Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-15 / 33. szám

10. oldal - 2004. AUGUSZTUS 15. Evangélikus Élet »Szélrózsás” el°fizetői akció Tölís egy hétvégét Balatonszárszón az Evangélikus Élet jóvoltából! Teendő: fizess elő az Evangélikus Életre legalább fél évre! A postai csekk olvashatóan kitöltött igazolószelvényének fénymá­solatát juttasd el szerkesztőségünk címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) legkésőbb 2004. augusztus 31-ig. A beküldők sorsoláson vesznek részt. A nyertesek - két szerencsés előfizető plusz egy-egy fő - egy hétvégét tölthetnek szeptember 17. és 19. között (péntek vacsorától vasárnap ebédig) teljes ellátással Balatonszárszón, a megújult vízparti evan­gélikus üdülőközpontban. Sorsolás: 2004. szeptember 2-án. csütörtökön. #C­A csekk igazolószelvényének a másolatához mellékeld a telefon­számod is, hogy értesíteni tudjunk az örömhírről. A borítékra írd rá: „Szélrózsa nyereményjáték”. Szeretnék részt venni a játékban, ezért kérem, küldjenek részemre előfizetői csekket. 2>4 Név: Cím: Telefonszám: Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni és a szerkesztőség címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) visszaküldeni. Krisztus követése Felnőtt evangélikus ifjúsági konferencia iíjusag@lutherdn,hu 30 283 2942 2004. 08. 19-25. Révfülöp KÁTÉ A HATÁRON TÚLRA - adományozóvonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megajándékozott. *A hívás díja 400 Ft + áfa. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. augusztus 15. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Marschalkó Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Gyekicz- ky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csil- laghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Vári Krisztina; Óbuda, III., Dé­vai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Pé­ter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; de. 11. (úrv.) Smidé- liusz Gábor; du. 6. Gerőft Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Rihay Szabolcs; IX., Gát utcai római katolikus temp­lom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Rihay Szabolcs; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) id. Pintér Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Johann Gyula; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Johann Gyula; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rá­kospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszent­mihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Magyari Márton; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Magyari Márton; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Korányi András; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Temp­lom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefly Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. augusztus 15. Balatonalmádi: du. 4; Balatonboglár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfú- red: de. 9; Balatonszepezd: de. fél 9; Alsódörgicse: de. 11; Kisdörgicse: du. fél 2; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kötésé: de. 10; Mencshely: de. 11; Nemes­leányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok: de. 10; Szentantalfa; de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELET: Balatonboglár: de. fél 10; Balatonfúred: du. 7; Siófok: de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE yTÁN 10. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasár­nap lekciója: Lk 19,41-48; az igehirdetés alapigéje: Hab 2,1-4. ÉNEKEK: 460, 323. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 16-án, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Boda Zsuzsa Laborczi Zoltán (1919-2004) Most, hogy elment, egy melegszívű jó ba­ráttal, egy kitűnő teológussal, egy példás életű kollégával lettünk szegényebbek. Néhány adat a püspöki hivatal kar­tonjáról. Székesfehérvárott született 1919. április 11-én. A gimnáziumot Nagykanizsán végezte. 1937-ben ment a soproni teológiára, és 1941-ben szerzett diplomát. Kapi Béla püspök avatta lelkésszé Sopronban 1941. június 15-én. Segédlelkészi szolgálatot tíz gyülekezetben végzett. Kerületi lelkész­ként áldásosán vezette a gyenesdiási missziói központot 1948 és 1953 között. 1953-ban a nagybaráti gyülekezet hívta meg lelkészének. Itt 30 éven át végzett felejthetetlen buzgósággal lelkipásztori szolgálatot 1985-ig, nyugdíjba vonulá­sáig. 1948-ban kötött házasságot Prőhle Margittal. Ötvenhat éven át éltek bol­dog házasságban. Isten öt gyermekkel ajándékozta meg őket. Többször volt súlyos beteg. Ez év júliusában került kórházba, s július 22-én hívta magához szerető Istenünk. Most, amikor földi élete végén elbú­csúzunk tőle, szeretettel emlékezem ar­ra, hogy szobatársak voltunk a teológus­otthonban. Udvarias, jól nevelt, segítő- 'kész barát volt Zoli. Megfontoltan, jó­zanul, takarékosan élt. Katonás rendet tartott a dolgai között. Mindig nagy sze­retet fűzte özvegy édesanyjához. Megnyerő volt lelki komolysága. Amint megtudtuk, a katolikus gimnázi­um és a Pro Christo konferenciáin hal­lotta meg Isten hívását a lelkészi szol­gálatra. Komolyan vette a tanulmányo­kat. Legkedvesebb elfoglaltsága a Bib­lia tanulmányozása volt, és az igazság keresése, a lelki érlelődés legfontosabb céljai közé tartozott. Későbbi szolgála­tát is mindig a lutheri alapvetés szelle­mében végezte. Közel húszévi nyugdíjas élete is csendes, mégis mozgalmas volt. Csen­des, mert mindig meditáló egyéniség volt. Alázatosan szeretett háttérben ma­radni, ritkán szánta rá magát, hogy cik­ket írjon, pedig írásai mindig értékesek voltak. Ugyanakkor mozgalmas is volt nyugdíjas élete, mert sok-sok látogatója volt. Sokat jelentett vele beszélgetni. Határozott, kiforrott nézetei voltak, mégsem volt harcias, konfrontáló egyé­niség. A liturgia kérdésében szaktekin­télynek számított. Emlékezetes meglá­tásai voltak a keresztség és az úrvacsora területén. Hangsúlyt helyezett a gyónás kérdésére. Apósát, felejthetetlen pro­fesszorunkat, Prőhle Károlyt idézve hangsúlyozta: nem az ember bűnbánata, vallomása a döntő, hanem Isten kegyel­me. Ezekben a teológiai kérdésekben el­ső és legfontosabb beszélgetőtársa, vita­partnere felesége volt, aki mindig önfel­áldozó szeretettel állt mellette. Augusztus 6-án istentisztelet kereté­ben búcsúztunk lelkész testvérünktől a Deák téri templomban. Balicza Iván bu­davári lelkész hirdette az igét Jn 17,24 alapján. Lelkész fia, Géza ismertette édesapja életútját. A volt győrújbaráti gyülekezet nevében Korda Tiborné test­vérünk búcsúzott megható szavakkal. Zolikám! Megbeszélt találkozónk egyelőre elhalasztódott... Görög Tibor Oravecz Imre EOTOTO ÉS AZ AHOLI A SZERETETRŐL I. A szeretet a Teremtő szándékának megértése, a szeretet színhelye a Földtest, a szeretet kezdete a világosság, a szeretet módja az odaadás, a szeretet eszköze az alázat, a szeretet útja a követés, a szeretet iránya a közeledés, a szeretet jelentése a bizonyosság, a szeretet célja a tökéletesedés, a szeretet minden ember kötelessége. Sámánszakszervezet? A mi vidékünkön csínján kell bánni a „szekta” és a „pogány” szavakkal, mert e szavak óvatlan használója az emberi jogok hivatott és hívatlan őreitől hamar megkapja a minősítést: „megvet, lenéz másokat”, „türelmetlen”, „fundamenta­lista”. A média által, a nyilvánosság mozgósításával pedig gondoskodnak az elhallgattatásáról. A minap azonban kezembe került egy interjú, amelyben a Germán Hitközös­ség (Germanische Glaubensgemein­schaft). szép magyar névre hallgató „törzsfőpapja” (Alsherjargoden) úgy nyilatkozott, hogy ő (az egykori római katolikus) büszkén vallja magát „po- gánynak”, és ezt nem találja diszkrimi­natívnak. Kifejtette, hogy ő az ógermán természetvallás híve. A kérdésre, hogy jutott el ide, így felelt: „Egyszerre vilá­gossá lett számomra, hogy Wotan (a ger­mán főisten) és Krisztus azonos sze­mély, s akkor tudatosan a pogányságra adtam magam.” A helyzet ismerői szerint Németor­szágban vagy kéttucatnyi különböző csoport van, amely visszaálmodja és megpróbálja újra életre kelteni a keresz­ténység megjelenése előtti germán val­lást. De csak német jelenségről van itt szó? Áttételesen nem hasonló jelenség ez, mint az, hogy Magyarországon egyes körök a magyarság „ősbűnének” a ke­resztény hitre való megtérést tartják? Milyen jó lenne még mindig a napistent imádni, Krisztust magyarnak kinevezni, és így tiltakozni a „Szent István-i erő- szaktétel” ellen! A kereszténység von Neményi úr szerint is „lelki terror alatt” tartja a szegény emberiséget, s ettől kel­lene a természeti vallás segítségével megszabadítani. Két újabb hír érkezett most Oroszor­szágból, amelyre érdemes fölfigyelni. Talán elsősorban azért, mert mindkét esetben nyelvrokonainkról van szó. Az első az Udmurt Köztársaságból való, amelynek a Kusebajevo nevű helységé­ben „a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó őslakosság legfőbb szentélye található”, amely még a kereszténység előtti időből származik. Ez a kis nép megtartotta ősi sámánhitét - így a közlemény -, bár az orosz ortodox egyház már három évszá­zaddal ezelőtt kényszerrel a keresztény­ségre térítette. Ma is sámánok irányítják a közösség életét, imádkoznak jó termé­sért, sikeres vadászatért és az emberek jólétéért. Három istenségüket azonosí­tották a keresztény Szentháromsággal. 'Többek között ez mentette meg őket az orosz államegyház üldözésétől. A második hír más forrásból és ké­sőbb jött, de nem kevésbé „izgalmas”. Mari nyelvrokonaink a közép-volgai ré­gióban olyan szakszervezetet hoztak lét­re, amelynek feladata lenne a „sámán­utánpótlás biztosítása és a szentnek tar­tott erdőségek védelme”. (A megboldo­gult sámánkutató, Diószegi Vilmos szí­vét biztosan megdobogtatta volna ez a hír.) Vezetője egy egykori kolhozelnök lett. A hír megjegyzi, hogy a szovjet időben is kegyetlenül üldözött „termé­szeti vallás” hívei, akik kultikus összejö­veteleik alkalmával állatáldozatokat mu­tatnak be, most felszabadulva az elnyo­más alól „szabadon gyakorolhatják val­lásukat”. , Úgy látszik, az 1997-ben njfghozott orosz vallásügyi törvény rájuk is vonat­kozik. Az ugyanis a „hagyományos val­lási szerveződések” közé az ortodox, az iszlám, a zsidó és a buddhista vallást so­rolta, bár megengedte még a lutheránu­sok és a baptisták működését is azzal a megokolással, hogy már „több mint 15 éve léteznek”. Bizony nem kétséges, hogy az udmurtok és a marik ennél jóval régebben gyakorolják ősi vallásukat. Akárcsak az ősgermánok, akik Bonifáci- uszt is megölték vallási buzgalmukban. Bennem az a kérdés tolult fel: nem az egyre emyedtebbé váló kereszténység szomorú bizonyítványa mindez? A két­ezer éves misszió csődje, mulasztása? Új pogányság? És nem ugyanilyen fo­lyamatok játszódnak le a mi köreinkben is, amikor szalonképessé teszünk régi babonákat, büszkélkedünk boszorkány­ságunkkal, gyanús szekták után futunk, hogy teljesen lemondjunk az ellenállás legkisebb lehetőségéről is; amikor a sza­badosságig megüresítjük kereszténysé­günk alapvető etikai, viselkedést szabá­lyozó tételeit? Aki áll, vigyázzon, nehogy elessék! - ez a páli mondat jut eszembe a hírek hal­latán. Vigyázásra és éberségre int, mert úgy látszik, nem csupán előre, de hátra is tudunk lépni. Esetleg az újpogányság valamiféle „modem” csapdájába. Még akkor is, ha szabadgondolkodó, felvilá­gosult, ateista címkékkel látjuk el azt, és szabad fejlődésnek nevezzük. Emlék­szem, az egyik piliscsabai missziói kon­ferencián a finn evangélikusok komoly szándékáról volt szó: testvéreink éppen a volt Szovjetunió területén élő rokon népeink közé készülnek vinni az oda még meg nem érkezett vagy már elteme­tett evangéliumot. Nem lehetne ebbe a misszióba bekapcsolódnunk? Vagy még inkább itthon kellene kez­denünk. Egyik presbiterképző konferen­ciánkon hangzott el a panasz, hogy mi­lyen hiányos presbitereink „vallási mű­veltsége”. Nem kellene-e komolyabban vennünk gyülekezeteink tanítását, mie­lőtt visszazuhanunk a kereszténységünk előtti időbe? Gémes István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom