Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-26 / 39. szám

2004. SZEPTEMBER 26. - 3. oldal r Evangélikus Elet r Az Ur háza Százesztendős a kondorosi evangélikus templom Kőszegen is megérett az idő az aratásra A „Magyarország ékszerdobozaként” ismert város, Kőszeg evangélikus templo­mában lelkész házaspár iktatására került sor múlt szombaton. Baranyay Csaba és Baranyayné Rohn Erzsébet az oltár előtt vette át Vető István esperestől a gyülekezet meghívólevelét. A kondorosi evangélikus templomhoz érkezőt a rádióból országszerte megis­mert harangszó fogadja. A szép rendben tartott hatalmas kertben délidőben szokatlan mozgás van. Padok, asztalok kerülnek a fűre, lelkészek, gyülekezeti tagok érkeznek, idősek és „Ten Sing” feliratú trikót viselő fiatalok serényked­nek, a kilenc éve működő nyugdíjasház lakói pedig kedves érdeklődéssel figye­lik mindezt. A kondorosi gyülekezet a templom százesztendős fennállásának megünneplésére készül. „Jelentem, hogy a munkák időben és rendben elkészültek” - e szavakkal kezdte köszöntését Zuberecz Tibor, a gyülekezet felügyelője az ünnepi köz­gyűlésen. Joggal mondhatta, hiszen a századik évfordulóra a templom és a pa­rókia kívül-belül megújult. Az elvégzett munkára, az eredményre méltán lehet büszke a gyülekezet. Hogy ez a munka miből is állt, arról Paluska Zoltán pres­biter, a gyülekezet építkezésért felelős tagja számolt be. A teljes felújítás 2001- ben indult meg; de a munkálatok már korábban elkezdődtek. A négy esztendő alatt kívül-belül új vakolatot és festést kaptak az épületek, felújították a tetőt, megállították a belvíz okozta süllyedést, sor került továbbá a padok, az elektro­mos hálózat felújítására, ólomüveg abla­kok elkészítésére is. Megújult a parókia is. Mindez sok energiát, áldozatkészsé­get igényelt, és természetesen nagy anyagi terhekkel járt. A felújítás teljes költsége megközelítette az 51 millió fo­rintot. A segítség többek között 2002- ben a Gazdasági Minisztériumtól érke­zett - pályázat útján -, továbbá jelentős támogatást nyújtott az országos egyház, de a gyülekezet tagjai, a város és polgá­rai is... „Köszönet az anyagi segítségért az adakozóknak, köszönet az építőknek, a dolgozóknak, köszönet az imádkozók- nak” - fejeződött be a beszámoló. A köszöntések során felidézték a templomépítő ősöket, az emlékeket, jókívánságok hangzottak el, kérve az Úristen áldását, hiszen az áldás nélkül nem valósulhat meg az ember terve és akarata. Erről beszélt Gáncs Péter a Dé­li Egyházkerület püspöke, aki az ünnepi meghívó igéjét hozta el a közgyűlés előtt tartott hálaadó istentiszteletre. „Ha Keveháziné Czégényi Klárának, vala­mint dr. Varga Gyöngyinek. Az új aratásba induló lelkészeket egy egész templomnyi gyülekezet imádságos szeretete kísérte, hiszen nemcsak a bará­tok, családtagok jöttek el az ünnepi is­tentiszteletre, hanem minden korábbi szolgálati helyükről és a házaspár ottho­ni gyülekezeteiből is érkeztek hívek. Nem is véletlenül, hiszen Baranyayék aj­taja is nyitva áll mindenki előtt. Három gyermekük nevelése és a hagyományos az Úr nem építi a házat, hiába fáradoz­nak az építők” - hangzott a 127. zsoltár szava. Kell, sőt létfontosságú Isten áldá­sa az oly sokszor „áldatlan állapotunk­ban”. Az -Úr áldása alatt épülhet a ház is, a közösség is. Az Úr áldásával tudja az állandóan mozgásban, változásban lévő gyülekezet Isten házának, a templomnak a stabilitását megtartani. „Legyen és ma­radjon ez a szép épület Isten háza!” - hangzott az igehirdetés végén. Az istentisztelet után a püspök - Tus­ka Tibor gyülekezeti lelkész, valamint a jelen lévő szolgatársak jelenlétében - megáldotta a presbitérium által adomá­nyozott emléktáblát, majd a templom­kertben felállított, Szeri Varga Géza szobrászművész által készített emlék­oszlopot. Az oszlop Achim Adám (1830-1899) esperesnek, a kondorosi gyülekezet megszervezőjének és Ke- viczky Lászlónak (1857-1940), a gyüle­kezet első lelkészének .állít emléket - je­lezve a gyülekezet megalakulása előtti „rendezetlen” állapotot és az evangéli­um hirdetése által beállott rendet. Ez a rend volt megtapasztalható és átélhető e szép és emlékezetes ünnepi alkalmon. Wiszkidenszky András szolgálati helyéül. „Mindennek valami oka van, minden összetört, darabjaira hullott reménységnek van értelme, mert beleillik az Isten tervébe” - vallotta a frissen beiktatott lelkésznő a Zsolt 127,1 alapján tartott prédikációjában. Két év után fájdalmas volt számukra a búcsú a pécsi gyülekezettől, de a kőszegiek sze­retetteljes és baráti fogadtatása segített új, meleg otthonra lelni az egész család­nak a határ menti kisvárosban. Kőszegen is megérett az idő az ara­tásra - hangzott el az üdvözlésekben, melyek során külön köszönetét mondtak az egy évig szolgáló ideiglenes „arató­munkásoknak”: Keveházi Lászlónak és gyülekezeti szolgálat mellett mindkettő­jüknek számos egyéb egyházi munkára is marad ideje. Erzsi a Katechetikai Bi­zottság tagjaként többedmagával vállalta a harmadik osztályos evangélikus hittan­könyv megírását, Csaba pedig hosszú évek óta a Promise együttes egyik alapí­tójaként a zene segítségével is szolgál szerte az országban. Pécsett elindított egy gospelének- és zenekart, amely a múlt szombaton énekkel köszöntötte a kőszegi templom gyülekezetét. Kísérje a házaspár itteni munkálkodá­sát is Isten áldása, szolgáljanak tovább­ra is nyitott ajtókkal! Boda Zsuzsa A 220 éves templom szószékén Ittzés Já­nos, a kerület püspöke és egyben a gyü­lekezet egyik korábbi pásztora azt a ver­set (lKor 16,13) helyezte nemcsak az új lelkészek, hanem az ünneplő gyülekezet szívére is, mely több évtizeden át volt a kőszegi ifjúsági egyesület vezérigéje: „ Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, le­gyetek férfiak, legyetek erősek! ” A gyönki, siófok-kötcsei és pécsi gyülekezet után az Úristen most Kősze­get jelölte ki a Baranyay házaspár új Megúj ült A Balaton partján álló templomaink és ott élő gyülekezeteink rendkívül fontos missziói feladatot látnak el. A nyári hónapokban benépesülő tóparti települések lelki otthont is adnak az istentiszteletekre betérő nyaralók­nak. Balatonszepezden - ahol alig egytucatnyi evangélikust tartanak nyilván - ezért is tartották fontosnak, hogy templomrenoválásba kezdje­nek. A munka befejeztével szeptem­ber 19-én adtak hálát megújult temp­lomukban. Az ünnepi közgyűlésen Veress Ist­ván, a Kővágóörs-Révfülöp-Kapolcsi Evangélikus Egyházközség helyettes lelkésze elmondta, hogy a 19. század első felében épült templom állapota annyira leromlott, hogy használata, fenntartása tehernek tűnt a kis fília tag­jai számára. A megszépült faluközpontban a ro­mos épület nem tudta méltó módon hir­detni Isten dicsőségét. Reménytelennek tűnt a megújulás, de Isten emberi szíve­ket indított meg. Az országos egyháztól kapott hatmillió forintot önerőként fel­használva a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma által kiírt pályázaton még feleekkora összeget nyertek el, majd az év végén megmaradt keretből további kétmilliót. Ezekből a támogatásokból sikerült el­a Balaton végezni a templomtorony keresztjének felújításától a talajvíz elvezetéséig szin­te mindent. Még a rejtett fűtést is meg­oldották. Az impozáns kőkerítéssel pe­dig a műemlék templom környezetét is korhű módon állították helyre. Hamaro­san elkészül a terméskőből épülő bejá­rat, valamint az esti díszkivilágítás is. Az ünnepi istentiszteleten a megújult templom felszentelését Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egy­házkerület püspöke végezte. A főpásztor Mt 17,4 alapján hirdette Isten igéjét. Eb­ben kifejtette, hogy emberi gondolkodás szerint a templom a legfeleslegesebb épület a világon. Mert benne nem profi­tál az ember, és nem termel értéket. Mi­vel Isten mindenhol jelen van, elég egy áhítatos séta a Balaton partján, elég az aranyhidra tekinteni, és máris létrejön a kapcsolat vele. Akkor miért kell a te­remtett világ szépségéből szent tereket, a templomok terét kihasítani? Isten teret, időt, alkalmat jelöl ki né­pe számára, hogy a világban élő közös­ség vele kapcsolatban legyen. Az első hajlék az ő parancsára épült fel a pusz­tai vándorlás után. Itt járulhattak az Úr színe elé. Közben a biztonságból maga- biztosság lett. Ezért küldte Isten hadba prófétáit a hamis vallásosság ellen: ne a kövekben, hanem az élő Istenben bíz­zanak - fejtette ki a püspök. partj án Jézus is megbecsülte a templomot. Az első keresztény közösségek is építettek templomot, sőt hajlékaikat szentelték templommá. Jézus a megdicsőülés he­gyén három választott tanítványának megengedi, hogy megismerjék. Majd visszavezeti őket a hétköznapokba, mert Isten az életet nem engedi hegycsúcso­kon élni. Megajándékoz csúcsélmé­nyekkel, mert ezek nélkül az emberi élet sivárrá válik. Aki ezeket az élményeket - a templomi istentiszteletet — megveti, magát Istent veti meg. Ugyan lehet vele találkozni bárhol, de bizonyosság csak az egyház Jézus által rendelt evangéli­umhirdetésének meghal lásában lehetsé­ges. Ha ő ígérete szerint itt van e falakon belül, akkor jó vele itt lenni, mert meg­engedi, hogy templomokat építsünk Is­ten élő kövekből épült közösségének - fejezte be igehirdetését Ittzés János. Az egyházkerület egyik legkisebb temploma újult meg. Az ünneplő gyüle­kezet nem is fért el benne teljes egészé­ben. Ebből és a szentelés utáni szeretet- vendégségen hallható párbeszédekből kiderült: e szép őszi napon az ország más vidékeiről is ellátogattak Balaton­szepezdre azok, akik számára a nyári szabadságuk ideje alatt fontos volt a kis templom - amely kivilágítva már a túlsó partról is látszani fog. Menyes Gyula V Fotó: Menyes Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom