi kultusz érthetetlen függőséget és kiszolgáltatottságot teremtett a közösségben. A regény ebben nem túloz. Egy beszélgetés alkalmával - korábban említett lelkészkollégám - nyersen gúnyolódott a megtérteken és az evangélizáció ébresztő szolgálatán. Megkérdeztem tőle: ha ennyire kétségbe vonja a megtérés lehetőségét, akkor egyáltalán van-e olyan ember, akiről mégis elmondhatjuk, hogy megtért? Meglepetésemre könnybe lábadt a szeme, fátyolossá vált a hangja: „Igen! Egyvalakit ismerek, aki valóban megtért” - mondta. Szavai szinte elcsuklottak a meghatódottságtól. Meghökkentem. Tudtam, hogy Ágoston Sándorra gondol. A (mozgalomhoz tartozó csoportokban állandó téma volt a bűn ostorozása. Ha valakire a legkisebb árnyék is vetült, nyilvános vegzálásnak volt kitéve. Meglepő módon ezek a tökéletességre törekvő emberek ilyenkor a lehető legdurvább, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették a „vádlottakat”. „A megszégyenítés itt a nevelés legcélravezetőbb isteni eszköze” - fogalmazza meg a regényíró - ironikusan - a véleményét. Anakronisztikus jellemzője volt a „családnak” a feltétlen férfiuralom. „A nő azért van, hogy háztartást vezessen, és gyereket szüljön ” - summázta a vezető a közösség „hivatalos” tanítását. Nem kevésbé volt meghökkentő a vezetők kivételezett helyzete sem. A regény végén az író erről - a külföldről hazalátogató - Matej Kováccsal mondatja el a véleményét: „Eltartatják magukat, parazita módon élősködnek egy maroknyi félrevezetett ember nyakán. Bűnösen kufár- kodnak egy csoport akaratától is megfosztott embernek a testével, leikével. Uralkodnak, uraskodnak és kisistenkednek. ” Oravecz Mátyás zárszavában ezt írja: regény célja nem a közösség nyilvános lejáratása, inkább hogy tagjai (volt tagjai) a szembesülés útján feloldást nyerjenek, s a kívülállók számára tanulságul szolgáljon. " A könyv majd fél évszázada kéziratban porosodott az író fiókjában. Ennyi idő után valóban nem lehet szó a közösség lejáratásának a szándékáról. Különösen akkor nem, amikor a mozgalom ma már csak romjaiban létezik. Tanulságokkal azonban csakugyan szolgál! Nekem két ige jutott eszembe a könyv elolvasása után. Ebben a mozgalomban bebizonyosodott, hogy „az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (lKor 8,1); de valósággá vált az is, amitől pedig Pál is óvni szerette volna a korinthusiakat: „mert eltűritek, ha valaki leigáz titekej, ha valaki élős- ködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. " (2Kor 11,20) Id. Pintér Károly A könyv utánvéttel megrendelhető: Gyöngyike könyvesbolt, 5666 Medgyesegyháza Ara: 1200 Ft + szállítási költség HITMELYITO ÚTRA HIVUNK4 2004. november 18-25. között 8 nap a Szentföldön A Hegyi beszéd helyszíne, Galileo és a Galileai-tenger, Kapernaum, Holt-tenger, Jeruzsálem stb. A teljes szolgáltatás ára: 189 000 Ft. Már előkészületben a 2005. április végi 11 napos „damaszkuszi út", amely Szíriát, Libanont és Jordániát érinti majd. Mostani óra kb. 295 000 Ft. Részletes tájékoztatást az Ökumenikus Tanulmányi Központtól 11114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3., 1/466-4790] vagy Gimesi Zsuzsa lelkésztől (70/508-7624) lehet kérni.
