Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-08-08 / 32. szám
8. oldal - 2004. AUGUSZTUS 8. PÓTFELVÉTEL AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEMRE Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a 2004/2005-ös tanévre pótfelvételt hirdet hittanár szakra • nappali tagozatos, egyetemi szintű, illetve • levelező tagozatos, főiskolai szintű képzésre. A) A nappali tagozatos, egyetemi szintű hittanárképzésre olyan jelentkezőket várnak, akik valamely más felsőfokú intézmény tanári szakára már felvételt nyertek, illetve ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő öt év. B) A levelező tagozatos, főiskolai szintű hittantanárképzést felsőfokú pedagógusi képesítéssel rendelkező érdeklődök számára hirdetik meg. A képzés költségtérítéses. Az EHE Rektori Hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyakönyvi kivonat; 2. érettségi bizonyítvány; 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány (ha van); 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező alkalmas a felsőfokú tanulmányokra; 5. keresztelési bizonyítvány; 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány; 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, a gyülekezetével való kapcsolatát, valamint a jelentkezés indítékait; 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető'gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány; 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga-bizonyítvány; 10. a jelentkező nevére megcímzett és felbélyegzett normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „Egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvénynek, valamint a piros postautalványon feladott 3000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2004. augusztus 13-ig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3., tel.: 1/469-1051). Az EHE nappali tagozatos hallgatói - a férőhelyek számától függően - lakói az Evangélikus Teológus Otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A pótfelvételi vizsgára 2004. augusztus 31-én 9 órai kezdettel kerül sor. «A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv; 2. az Evangélikus énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1., 3., 5., 7., 9., 11.) található énekversek éneklése könyv nélkül; 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján); 4. Luther Kis káté című müvének pontos (szó szerinti) ismerete; 5. Prőhle Károly Az evangélium igazsága és 6. Sólyom Jenő Hazai egyháztörténet című könyve; 7. egyházismeret; 8. általános műveltség. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-5478, 1/486-1228). Budapest, 2004. július 20. Dr. Szabó Lajos rektor »Szélrózsás” elSfKetei Tölts egy hétvégét Balatonszárszón az Evangélikus Élet jóvoltából! Teendő: fizess elő az Evangélikus Életre legalább fél évre! A postai csekk olvashatóan kitöltött igazolószelvényének fénymásolatátjuttasd el szerkesztőségünk címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) legkésőbb 2004. augusztus 31-ig. A beküldők sorsoláson vesznek részt. A nyertesek - két szerencsés előfizető plusz egy-egy fő - egy hétvégét tölthetnek szeptember 17. és 19. között (péntek vacsorától vasárnap ebédig) teljes ellátással Balatonszárszón, a megújult vízparti evangélikus üdülőközpontban. Sorsolás: 2004. szeptember 2-án, csütörtökön. A csekk igazolószelvényének a másolatához mellékeld a telefonszámod is, hogy értesíteni tudjunk az örömhírről. A borítékra írd rá: „Szélrózsa nyereményjáték”. '£<Név: Szeretnék részt venni a játékban, ezért kérem, küldjenek részemre előfizetői csekket. ■3*&Cím: Telefonszám: Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni és a szerkesztőség címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) visszaküldeni. / Evangélikus Nehéz évtizedek az egyház élén Százhuszonöt éve született D. Kupi Béla püspök A Dunántúli Egyházkerület egykori püspöke 1879. augusztus 1-jén született Sopronban, az 1944-ben bombatámadás során megsemmisült Evangélikus Tanítóképző Intézetben, szülei - Kapi Gyula, az intézet igazgatója és Hirschfeld Adrienn - négy gyermeke közül harmadikként. Sopronban keresztelték, konfirmálták, szentelték pappá, majd eskették meg Bonyhai Hegedűs Katinkával, akivel ötvenkét évig élt házasságban. Középiskoláit a soproni Evangélikus Líceumban végezte. Már itt kitűnt irodalmi és zenei tehetségével. Válaszút előtt állt, végül a soproni teológia mellett döntött, majd Rostock és Halle egyetemein képezte magát tovább. Négy hónapig Nemesdömölkön (ma Celldömölk) volt segédlelkész, majd Gyurátz Ferenc rendelte maga mellé püspöki titkárnak. Az irodai munkát örömmel cserélte fel 1904-ben a körmendi lelkészi szolgálattal. Az itt töltött tizenkét évet mindvégig élete legboldogabb korszakának tartotta; 1910-ben itt indította el munkatársaival együtt a Harangszó című néplapot. 1916-ban, 36 éves korában választotta őt püspökévé a Dunántúli Egyházkerület. Addig semmilyen magasabb egyházi tisztséget nem töltött be, esperes sem volt - írásain keresztül vált ismertté. 1916-tól 1928- ig Szombathelyről, 1928-tól 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig pedig Győrből irányította az egyházkerület életét. Pályája mozgalmas történelmi időszakot fogott át. Püspökké választása még az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esett. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, Trianon, a Horthy-korszak, majd a második világháború idején és az azt követő pártállami diktatúra egyház- és vallásüldöző időszakának kezdetén állt az egyház élén. Néhány adat a harminckét éves püspöki szolgálat idejéről. Vonattal és lovas kocsival közlekedett (személyautó akkor még nem állt rendelkezésére). 54 templomot szentelt fel, 333 gyülekezetei látogatott és vizsgált meg. 1918-ban megalapította a Dunántúli Luther Szövetséget, 1923-ban az Evangélikus Diákszövetséget. 1924-ben indította el a Belmissziói Munkaprogramot a gyülekezeti munka szélesítésére, segítésére. Az ő nevéhez fűződik a vallásos estek megszervezése is. Irodalmi munkái közül a legismertebbek: Békesség (imakönyv), Isten hárfása (Gerhardt Pál élete), Olthatatlan fáklya (Bornemisza Péter élete), Kegyelem és élet (egyházi beszédek). Körmend és Sopron díszpolgárává választotta őt. 1927-től lett felsőházi tag, 1937-től a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi elnöke. A törvénytelenségekkel szemben volt bátorsága kiállni a zsidóüldözés és a németek kitelepítése idején is. Luther Mártonnak egyházunk birtokában levő végrendeletét ő nem engedte Hitlernek ajándékozni. Nyugdíjas éveiben írta meg Emlékiratait. Az emlékezés reménység szerint ez év őszén megjelenhet - a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, a soproni evangélikus líceum, a Kapi Alapítvány és a család kiadásában és hozzáférhető lesz minden érdeklődő számára. (A könyvkiadás költségeihez való hozzájárulást szeretettel fogadjuk, a részletekről - számlaszám, adóigazolás - a soproni líceum titkárságán, a 99/512-432-es telefonszámon adunk tájékoztatást.) Ordass Lajos és Turóczy Zoltán püspökeink lelki és fizikai próbatételekben olyan viharos életútja mellett fontos láncszem egyházunk történetében mindaz, amiről Kapi Béla vall írásában. Élete vége - az ő szavai szerint - „mindennapi temetés” volt. A történelem vihara elsodort szinte mindent, amit épített. Mégis töretlen hittel kapaszkodott Jézus Krisztus ígéretébe: az O egyházán „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni” (Mt 16,18). Asbóth Lászlóné Humor az egyházban Derűs történetek Kapi Béla püspökről D. Koren Emil nyugalmazott püspökhelyettes írásából A század elején főleg a Dunántúlon még ősi szokások szerint tartották a canonica visitatiókat, vagyis a püspöki gyülekezetvizsgálatokat. Ezekkel kapcsolatos kis történetet mesélt el Kapi Béla egy csendes esti beszélgetésen. Megérkezett a bizottság a falu határába. Ott a kurátor a látogatók elébe állott, s ékesen köszöntötte őket. Az üdvözlés meghallgatása után a püspök megkérdezte: *- Miért nem szólnak a harangok?- Annak, püspök úr, ezer és egy oka van! - kezdett a kurátor a magyarázkodásba. - Elsőbben is, püspök úr, nincsen harangunk...- Tudja, mit, kurátor uram - szakította félbe Kapi -, a többi ezer okot akár ne is mondja... Kapi Béla írásából Néha veszélyessé is válhatott volna, ahogy a kigondolt parádét csinálták. Nemcsak mozsárdurrogásra gondolok, mely egyik gyülekezetben komoly bajt okozott, hanem egyebekre is. Egyik gyülekezetből indultunk a következőkbe. A többiek már mind elhelyezkedtek a kocsikon. Előáll az én kocsim is, négy szép fekete ló van eléje fogva. De ahogy beülök, észre- veszem, hogy két kocsis ül á bakon, s mindegyik gyeplőt tart a kezében. A négy lovat két kocsis hajtotta. Nem volt négyesfogathoz szerszámuk, valószínűleg kocsisuk sem volt, megalkudtak hát így. Nem történt semmi baj! A hátsó lovak zavarták ugyan az elsőket, az elsők meg a hátsókat, de azért baj nélkül érkeztünk a szomszédos eklézsiába. És csak annak emléke maradt meg bennem, hogy két kocsis is ülhet bakra, és ketten is hajthatnak négyes fogatot, ha van ember, aki beül a kocsiba. A kemenesaljai egyházmegyében pedig nem a lovak, hanem ellenem emelt kifogást Vidos Dani, az egyházmegye felügyelője.- Hogyan lehet az, püspök uram - kérdezte -, hogy az iskolás lányok meg a leányegylet csokrának átnyújtóját mindig megcsókolod a homlokán, de a nőegylet öreg elnöknőjétől rendesen megtagadod ezt a püspöki kitüntetést?- Nem győzöm - feleltem azonnal. - De meg különben is azért hozom magammal a titkáromat! És azután is csókolatlan maradt a nőegylet elnökének a homloka. Somogyi Béla nyugalmazott igazgató írásából Kapi Béla körmendi gyülekezete híveinek a száma több mint kétezer volt a leánygyülekezetekkel és szórványokkal együtt. A lakosság legnagyobb része földműveléssel kereste kenyerét. Nem volt könnyű lelkipásztori munka ennyi embert vezetni, buzgó vallásosságra, hitéletre nevelni. Mindehhez a nagy lelki felkészültség mellett - amellyel Kapi Béla bőségesen rendelkezett - nagy gyakorlati érzék, világos áttekintés, nemegyszer ötletesség is kellett. Mutatja ezt az én szarvaskendi megválasztásom alkalmával tartott közgyűlésen történt kis epizód is. A gyűlésen Kapi Béla a napirend ismertetése során bemutatta az oklevelemet, amellyel kétéves külföldi ösztöndíjat nyertem. Közbeszólt erre egy öreg paraszt- ember:- Papirosra lehet írni akármit! Kapi Béla azonnal válaszolt:- Jól van, Tóth János bácsi! Én most erre a papirosra ráírom, hogy maga a házát, szántóföldjeit, szőlejét, pincéjét és állatait mind nekem adja. Maga aztán csak írja alá a nevét. Papirosra lehet írni akármit! Harsogó kacagásban tört ki az egész közgyűlés. A választás egyhangú lett. Ez az eset is bizonyítja, hogy milyen jól értett Kapi Béla az egyszerű falusi emberek nyelvén is. Milyen ötletesen lépett közbe, amikor kellett. De leginkább a szeretet nyelvén szólalt meg, amikor a híveivel érintkezett. „Hogy vannak, édes híveim?” - szokta mindig kérdezni, ha felkeresték őt valamilyen ügyben az irodájában. S mindezt mindig őszinte érdeklődéssel... *** Kapi Béla körmendi lelkész korában mindig ugyanazzal a bérkocsi-tulajdonossal - Gyenese Józseffel - szállt ki flliáiba, mivel neki voltak mindig a legjobb lovai, s 9 volt a legjózanabb és a legmegbízhatóbb fiákeres. Nem ivott, és pontos is volt. Egyszer fordult csak elő, hogy Kapi nem értett vele egyet. Tőlünk indult haza egy temetés után, mikor meglátta egyik hívét nagy kosárral, ünneplőbe öltözötten. Megkérdezte tőle, hogy hová igyekszik.- Körmendre.- Jöjjön, elviszem! A néni örült, hogy megmenekül a fárasztó úttól. Gyenese később - nem tudni, mi okból - azt mondta neki, hogy menjen a falu végénél lévő völgyön le s fel az útkanyarulathoz, s ott üljön majd a kocsira. Kapi Béla ekkor még készülődött, búcsúzkodott, s indult a kocsihoz.- Hát hol a kosaras néni? - kérdezte.- Elküldtem, hogy majd a dancsi hídnál üljön fel.- Azt én mondom meg, hogy hol üljön fel. Én megígértem, hogy elviszem. Hívják rögtön vissza! Még közel volt, így mégis együtt indulhattak a városba. Ez a kis jelenet is mutatja, hogy Kapi Béla mélyen átérez- te a falusi emberek nehéz sorsát, s ahol tudott, segített.
