Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-04 / 14. szám

6. oldal-2004. ÁPRILIS 4. Kedves Testvérek! Hadd készüljön ez a néhány bevezető gondolat egy személyes levél formájában. Nem bemutatkozni szeretnénk, hanem valósághű képet festeni. Közvetett vagy köz­vetlen módon egyházunk minden szolgálattevője, sőt tagja kapcsolatban áll az or­szágos központtal. A küllemében is szerény (szegényes) irodaházunk nem valami­féle egyházi „csúcsszervezetet” rejt, hanem egy olyan munkálkodó közösséget, amelyben ki-ki a maga módján szeretné az ország gyülekezeteinek, intézményeinek szolgálatát segítem. Megvallom őszintén, annak idején én sem könnyű szívvel léptem át székhazunk kapu­ját. A sok félinformáció, a generációk által továbbadott előítéletek sora. az egyház lé­nyegétől kissé idegen adminisztratív gondolkodás sokakat zavart - és zavar ma is. Sze­retnénk a bizalmatlanság helyett bizalmat építeni, a sejtelmes helyett jól átlátható, egy­értelmű képet mutatni: azért vagyunk, hogy segítségére legyünk egyházunknak. A segéd­erőktől az osztályvezetőkön át egészen a vezetőségig mindannyian, beosztásunktól füg­getlenül „segédmunkásai" vagyunk az egyháznak, így Krisztus ügyének. Éppen ezért fontos, hogy egyházunk népe, olvasóink „ első kézből" tájékozódjanak munkánkról. Ezt a célt szolgálja ez az első ilyen jellegű „ kitárulkozásunk " is az Ev- Életben. Reméljük, hogy a képek, az információk a vallomások, a gondolatok elősegítik a központ jobb megismeréséi, ezen keresztül pedig a bizalomépítést. Nem könnyű feladatot vállaltak munkatársaim, amikor elszegődtek országos iro­dai dolgozónak. Itt egyszerre kell egyháziasan oldottnak és szakmailag keménynek lenni. Munkahelyi alá- és fölérendeltségben kell testvéri közösséget megvalósítani. Újra meg újra átgondolva, hogy a családias egyházi gondolkodás vagy a profi hatá­rozottság legyen döntéseik, fellépésük, napi munkájuk alapja. Vallom, hogy ezek a látszólagos ellentmondások harmonizálhatok egymással. Azon dolgozunk, hogy köz­pontunk - mely jelenleg nagy átalakuláson megy keresztül - kedves, szolgálatkész, odaadóan dolgozó munkatársakkal álljon egész egyházunk rendelkezésére. Ugyan­akkor pedig az itt tevékenykedők szívük mélyén megérezzék. hogy' - minden gond és fáradság ellenére — jó dolog az Úrnak szolgálni. Hadd kívánjak az Országos Egyházi Iroda minden dolgozója nevében tartalmas, áldott, kegyelemmel teljes nagyhetet és húsvéti ünnepeket. Testvéri köszöntéssel: Hafenscher Károly országos irodaigazgató Változások a Gazdasági Osztályon 2004 tavaszán • Április elsejével új gazdasági igaz­gató, Illés Kamilla kezdi meg munkáját az irodában. Belépésének előzménye, hogy Szemerei Zoltán gazdasági igazga­tó tavaly nyáron több mint harmincéves szolgálat után nyugállományba vonult, és új tisztséget vállalt a Déli Egyházke­rület felügy előj eként. • 2004. január 1-jétől - az Országos Számvevőszék kívánságára - kettős könyvelés bevezetésére került sor az or­szágos irodában. A munkával egy külső céget, a Consultatiót bízta meg a vezetés. A változásra a könyvelés rendezése, a tisztánlátás, hozzáférhetővé és érthetővé válás elősegítése érdekében volt szükség. Átadás-átvétel közben... ...beszélgettem Végh Szabolccsal, aki 2003 júniusa - Szemerei Zoltán gazda­Országos Egyházi Iroda 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 483-2260, fax: 486-3554, e-mail: orszagos@lutheran.hu sági igazgató távozása - óta a Gazdasá­gi Osztály megbízott vezetőjeként dol­gozik. Szabolcs 2000 októberében kez­dett az Országos Egyházi Irodában dol­gozni mérlegképes könyvelőként. Azóta beiratkozott az egyik gazdasági főisko­lára, ahol hamarosan befejezi tanulmá­nyait. Május elsejétől új munkahelyen, a balatonszárszói missziói otthon megbí­zott intézményvezetőjeként hasznosítja majd tudását, tehát ezentúl is egyházi in­tézményben fog dolgozni. Szabolcs születése óta a pilisi evangé­likus gyülekezet tagja. Mint mondja: „Keveházi Laci bácsi lelki gyermeke”. Ezer szállal kötődik az egyházhoz: pres­biter, egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselő. Végül, de nem utolsósor­ban pedig fiatal apa, aki nagyon büszke négy hónapos Boglárka lányára... AZ ORSZÁGOS IRODA SZÁMOKBAN (hozzávetőleges adatok):- 50 dolgozó,-25 iroda,- 120 bizottsági ülés évente,- a munkatársak átlagéletkora: 42 év. r Evangélikus Elet ORSZÁG» Bemutatjuk Kissné Kárász Rózsát, az országos iroda igazgatóhelyettesét- Melyek a legelső emlékei az evangélikus egyházról?- Várpalotán születtem. Édesanyám mély evangélikus hite gyerekkoromtól kezdve meghatározó volt számomra, születé­semtől fogva kötődöm az egyházhoz. Szüleim nagy szeretettel neveltek bátyámmal együtt. A várpalotai ifjúsági kör aktív tagja voltam. Akkoriban Bányai Béla lelkész és felesége, majd Né­meth Ferenc gondozta a gyülekezetét. Életem későbbi szakaszá­ban nagy hatással volt rám Varsányi Vilma is - aki ma már szin­tén evangélikus lelkész az ő példája nyomán jelentkeztem például a fóti kán­torképzőbe. A zene és Krisztus szeretete ott érintett meg közelről, olyannyira, hogy megtérésemet, a Krisztus melletti tudatos döntést, a személyes hitem megvallását is ebben az időszakban éltem át.- Várpalotáról hová vezetett az útja?- Építész férjemmel Székesfehérvárra költöztem, és Bencze András lelkész ve­zetése mellett lelki otthonra találtam a gyülekezet közösségében. Igen aktív, nyi­tott, sok kedves munkatársban gazdag kö­zösségbe kerültem Fehérváron. Gyerme­keim, Zsuzsanna és Viktor is bekapcso­lódtak az itteni evangélikus gyülekezet életébe.- Nemcsak gyülekezeti tagként, de tisztségviselőként is aktív...- Igen, egyházmegyei presbiterként, felügyelőhelyettesként, valamint a Nyu­gati Egyházkerület presbitereként bőven vannak feladataim. Nagy öröm és meg­tiszteltetés volt számomra, hogy tavaly részt vehettem a székesfehérvári országos evangélikus találkozó szervező-előkészí­tő munkálataiban, és hogy „itthon” vár­hattam az ország minden tájáról érkező vendégeket. Közel egy évvel a találkozó előtt kezdtük meg a munkát, és a legap­róbb részletekig mindent végig kellett gondolnunk. Isten adott munkatársakat, hozzáértőket, önkéntes segítőket. Arra koncentráltunk, hogy a szeretetet érezzék meg az idelátogatók. Remélem, akik itt jártak, ugyanolyan szívesen emlékeznek vissza a fehérvári ta­lálkozóra, mint házigazdaként a város evangélikusai.- Hivatása szerint pedagógus, közel fél éve pedig itt dolgo­zik az országos irodában. Milyenek az eddigi tapasztalatai?- Tanítóként, tanárként mindig gyermekközeiben éltem. Vezetőként is az új módszerek kidolgozására, megvalósításá­ra törekedtem. Később férjem mérnöki, építőipari vállalkozá­sában irodavezetői feladatokat láttam el, de a tanítást sem hagytam abba véglege­sen: egyéni odafigyelést igénylő gyermekekkel foglalkoztam. Amikor megismerkedtem az or­szágos iroda munkatársa­ival, az egyes osztályok munkájával, a felelős­séggel, amely egy-egy itt dolgozóra hárul, legin­kább a sok emberi érték, szellemi-lelki erőforrás fogott meg. Az, ahogyan a különféle munkaágak­ban ki-ki a maga kreati­vitásával teszi a dolgát.- Milyen feladatokkal kell megbirkóznia?- Egy olyan folyamat­ba csöppentem bele, amely az országos iroda eddigi munkájának átér­tékelését, újraszervezé­sét hivatott elvégezni. A környezeti hatások - a világ felgyorsult tempó­ja - arra ösztönzi az egyházat is, hogy a munkák és az emberek ennek tudatában telje­sedjenek ki. Ennek a folyamatnak a szépsége és nehézsége abban rejlik, hogy megtaláljuk, hogyan tagolódjon be mindenki - mint a lánc szemei - az „egészbe”. Úgy lehetne összefoglal­ni, hogy a feladathoz hozzá kell rendelni a megfelelő embert és eszközt. Az országos elnökség, a bizott­sági döntések végrehajtását kell segíteni és egymás munká­ját nyomon követni. Az iroda mint központi adminisztratív szerv egyfelől koordinálja a különféle osztályok és bizottsá­gok munkáját, másfelől viszont szükség van a specializáció- ra is, vagyis hogy minden területnek legyen szakmailag fel­készült felelőse. Az osztályok autonóm hatáskörrel bírnak a munkavégzést illetően. Gondoljunk csak bele: a 250-300 gyülekezetből rendszeresen érkező igények, kérések teljesí­tése, a nyilvántartások, az információ áramlása, az iránymu­tató szerep másképp nem is lenne lehetséges. Az egyes osz­tályok napi kapcsolatban állnak a szakhatóságokkal, legyen szó építkezésekről, műemlékekről vagy oktatásügyről. Fel­adat, hatáskör, kompetencia - a három együttesen ad ered­ményt.- A hangulat is meghatározó egy munkahelyen...- Ez így van. Hiszek a csapatmunkában, amely csak bizalomra épülő lég­körben képzelhető el. Egy egyházi munkahelyen az a meghatározó, hogy keresz­tény, hívő emberek va­gyunk, akiknek elsősorban Istennek és a tőle kapott el­hívásuknak kell eleget ten­niük. Nagyon szerencsés és jó, hogy a házban a dol­gozók egy része - szakte­rülete mellett - lelkész is. Ok ugyanis a teológiáról magukkal hozzák azt a lel­kiséget, amely például a konfliktushelyzetben is a felebaráti hangnemet szó­laltatja meg. Lelkipásztor­ként lehet rájuk számítani - ez a hétfői reggeli áhíta­tokon is megjelenik.- Hogyan fogalmazná meg végül „ars poeticá­ját"?- Hiszem és vallom, hogy helyünk van itt, a vi­lágban, melyet Isten ké­szített el számunkra. O mindenkinek egyénre szó­ló elhívást adott. Hogy ezt felismerjük, és ezen az úton járni tudjunk, napon­ta élő kapcsolatban kell lennünk Istennel. Luther úgy fogalmazta ezt meg, hogy „minél több dolgom van, annál többet kell imádkoznom”. Proksza Györgyi alkotásán méltán akad meg az igazgatóhelyettes irodájába lépő látogatók szeme

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom