Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-06 / 23. szám
10. oldal-2004. JÚNIUS 6. Evangélikus Élet Fiatal egyházközség - lélekben nagykorúan Gyakran olvashatunk tudósításokat arról, hogy nagy múltra visszatekintő gyülekezetek ünnepi istentisztelet keretében adnak hálát évtizedekkel vagy akár évszázadokkal ezelőtt felépült templomukért, annak megújulásáért. Rendhagyó módon ezúttal az egyik legfiatalabb egyházközségünk, a balatonboglári ünnepéről számolhatunk be: a hívek templomuk felszentelésének ötödik évfordulójáról emlékezhettek meg a múlt szombaton. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök Ef 2,19-22 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy öt esztendő alatt elmélyülhet a gyülekezet öröme, de ugyanakkor a megszokás is eluralkodhat. Az ünnep azt üzeni, hogy az elmélyülés nem jelent megszokottságot. A hívek számára máig elevenen élő emlék a templomépítés; így kell a gyülekezetnek is épülnie. Az óegyházban használták is az „épülés” kifejezést Isten népére. Isten háza népe a gyülekezet, ahol generációk épülnek egymásra - folytatta a püspök. A szőlőtőhöz hasonlóan nő Isten népe. Ma sok a világmegváltó filozófia, amely a szőlőtő helyébe valami mást helyez. Ezért hullnak szét közösségeink. Még a hívők is elhiszik, hogy Jézust ki lehet váltani valami mással, mert amit ő kíván tőlünk, az ma már elavult. Holott a gyülekezetben soha nem cserélhető ki Jézus. Ahol van gyülekezet, ott Isten otthon van. Lehet-e pünkösd ünnepe előtt más imádságunk, mint az, hogy kérjük a Lelket, amely újjáteremt? - fejezte be igehirdetését Ittzés János, aki az istentiszteleten felszentelte az új oltárterítőt, amelyet Polgár Rózsa textilművész tervei alapján Pálffy Béláné gyülekezeti tag készített. A liturgiában Szemerei János esperes, Aradi György balatonboglári lelkész, valamint a gyülekezet korábbi lelkésze, Madarász István vett részt. A hálaadáson jelen volt a német nyelvű szolgálatot végző Karin Weisswange lelkésznő is. A somogyvámosi ökumenikus kórus pedig kórusmüvekkel tette színesebbé az ünnepséget. A vendégek Ruzicskay György grafikusnak a Teremtő kezek című kiállítását is megtekinthették a templomban. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Aradi György bejelentette, hogy az utóbbi időben néhány új munkaágat indítottak el a gyülekezetben. Hétfőnként gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket várnak, akiket szakemberek segítségével szeretnének gondozni. Szólt arról is, hogy az e-Magyarország-program keretében bárki számára hozzáférhető az internet a gyülekezeti teremben. A köszöntések mellett a közgyűlés másik fő napirendi pontja volt annak bejelentése, hogy Nagy Tamás Ybl-díjas építészt, a templom tervezőjét tiszteletbeli presbiterré választották. A Balaton- felvidéki tájba jól illeszkedő épület építészeti esztétikai díjat is kapott. Kiváló akusztikája miatt zenei rendezvények megtartására is alkalmas. Bár a pünkösd előtti napon az időjárás szomorkás volt, mégsem vette el a bogiáriak örömét, akik fiatal gyülekezetként hitbeli nagykorúságukról tettek bizonyságot ezen az ünnepen. Menyes Gyula ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. június 6. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Nagy Ilona; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Magassy Sándomé Csonka Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt vizsgaistentisztelete; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi, tanévzáró) Smidéliusz Gábor; de. II. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Szabó Szilárd; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. énekkari hangverseny VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (úrv., szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (családi, tanévzáró) Vári Krisztina; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere II. de. 10. (úrv.) D. Szebik Imre; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX. , Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap lekciója: Róm 11,33-36; az igehirdetés alapigéje: Jn 17,1-10. ÉNEKEK: 41, 250. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. június 7-én, hétfőn 13.30-kor. . Összeállította: Boda Zsuzsa Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak... (Jel 3,2) a leépülő (fogyó, pusztuló) gyülekezetek megmentéséért Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) májusi ülését Bojtos Attila áhítata vezette be. A sárbogárdi gyülekezet nem lelkészi munkatársa Jel 3,2 alapján kiemelte: Jézus üzenete szerint a szárdiszi gyülekezet nem él, hanem halott. Külsőleg talán rendben van minden, a látszat tetszetős, ám az élet jele, a növekedés hiányzik. Van láb, de béna; van tüdő, de nem képes levegőt venni; van gyülekezeti nyilvántartás, de nincsenek „élő építőkövek”; van templom, de kong az ürességtől; van presbitérium, de nem végzi a missziót. Haldokló gyülekezeteink olyan betegekhez hasonlóak, akik műtétre várnak, de nem tolja be őket senki a műtőbe, vagy életmentő műtét kísérlete nélkül az elfekvőbe szállítják őket. A passzív eutanázia lényege: nem kapja meg a beteg azt a gyógyszert vagy kezelést, amely életmentő lenne számára... Gyökeres szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy gyülekezeteink egy része ne szűnjön meg végleg. Jézus nem mond le a haldokló gyülekezetekről, terve van velük - mondta Bojtos Attila. A gyógyulás érdekében szembesülni kell a valósággal, abba kell hagyni a romlás ta- kargatását, nevén kell nevezni a betegséget. A valóság pedig az, hogy egykor élő gyülekezetek fogynak el, egykor keresztény családok gyermekei maradnak el az istentiszteletekről, nyilvántartott gyülekezeti tagok élnek és halnak Jézus nélkül... A hívő ember felelőssége az életmentés, nem pedig az, hogy „emberhez méltó halált biztosítson” - hangsúlyozta a sárbogárdi gyülekezeti munkatárs. A szíven találó igehirdetés után imaközösséget tartottak a jelenlévők. A beszélgetést bevezető első előadást Koczor Miklós, a Missziói Bizottság tagja tartotta, aki évek óta szívén viseli a leépülő gyülekezetek sorsát. A bizottság nevében az elmúlt években felmérést is készített közösségeink állapotáról. Megdöbbentő, hogy a kétszázötvenöt megkérdezett gyülekezetből negyvennégy válaszolt a kérdésekre. (A Lelkipásztor szakfolyóirat közölte a felmérésről készült tanulmányt.) Koczor Miklós hangsúlyozta, hogy a leépülés ellenszere egyszerre egyházszervezési kérdés és evangélizációs, belmissziós feladat. Szükség van a helyzet felmérésére, munkatársképzésre, az élő Jézus hirdetésére, a személyes Szentháromság-hit megvallására és az eleven közösségi élet létrehozására - mondta az előadó. Az adatokban és gondolatokban gazdag referátumot négy pontban foglalta össze: pontos, értékelhető helyzetfeltárás a megmaradás, az épülés lehetőségeinek feltételeivel; Jézus Krisztust személyesen ismerő munkatársak kiválasztása, képzése; egyházmegyénként - lehetőleg az esperes és a missziói felelős bevonásával - négy-öt fős nem lelkészi munkatársi kör szervezése; végül: ehhez a munkához szükség van egyházi egyesületeink (így például az EBBE), illetve az egyesület jellegű csoportosulások (mint például az EKE) segítségére is. A második beszámolót Bojtos Attila tartotta, akit az EKE bibliaiskolájának elvégzése után küldött ki az egyházkerület püspöke egy olyan gyülekezetbe, amelyben már huzamosabb ideje nem szolgált helyben lakó lelkész. A hívek és az egyházközség tulajdonában lévő épületek reménytelennek tűnő helyzetbe kerültek. Mindezek ellenére hallhattunk arról, hogy az elmúlt rövid idő alatt is gyógyulást, gyarapodást lehet tapasztalni: rendszeressé váltak (a szórványokban is) az istentiszteletek, a biblia- és a hittanórák. (Ez utóbbiak hét csoportban zajlanak, 12 evangélikus és 30 sehová nem tartozó gyerek részvételével!) Új alkalmak szerveződtek: gyülekezeti délutánokat, évente kétszer evangélizációt, zenés áhítatokat tartanak, illetve gyermektábort hirdetnek meg. A gondolatébresztő előadásokat aktív beszélgetés követte. Szeverényi János Balról jobbra: Koczor Miklós, Bojtos Attila és a „krónikás" Szakács Tamás felvétele A harmadik nemzetközi matematika- történeti és -oktatási konferenciát május 21-23. között rendezték meg Miskolcon. Nagy öröm volt számomra, hogy ezen a rangos szimpóziumon előadást tarthattam a Deák Téri Evangélikus Leánygimnázium felejthetetlen matematikatanáráról, Filarszky Erzsi néniről. A kiváló pedagógus méltó arra, hogy lapunk hasábjain is megemlékezzünk róla. Filarszky Erzsébet 1900. július 7-én született Iglón, evangélikus családban. Édesapja dr. Filarszky Nándor nemzetközi hírű növénytantudós, édesanyja Kövi Ilona volt. Nándor bátyja orvos, Zoltán mérnök lett. A család az édesapa budapesti elfoglaltságai miatt - hiszen a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is volt - és feltehetően azért is, hogy Erzsébetnek megfelelő iskoláztatást biztosíthassanak, Budapestre költözött. Erzsébet az evangélikus Veres Pálné által alapított Országos Nőképző Egyesület iskolájában végezte középiskolai tanulmányait, kitűnő eredménnyel. Ez az intézmény igen magas színvonalú volt. Itt tanított a 19. század végéig Beke Manó. a nőnevelés nagy úttörője, aki később, amikor már az egyetemen oktatta a matematikát, külön „csak nőknek” szóló matematikaórákat is tartott. Algebrakönyve sokak szerint a mai napig a legjobb ilyen jellegű tankönyv. Az iskola igazgatója, Wagner Alajos szintén matematika szakos tanár volt. Mértantankönyvét használták országszerte a középiskolákban. Filarszky Erzsébetet matematikára és fizikára Wollenberg Ilona és Szabó Gáborné tanította. Osztályfőnöke, dr. Láng Margit egyike volt azoknak a nőknek, akik az elsők között szereztek hazánkban diplomát. Klasszika-filológusként számos írásával elismerést aratott. Osztályának „görögpótló” nevű tárgyat tanított. Ennek keretében a lányok a görög és római irodalom alkotásaival, a korszak történetével és műveltségével ismerkedtek meg - magyar nyelven, mivel görögül és latinul akkor csak a fiúk tanulhattak. Középiskolai tanulmányai végeztével Erzsiké néni Erzsébet matematika-fizika szakra iratkozott be az egyetemre. Többek között Fejér Lipót, Beke Manó, Rados Gusztáv, Kürschák József óráit hallgatta. Fizikából Fröhlich Izidor, Rybár István és Pogány Béla tanította. Széles körű érdeklődésére jellemző, hogy kémiai előadásokat is látogatott, sőt Gombocz Zoltán magyar mondattani, Korniss Gyula és Pauler Ákos filozófia- és Fináczy Ernő pedagógia-előadásaira is bejárt. 1923. november 8-án kapta meg tanári diplomáját. Friss oklevele birtokában két helyen is tanított, majd 1928. szeptember 1-jé- től óraadó tanárként a Deák Téri Evangélikus Leánygimnáziumba került. „Azért hagyta ott a jó nevű iskolai állásait, hogy egyháza iskolájában taníthasson” - írja róla az intézmény igazgatója. Hatalmas lelkesedéssel és munkabírással vetette bele magát a tanításba. Matematikát, fizikát és egy osztályban német nyelvet, illetve háztartástant oktatott, ezek mellett osztályfőnöki teendőket is ellátott. Az összes tanulót ő érettségiztette matematikából. Örömmel vállalt külön feladatokat is, sokszor kísérte el az osztályokat a kirándulásokra. Mégis csupán 1932-33-ban nevezték ki az iskola rendes tanárává, amikor Bánkúty Dezső igazgató levélben kérvényezte ezt a minisztériumban. Erzsi néni a matematika tanításában nagy gondot fordított az elméletre, a bizonyításokra, a szabatos kifejezésekre. Világos magyarázatai után csaknem minden órán ellenőrizte, hogy a diákok elsajátították-e a tananyagot. A röpdol- gozatokat mindig kijavította a következő órára. Igyekezett mindent szemléltetve tanítani. Az elméleti anyag megtanulását a feladatok megoldásán keresztül mélyítette el. Itt is a megértésre helyezte a súlyt. A fizika tanításában bevezette az akkor még szokatlanul újszerűnek ható kísérletezést. Kísérleti eszközeinek nagy részét ő maga készítette. Diákjainak szakköröket indított, hogy mélyítse és bővítse ismereteiket. Mindezeken túl mégis a jellemnevelést tartotta a legfontosabbnak. Megkívánta tanítványaitól az igazmondást, a hibák beismerését, az őszinteséget, és ebben ő maga is példát mutatott. Erkölcsi erejével tartott rendet: sohasem volt gondja a fegyelmezéssel. Nagyon szerette a zenét: tanítványai sokszor látták a Zeneakadémia hangversenyein és az Operában. Szívesen úszott, teniszezett, síelt és korcsolyázott. Nagyon megrázta az iskola feloszlatása. Bántotta őt, hogy ebek harmincadjá- ra került az évtizedes munkával összeállított, gyönyörű matematika- és fizikaszertár. 1951-től a Teleki Blanka Leány- gimnáziumban kapott állást, majd a Varga Katalin Gyakorlógimnáziumba került. Innen ment nyugdíjba anélkül, hogy életében bármikor hivatalos elismerést kapott volna. Idős korában - 1976-ban bekövetkezett haláláig - egykori osztályának tagjai gondozták. Berényi Zsuzsanna Ágnes
