Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-18 / 16. szám
2004. ÁPRILIS 18.-7. oldal [ MELLÉKLET r Evangélikus Elet „ Vallási, nemzeti, hivatásbeli szolgálatra való nevelés” - fogalmazták meg eleink a népfőiskola célját. Nem hangzik ez rosszul ma sem. Az egyház szolgálatának lényege az evangélizáció és a misszió. Ezt helyettünk nem végezheti el senki - ezért a népfőiskolái munkában is csak ez lehet a lényeg és a cél. Mivel egyházunk másfél évtizeddel a rendszerváltás után sem foglalkozik a népfőiskolái munkával (egy-két kivételtől eltekintve), átengedtük az „ eszes ” világnak a kezdeményezést. Sok katolikus, református és kisegy- házi népfőiskola mellett számtalan világi népfőiskola is alakult az utóbbi években. Ez utóbbiakban nem kap teret az evangélium. Szerintem nem is nevezhetők igazán népfőiskolának: a mai kor igényeinek megfelelő felnőttképzés kategóriájába tartoznak. Az Igéből azt is megtanulhattuk, hogy Isten a teljes személyiséget (test, lélek, szellem) akarja és tudja megváltani, ő nemcsak a lelkünket szereti, hanem az egész embert. Amikor Jézus látta, hogy hallgatói testileg is megéheztek, kenyeret adott nekik. Jakab levelének igazságát sem tehetjük félre: a hit cselekedetek nélkül halott. Fontos, hogy az egyház, miközben végzi az igehirdetés szolgálatát, vegye figyelembe az emberek szükségleteit is. A népfőiskola kiváló lehetőséget kínál a missziói parancs (Mt 28) teljesítésére. A mai kor sok bizonytalanságot hozott sokak életébe. A munkanélküliség következtében a családok élete feszültté vált, újra a hárommillió koldus országa lettünk (leszünk). Az egyháznak reagálnia kell az új gondokra, nehézségekre, ha hiteles szeretne lenni. Az elmúlt hetekben a Déli Egyházkerület és az Evangélikus Misz- sziói Központ összefogásával végiglátogattunk több működő hazai népfőiskolát. Meglepett minket, hogy milyen sok ilyen . kezdeményezés van. Különböző modellek léteznek, az „egyszerű" előadás-sorozatoktól az akkreditált képzésig. Ha késve is, ideje lenne végre nagyobb lendülettel elkezdeni a szervezést. Szeverényi János Miért éppen A püspöki székfoglalómban felvázolt tervek között szerepelt a népfőiskolái oktatási modell újraélesztése is. Miért éppen népfőiskola? A választ három pontba szeretném sűríteni. 1. Népfőiskola - a múlt elkötelező öröksége Pilinszky Jánost szabadon idézve: meg kell tanulnunk újra vágyakozni az után, ami a miénk. A népfőiskolái oktatási forma ugyanis legdrágább evangélikus örökségeink közé tartozik. Erre a felismerésre akkor jutottam el, amikor 1981-ben Nagytarcsára kerültem. Tizenhat felejthetetlenül szép évet élhettünk azon a parókián, melynek falán emléktábla hirdeti Sztehlo Gábor nevét. O volt az az úttörő lelkész, aki északi hatásra és mintára, finn támogatással a harmincas évek végén éppen Nagytar- csán hívta életre az első magyarországi evangélikus népfőiskolát. A Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola emlékét nemcsak a ma más rendeltetéssel működő egykori épületek, valamint a gyülekezet irattárában és a helyi Falumúzeumban (szintén volt népfőiskolái épület!) megőrzött értékes és izgalmas dokumentumok őrzik. Számos olyan népfőiskolái hallgatót ismerhettem meg, akik a közel fél évszázados áldott magvetésnek mind a ma napig élő és ható gyümölcsei. Sokoldalú tájékozottságuk, műveltségük, nyitottságuk, lelki érettségük bizonyítja a népfőiskolái oktatás hosszú távú hatékonyságát és eredményességét. 2. Népfőiskola - jelenben is közösséget formáló erő A népfőiskola nem csupán a múlt letűnő emléke. Erről személyesen először a népfőiskola szülőföldjén, Skandináviában győződhettem meg. Örömömre a nagytarcsai gyülekezetből - a norvég-magyar rádiómissziós kapcsolatokat kihasználva - a rendszerváltás után három fiatal is kijuthatott a Dél-Nor- végiában található birkelandi népfőiskolába. Mindannyiuk számára életre szólóan meghatározó ajándék volt az ott töltött esztendő. Nemcsak egy idegen nyelv ismeretével lettek gazdagabbak, de sok közösségi élménnyel, gyakorlati és elméleti tudással is felvértezve tértek haza. népfőiskola? A három fiatal közül az egyik középső gyermekünk volt, így a tanévnyitóra elkísérhettük őt feleségemmel együtt Birkelandba. Élmény volt megismerkedni az ottani elkötelezett pedagógusokkal. Úgy vélem, bennük rejlik a népfőiskolái oktatás ma is vonzó titka és ereje. Ugyanakkor örvendetes, hogy a rendszerváltás után hazánkban is újraéledt a népfőiskola szelleme. Ma már nem kell a határon túlra, messzire utazni, hogy ígéretes szerveződésekkel találkozzunk, amint erről a népfőiskolái melléklet egyéb cikkeiből is meggyőződhetünk. 3. Népfőiskola - a jövő egyik korszerű képzési formája Nem véletlen, hogy a népfőiskola ügye éppen a Déli Evangélikus Egyházkerületben kapott egyfajta prioritást. Ehhez az egyházkerülethez tartozott egészen 2000- ig Nagytarcsa, az első népfőiskola szülőfaluja, és itt működött az ugyancsak sok áldást hordozó orosházi népfőiskola is. Külön öröm, hogy az egyházkerülethez tartozó, nagy múltú tolnai településen, Sárszentlörincen szerveződött újjá a rendszerváltás utáni első evangélikus népfőiskola. A Zsivora Györgyről elnevezett evangélikus népfőiskola éppen az idén ünnepli tizedik születésnapját. Hogy miért éppen Sárszentlőrinc lett az első? Talán ez sem véletlen. A „titok” itt is a helyi, emberi tényezőkben rejlik. Itt szolgált évtizedeken át a napokban éppen 90 esztendős Csepregi Béla, a 20. századi, hazai evangélizáció és misszió egyik legjelentősebb apostola. Ő maga is sok áldást kapott és adott tovább Finnországból. Ha valaki, akkor ő jól ismeri, hogy milyen lehetőségeket, további áldásokat hordoz ma is a népfőiskolái oktatás. Erzsébet leánya, a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora élesztette fel a drága örökséget, remek munkatársra találva Kocsis István személyében, aki leleményes találékonysággal fejleszti tovább a sokszínű szolgálatot: munkahelyteremtés, képzés, teleház stb. Az idén ősszel szeretnénk majd hálát adni az első évtized munkájáért. Reméljük, ez a szerény jubileum is új lendületet adhat az ébredező népfőiskolái gondolatnak és mozgalomnak egész egyházunkban. Gáncs Péter / Tanyasi parasztgyerekként 15 éves koromban befejeztem a tanulmányaimat. Szerettem volna tovább tanulni, de szüleim anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Szülőfalumban, Gerendáson maradva jártam az ifjúsági összejövetelekre, amelyeket áldott emlékű tanítónőm tartott nekünk, fiataloknak. Egyre erősödtem a hitben, és egyházfiként szolgálatot vállaltam a gyülekezetemben. A Nagytarcsai Népfőiskola 1938/39- ben kezdte meg működését. A finn alapítványi iskola megvalósulását olyan személyek, lelkészek kezdeményezték, akik ösztöndíjasként Finnországban jártak. Én az 1939/40-es tanévben vettem részt a nagytarcsai népfőiskolái képzésben. Minden reggel áhítattal kezdődött a tanítás, majd irodalmi, számtani, földrajzi, fizikai, kémiai és persze mező- gazdasági ismereteinket mélyítettük el elméletben és gyakorlatban egyaránt. A gödöllői mezőgazdasági egyetem tanárai jártak át a népfőiskolánkra tanítani, de számos tárgyat más egyetemek, gimnáziumok tanárai, professzorai oktattak. Ingyen, kötelességtudatból, sokszor gyalog átjárva Cinkotáról vagy Kistarcsáról. Sok olyan előadást is hallgattunk, amelyek hitéleti kérdésekkel foglalkoztak. Különösen sokat köszönhetünk Csepregi Béla lelkésznek: mély hite, felelősségérzete nagy hatással volt lelki életünkre. A népfőiskolán tanultam meg gyermekfoglalkozásokat vezetni, vasárnapi iskolát tartani. Hazatérve szülőfalumba ifjúsági és felnőtt-bibliaórákat vezettem hosszú évtizedeken át. Arra is volt megbízatásom, hogy a lelkész akadályoztatása esetén istentiszteletet tartsak. Gyülekezetemben 1949 és 1957, majd 1984 és 2001 között a kántori szolgálatokat is elláttam. Köszönöm Istennek, hogy a tanultakat hasznosíthattam, és hogy erőt adott a szolgálatok elvégzéséhez. Botyánszki János Képek a közelmúltból - az egyetlen működő evangélikus népfőiskola. A Zsivora György Népfőiskolái Alapítványt 1994-ben hozta létre a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség. Felvételeink a felújítás előtti és utáni állapotot tükrözik.
