Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-11 / 28. szám

10. oldal-2004. JÚLIUS 11. Evangélikus Élet Hatvanéves érettségi találkozó Rozsnyón Egy évből másfél hét lett Hálaadó istentisztelet Lucfalván - egy felügyelő szemével A rozsnyói Evangélikus Kereskedelmi Középiskola 1944-ben érettségizett diák­jai június 26-án hatvanéves találkozójukat tartották régi iskolájukban. Az intéz­ményt Turóczy Zoltán nyíregyházi püspök és a rozsnyói egyházközség kezdemé­nyezésére alapították 1939-ben. A volt Evangélikus Főgimnázium épületében működő iskolát külön leány- és fiúosztályokkal, és internátusokkal hozták létre. Az első évfolyamok létszáma húsz fő körül volt, az ötödik tanévben pedig már 38-50 tanuló iratkozott be osztályonként. Az iskola elindításának szervezését a közgazdasági doktori diplomával, tanári képesítéssel, többéves üzemvezetési gyakorlattal rendelkező, agilis dr. Kárpá­ti Edére bízták. Irányításával nagyszerű, demokratikus szellemű közösséget sike­rült formálni. Ebben része volt az egyház gondoskodásának, a krisztusi hit által ve­zérelt fiatal, lelkes tanári gárdának {Rej­tő Mária, Urbán Erzsébet, Durkó Erzsé­bet stb.) és a város áldozatkész evangéli­kus lakosságának is. A magyarokat, szlo­vákokat, németeket - vallási hovatarto­zásuktól is függetlenül - befogadó iskola színvonalas oktató-, hatékony nevelő- munkát végzett. Az intézmény szellemi­sége, értékrendje maradandó hatást gya­korolt a diákokra. Minden bizonnyal a mai napig ez a szellem tartja szorosan össze az iskola volt növendékeit. Az 1944-ben érettségizettek első, 1964. évi találkozójukat követően minden ötö­dik évben Rozsnyón szervezték meg ösz- szejöveteleiket, kezdetben közösen az 1943-ban végzettekkel. Később egyre többen csatlakoztak azok közül, akik ta­nulmányaikat már nem fejezhették be a régi iskolában, így az összejövetelek a rozsnyói öregdiákok találkozójává váltak. Annál is inkább, mert a mostani találko­zón a 25 főből már csak 14-en voltak olyanok, akik még ott érettségizhettek. A találkozó résztvevői hálás tisztelet­tel, köszönettel szóltak volt oktatóikról, nevelőikről. Külön is megemlékeztek Urbán Erzsébetről. Ő a jubiláló leá­nyoknak négy évig osztályfőnöke volt; eddig minden rozsnyói találkozón meg­jelent, szilárd hitéről mindenkor bi­zonyságot tett. 2003. április 17-én az Úr hazahívta. Felolvasták gyászjelentését, végakaratát, majd Turóczy Zoltán Ta­nács című versét; ez utóbbinak a szöve­gét minden jelenlévő megkapta nyomta­tott formában. Ugyancsak külön megemlékeztek magyartanárukról, volt osztályfőnökről, Kosztra Pálról. Ő is ott volt minden ta­lálkozón, s előadásaival, felszólalásaival szolgálta a magyar-szlovák megbéké­lést és a Kárpát-medence igazi történeté­nek megismertetését. Kilencvenéves ko­ra és egészségi állapota miatt most nem vállalhatta a hosszú utazást. így csak írá­sával köszönthette egykori diákjait. A volt iskolaépület belső falán - hosszas utánajárást követően - emlék­táblát helyezhettek el a következő fel­irattal: „Ebben a történelmi épületben 1939-1945 között magyar Kereskedel­mi Középiskola működött dr. Kárpáti Ede igazgatásával.” A találkozó résztve­vői meg is koszorúzták az emléktáblát. Szintén koszorút helyeztek az újból fel­állított Kossuth-szoborra. A hangulatos közös ebéden - aho­gyan öt évvel korábban - most is kö­szöntötte a megjelenteket Rozsnyó vá­ros polgármestere, majd a város korhűen helyreállított dísztermében fogadást is adott számukra. K. R.------------------------------------------------------!-------------------------------­Ny ári koncertek a balatonboglári evangélikus templomban Július 16., péntek 19 óra: az evangélikus egyház aszódi Petőfi Gimnáziumának diákjaiból és tanáraiból álló Átutazók gospelkórus koncertje. Július 17., szombat 19 óra: Lantos István zongora- és orgonaművész koncertje. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. július 11. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (nérfiet) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Benkő Ferenc; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillag- hegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (a lelkész személyéről nem kaptunk tájékoztatást); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Mónika; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9 Solymár Mónika; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Lehoczky Endre; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát ut­cai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI-, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel; XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. július 11. Alsódörgicse de. 11; Badacsonytomaj de. fél 9; Balatonakali du. 2; Balatonaliga du. 6; Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonföldvár du. 2; Balatonfiired de. 9; Balatonszárszó du. 3; Balatonszemes du. 2; Fonyód du. 4; Hévíz du. fél 5; Keszthely de. fél 11; Kötcse de. 10; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok de. 10 (úrv.); Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém de. 10; Zánka de. fél 9. német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár de. fél 10; Balatonfiired du. 7; Hévíz de. fél lO.Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: lPt 3,8-15; az igehirdetés alapigéje: Lk 8,16-18. ÉNEKEK: 467, 284. Összeállította: Boda Zsuzsa Gyülekezeteink gyakran kényszerül­nek úgy tervezni, hogy nem látják, még mennyi szervezésre, munkára, anyagiakra van szükség egy-egy terv megvalósításához. Ritka, de igaz hála­adásra indító esemény, amikor hirte­len - Isten áldásaként - megvalósul egy gyülekezet álma. A Nógrád me­gyei Lucfalván ez történt. Az év eleji zárszámadó és költségve­tést tervező közgyűlésen a gyülekezet a templom ablakainak cseréje után hosszú távú feladatként a templombelső festését vette tervbe. Elhatároztuk, hogy meg­kezdjük a gyűjtést, mestereket keresünk, árajánlatokat kérünk, hogy egyáltalán tervezni tudjuk a munkát. Abban a gyü­lekezet is egyetértett, hogy ez nem kis terhet ró ránk, ezért nem biztos, hogy ebben az évben sor kerülhet a festésre. Húsvét előtt néhány héttel egy este felkeresett gyülekezetünk egyik fiatal férfitestvére, mondván, beszélni szeret­ne velem. Milyen az ember: én először arra gondoltam, hogy valami nagy gond lehet a gyülekezetben... De nem erről volt szó. Testvérünk azt jött elmondani, hogy - hallva a terveinket - Isten arra indította őt, segítsen a munkát elvégez­ni. Felajánlotta, hogy minden költséget vállal, sőt még a mestereket is hozza, a gyülekezetnek mindössze a két mester ellátásáról és az egyéb teendőkről kell gondoskodnia - mindemellett azt szeret­né, ha a munka a húsvéti ünnepekre el is készülne. A következő vasárnap egy gyors köz­gyűlésen megszületett a döntés: mindent bele. Egy hét múlva megérkeztek a mes­terek, és másfél hét alatt el is végezték a munkát. (A költsége közel 650 ezer fo­rint volt.) így két hét múlva már a meg­újult templomban tarthattuk az istentisz­teletet. Szinte hihetetlen, ami történt? Hívő ember lévén csak azt tudom mondani: Isten kegyelme és szeretete mutatkozik meg a történtekben. Mennyire igaz, hogy ami az ember számára lehetetlen­nek látszik, Isten segítségével megold­ható! A hálaadó istentiszteletre június 27- én került sor. Nagy örömmel könyvel­tem el magamban, hogy gyülekezetünk igen nagyszabású alkalmon vehet részt: amióta itt élek, négy lelkész még nem szolgált egyszerre az oltár előtt. Most azonban megtörtént: meghívott vendé­geinkkel, D. Szebik Imrével, az Északi Egyházkerület püspökével, Horváth- Hegyi Olivér püspöki titkárral, Szabó András Nógrád megyei esperessel és lel­készünkkel, Megyaszai Lászlóval együtt adhattunk hálát Istennek. Szebik Imre igehirdetését a Lk 7,36-50 alapján tartotta: arról szólt, hogy akkor van Istennek tetsző életünk, ha a megtisztult, megújult templomból megtisztult, megújult lélekkel távozunk. A megtisztult templom egy célt szolgál: a Krisztussal való találkozást. Az istentisztelet alakalmával a gyüle­kezet nőtestvérekből álló énekkara két énekkel adott hálát. A közgyűlésen el­hangzott köszöntéseket követően Szebik Imréné egy énekkel szolgált. Jó volt örömmel, Isten színe előtt egyházunk vezetésével ünnepelni, elcsendesedni, hálát adni. Kovács István lucfalvai felügyelő A jó kántor igényes muzsikus Június végén újra megnyitotta kapuját a fóti Mandák Ott­hon, hogy fogadhassa az ország közeli és távoli települései­ről érkező kántorokat: megkezdődött a negyedik kántorto­vábbképző tanfolyam. „Nagy öröm és kihívás számunkra, hogy a rendszeres kán­tori szolgálatot végző, különböző szintű felkészültséggel ren­delkező kántoroknak olyan anyagot, tematikát állítsunk össze, amely segíti munkájukat, gyarapítja tudásukat, és a legfrissebb ismereteket nyújtja számukra - foglalta össze a tanfolyam cél­ját Bence Gábor igazgató. Valójában az ötnapos, intenzív kur­zus során lett minden résztvevő számára nyilvánvaló, hogy mi­lyen fontos az orgonajáték már korábban elsajátított - de rit­kábban használt - technikájának a felfrissítése, a kóruséneklés gyakorlata vagy épp az összhangzattani ismeretek gyarapítása az intonációk szerkesztéséhez. A liturgikai előadások a vasárnapi istentisztelet énekverses rendjének közelgő változásairól szóltak, a „praktikus tanítási órák” pedig olyan egyházzenei lehetőségekre hívták fel a fi­gyelmet, amelyek istentiszteleti életünk gazdagítását eredmé­nyezhetik. Orgonaórákat dr. Ecsedi Zsuzsa egyházzenész, valamint Né­meth Csaba és Simon Barbara orgonaművész tartott. A kórus­éneklést Bence Gábor vezette, a liturgikus orgonajáték forté­lyaira Gálos Miklós egyházzenész hívta fel a kántorok figyel­mét. Mellettük dr. Finta Gergely és Pócs Miklós vállalt szere­pet az oktatásban. A hallgatók olyan segédanyagokat - vázla­tokat, kottákat - kaptak kézhez, amelyeket jól felhasználhat­nak majd a gyülekezeti munkában. Ezt a célt szolgálták a ze­nei illusztrációk és a vetített képek is. A reggeli és az esti áhítatok lelki élménye, a szakmai beszél­getések, a fiatal tehetségek szorgalma és küldetéstudata egy­aránt örömmel töltötte el az oktatókat és a tanfolyam huszon­egy hallgatóját. Legfőképpen ugyanis az igényességre való tö­rekvés az az erő, amely a régi és az új kántorokat évről évre Fótra hívja. De szóljanak minderről maguk a résztvevők! Keveházi Márta (Orosháza); „Rendkívül jó ez a kezdemé­nyezés. Nekünk, szolgáló kántoroknak nagy szükségünk van a megújulásra, feltöltődésre, biztatásra, tanácsra és nem utolsó­sorban új darabokra. Ezt itt mind megkapjuk. Köszönjük.” Kerekes János (Sepsiszentgyörgy): „Itt kiváló tanárok taní­tanak. A kántortársaimmal való találkozás pedig lehetőséget nyújt arra, hogy lemérjem a tudásomat, ez pedig új lendületet ad a további tanuláshoz.” Németh Györgyi (Dunaharaszti): „Az eddig hallott informá­ciók az új liturgiáról megijesztettek, de itt - megismerve a pon­tos tervezetet - megnyugodtam. Sokat adott nekem Gálos Mik­lós liturgikusorgonajáték-órája is. Mindeközben mód nyílt »ismeretlen« ismerősökkel való találkozásra, komoly beszél­getésekre is.” Tóth Márta (Sárszentlőrinc): „A közös imádkozás és ének­lés alkalmai alatt lelkileg feltöltődtünk. Törődtek velünk, sze­retettel és türelemmel vettek körül bennünket.” Borbély Péter (Szemere): „Az a feladatunk, hogy örömöt szerezzünk a gyülekezetnek. Ehhez a munkához kaptunk na­gyon sok segítséget a tanároktól és az előadóktól.” A szívbe plántált igényesség sok tanulást, gyakorlást, mun­kát követel a kántortól, hogy méltóképpen tudja dicsőíteni Istent és szolgálni a gyülekezetei. Ezen a továbbképző tanfo­lyamon mindenki saját belső igénye szerint gazdagodhatott tu­dásban és lelkiekben. Tóthné dr. Gallyas Katalin Horváth-Hegyi Olivér felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom