Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-11 / 15. szám

2004. ÁPRILIS 11.-3. oldal Evangélikus Élet Az evangélium titkát akarom megismertetni Ünnepi istentiszteleten iktatták be hi­vatalába Lázárné Skorka Katalin lelkésznőt február 3-án, szombaton a mezőberényi I. kerületi egyházköz­ségben. A gyülekezet új lelkésze 1997- ben fejezte be - részben Németország­ban folytatott - teológiai tanulmánya­it, majd ezt követően Orosházára ke­rült segédlelkészként. 2000-től ez év február elsejéig az ottani gyülekezet parókus lelkészeként szolgált. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke 2Tim 1,9 alapján hirdetve isten igéjét hangsúlyozta: egy keresztény csa­lád állt szolgálatba Mezőberényben. A püspök szimbolikusan köszöntötte a lel­késznő férjét, Lázár Péten és kisfiát, Lázár Péter Leventét is, akik minden bi­zonnyal meghatározó szerepet játszanak majd abban, hogy a gyülekezet új veze­tője Isten és az emberek tetszésére vé­gezhesse munkáját. „Egy olyan világ­ban, amelyben ördögi erők rombolják szét a családokat, óriási kincs és lehető­ség Jézusra figyelni, őt követni. Jézus közelébe szólítani az embereket, odaáll­ni Jézus áldó keze alá, majd onnan in­dulva hirdetni őt kicsiknek és nagyok­nak egyaránt - ez a mi feladatunk” - fo­galmazott a püspök. A gyülekezet fúvószenekarának szol­gálata után Kondor Péter, a Kelet-Béké­si Egyházmegye esperese beiktatta hiva­talába Lázárné Skorka Katalint. Az egy­házközség újonnan megválasztott lel­késznője Ef 6,18-19 alapján Jézus Krisztus szolgálatát állította a közép­pontba. Mint kiemelte, a gyülekezetnek és a lelkésznek Krisztust kell követnie az engedelmesség, az alázat és a kölcsö­nös megbecsülés útján. „Imádkozzatok értem, értünk - kérte a híveket a lelkész­nő -, ne csak szép otthont biztosítsatok számunkra, hanem azért könyörögjetek, hogy mindig tisztán tudjam hirdetni Is­ten igéjét, elhivatásomhoz méltóan. Az evangélium titkát akarom megismertet­ni, nem kényszeredetten, hanem bátran és örömmel.” Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: a gyülekezet új lelkésznőjé­nek köszöntése. Az ifjúsági csoport és a nőegylet képviselője után az előd, Bá- tovszky Gábor, majd Cservenák A. Mik­lós, a város polgármestere mondta el üd­vözlő szavait. Isten áldását kívánta Me- zőberény új lelkésznőjére Révész József- né, az Orosházi Evangélikus Óvoda ve­zetője, Wagner Márton, az Orosházi Né­met Kisebbségi Önkormányzat vezetője, Koszorús Oszkár nyugat-békési és dr. Rück András kelet-békési egyházmegyei felügyelő, Roszík Mihály nyugalmazott lelkész, Szabó Endre helyi református lelkész és Szemerei Zoltán, a Déli Egy­házkerület felügyelője. D. Szebik Imre, Ittzés János, dr. Frenkl Róbert és Győri Gábor táviratban köszöntötte a lelkész­nőt. A közgyűlést követően a népes gyüle­kezet terített asztalok mellett folytatta az ünneplést, jó hangulatban, örömmel, testvéri közösségben. „Nagyon meghatott az a segítőkész­ség, amellyel a hívek fogadtak. Szeret­ném megköszönni nekik ezt a szép ün­nepet” - mondta az alakalom végeztével a mosolygós lelkésznő, aki terveiről szólva elárulta: „Számomra különösen fontos a gyerekek között végzett szolgá­lat, és szívből örülök, hogy ezt a szá­momra oly kedves munkát ebben a gyü­lekezetben is folytathatom.” Szabó Szilárd Őrségváltás az Őrségben rr Lelkészbeiktatás és templom-újraszentelés Orimagyarósdon Néhány héttel ezelőtt lapunk hasábja­in is bemutattuk olvasóinknak Farkas Sándor lelkészt, aki családjával együtt az Alföld egyik legnagyobb gyülekeze­téből indult útnak egy őrségi kis falu evangélikusainak meghívására. Ori­magyarósdon ugyanis Loós Csaba nyugalomba vonulása után megürese­dett a lelkészi állás. A dunántúli köz­ség evangélikusai április 3-án kettős ünnepet ültek: mindamellett, hogy be­iktatták új lelkészüket, hálát adhattak megújult templomukért is. A zsúfolásig megtelt templomban Itt­zés János püspök igehirdetésében 2Tim 1,8-10 alapján arról beszélt, hogy ez az igeszakasz mindkét „ünnepekhez” szól. Egyrészt a lelkészt erősíti meg az elhí­vás bizonyosságában, hiszen az elbi­zonytalanodás az egyházban is kísért. Ilyenkor csak a Jézushoz való visszame- nekülés segít. Ő az, aki megígérte, hogy velünk van a világ végezetéig. Nagyhét előszobájában tehetnénk-e mást, mint hogy rá mutatunk? Le kell számolnunk azokkal az illúziókkal, amelyekben sok­szor reménykedünk. Egyedül Isten sze- retete az, amely nem változik, egyedül csak ő méltó a bizalmunkra - mondta a püspök. Ugyanezt tapasztaljuk a templom megújulásában is - folytatta Ittzés Já­nos. A maga 142 évével ez a gyülekezet még csak kamaszkorúnak számít az egy­háztörténelemben. Bár a templom nem turistacsalogatóan ősi, az elődök munká­jának nyoma mégis értékessé teszi. Eb­ben is egyedül Jézus a mi reménysé­günk. Ezért ne szégyelljük a templomot, az igehallgatást, a hittant és a reménysé­günket - zárta szavait a Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerület vezetője. Ezt követően Vető István, a Vasi Egy­házmegye esperese beiktatta hiva­talába Farkas Sándort. Az új lel­kész Fii 2,12-16 igéivel lépett a szószékre. Hangsúlyozta, hogy a Kiskőrösön töltött három és fél év után félelem volt a szívében, ami­kor a megszokottat felcserélte az idegennel. De ma már tudja, hogy kinek köszön a faluban, és a te­kintetekből igehirdetéseinek üze­nete is visszatükröződik. Mint kiemelte: Jézusról akar itt is bi­zonyságot tenni, és megtisztel­tetésnek tekinti, hogy ez a kis gyülekezet a lelkipásztorává választotta. Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy az itt élőkben vágyat éb­resszen Isten szeretete iránt. Ha az Úrral való kapcsolatuk a minden­napi életük részévé válik, akkor már nem érkezett ide hiába - fejez­te be gondolatait a fiatal lelkész, majd első hivatalos szolgálataként beiktatta a gyülekezet új kántorát, Déri Boglárkát. E jeles eseményen a határon túli testvérgyülekezetek is képviseltet­ték magukat. Az ausztriai Eltendorf gyülekezetének énekkara kórusmű­vekkel is szolgált. A szlovéniai Hó­dosról is érkeztek evan­gélikusok, de a búcsú­zó kiskőrösiek is megtöltöttek egy autóbuszt. Az istentisz­telet utáni közgyűlésen Szakály Jó­zsef felügye­lő köszöntöt­te a megje lenieket, majd Loós Csaba, a nyugállományba vonuló előd is­mertette a templomrenoválás menetét. Mint elmondta, a terv már régen - 1997-ben - megfo­galmazódott bennük, de megva­lósítani csak kis lépésekben tud­ták. Az eltendorfi gyülekezet kö­zel félmillió forintos adománya adta meg a kezdeti lendületet, a Vidékfejlesztési Minisztérium­tól pedig kétmillió forintot nyertek pályázaton. Közben 2001-ben az orgona is javí­tásra szorult. Az összes ki­adás 7 236 000 forintot emésztett fel, amelyből 2 586 000 forintot az őrimagyarósdiak fe­deztek. Loós Csaba végezetül külön meg­köszönte a gyülekezet felügyelőjének a munkáját, akinek se­gítsége nélkül nehéz lett volna megvalósí­tani a terveket. Menyes Gyula Isten országa birkapörkölttel Romanap volt Sárszentlőrincen az evangélikus gyülekezet szervezésében ápri­lis 3-án. Lehet azt gondolni, hogy egyházunknak nincs sok köze a cigányokhoz, lehet naivnak tartani azokat, akik felelősséggel viseltetnek az ügy iránt - mi azt éreztük, éltük át, hogy Isten országa közöttünk és bennünk van, és hogy jó úton járunk. A missziói nap bevezető áhítatát Andreas Wellmer, a budapesti német ajkú evangé­likus gyülekezet lelkésze tartotta, az éneklést a pécsi Szolgáló Szeretet Alapítvány csoportja vezette. (Ennek szervezője egy zsidó származású asszony, aki évekkel ez­előtt elfogadta Jézust megváltójának.) Előadással szolgált Búzás Irén, a református egyház cigánymisszióval megbízott lelkésze, aki több évet töltött a perui indiánok között. Az általa vetített diákon látható indiánok meglepően hasonló körülmények között élnek, mint nálunk a cigányok. Az ebéd - természetesen romák által készített - babgulyás és birkapörkölt volt, üdí­tővel, kávéval, mazsolás kaláccsal és sok szeretettel. Ebéd után a környékbeli hagyo­mányőrző együttes zenélt gitárral és kannával, illetve énekelt cigányul és magyarul. Igeszolgálatom előtt nagy örömömre szót kapott két, velem érkezett barátom, Hor­váth Kálmán televíziós és Vári Zsolt Ádám festőművész. Mindketten állami gondo­zottak voltak, mindkettőjüket én keresztelhettem, egyiküket eskettem is. Személyük­ben a romák olyan testvéreiket hallhatták, akik sikerrel küzdöttek meg az életükben adódó nehézségekkel, családot alapítottak, dolgoznak, és ma másokon segítenek. Isten igéjét Ézsaiás 53 alapján hirdettem. Hangsúlyt kapott az a mondat, hogy „el­takartuk arcunkat előle". Ma is sokan eltakarják arcukat a szenvedő Messiás elől - akár úgy, hogy nem akarják észrevenni a romákat, a munkanélkülieket, az Isten nél­kül élőket. Pedig Isten szereti a cigányokat, és őket is megváltotta. Isten országa Sárszentlőrincen közöttünk volt: magyarok, cigányok, németek, zsi­dók, evangélikusok, reformátusok, kisegyházak tagjai, állami gondozottak voltak együtt Jézus Krisztus szeretetében. A helyi romák - Karíné Csepregi Erzsébet lelkész­szel együtt - elhatározták, hogy ezentúl bibliaórán is rendszeresen találkoznak. Hála legyen Istennek! Szeverényi János Buda-vallató régészbeugró A kelenföldi gyülekezetben már ha­gyomány, hogy szeptembertől máju­sig minden hó első szombatján - elő­adásokkal színesített - szeretetven- dégségeket tartanak. A múlt heti al­kalmat dr. Végh András régész „beug­rása” tette különlegessé. A megadott program szerint felkért előadónak ugyanis az utolsó pillanatban közbe­jött akadályok miatt le kellett monda­nia a meghívást. így az összejövetele­ket szervező Blázy Árpád lelkész kéré­sének eleget téve a Budapesti Történe­ti Múzeum középkori osztályának munkatársa tartott vetített képes elő­adást „A középkori Buda régészeti emlékei” címmel. Blázy Árpád rövid áhítata után dr. Kotsis Domonkos felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint is említve a szeretetvendégségen orgonajátékával szolgáló Sulyok Imrét, aki ezen a napon töltötte be 92. életévét. Ha dr. Végh András nem mondta vol­na el bemutatkozásként, hogy már gye­rekkorától kezdve érdekli a történelem és különösen is a középkor világa, be­számolóját hallgatva ezt ki-ki akkor is megsejtette volna. Színes és érdekes elő­adásában szenvedélyes szeretettel be­szélt a szívéhez közel álló középkori Bu­dáról. Kiderült, hogy a várnegyedet és a Vízivárost magába foglaló területről - a török idők pusztítása miatt - csak na­gyon kevés írásos emlék áll rendelkezé­sünkre, ráadásul ezeket külhoni könyv­tárak és levéltárak őrzik. (A legrégebbi ábrázolás például egy Mátyás halála után született, jelenleg Nümbergben őr­zött krónikában található.) A területet nemcsak az 1541-es török támadás viselte meg, de a második vi­lágháborús ostrom is. Mindezek után joggal merül fel a kérdés: miként talál­hat még bármifajta „kincset” az, aki az elmúlt idők értékei után kutat? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Az egyre gyakoribb építkezések megkezdése előtt régészeti ásatásokat kell végezni, ezek nyomán bukkanhatnak rá például a régészek egy-egy épület alapjaira, gyer­mekjátékok darabkáira, kályhacsere­pekre, ékszerekre vagy éppen temetke­zési helyekre. Dr. Végh András szavai nyomán vilá­gossá vált: kötelességünk lenne meg­őrizni múltunk darabjait, hiszen minden egyes lelet elmúlt korokról, emberi sor­sokról üzen. G. Zs. A szeretet erejével... Nagycserkeszi lelkész-újraiktatás A templomot zsúfolásig megtöltő és a meghatottságukat alig leplező egyházta­gok határtalan örömére április 3-án új­raiktatták tisztébe Nagycserkesz evan­gélikus lelkészét. Az itteni szolgálatát néhány hónapra - személyes okokból - megszakítani kényszerülő Szabó János újraiktatását Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes végezte dr. Csepregi Andrással, az EHE nyíregyházi kihelye­zett tagozatának lelkész vezetőjével együtt, aki az elmúlt három hónapban a nagycserkeszi helyettesítést is ellátta. Bozorády Zoltán lKor 2,1-5 igéi alapján tartott iktató igehirdetését köve­tően a régi-új lelkész Zak 3,1-7 versei alapján személyes hangú bizonyságtéte­lében mondta el, hogy ebben a böjti idő­ben tűzből kiragadott üszkös fadarab­ként kiáltott Jézushoz, és Jósua főpap­hoz hasonlóan átélhette az angyal üzene­tét: „Nézd! Elvettem a bűnödet, (...) sőt megengedem neked, hogy az itt állók kö­zött járj-kelj. ” Boldogan vallotta: „Az a célom, hogy a gyülekezet is átélje velem a kegyelemben részesülés igazi örömét.” Az ünnepi közgyűlésen jegyzőkönyv­be foglalták a beiktatás tényét. Luzsinsz- ki Lajosné polgármester asszony örömét fejezte ki, hogy a település békéje hely­reállt, mert a hívek visszakapták szere­tett lelkészüket. Dr. Csepregi András ez­zel a biztató igével búcsúzott a gyüleke­zettől: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. ” (Róm 8,28) Bozorády Zoltán Isten gazdag áldását kérte a lelkész és a gyülekezet életére és szolgálatára. A templom alagsorában lévő gyüleke­zeti teremben a házigazdák minden je­lenlévőt a gazdagon terített asztalok mel­lé ültettek. Ezen a szeretetvendégségen a tudósító is megtapasztalhatta azt a sugár­zó szeretetet, amellyel az egyháztagok (fiatalok és idősek egyaránt) körülvették visszatért lelkipásztorukat. Marcsek Jó­zsefié gyülekezeti felügyelőnek is csak egyetlen kérdést tettem fel: „Hogyan ér­ték el, hogy visszakapják négy éve itt szolgáló lelkészüket?” A rövid válasz csupán első hallásra volt meglepő: „Csak a szeretet erejével harcoltunk érte.” „Ragyogtassa rád orcáját az Úr!" (4Móz 6,25) - búcsúzott a tudósító a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye legfiata­labb parókus lelkészétől ennek a „rend­hagyó” lelkésziktatási ünnepélynek a végén. G. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom