Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-09-19 / 38. szám

2004. SZEPTEMBER 19. - 3. oldal Evangélikus Élet Lelkészavatás Egyesítő öröm Bokodon a Balaton északi fővárosában Amikor egy gyülekezet lelkészt ad egyházának, az mindig örömteli ese­mény. A keszthelyi evangélikusok az elmúlt két év során már másodszor gyűlhettek össze ordinációs istentisz­teletre. Ezúttal szeptember 11-én, szombaton Matus Klára Krisztina léphetett a templom oltára elé, hogy hivatalosan is felavassák a lelkészi szolgálatra. Ittzés János püspök ünnepi igehirdeté­sében Jn 11,28 alapján bátorította a lelkészjelöltet: „A Mester itt van, és hív téged. ” A mondat Lázár feltá­masztásának a történetében hangzik el: a betániai gyász kereteit szétfeszít­ve lép elénk Jézus, és egyben feltárja előttünk az ordináció csodáját is. Csu­pán látó szem, halló tül és engedelmes lélek kell hozzá. Mert ígéretével itt van a Mester, és ő maga hívja el szol­gálattevőjét. A hivatás keresésének küzdelmét mindnyájan megvívtuk. Övé az egész világ, bárhol lehet őt szolgálni. De akkor miért pont az apostoli szolgálatba hívott el minket? Nem tudjuk, ez az ő titka. „Lesz pró­ba, kétség a te életedben is, sokszor talán menekülnél az elhívás elől, de ez az ige kísérje végig lelkészi szolgála­todat” - mondta személyes hangon a püspök. A kétségeinket személyes harcként éljük meg, mégis jó tudni, hogy ő harcol értünk. Lázár testvérei rettegnek a sírkő elvé­telétől, mégis vigasztalják egymást - és Jézust hirdetve felszáradnak a könnyek. Nagy zaj van a betániai házban, mégis csendben, fülbe súgva szólal meg az idé­zett ige. „Keresni kell ezt a csendet szol­gálatod során, hogy újra és újra halld meg a mai ige üzenetét” - fejezte be gondolatait az egyházkerület vezetője. A fiatal lelkészjelölt hitét a keszthelyi gyülekezetben formálta Isten. Itt járt hit­tanórákra, itt konfirmált. Gimnáziumi ta­nulmányait a soproni Líceumban végez­te, majd érettségi után jelentkezett a teo­lógiára. Közben egy évet ösztöndíjasként Lipcsében töltött, és elvégezte az ELTE német nyelvtanár szakát is. A hatodévet a budapest-józsefvárosi gyülekezetben töltötte Kertész Géza lelkész felügyelete mellett. Az istentisztelet utáni köszönté­seket meghallgatva válaszul elmondta, hogy hálát ad Istennek azért, hogy olyan emberekkel találkozott az életében, akik meghatározó szerepet kaptak hitének formálásában. Lapunknak külön kiemel­te lelkészét, Nagyné Szeker Évát, gimná­ziumi hittanárát, Alpár Gejzát, valamint mentorát, aki mellett mint végzett teoló­gus tapasztalta meg a papi munka sokol­dalúságát. Matus Klára Krisztina a pápai gyülekezet segédlelkészeként kezdi meg szolgálatát. Menyes Gyula „...AZ SEM SZÁMÍT, AKI ÜLTET, AZ SEM, AKI ÖNTÖZ...” Ordináció Pécsett Örömteli ünnepnek adott otthont szeptember 11-én délelőtt a pécsi evan­gélikus templom. A gyülekezet és a család jelenlétében Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avatta Füzesi Kornélt. A kerület főpásztora lKor 3,7 alapján hirdetve Isten igéjét, a cselekvő Urat ál­lította a figyelem középpontjába. Az or­dinációs ige felszabadító, görcsoldó - mondta a püspök - jó tudni, hogy egy szolgálatát elkezdő, fiatal munkatárs eszközként simulhat bele a Mester te­nyerébe. A Déli Evangélikus Egyházkerület frissen felavatott lelkésze Pécsen szüle­tett, iskoláit szülővárosában végezte. Érettségi után, 1995-ben jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, ahol idén fejezte be teológiai tanulmá­nyait. 2003 januárjától polgári szolgála­tos a békéscsabai gyülekezetben, az év szeptemberétől pedig a csorvás-gerendá- si gyülekezet munkatársa, támasza és se­gítője feleségének, Füzesi Juditnak, aki segédlelkészi szolgálatot lát el az említett gyülekezetekben. Koméi elmondása sze­rint nem vezetett egyenes út a sikeres teo­lógiai felvételitől az ünnepi, ordinációs istentiszteletig. „A gyülekezetben töltött idő és mindaz, amit egy év alatt megta­pasztaltam, nagyon fontos volt. Amit lát­tam, hallottam, azok alapján újra tudato­sult bennem, hogy szeretem az embere­ket, szeretek közöttük lenni, és ők is sze­retnek. Jól kiegészítjük egymást felesé­gemmel, vannak olyan munkaterületek, amelyekhez neki van több érzéke, és ter­mészetesen van olyan területe a szolgála­tunknak, amelyben én érzem otthonosab­ban magam. Jó látni, hogy nemcsak idős szüleimnek volt nagy öröm a szombati alkalom, hanem a pécsi és a csorvás-ge- rendási gyülekezet tagjainak is. Azoknak is, akik itt voltak, és azoknak is, akik idős koruk vagy más elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni az avatásomra.” Az ordinációs oltárnál Kornél kérésé­re Baranyai Csaba volt pécsi lelkész vett részt a liturgia szolgálatában, az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében pedig dr. Varga Gyöngyi tolmácsolta az egyetem tanári karának és diákjainak üdvözletét, majd baráti szavakkal bocsátotta útjára fiatalabb szolgatársát. A pécsi gyülekezet nevé­ben Varsányi Ferenc köszöntötte a kerü­let frissen ordinált lelkészét, aki mostan­tól feleségével együtt a csorvás-geren- dási gyülekezetben szolgál segédlel­készként. Szabó Szilárd A Tatabánya és Mór között fekvő Bököd falu mindig közel állt a tudósító szívé­hez. Több mint két évtizeddel ezelőtt az akkori lelkész, Simonfay Ferenc és csa­ládja mindig nagy szeretettel fogadta e sorok íróját, amikor ellátogatott hozzá­juk. Akkoriban büszkén mutatta a kor elvárásainak megfelelően átalakított mo­dern parókiát. Azóta megürült a lelkészlakás, állaga leromlott. Ezért két évvel ez­előtt úgy döntöttek a bokodiak, hogy fel kell újítani és vonzóvá kell tenni az épü­letet, hogy a jövőben lelkészcsalád lakja be a most üresen kongó helyiségeket. A terv valóra vált. Az épület elkészült, és szeptember 11-én délután hálaadó is­tentisztelet keretében birtokba vehette a gyülekezet. Ittzés János, a Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az ünnepi igehirdetés alapigé­jének Róm 15,5-6-ot választotta. Prédi­kációjában hangsúlyozta, hogy az öröm mindig egyesíti az embereket. De a mai világban nem magától értetődő az öröm. Inkább nyafogunk, mintsem hálát ad­nánk. Sokan kérdezik, hogy mi az egy­házak titka, mi az az üzenet, amellyel az egyházak építeni tudják a közösségeket. Nem titok ez. Az egyház nem fogja be a szemünket és a fülünket, hogy ne lássuk és ne halljuk a problémákat. Isten reáli­san látja az emberek helyzetét, minden nyomorúságukat. Ezt hirdetjük. Az ő gyermekei vagyunk, ezt a kincset nem veheti el tőlünk senki - hangsúlyozta a püspök. Végezetül arra kérte a püspök a boko- diakat, hogy ha a parókia előtt visz el az útjuk, mindig tudatosan derűs legyen az arcuk. Ezzel mutatják, hogy van okuk az örömre, mert Jézus a reménységük, bé­kességük és örömük. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Zsebők István felügyelő elmondta, hogy 1781 és 1791 között építették az ősök a templomot, az iskolát és a lelkészlakást is. A papiakon 1875-ben és 1976-ban vé­geztek a komolyabb átépítést. A mostani átalakításkor elsősorban a gazdaságos és praktikus üzemeltetés szempontjait vet­ték figyelembe. A hőszigetelésen, a víz- és fűtésrendszeren kívül a padlóburkola­tot és az elektromos hálózatot is kicserél­ték. Egyúttal a parókia épületében lévő gyülekezeti terem is megújult. A tízmil­lió forintos beruházás negyedét saját for­rásból fedezték, az egyházmegye pedig közel ugyanekkora összeggel támogatta De sokan azt mondják, hogy ezt az üzenetet, ezt a „papolást” nem lehet ko­molyan venni. Persze nem is arról van szó, hogy ezt mindenki csak úgy egy­szerűen elhiszi. Sokszor küzdeni kell, szenvedni az örömhír célba juttatásáért - folytatta. Innen a templomból kilépve a sóvárgás, a kívánságok, az irigység vi­lágába térünk vissza. Pál apostol nem azt mondja a Római levélben, hogy szedjétek össze magatokat, de azt sem, hogy építsétek a jövőtöket, hanem azt mondja, hogy higgyetek! Haragra millió ok van, de a békességre csak egy. Erről pedig nem szabad hallgatni. Jó lenne, ha összesúgnának mögöttünk az emberek, azt kérdezve, hogy „ezek minek tudnak még örülni?” őket. A Belügyminisztérium által kiírt pályázaton vissza nem térítendő hitelként négymillió forintot nyertek. De társadal­mi munkákkal is hozzájárultak a gyüle­kezet tagjai a munkálatokhoz. A megúju­ló gyülekezeti házat látva mindinkább szembetűnt a kerítés leromlott állapota, így három héttel az ünnepség előtt bele- kezdtek annak a felújításába is. Az ünnepségen a gyülekezet részéről Selmeczi Pál köszönte meg mindazok munkáját, akik feladatot vállaltak a re­noválásban. Külön megköszönte Sztru- hár András nem lelkészi egyházi mun­kásnak. hogy világi hivatása mellett - Oroszlányból átjárva - pásztorolja a gyülekezet tagjait. M. Gy. „Feljebbvalóimat mindig elfogadtam, és ezért ők is kénytelenek voltak en­gem elfogadni” - többek között ezek voltak Dedinszky Tamás búcsúgondo­latai, aki negyvennégy éves lelkészi, ezen belül három évtizedes bajai szol­gálat után vonult nyugdíjba. Ennek alkalmából ünnepségen búcsúztatta őt a gyülekezet, melyen a Bács-Kis- kun Egyházmegye és a Déli Egyház- kerület egyaránt képviseltette magát. Igehirdetésében Gáncs Péter püspök az olimpia egyik drámai pillanatát emlí­tette: amikor az amerikai futók nem tud­ták megfelelő módon átadni a stafétabo­tot és lelassultak, elvesztették a ver­senyt. A generációváltás is ilyen a gyü­lekezetben: nem szabad, hogy a közös­ségre hátrányosan hasson az új lelkész megjelenése. A püspök azt is megje­gyezte, hogy nem tolongtak a fiatalok a megüresedett bajai lelkészi állás elnye­Bajai stafétaváltás lwmsm .1; ,7 »« • * !«< J JÉ í 5 Képünkön (balról jobbra): Nepp Éva segéd lel kész, Káposzta Lajos esperes, Dedinszky Tamás nyug­díjba vonuló lelkész, Gáncs Péter püspök, dr. Eördögh Endre egyházmegyei felügyelő és Szemerei Zoltán, a Déli Egyházkerület felügyelője réséért. Ugyanakkor Nepp Éva segéd­lelkész lelkesedése példaértékű: a Du- naharasztiból származó, néhány éve végzett lelkésznő éppen egy kis gyüle­kezetét szeretett volna továbbépíteni. Olyat, amilyenből ő is származik. Itt pe­dig van mit tenni: a fogyóban lévő gyü­lekezet összegyűjtése mellett a templo­mon és a lelkészlakon is akad bőven ja­vítanivaló. Olyannyira szembetűnő ez, hogy Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő nem állhatta meg, hogy kö­szöntőjében ki ne mondja: „Ezt látva fel lehetne tenni a kérdést: vajon tényleg a rászorultság alapján történik a pénzfor­rások elosztása egyházunkban?” A nyugdíjba vonuló lelkész és felesé­ge egy kis lakást kapott Baja városától. Az ajándékot jelképesen Széli Péter polgármester adta át. Az egyházmegye egy hét balatonszárszói üdüléssel lepte meg őket, külön kiemelve Kata asz- szonynak a nehéz években végzett áldo­zatos munkáját. A testvéregyházak kö­szöntéseiben a kisváros ökumenikus kapcsolatai mutatkoztak meg. Végül néhány szót Nepp Éváról: a há­rom éve szolgálatot végző, volt tübingeni ösztöndíjas segédlelkész nagy tervekkel érkezett a dél-alföldi városkába. Több olyan gyülekezeti programot szervez, melyen a vidéki egyházközségekből ide­szakadt evangélikusokat gyűjtené egybe. Elképzelhetőnek tartja a német nyelvű is­tentiszteletek bevezetését, melyekre az itt tanyát vagy hétvégi házat vásároló kül­földieket várja. Első nagy ünnepük a re­formáció évfordulója lesz, melyre kis műsort állít össze a fiatalokkal. if]. Káposzta Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom