Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-05 / 36. szám
Evangélikus Elet 2004. SZEPTEMBER 5.-11. oldal üzenet az Ararátról ___________ ro vatgazda: Jerabek-Cserf.pes Csilla r Óvjuk vagy használjuk a természetet? Már többször beszéltünk az élővilág megfelelő működésének fontosságáról. Az nyilvánvaló, hogy a természetet óvni kell, ésszerűen használni, és nem kihasználni. Ahhoz viszont, hogy helyesen tudjuk használni, meg kell értenünk a működését. Az élővilág tagjai - így az élővilág egésze is - a különböző szerveződési szinteken bizonyos törvényszerűségek szerint viselkednek, változnak. Ezeket a törvényszerűségeket meg sem kísérelem bemutatni, csak a fontosabb jellemzőit említem meg. A természetes ökoszisztémák sajátossága többek között, hogy képesek alakítani önmagukat, képesek fejlődni, alkalmazkodni; a bennük élő fajok cserélődnek, egyesek eltűnnek, más fajok megjelennek, miközben az egész rendszer átalakul (ezt nevezzük szukcessziónak). Fejlődésüket és működésüket külső természeti adottságok befolyásolják. Jellemző anyag- és energiaforgalmuk van; az elemek körforgásban vannak, egyesek kikerülnek, mások bizonyos időre beépülnek a rendszerbe; az energiát alapvetően a Nap szolgáltatja, amit a növények hasznosítanak és továbbítanak az állatvilágnak. A fejlődés különböző társulási szinteken, különböző tér- és időintervallumban megy végbe. A bio- diverzitás, a fajok változatossága ellenállóbbá teszi az ökoszisztémát az esetleges külső negatív hatások ellen (pl. szeny- nyezés, szélsőséges időjárás). A leírtakból következik, hogy az ökoszisztémák többé-ke- vésbé rugalmasak és bizonyos tompítóképességgel (puffer) rendelkeznek. Például a hirtelen lezúduló esővizet megfogja az erdő; egy nagyobb terület tarvágása után lezúduló eső viszont az alacsonyabb szinteken levő településeket elöntheti, valamint a talajt is magával sodorja, így az új erdő kialakulásának az esélyét is csökkenti. A periodikus külső tényezőknek jellemző hatásai vannak: az évszakok változása (hőmérséklet, csapadék változása), a folyók illetve tengerek szintjének ingadozása befolyásolja az élővilágot, sőt sokszor nélkülözhetetlen a fennmaradáshoz. A hatások kölcsönösek, egymással összefüggésben vannak, azaz az élettelen tényezők (pl. csapadék, hőmérséklet, szennyezés) hatással vannak az élőlényekre, de az élővilág is hatással van ezekre (az árnyas erdőben hűvösebb van, és a csapadék is lassabban párolog, mint a füves pusztákon); ezenkívül az élővilág fajai, az állatok és növények is szoros kölcsönhatásban vannak egymással. A természet az emberiségnek alapvető javakat szolgáltat - környezetvédelmi vonatkozásban megemlíthető például a vizek és a levegő bizonyos fokú természetes öntisztulása, valamint bizonyos fajta hulladékok természetben való lebomlása. Szintén nagyjelentőségű, hogy alapvető feltételeket biztosít az élelmiszer-termeléshez: segít a növények megporzásában (szél, rovarok), a kártevők féken tartásában (természetes ellenségek), a talaj természetes megújulásában. Amikor a természetet használatba akarjuk venni - például mezőgazdasági termelés céljából, vagy a szennyezőanyagok, szerves hulladékok lebontásához -, akkor többek között az előbb felsorolt tulajdonságokat is figyelembe kell venni, illetve jól használni. A természet öntisztulása, a szennyezőanyagok megkötése csak bizonyos mértékig és megfelelő körülmények között lehetséges. Ezeket a körülményeket a környezetvédelmi céloknak megfelelően alakítani tudjuk, így növelhetjük a természet, a természetes növényzet tisztító képességét. A természetes környezet és a mezőgazdasági területek működése között érdekes hasonlóságok vannak. Ez utóbbiakat szokás agro-ökoszisztémáknak is nevezni, tehát olyan társulásoknak, melyek anyag- és energiaforgalmát valamilyen mértékben mezőgazdasági tevékenység befolyásolja (talajművelés, tápanyag-utánpótlás). A mezőgazdasági területeket általában nem tekinthetjük a természet szerves részének, bár ez a termesztés módjától is függ (pl. biotermesztés), mégis valamifajta „átalakított természetnek” nevezhetjük. Ezenkívül a természeti tényezőknek a mezőgazdaságilag müveit területek éppúgy ki vannak szolgáltatva, mint a természetes területek, és mind a kettőt meg kell őriznünk eredeti állapotában, mivel nem korlátlanul állnak rendelkezésre, és nagy volumenben nem pótolhatók. Akár mezőgazdaságról, akár környezetvédelemről van szó, jellemző, hogy ugyan a természet átalakításához az ember által befektetett energia csak egy kis része annak, ami a természetből érkezik, és ami az egész rendszer fenntartásához szükséges, de elég nagy ahhoz, hogy alapvető folyamatokat változtasson meg. A természet körforgásába csakis megfontoltan szabad beavatkozni. Úgy tűnik, hogy az emberiség egyre inkább elszakad a természettől, és mesterséges dolgokkal igyekszik pótolni azt - éppen ezért a természet megóvása mindinkább elsődleges fontosságúvá válik. Ragályi Péter EBERES Az egészséges emberért Újra az iskolában Elszállt a nyár. Vége a szabadságnak, a gyerekenek befejeződött a nyári szünet, ami mindig rövidebbnek bizonyul, mint ahogy szeretnék. Nyáron mindannyiunk hangulata más, hiszen az idő napsütéses, jókedvre hangol. Kicsit talán lassul a tempó is, több a türelem. Ilyenkor nincsen reggeli kapkodás, nem akar mindenki egyszerre a fürdőszobába menni, a gyerekek ki tudják aludni magukat, nem nyűgösek, így a szülők is nyugodtabban tudnak munkába indulni. A gyerekek is, ahogyan mi felnőttek a szabadságunk alatt, feltöltődnek nyáron. Végre van idő a barátokkal focizni, biciklizni, új ismerősökre szert tenni egy-egy nyári táborozás alkalmával. A nagyszülők is örömmel várják az unokákat, akikkel évközben, a sok elfoglaltság, tanulás, különórák miatt, soha nem tudnak elegendő időt együtt eltölteni. Azonban a nyár sajnos hamar elröppen, és már augusztus végén ismét kezdődik az idegeskedés. Be kell szerezni az új füzeteket, könyveket, tornafelszerelést, hogy a szeptemberi iskolakezdésre minden a helyén legyen. Bizony nehéz a nyári szabadság után visszaszokni az iskolai rendbe. Szeptembertől júniusig ismét visszatér a gyermekek életébe is a mindennapi rohanás. Korán kell kelni, jól kell teljesíteni az iskolában, a különórákon, este még tanulni kell másnapra, és még sorolhatnánk, mi mindennek kell beleférnie egy iskolás életébe. így hamar elfogy a nyáron megszerzett jó erőnlét, hiszen egyre kevesebb idő jut a testmozgásra, táplálkozásuk kiegyensúlyozatlanabbá válik a folytonos rohanás miatt, hiszen csak itt-ott bekapnak valamit. Nem csoda, hogy napról napra kimerültebbek lesznek, elfogy az energiájuk, és már alig várják a téli szünetet, hogy ismét pihenhessenek. Erejük és energiájuk visszanyerésében segítségükre lehet, többek között, az olyan multivitamin készítmény, mint az Actival Kid, amely kifejezetten a 3-14 éves korosztály számára kifejlesztett komplex multivitamin rágótabletta. A készítmény összetételét úgy határozták meg, hogy az a hazai szükségleteknek megfelelő legyen. Tartalmazza mindazokat a vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, melyek a gyerekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükségesek. Az Actival Kidet még azok a kicsik is szívesen szedik, akiket egyébként semmilyen módszerrel nem tudtunk rávenni más készítmények bevételre, hiszen a dobozban ötféle finom ízű (csokoládé, zöldalma, cseresznye, málna, mogyoró) és mókás formájú, cukormentes rágótabletta található. Az Actival Kid nagy előnye az is, hogy a gyermekek korának megfelelően testre szabható és biztonságos az adagolása. így már gyerekjáték a jó erőnlét megszerzése és megtartása az egész tanév során! evél&levé Mi törte át a vasfüggönyt? Dr. Nagy Gyula Áttört vasfiiggöny címmel emlékezik a 20 évvel ezelőtt tartott LVSZ nagygyűlésre (EvÉl, 2004. augusztus 15.). Ehhez az íráshoz szükséges néhány megjegyzést fűzni. Rosszul emlékezik a szerző, amikor azt írja, hogy „ekkor [mármint az elnökválasztás két fordulója között] érkezett meg váratlanul Nyugat-Németországból a hé- vizgyörki lelkész nyílt levele”. Ezzel szemben a tény az, hogy a címzettek még a nagygyűlés megkezdése előtt kézhez kapták Dóka Zoltán írását. A 20 évvel ezelőtti kötelező értelmezés megismétlése az, hogy Dóka Zoltán célja Káldy Zoltán megválasztásának megakadályozása lett volna. Elég csak elolvasni magát a Nyílt levelet (Keresztyén Igazság, 1989/3., 26-31. oldal) vagy a szerzőjével készült interjút (Nem voltam egyedül II., 94-148. oldal), hogyan vall szándékáról ő maga. Feleségének még Németországból küldött levelében úgy ír, hogy jobb lenne, ha Káldyt elnökké választanák, mert akkor - gyakrabban szembesülve a nyugati világ szokásaival, találkozva ott élő emberekkel - talán a belső szorítás enyhítésére kényszerülne. Szomorú, hogy hiányzik Dr. Nagy Gyula írásából az állásfoglalás, hogy Dóka Zoltánnak - Nyílt levele valóságos tartalmát tekintve - igazat ad-e vagy nem. Szeretetlennek tartjuk, hogy a cikk írója név nélkül, „a hévizgyörki lelkészként” említi Dóka Zoltánt. Mi is törte át a vasfüggönyt? Szerintünk nem az LVSZ-nek az állam által hazánkba engedett és ellenőrzött nagygyűlése. Sokkal inkább Dóka Zoltán Nyílt levele ütött rajta egy kis rést, amely az ateista állam szorításában vergődő egyházunk belső életének megterheltségére, és a kötelező diakóniai teológia hamisságára hívta fel a világ evangélikusságának figyelmét. Isó Dorottya, Ifj. Zászkaliczky Pál Imre és társai - ma Hódmezővásárhelyen „1936 kora tavaszán sok eső zúdult Hódmezővásárhelyre.” Ezekkel a sorokkal kezdte Imre és társai című könyvét Kékén András, amelyben lelkészként átélt megrázó vásárhelyi élményeiről, és az árvaház alapításáról írt. Ma, 2004 nyarán arról számolhatunk be itt Hódmezővásárhelyen, hogy nemhogy sok, de még kevés eső sem zúdult ránk két hittantáborunk ideje alatt. Nemcsak a kiszámíthatatlan időjárás miatt vártuk izgatottan a táborok indulását. A jelentkező gyerekek nagy részét korábban nem ismertük, de tudtuk, hogy olyan családokból is érkeznek majd kicsinyek, amelyekben nem hallottak az evangéliumról. Azzal is tisztában voltunk, hogy sokuk igen hátrányos helyzetű. Mégis megdöbbentő volt szembesülni azokkal a nehézségekkel, amely ezeknek a gyerekeknek nap mint nap osztályrésze. Erre talán az ínség a legkifejezőbb szó, mind lelki, mind fizikai értelemben. Tudtuk, hogy a ránk váró hetekben nagy dolgok fognak történni. Tennünk kell értük, velük együtt valamit, mert köztünk és velünk az Isten. Mi valósult meg? Az Úr segítségével 22 kicsi szívbe elültettük az igazság magvait: megtanultak imádkozni, önfeledten énekelni. Megtapasztalták a naponkénti gondoskodást, odafigyelést, törődést. A Budapest-Deák téri ifjúság tagjainak jóvoltából átélhették a szerető közösség erejét - úgy hisszük legmerészebb álmainkat is felülmúlta mindaz, amiben részünk volt. Deák téri ifi! Velünk együtt mondhatjátok, mert átéltétek: „Azért van síró, hogy vigasztald, / és éhező, hogy teríts asztalt. / Azért van seb, hogy bekösse kezed. / Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. / Azért van annyi árva, üldözött,/ hogy oltalmat leljen karod között, / Azért roskadnak mások vállai, / hogy terhüket te segítsd hordani.,, Köszönet nektek, és jövőre veletek ugyanitt Vásárhelyen, „Imre és társai” között. Loneán Gabriella Valami elindult... Örömmel értesítem a tisztelt Olvasót, hogy augusztus 18. és 25. között két új keresztény ifjúsági folyóirat is megjelent! Ezenkívül új egyházi rádióműsorok is születtek. Már ha „vallásosnak” lehet nevezni egy olyan harsány programot, amely arra hivatott, hogy kiverje az ágyból a hullafáradt táborlakókat... Ami a nyomtatott sajtót illeti (bár a második szám egyben az utolsó is volt), a kritikusok egyöntetű véleménye szerint az újságoknak lenne jövője. Miként a rádióműsoroknak is. Nem annyira tartalmuk miatt, hiszen azok egy kívülálló számára talán semmit nem jelentenek, hanem a légkör miatt, amelyben megszülettek. Ezt a légkört az aktivitás, a segítőkészség, az egymáshoz való alkalmazkodás, egyszóval a szeretette való kölcsönös törekvés jellemezte. A lapok készítői, a rádióműsorok összeállítói, vagyis a 2004-es kunbaracsi keresztény médiatábor résztvevői, saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy milyen könnyű olvasni, és ezzel ellentétben milyen nehéz létrehozni egy élvezhető „napilapot”! A riporterek, szerkesztők, tördelők, fotósok, műsorvezetők és a többiek álmukban sem gondolták volna, hogy ennyi munka, türelem, kitartás és átvirrasztott éjszaka kell ahhoz, hogy végre kezükbe vehessék a várva-várt kész újságot. A boldogság viszont, amit akkor érez az ember, amikor a sok kis munka végül összeáll egy egésszé - informáló, gondolatébresztő és olvasható szöveggé - minden fáradságot és erőfeszítést felülmúl. Ezért dolgoztunk olyan lelkesen az újságok elkészítésén és a rádióműsorokon. Meginterjúvoltunk mindenkit, akit csak lehetett, összegyűjtöttünk minden létező hírt és eseményt, amikor pedig már úgy éreztük, hogy végleg elfogytak a leírható információk, rá kellett döbbennünk, hogy a munka legjobb, legérdekesebb része még csak most következik. Meg kellett tanulnunk észrevenni a „lábunk előtt heverő” híreket. Ekkor fedeztük fel például, hogy rajtunk kívül is rengeteg érdekes lakója van a Kunbaracsi Ifjúsági Tábornak; hogy vigyáz ránk az Alföld két legjámborabb kutyája - Maci és Csülök -, és rájöttünk, hogy „címlapsztorit” csinálhatunk a folyton körülöttünk legyeskedő legyekből... Mindeközben átéltük a csoportmunka minden kínját és sikerélményét. Megtanultunk kompromisszumokat kötni, és beláttuk, hogy a másiknak is lehet (néha) igaza. Munkánk közben újra és újra megtapasztaltuk Isten jelenlétét. Például abban, hogy saját véleményünk mellett a másikét is érvényesülni engedtük. Ami nem mindig könnyű. Mert Isten nem csak az áhítatok, az istentiszteletek, a közös imádságok és éneklések közben látogatott el hozzánk Kunbaracsra. Velünk volt végig, és segített abban is, hogy jó hangulatban alkothassunk - elfogadható munkákat. Az egyházunk ifjúsági- és gyermekosztálya, illetőleg a Fiatalok a Keresztény Magyarországért Alapítvány által közösen szervezett első keresztény médiatábor ugyan egy hét után véget ért, de valami el is kezdődött. Hiszen egy olyan, fiatalokból álló közösség formálódott, akik ha nem is mindjárt nyilvános újságokban és rádióműsorokban, de saját kis közösségükben biztosan törekedni fognak arra, hogy írjanak és beszéljenek a keresztény élet nehézségeiről és örömeiről. Véleményem szerint ez feladatunk s egyben kötelességünk is lenne. Nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor egy hét alatt nem csak két, de minimum négy új ifjúsági keresztény lappal fogunk gazdagodni, mivel legalább kétszer ennyi lelkes résztvevője lesz a tábornak. Bízik Hanna Réka
