Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-04 / 1. szám
2004. JANUÁR 4. 5. oldal r Evangélikus Elet A Mindentudás Egyetemén - a legnagyobb titokról MINDENTUDÁS EGYETEME Élő hitü keresztény hallgatók (nézők) számára is hitmélyítő, ismeretgazdagító előadások hangzottak el a Mindentudás Egyetemének december 22-i „szemeszterzáró” alkalmán. Az m2 által egyenes adásban közvetített, majd a közszolgálati televíziók műsorában többször megismételt ünnepi előadásban - Megszületett a szeretet címmel - Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke beszélt a karácsony titkáról. Az evangélium értő tolmácsolásában közreműködtek a Gryllus fivérek, Sebestyén Márta, valamint - versmondóként - Horváth Kálmán is. Peregrinus diákok Tübingenben Szép kiadású, gazdag tartalmú, tanulmányozásra méltó könyv jelent meg a napokban a Luther Kiadónál „Hungari et Transsylvani” címen Gémes István stuttgarti nyugdíjas lelkészünk tollából. A szerző azokról a magyar és erdélyi, Kárpát-medencei egyetemistákról ír, akik Tübingenben tanultak 1523 és 1918 között. A tübingeni egyetem 1468-1471 között alakult Eberhardt würtenbergi gróf kezdeményezésére és anyagi támogatásával. A csaknem 400 esztendő alatt a híres intézményben mintegy hétszáz Kárpát-medencei peregrinus (vándor-) diák fordult meg. Tübingen a Neckar nevű folyó partján fekvő egyetemi "város. Az egykor ágostonos kolostorban a reformáció idejétől kezdve kialakítottak egy otthont az egyetemisták számára, ahol az elmúlt négy évszázadban szinte folyamatosan laktak Kárpát-medencei diákok. Volt, hogy csupán kettő-három, de volt, amikor tizennyolc magyar studens is megfordult ott. Az intézményben (Ungerstüble) á legkülönfélébb szakra járó egyetemisták találtak otthonra. A magyarok dolgozószobája fogadott orvos-, jogász-, nyelvész-, filozófus-, teológushallgatókat, de néha nyomdász, tipográfus, festőművész tanuló is lakott ott. A Németország és Elollandia különböző egyetemein (Halle, Greifswald, Erlangen) megforduló Kárpát-medencei diákokról már voltak ismereteink, de Tübingenből ilyen adattár mindeddig nem állt rendelkezésünkre. A református egyház Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Kolozsvárott ma is gyakran emlegeti egykori peregrinus diákjait. Ok többnyire Hollandiában és Skóciában tanultak. Rendszerint hazahozták tudásukat, szellemi kincseiket, és itthon szerényebb körülmények között, de európai szinten tanították azokat, akik nem jutottak el Nyugatra. Akadtak persze olyanok is közöttük, akik nem tértek haza, Bázelban vagy Strasbourgban, illetve Párizsban tűntek el a szemünk elől. A magyar diákok egy része Wittenbergben tanult Luther és Melanchthon vonzáskörében, majd később Greifswaldban (skandináv ösztöndíjjal), Heidelbergben és Halléban. A hollandoknál tanult például Apáczai Csere János is. Erről a kitűnő professzorról tudjuk, hogy Aletta van der Maet személyében feleséget is hozott haza Hollandiából. Reményik Sándor egyik versében (Tavasz a házsongárdi temetőben) idézi fel Aletta alakját, aki özvegyen maradt, és a kolozsvári temetőben nyugszik. Az ő sírját keresi fel a költő, és egyben megemlékezik az egykori peregrinus diákról, akinek szelleme „a sötétség tengerárja ellen ragyogó gátat épített” Erdélyben. Az elmúlt évtizedekben Tübingenről csak két jeles professzor neve jutott eszembe: az evangélikus Kari Heimé, aki egyszerre volt a természettudományok és a teológia doktora, és a református Moltmann professzoré, akinek neve a reménység teológiájáról írott műve Gémes István Hungari et Transylvani Káipát-medencei egyetemjárók Tübingenben (1523-1918) Luther Kiadó miatt cseng ismerősen a fülünkben. így Gémes István rendszerező munkája nemcsak úttörő jellegű, hanem tág horizontot is nyitott, és négy évszázad mélységében mutatja meg a magyar peregrinusok tübingeni jelenlétét. A diákok önszántukból mentek ki külföldre tanulni, talán annyival volt könnyebb dolguk, mint a mai ösztöndíjasoknak, hogy a „diáknyelv” a latin volt, ehhez kellett elsajátítaniuk a helyi nyelvet (német, fla- mand, holland, francia vagy skót), de a tanítás és a vizsgázás latinul folyt. Az utazás természetesen körülményesebb és hosszadalmasabb volt, és állami ösztöndíj sem állt a hallgatók rendelkezésére. Európát járó fiaink - beleértve a tübingenieket is - nem hoztak szégyent a magyar műveltségre. Többen hoztak haza házastársat Nyugatról, akik hősiesen vállalták a szegényebb körülményeket, a nehéz magyar nyelv megtanulását, és környezetükkel megismertették saját kultúrájukat is. Gémes István az egész Kárpát-medencében gondolkodik, amikor Magyar- országról és Erdélyről beszél, hiszen 1918-ig (a Párizs környéki úgynevezett békekötésekig) a Kárpát-medence kulturális egységet jelentett. Az említett négy évszázadban a hétszáz diák között voltak magyarok, németek, vendek (szlovének), tótok (szlovákok). Nevük szerint vagy az említett nyelveken iratkoztak be, vagy csak a származásukat jelölték meg az általuk használt keresztnévvel együtt. Ezeket néha németesen, néha magyarosan (a bediktálás szerint) jegyezték fel. Az erdélyieket transsylvanusnak vagy studiosus transsylvanicusnak nevezték, az erdélyi szászokat pedig saxo transylvanicusnak. Ezenkívül Bánátból, sőt Bukovinából is érkeztek magyar diákok Tübingenbe. A szerző a bevezetésben kitűnő hátteret ad, és pontosan jelöli meg a feladatát, majd a forrásokról szól. A második részben időrendi névsort közöl a német és a latin nyelvű bejegyzések alapján. Ehhez külön jegyzeteket hoz a hallgatókról, majd a harmadik részben valóban érdekes, részletes származási adatokat közöl róluk, térképekkel. Ezekből kiderül, hogy a diákok négy fő területről származtak: Erdélyből, a Felvidékről, Sopronból és környékéről, illetve az egykori Magyar Királyság más vidékeiről. Ugyanebben a részben mutatja be Gémes István a diákok családi és társadalmi hátterét, a különböző szakokat, a hallgatók életkorát, az anyagi feltételeket. Azokról is szól, akik nem tértek vissza Magyarországra, akik külföldi egyházak szolgálatába álltak, vagy meghaltak. Ezek száma alacsony, a négyszáz év alatt összesen 23 ilyen diákról van tudomásunk. Ok valamennyien német származásúak voltak, és az akkori német államokban maradtak életük végéig. A többi tübingeni peregrinus a stúdium befejeztével hazatért. A teológusoktól elvárták, hogy hazatérésük után az otthoni egyház szolgálatába álljanak, hiszen egyházuk erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem is utazhattak volna külföldre. A diákoknak így nemcsak jogaik, de kötelességeik is voltak. A gyakran gazdagon megajándékozott peregrinusok erkölcsileg is kötelességüknek érezték a hazatérést. Gémes István hatalmas munkát végzett. A 166 oldalas könyv alig tudja érzékeltetni azt a hallatlanul szorgalmas, pontos munkát, amelyet éveken keresztül végzett. Német, magyar, erdélyi, pozsonyi levéltárakban kutatott, egyháztörténeti és irodalmi monográfiákat olvasott. Régi folyóiratokat és anyakönyveket tanulmányozott. Gondosan utánanézett mindennek, mint egykor Lukács evangélista. Könyvét haszonnal forgathatják mindazok, akiket a magyar protestantizmus története érdekel. Ehhez különösen is nagy segítséget jelent az a gazdag irodalmi jegyzék, amely a könyv végén olvasható. A betűrendben szereplő névlista is könnyen eligazít, ha egy-egy régi peregrinus diák adatait keressük. Köszönet a Luther Kiadónak azért, hogy ezzel a kitűnő kiadvánnyal a magyar protestáns kultúrát gazdagította. Id. Hafenscher Károly A kötet -950forintos áron - megvásárolható az Üllői úti evangélikus könyvesboltban. A testté lett Krisztus George A. F Knight könyve Isten és ember már önmagában is nagy titok, de ha kapcsolatuk vagy összetartozásuk összefüggéseit kutatjuk a bibliai hagyományban, azok legmélyebben Krisztus megtestesülésében tárulnak fel. George Knight skót ószövetség-professzor is éppen e gazdagsága miatt kimeríthetetlen témát ragadta meg, hogy olyan szempontokat adjon vissza az olvasónak, melyeknek fájó hiánya következtében a Bibliát egyre felületesebben ismerő modern ember Istenről és emberről alkotott elgondolása egyre kevésbé életszerű, élhető. „Bármilyen területen kutatjuk is az igazságot, rá kell jönnünk, hogy talán mi is az emberiségnek ahhoz a nagyobbik részéhez tartozunk, akik akaratlanul és ön- tudatlanul is saját kultúrájuk foglyai vagy akár rabszolgái...” - summázza Knight könyve egyik alaptanulságát. Nem véletlen tehát, hogy munkájának első felében azokat az ősi szellemi gyökereket igyekszik feltárni és szétválasztani, amelyek az antik görög és ószövetségi zsidó hagyományokból kiindulva mindmáig meghatározzák azt, ahogyan Istenről és az emberről gondolkodunk vagy beszélünk. E feltárás során azt sem titkolja, hogy a célja az európai kultúra e kettős gyökeréből éppen a manapság sokszor háttérbe szoruló (szorított?) bibliai örökség újrafelfedezése. Bibliai örökséget kell mondanunk, nem csupán ótestamentumit, mert Knight imponáló bátorsággal látja és tartja együtt mindvégig az ószövetségi és újszövetségi tartalmat, és akarja mindezt a zsidóság teológiai és kulturális tradíciójának fényében megvilágítani - más szóval: úgy tudja vállalni ezt az örökséget, hogy közben nem adja fel új- szövetségi meggyőződését. Meglepő felismerései nyomán rácsodálkozhatunk, hogy ennek az ősi ószövetségi örökségnek a nyomai milyen mélyen megmutatkoznak mindennapi életünk kisebb-nagyobb dolgaiban. Lehet-e másként gondolkodni az emberi életről, mint ahogyan azt a modem hétköznapokban tesszük? - ez az égető kérdés áll Knight írásának a hátterében. Nem mond róla újat, s talán nem is ez a szándéka. Inkább emlékeztetni akar azokra a szempontokra, amelyek időközben feledésbe merültek, de a Szentírásban újra felfedezésre várnak. E megújulásnak Krisztus (aki valóságos Isten és ember) megtestesülése lehet forrása, amely - vallja Knight - tökéletesen illeszkedik az ótestamentumi gondolkodás menetébe, akárcsak a feltámadás gondolata (mely mindig is az antik görög gondolkodás ellenkezését váltotta ki). Ennek az ősi folytonosságnak a letéteményese az egyház - „a feltámadás George A. F. Knight I *1 ; Keresztyén hitünk középpontja: A TESTTÉ LETT Krisztus hÜ . »kiválasztott« népe”, amely „csak akkor fejti meg a hirdetett Ige titkát, ha rájön, hogy ez az Ige inkamálódott a szívünkben és a lelkűnkben”. Knight könyve mégis próbára teszi az olvasót: hajlandó-e végigolvasni az egész munkát és türelemmel kivárni, hogy a hosszú megalapozás után végre feltáruljon a mondandó teljes gazdagsága a fő fejezetekben (Krisztus testet öltése, A feltámadás, Az egyház). Az ókori nyelvek egy-egy kifejezésének tartalmi kibontása is gyakran előfordul a kötetben, de a nyelvek iránt kevésbé érdeklődő olvasót kárpótolhatja az a tudat, hogy a számtalan apró nyelvi érdekesség a Szentírás nehezebben érthető (vagy könnyen félreérthető) részeit világítja meg. Mégsem mondhatjuk, hogy száraz tudományos munkáról lenne szó, sokkal inkább egy tudós munkájáról, aki egy számára érdekes kérdést mutat be közérthető módon (ezt jelzi néhány tárgyi tévedés is, amikor a szerző más teológiai területeken kalandozik). E sokszor bonyolult szerkezetű írás fordítása elismerésre méltó teljesítmény, sajnálatos azonban, hogy helyenként azt sejteti, hogy a fordító még nem elég gyakorlott a teológiai szakmunkák magyarításában. Korányi András A könyvet a Kálvin Kiadó adta ki 2003-ban. Ára: 820forint. Időmozaikok Agg Károly kiállítása a Suzuki Ház Galériájában Az új technikák értő kezekben és fejekben új értéket teremtenek. Erről győz meg Agg Károly 50. kiállítása, mely a digitális eljárás segítségével átlépi a költészet, a festészet és a film határát. Ágg Károlyt főként az idő fogalma foglalkoztatja: megállítani az idő könyörtelen rohanását, megörökíteni a múló pillanatot és a jelent összekapcsolni a múlt történéseivel. Az óriási munkával, tudással készült 60 cm-es nyitott gömb az emberi fejet jelképezi. Belsejében - az agytekervényekben elhelyezett emlékekkel - 600 fotó látható a művész életének múltjából, a felszínen pedig 300 alkotás a jelenből. A többi kép is szimbólumok hordozója, egy képbe sűrített mondanivaló... Szokatlan, kicsit rendkívüli megoldás: a jelenben egyszerre látni a múltat és a jövőt. A fehér falon vagy a külön állványokon elhelyezett színes képek, formák sokszor megállásra, visszatérésre késztetnek. „Az óra és az idő” című kép az idő körforgásának gondolati megközelítése. Egy élet fotói: szórakoztató és továbbgondolásra készetető alkotások... Agg Károly 1955-ben született budapesti orvosi családban. 1981-től hazánk és a világ számos pontján láthatóak művei (Olaszországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában, Kínában, Horvátországban, Németországban, Erdélyben, Romániában, Görögországban stb.). Elismerés illeti Zsombok Margit Cecília galériavezető jól átgondolt rendezését és a Suzuki Ház (Hunagarocar Rt.) vezetőségét, hogy a kultúra támogatását vállalva hét esztendeje működtetik a galériát. Az „Időmozaikok” kiállítás 2004. január 6-ig tekinthető meg a Budapest XIV., Egressy út 17-21. szám alatt. (Telefon: 251-8545, 273-3460.) Schelken Pálma
