Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-23 / 21. szám
Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus Elet 2004. MÁJUS 23. - 3. oldal Anyagyülekezetből - Mezőberényen át - a volt leánygyülekezetbe Mindhárom egyházkerületből érkeztek barátok, ismerősök, hívek a múlt vasárnap Rákospalotára, hogy imád- ságos szeretettel osztozzanak az egyházközség örömében. Győri Gábor esperes közel háromszázötven fős gyülekezet jelenlétében iktatta be hivatalába az újonnan megválasztott lelkészt: Bátovszky Gábort. Az új lelkész Cinkotán, Pest legősibb evangélikus gyülekezetében felnőve már kisgyermekkorában kapcsolatba kerülhetett a hittel és az egyházzal. Később ő maga is sokszor tehetett tanúbizonyságot hitéről, a legendás hírű cinkotai ifi egyik oszlopos tagjaként pedig jó szervezőképességéről. A teológia befejezése után elnyert egy németországi ösztöndíjat. Tökéletesített nyelvismerete nagy segítséget jelentett számára első szolgálati helyén, a mezőberényi I. kerületi német ajkú gyülekezetben. Hamar otthonra talált itt a fiatal lelkész; a hívek is nagyon megszerették őt. Az ifjúsági táborok, a gyülekezeti kirándulások határon innen és túl, a csigatészta-készítő asszonykor bibliaórái és a lelkész által szervezett és vezetett fúvóskor próbái, szolgálatai megannyi szép emléket jelentenek a gyülekezet és a lelkész számára egyaránt. A mezőberényiek olyannyira ragaszkodtak a segédlelkészhez, hogy az utcai tüntetéstől sem riadtak vissza, amikor Bátovszky Gábor szolgálati helye egy időre Tótkomlós lett. (A rövid kényszerkitérő után felújított parókiával várták őt vissza Mezőberénybe.) A Békés megyei évek után Isten új helyre rendelte őt. Közel öt hónappal ezelőtt a rákospalotai egyházközség hívta meg lelkészének, így került a cinkotai anyagyülekezeti teológus a volt leánygyülekezet élére. Nem az a fontos, hogy honnan jöttél, és hogy most hol vagy, hanem az, hogy ki mered-e mondani: az Úr szolgája (egyes fordítások szerint: rabszolgája) vagyok - hívta fel az iktatandó lelkész figyelmét Gáncs Péter püspök a meghívón is szereplő 2Tim 2,24-25 alapján tartott prédikációjában. „Csak így lehet az Igében szereplő apostoli program alapján a Mesterhez elsegíteni, vezetni a rád bízottakat.” Bátovszky Gábor mintegy ennek a gondolatnak folytatásaként Péter apostol életét és az élő kövekről szóló szavait (lPt 2,5.9) hívta segítségül igehirdetésében. „Való- ságszerűen szeretnék élni közietek. Osztozni örömeitekben, ünnepeitekben, hétköznapjaitokban, terveitekben. Ám jó lqn- ne, ha a gyülekezet sem szakadna el a lelkészétől. Jaj annak a közösségnek, amelyben csak egy ember vagy egy kis kör ügye a szolgálat... Mindannyiunknak pappá kell válnunk. A Szentlélek megerősítő erejét kell kémünk mindenben” - mondta. Az ünnepi istentisztelet végén - hagyományosan - közgyűlés keretében nyílt lehetőség a beiktatott lelkész köszöntésére, aki végül terített asztalok mellé invitálta a jelenlévőket. Boda Zsuzsa Orgonaszentelés Kajárpécen zsoltárvers, mert a végén olyan hatalom szólal meg, amelyet csak Isten adhat. Ez a bűnbocsánat, amelyet ő nem tart meg önmagának. Ha a mai kor Istentől való elfordulásának okát keressük, abban fedezzük fel, hogy a tudománytól megitta- sodott ember elhitette önmagával, hogy egyenlő Istennel. Egyre előbbre tolta önmagát, és nem vette észre, hogy Istenhez képest mindig mélységben van. Adja Isten, hogy ezt ne csak az utolsó órában ismerjük fel. Bár mi állandóan az emberek jóindulatát keressük, és abban bízunk, az ő szíve mégis megnyílik a hozzá kiáltó panaszára, és bűnbocsánatát adja. Mélységben vagyunk, de egyúttal Isten Jézusban megváltott gyermekeiként élünk. Ez ad okot az örömre, énekre. De vajon ráhangolódik-e a szívünk az orgona hangjára? - fejezte be igehirdetését a püspök. A liturgiában Jankovits Béla esperes, kajárpéci, valamint Béres László beledi lelkész szolgált. A felszentelt orgonát a településről elszármazott dr. Mányoki János, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója szólaltatta meg, aki hétvégenként szülőfalujában gyakran besegít a kántori szolgálatba. Az istentiszteletet rövid ünnepi közgyűlés követte, majd a helyiek vendégszeretetét tapasztalhatták meg a közelről és távolról érkezett hívek. Menyes Gyula A Győr közelében fekvő Kajárpéc 1788-ban épült evangélikus templomának orgonáját a híres Angster cég építette 1913-ban. Az akkoriban modernnek számító pneumatikus elven épült hangszert sokszor kellett javítani. Utoljára 1987-ben végeztek rajta komolyabb felújítást. A millennium évében végzett templomrenováláskor fogalmazódott meg az az igény, hogy a munkálatok során megsérült hangszer is újuljon meg. Ami akkor, 2000-ben lehetetlennek tűnt, mára megvalósult. Május 16-án ezért adtak hálát a kajárpéciek Istennek. nos, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel a megújult orgonát. A püspök a vasárnap igéje, a 130. zsoltár szavai alapján szólt a gyülekezethez. Elmondta, hogy a temetési liturgiánkból ismerős zsoltár szavai és a mai nap öröme között látszólag feszültség van. De nemcsak helyzetünkre, hanem reménységünkre is utal ez a A gyülekezet vezetősége Takács Péter pannonhalmi orgonaépítő mestert kérte meg, hogy mérje fel az orgona állapotát. Az ő javaslatára építették át a bonyolult, pneumatikus felépítésű hangszert mechanikussá. Az átépítés és a felújítás költsége 3 millió 280 ezer forint volt; ennek nagy részét egy gyülekezeti ingatlan eladásából fedezték, továbbá a munkához hozzájárultak a hívek és a templomot felújító vállalkozók adományai is. Külön öröme volt az egyház- községnek, hogy az ünnepség előtti hetekben - közel félmillió forintnyi adományból - a harangok villamosítását is sikerült megoldaniuk. A hálaadó istentiszteleten Ittzés JáHatártalan szolgálat Ülésezett a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testiilete (Folytatás az 1. oldalról) , A délelőtt folyamán a résztvevők a Káldy Zoltán püspök nevéhez köthető diakóniai teológiáról hallhattak két referátumot. Az első előadó, Pátkai Róbert röviden vázolta azokat a véleményeket, amelyek a nyugati tudományos konferenciákon hangzanak el a kádári Magyarország „hivatalos evangélikus teológiájával” kapcsolatban. A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének (KÉMELM) elnöke beszámolója végén kiemelte, hogy kevesli a diakóniai teológiáról szóló tudományos dolgozatok számát. Mint kiderült, a Magyarországi Evangélikus Egyház törleszteni kívánja adósságát. A Luther Kiadó ugyanis tervbe vette Vájta Vilmos egyik - 1987- ben németül íródott - könyvének magyar nyelven való megjelentetését. A következő felszólaló, dr. Reuss András előadásában a múlttal kívánta szembesíteni hallgatóit. Kiemelte: fontos, hogy beszélni tudjunk erről a témáról, számba vegyük a történteket, és levonjuk a tanulságokat. „Próbálkozásunk segítheti a következő generációt abban, hogy tanuljanak a hibáinkból” - mondta hittudományi egyetemünk professzora. Az ebédszünetet követően a gyülekezetépítés új módszereiről és lehetőségeiről szólt dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, valamint Gémes Pál, a baden-württembergi magyar protestáns gyülekezet lelkésze. Mindkét előadó a változtatások szükségességét hangsúlyozta. Fontosnak tartották, hogy az egyháznak fogékonynak kell lennie a társadalom, a fiatalok, valamint a segítségre szorulók problémái iránt, ehhez pedig nélkülözhetetlenek az új, a megszokottól eltérő formák és a mai, mindenki számára érthető nyelvezet. Az alkalom következő programpontja - a határon túli magyar egyházakról szóló beszámolók - előtt Mózes Árpád kért szót. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nyugalomba vonuló püspöke személyi jelentésben tekintett vissza szolgálatára. Mint elmondta, az erdélyi evangélikus egyházban sok örvendetes esemény történt az elmúlt időszakban (például új lendületet kapott az ifjúsági munka, és több templom is megszépült), mégis komoly problémát jelent az, hogy egyre csökken a magyar anyanyelvűek száma. Dolinszky Árpád, a Szerbiai-Vajdasági Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház szuperintendense a háborús károk mellett szintén a magyarok fogyatkozó lélekszámúról, valamint a lelkészhiányból fakadó nehézségekről számolt be. A Géniből érkezett Pósfay György arról beszélt, hogy Európa nyugati felén egykét kivételtől eltekintve nem magyar evangélikus gyülekezetek, hanem protestáns közösségek működnek. O is annak a véleményének adott hangot, hogy kívánatos lenne a folyamatosság biztosítása, a már elkezdett szolgálat folytatása. „Angliában, Németországban, Svájcban a magyar lelkészek az adott nemzet egyházának pásztorai, akik szabad idejükben, ingyen gondozzák az ott élő magyarokat. Büszke vagyok arra, hogy a svédországi magyar protestánsok ettől eltérően 1999 óta független, önálló egyházi közösségként működhetnek” - mondta lapunknak az Észak-Európában végzett szolgálatának bemutatása után Molnár-Veress Pál lelkész, aki arról is beszámolt, hogy immár négy éve működik a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége, amely a Kárpát-medencén kívüli szórvány magyar protestáns közösségeket fogja össze. A Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé legközelebb egy esztendő múlva ül össze azzal a céllal, hogy a szélesebb nyilvánossággal is megismertesse idegen földön végzett, hitet és anyanyelvet őrző szolgálatát. G. Zs. „Alulírott Mózes Árpád a Romániában levő Evangélikus Lutheránus Egyházkerület megválasztott és felszentelt püspöke, a mai napon az alábbi nyilatkozatot hozom a közösség szíves tudomására. Két és fél évvel ezelőtt az egyetemes Közgyűlésen, mint Egyházkerületünk legfőbb testületé előtt már bejelentettem nyugdíjba vonulásom szándékát - jóllehet életfogytiglan vagyok megválasztva - azzal a megjegyzéssel, hogy az időpontot később fogom bejelenteni. Tettem e szándékom bejelentését abból a megfontolásból, hogy egyházam és magyar népünkért elszenvedett súlyos börtön idején, amit a kommunizmus szörnyűségei alatt el kellett hordoznom, s amelynek következményeként később súlyos szívinfarktust éltem át, de Isten kegyelméből életbe maradtam. 1992. március 31-én a gyülekezetek és lelkésztársaim bizalma révén választottak Egyházkerületünk püspökévé. A magam szerény képességeim révén, akárcsak 14 évi esperességem alatt mindent megtettem Egyházkerületünk és Egyházmegyém szórványgyülekezeteinek és lelkészeinek jólétéért. Nyugalomba vonulásom másik fő oka az volt, hogy egészségi állapotomnál és koromnál fogva már nincs meg bennem az a lendület, amivel addig egyházépítő munkámat végeztem. Ezért arra gondoltam, jöjjenek a fiatalok és új lendülettel szolgálják Egyházkerületünk javát, amely kicsinységében is, mint egy háló összefogta egész Erdélyben, szétszórtságban élő magyar (és szlovák) evangélikus híveinket. Időközben a Zsinat - egyházunk törvényhozó testületé - egyhangúlag arra kért fel, hogy az új Szervezeti Szabályzat megalkotásáig vállaljam továbbra is a tisztséget, amire a Gyülekezetek akarata megválasztott. Istennek hála, a Zsinat az elmúlt év június 18-án már megtarthatta ünnepi ülését, amikor ünnepélyes keretek között az újonnan megalkotott Szervezeti Szabályzatot kihirdettük. Időközben súlyos szívműtéten estem át, aminek gyógyulási ideje sok teendőimben megakadályozott. Ennek köszönhetően ez év január 28-án az Egyetemes Presbitériumon és másnap az Egyetemes Közgyűlésen megtettem az aktív püspöki tisztemből való nyugalomba vonulásomat. Az időpontot ez év március 31-re jelöltem meg, mert ezen a napon volt 12 esztendeje, hogy püspökké választottak. Tettem ezt önként senkitől nem kényszerítve mindazok ellenére, hogy megbízatásom élethossziglan tartott. - Ez az önkéntes nyugalomba vonulásom egyedüli az eddigi egyházunk történetében. Az Egyetemes Presbitérium által kinevezett bizottság előtt a megjelölt időpontban, március 31-én végleges nyugdíjba vonulásomat meg is tettem, de az ünnepek közeledte miatt az átadást illetve átvételt április 16-ra rögzítettük, ami meg is történt. A megbízatást jelenleg Nt. Adorjáni Dezső-Zoltán püspökhelyettesnek adtam át, akárcsak a hivatalos pecséteket, aki a legközelebbi választásokig fogja irányítani Egyházkerületünk életét, miután minden ellenőrzés teljes pontosságot mutatott ki." (Betű szerinti idézet Mózes Árpád püspök „személyi jelentéséből''! Képünk előterében a lemondó püspök, Mózes Árpád Benczúr László felvitele
