Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-21 / 12. szám
2004. MÁRCIUS 21. - 7. oldal Evangélikus Élet Az ember van a liturgiáért, vagy a liturgia az emberért? Szemerei János esperes Miért izzik a vita hónapok óta az új liturgiáról? Mert a liturgia alkotói és ellenzői egyaránt szeretik egyházunkat. Mert a vita nem a „szakértők” és a „hozzá nem értők” között folyik. Mert a liturgia nemcsak a „bennfentesek” ügye, hanem egész egyházunk népéé. Mert az új liturgiáért túl nagy árat, a jelenlegi rendünket kérik cserébe. Mert a tervezetben nem a liturgia szolgálná az embert, hanem az ember a liturgiát... Mindannyian szeretjük egyházunkat. Az új liturgia alkotói és védelmezői, illetve ellenzői és elutasítói között a különbség nem egyház- szeretetükben rejlik. Bármelyik oldalról helytelen lenne a másik oldalon állókról ezt feltételezni. Egy pillanatig sem vontam (vonom) kétségbe az új liturgiát alkotók és támogatók jobbító szándékát. Remélem, vitapartnereim sem feltételeznek rólam rossz szándékot. Biztos vagyok benne, hogy testvéreink egyházunk gazdagítását szeretnék szolgálni az új liturgia által. Mi, az ellenzők nem a szándékot, nem az alkotókat, hanem a végeredményt kritizáljuk. Egyházunkat féltve küzdünk a tervezet kötelező és kizárólagos bevezetése ellen! Úgy véljük ugyanis, hogy ez sokakat megbotránkoztatna, elidegenítene, egyházunk békéjét felborítaná, és közösségeinket megosztaná. Nem a „profik” és az „amatőrök" vitáznak egymással. A tervezet minden szinten nézetkülönbségeket generált. Nemcsak a gyülekezetekben vitáznak a nénik és a bácsik azon, hogy szép vagy nem szép az új liturgia, illetve hogy evangélikusnak vagy katolikusnak érzik-e azt. Eles vita zajlik róla a lelkészek, az esperesek, a püspökök és a püspökhelyettesek között. A disputába bekapcsolódott, és a tervezetben teológiai hibákat is jelzett hittudományi egyetemünk dogmatikaprofesszora. Vagyis nem az a helyzet, hogy van egy teológiailag tökéletes, formailag is kifogástalan tervezet, amelyet csak a szerényebb tudással rendelkezők és a tudatlanok, illetve a megátalkodottan röghöz kötött, minden szükséges és indokolt változástól irtózok utasítanak el. Éppen ezért az egyoldalú liturgiái tanítástól, az új rend istentiszteleti erőltetésétől nem várható fordulat, csak tovább erősödő feszültség. A liturgia az egész egyház ügye. ■ Természetesen a liturgiának van egy szigorúan „szakmai”, teológiai része. Ebben a teológia tudományában leginkább jártasaknak, a legelmélyültebbeknek (elsősorban a teológiai profesz- szoroknak) kell, hogy kiemelt szerepük legyen. A teológiai alapok dolgában nem az emberi ízlés, nem a többségi vélemény, hanem Isten Igéje az irányadó! A formai megjelenéshez viszont döntő köze van a gyülekezet népének. Miután a liturgiának mint az igét közvetítő nyelvnek az embereket kell megszólítania, ebben a tekintetben csak és kizárólag a mindenkori ember gondolkozása, nyelve lehet igazodási pont! Egy ma készülő liturgiának nem sok száz évvel ezelőtti formát kéne lemásolnia, hanem a ma emberének gondolkodása és szóhasználata szerint kellene megszólítania az embereket. Ha egy liturgia csak hosszas tanítás után érthető meg, vagy hosszas magyarázgatás oszlathatja el a vele kapcsolatos gyanakvást és félreértéseket, akkor az a liturgia nem alkalmas a „közszereplésre”. Érthetetlen, hogy a kísérleti körön (a próbagyülekezeteken) kívüli reakciókat, a „be nem avatott” lelkészek kritikáit, a gyülekezeti tagok egyértelmű elutasítását „rosszindulatú pályaszéli bekiabálásként” kezelték az illetékesek. Minden véleményt komolyan kell venni, mert a liturgia nem csak a „beavatottaké”! A liturgia mindenkire tartozik egyházunkban! Mi nem támadunk, hanem védekezünk! Ellenfeleink azzal vádoltak meg minket, hogy támadjuk' és akadályozzuk a liturgiái reformot. Lehet, hogy így tűnik, Az azonban tény, hogy nem mi akarjuk elképzeléseinket ráerőltetni másokra. Az ellen védekezünk, hogy ezt velünk megtegyék! Azért kényszerülünk védekezésre, mert úgy érezzük; hogy jelenlegi liturgiánkat elfogadható indoklás nélkül el akarják venni tőlünk! Jelenlegi rendünket - sokakkal együtt - helyesebbnek, teológiájában, szemléletében és egyszerűségében hitünkhöz közelebb állónak tartjuk a liturgiái tervezetnél! Nem az új liturgia, hanem annak kizárólagossága ellen küzdünk. Engem az nem zavar, ha evangélikus testvéreim a középkori vagy akár a jelenlegi római katolikus miséhez hasonló istentiszteleten szeretnék dicsérni az Istent. Elismerem, hogy ki lehet fejezni ebben a formában is evangélikus hitünk igazságait. Azt viszont nem tudom elfogadni (mert nem igaz), hogy ez lenne az egyetlen helyes evangélikus út. Ha az új liturgiában nem lenne teológiai hiba (márpedig sajnos van), akkor másként érző testvéreimre való tekintettel helyeselném használatát - természetesen választható és nem kötelező rendként! Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, így nem erőltethetjük egymásra a liturgiái ízlésünket sem! A kizárólagos liturgia ellentétes hitvallásainkkal. Mivel ezt a gondolatot már több korábbi előadásomban is kifejtettem, és az erről szóló híradás az Evangélikus Élet múlt heti számának Belmissziói mellékletében nyomtatásban is megjelent, ezért itt most nem ismétlem meg. A kizárólagos liturgia ellentétes Jézus szerétéiről szóló tanításával. Ha valaki jól tudta, mire van szüksége az embernek, akkor az Jézus. Ő azért jött el a Földre, hogy segítsen rajtunk, hogy kiemeljen minket a bűn és a halál hatalmából. Jól tudja, mire van szükségünk, de jó akaratát mégsem kényszeríti ránk! A szeretet és az erőszak nem fér össze! Jézus senkit nem kényszerít arra, hogy tanítványa legyen. Gyógyításai előtt a betegeket megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” O nem erőlteti az emberekre még a gyógyulást sem! A tanításaiban elénk állított képek is Isten türelmes szeretetéről és nem a jó erőszakos ránk erőltetéséről szólnak. A tékozló fiú édesapja nem tagadja meg fiát, amikor az kikéri a vagyont. Nem záratja be sem előtte, sem mögötte az ajtót. Elengedi, de hazavárja! A törvényt, amelyben az ember sokszor Isten kényszerítő akaratát érzi, Jézus a szeretet kettős parancsolatában foglalja ösz- sze. A törvény mögött nem az „erőszakos”, hanem Jézus útmutatása alapján a szerető Istent, mennyei Atyánkat láthatjuk. A kizárólagos liturgia ellentétes egyházunk missziói érdekeivel. A kizárólagos liturgia megosztja egyházunk népét. Míg az egyik oldal (az új liturgiát kedvelők) kedvében jár, addig a másik tábor (az elutasítók) véleményét másodrendűnek ítéli, és háttérbe szorítja. Jézusnak mindenki fontos! A kilencvenkilencet otthagyva elment az egy elveszett megkeresésére. Nem arról szól Jézus példázata, hogy a kilencvenkilenc nem fontos. Mind a száz fontos: a kilencvenkilenc is és a századik is. Egyházunk egyaránt felelős azokért, akik templomba járnak, és azokért, akik nem. Egy olyan liturgiát, amelyet még a „templomosok” sem értenek, hanem egy évig kell tanítani rá őket, hogyan értenék meg a kívülállók? Nem értem, miért vitázunk még mindig, ha teológiai hibák vannak az új liturgiában. A gyülekezeti tagok az új liturgiát főleg a római katolikus miséből ismert elemek, a szó- használat formai hasonlósága és a színpadias külső miatt érzik idegennek. Ráadásul több lelkész testvérrel együtt teológiai hibák gyanúját érzékeltük benne, és ezt szóvá is tettük. Az eddig homályos kép mára sokat tisztult. Két hete Keszthelyen hittudományi egyetemünk dogmatikaprofesszora, dr. Reuss András tartott előadást az új liturgiáról. O is jelezte, hogy az új rendben teológiai hibák vannak. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy nem állították le azonnal a próbákat? Nem értem, miért vitázunk még mindig, amikor a rossz gyümölcsök már nyilvánvalók. Tény, hogy a próba-istentiszteletek megkezdése után néhány héttel már jelentkeztek a bajok. Gyülekezeti tagok elkeseredettségükben jelezték, .hogy ameny- nyiben ez a rend marad, akkor el fognak menni másik egyházba vagy közösségbe. Ezek az átván- dorlások több próbagyülekezetben (néhol meghatározó számban) megkezdődtek. Néhány hete egy református lelkész hívott fel a Tiszántúlról. Elmondta, hogy már a református lelkészek között is beszédtéma, hogy mi lesz azokkal az evangélikusokkal, akik a liturgia miatt átmennek a református gyülekezetekbe... Botrányok, feszültségek, veszekedések, megbotránkozás kísérik a próbákat országszerte. Tudunk esetet, ahol a kántor mondott le az új liturgia miatt. Olyan hírünk is van, hogy az egyik gyülekezet a próba-istentiszteletek miatt lelkészére támadt. Máshol el sem merték kezdeni a tesztelést. Volt, ahol a heves ellenállást követően egy alkalom után visszaadták a tervezetet, máshol a szüneteltetés mellett döntöttek. Több próbagyülekezetből hallani, hogy a hívek a környező gyülekezetek istentiszteleteit látogatják, vagy elmaradoznak. Lelkészek azon vívódnak, hogy a hangsúlyozottan „megtisztelőnek” nevezett felkérés visszaadásával a feletteseiknél vagy a próbák erőltetésével gyülekezetüknél húzzák-e ki a gyufát... Nagyon együtt érzek az elkeseredett gyülekezeti tagokkal és a nehéz helyzetbe került kollégákkal! Üdvözlendő fejleménynek tekintem, hogy a Budavárban Szebik Imre elnök-püspök a rossz tapasztalatok miatt a kísérletet berekesztette. Amit nem értek: kinek jó, hogy a többi próbagyülekezetben, ahol hasonlóan rosszak a tapasztalatok, a próbák mégis folytatódnak? Nem értem, miért vitázunk még mindig, ha a gyülekezeti tagok elutasítják a tervezetet. A Somogy-Zalai Egyházmegyében az egyházmegyei presbitérium egyhangú döntése szerint arra kértük a gyülekezeteket, hogy tartsanak egy istentiszteletet a tervezett rend szerint, majd pedig mondják el véleményüket. Tizennyolc anyagyülekezetünk 803 közgyűlési tagjának véleményét tartalmazza az alábbi adatsor. Három kérdésre feleltek mindenütt:- Szükségesnek tartja-e a gyülekezetben használatban lévő eddigi liturgia megváltoztatását? Igen: 2,7%: nem: 95,5%: tartózkodott: 1.8%.- Elfogadható istentiszteleti rendnek tekinti-e a bemutatott új liturgiát? Igen: 3,4%; nem: 94,0%; tartózkodott 2,6%.- Bevezethetőnek tartja-e állandó rendként a megismert új liturgiát? Igen: 1,6 %; nem: 96,5%; tartózkodott: 1,9%. Az elutasítás elsöprő volt. Mind a 18 gyülekezetünk mindhárom kérdésre egyértelmű és határozott nemmel válaszolt. A 18 gyülekezetből összesen 13 személy vélte bevezethetőnek a tervezetet... Biztos vagyok benne, hogy a kép nem lenne más a többi egyházmegyében sem. A gyülekezeti tagok liturgiával kapcsolatos hozzáállásáról semmiféle olyan hatástanulmány nem készült, amely cáfolhatná adatainkat. A liturgia mellett érvelők a mellbevágó arányok mögött mégis rosszindulatú ellenkampányt feltételeznek. Őszintén elmondhatom, hogy semmiféle kampány nem volt. Kaposváron az istentisztelet után gyülekezeti tagjaink előtt én magam is gyanúba keveredtem. Egymás között azt beszélték a hívek, hogy szerintük nekem tetszik az új liturgia. A félreértések elkerülése miatt elárulhatom: nekem nem tetszik. Szemerei János Üzenet egyházunk népéhez Alulírottak mint a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalban lévő püspökei - az egyházunk törvényei [1997. évi IV. tv. 62.íj d) bek.] által ránk ruházott felelősségünkre hivatkozva - az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság (ezután: bizottság) előzetes tájékoztatása után a következő üzenettel fordulunk lelkészeinkhez, gyülekezeteinkhez:- Köszönetét mondunk az Országos Közgyűlés által megválasztott bizottságnak és a munkafolyamatban meghívott szakértőként részt vevő testvéreinknek, hogy az elmúlt években - egyház- és ügyszeretetük elkötelezésével, sok időt és erőt igénylő munkával - fáradoztak azon, hogy egyházunk liturgiái reformját előkészítsék, új istentiszteleti rendünket formába öntsék.- 2003 adventjével terveztük elindítani a próbafolyamatot. Ez a püspökök által felkért gyülekezetek többségében gyakorlatilag csak 2004 elején indult el úgy, hogy az úgynevezett próbagyülekezetek tényleges használat közben kezdtek ismerkedni a bizottság által javasolt istentiszteleti renddel, rendekkel.- Fájdalommal tapasztaltuk, hogy - a próbagyülekezetek nem egészen megfelelő előkészítésével nem indokolható mértékben és módon és főként nem is a felkért próbagyülekezetek részéről - testvérietlen és a szent ügyhöz méltatlan hangnemben szólaltak meg elutasító vélemények. Ezek ellen és nem a tárgy- és tényszerű észrevételek, a megindokolt kritikus állásfoglalások ellen emelünk szót.- Úgy értékel jük, hogy a próbafolyamat első szakaszának tanulságai kezdenek körvonalazódni. A figyelembe vehető és érdemi észrevételekre tekintettel a bizottság a közeljövőben kidolgozza azt az istentiszteleti rendet, amelyet a próbafolyamat második szakasza előtt - egyelőre nem végleges jóváhagyás, hanem tájékoztatás végett - az Országos Közgyűlés 2004. június 4-ére tervezett ülésére beterjesztünk.- Bizalommal kérjük a már felkért próbagyülekezefeket fontos szolgálatuk folytatására. Egyúttal kérjük azokat a gyülekezeteinket, amelyek lelkészükkel egyetértésben szívesen bekapcsolódnának e fontos munkába, és csatlakoznának a próbagyülekezetek köréhez, hogy ezen szándékukat közöljék egyházkerületük püspökével.- Abban a reménységben vagyunk, hogy egyházunk új Agendá- jának jelentős része - az ezután is folytatódó bizottsági munka eredményeként, a próbagyülekezeti szolgálat és az ezekhez kapcsolódó tárgyszerű, illetve a szent ügyhöz méltó párbeszéd segítségével - 2005 adventiére elkészül. A bizottság által véglegesnek gondolt rendeket egyházunk törvényei szerint a püspökök jóváhagyásra beterjesztik majd az Országos Közgyűlés elé.- Az így előkészített - és a törvények szerint jóváhagyott - istentiszteleti rend 2005 adventjétől a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik hivatalos istentiszteleti rendje lesz. Bevezetését a jelzett időponttól ajánljuk, javasoljuk, és használatára gyülekezeteinket kérjük majd. Jól tudjuk, hogy a megszokott liturgiához való ragaszkodás sok hittestvérünk számára az egyházunkhoz való tartozás meghatározó eleme. Erre tekintettel pásztori szeretettel és türelemmel vesszük tudomásul, hogy a bevezetés csak fokozatosan lesz lehetséges. Tehát egy ideig a most használt istentiszteleti rend is elfogadott marad. így a jól előkészített változás hitünk és egyházszeretetünk megerősödését szolgálja; a közös öröm és gazdagodás forrása és nem a feszültségek okozója lesz.- Végül szeretettel kérjük lelkészeinket és minden hittestvérünket, hordozzák velünk együtt imádságukban és egyházunk iránti felelős szeretetükben ezt az egyházunk jövője szempontjából olyan fontos ügyet. Hisszük, hogy Jézus Krisztus Urunk szeretete és az egyházunkért hordozott felelősség - a bizonyos kérdésekben való nézetkülönbségek ellenére is - összeköt bennünket. Magunkat, hittestvéreinket és egész egyházunkat Urunk irgalmába ajánljuk. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre. örökkön-örökké. Amen. ” (Ef 3,20-21) Budapest-Győr, 2004. március 12. Gáncs Péter püspök D. Szebik Imre elnök-püspök Ittzés János püspök Garádi Péter
