Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-11 / 2. szám
2. oldal 2004. JANUÁR 11. Evangélikus Élet Sg ELŐ VIZ A tisztaszoba „Akkor löllekezel Istennel, amikor hiányát átéled. ” (Simon András) Régen a falusi házakban volt egy tisztaszoba. Ebben nem tartózkodtak, vendéget is ritkán helyeztek el, esetleg ünnepnapokon fogadták itt őket borral, kalácscsal kínálva. A tisztaszoba a magasra tornyozott ággyal, a sok párnával, dunyhával a család anyagi helyzetéről is árulkodott. A fiókos szekrényen sorakoztak a komatálak, komaszilkék, amelyekre akkor volt szükség, ha gyermek született a rokonságban: ezekben vitték a gyermekágyas asszonynak az ebédet. Ebben a szobában helyezték el a hímzett térítőkét, vállkendőket, fejkendőket, a férfiak vasárnapi csizmáját, kalapját. A legszegényebb ember is tartott tisztaszobát, még akkor is, ha emiatt a család nőtagjai a konyhában, a férfiak az istállóban aludtak. A ruhák mentaillatúak, a szoba pedig a szekrény tetején lévő birsalmák miatt birsalmaillatú volt. A mestergerendán tartották a Bibliát, a borotválkozókészletet és a pénzüket. A lelkűnknek is van tisztaszobája. Mindenkinek van, még ha nem is tud róla. Ide ritkán megyünk be, ritkán örülünk neki. Pedig gyakrabban kellene betérnünk oda gondolatban, lélekben. Ez a tisztaszoba a templom áhítata. Az az idő, amelyet nyugalomban, semmi mással nem törődve, csak a lélek építésével töltünk ott. Az alkalom a miénk, azt senki nem veheti el tőlünk. Nem ronthatja meg hangos szóval, veszekedéssel s minden olyannal, amit kinn akarunk hagyni az utcán, a kapun kívül. Itt is mindennek rendje, helye van. A harmónia, amelyet keresünk, s gyakran otthoni életünkben sem tudunk megtalálni, megteremteni. Ebből a tisztaszobából kilépve egy ideig még mindent szebbnek, jobbnak látunk. Még kísér bennünket a szépség, jóság, igazság. Aztán jönnek a dolgos hétköznapok, a mindent felemésztő rohanás, tülekedés, viaskodás. A tisztaszobában időnként rendet is kell rakni, szellőztetni, takarítani. Építsük lelkünk tisztaszobáját imával, templomi áhítattal, Isten igéjével, hogy a hétköznapokon is adjon erőt, biztasson a jóra, korlátozzon a rosszban. Vigyázzunk mások tisztaszobájára, ne lépjünk be oda ártó, rontó szándékkal. Az embernek kevés földi kincse van, de amit lelkében hordozhat, segítsük, hogy el ne veszítse, hanem gyarapítsa. A lélek szobájában fény legyen, tisztaság, béke. Imádkozzunk érte együtt, egymásra gondolva. Kulcsár Lászlóné Pályázat a 2004/2005-ös tanévre A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola (8500 Pápa, Árok u. 12.) pályázatot hirdet 2 fö részére napközis nevelői állásra. Elsősorban evangélikus vagy reformátusjelentkezőket várunk. A tanítói diploma mellett előnyt jelent egy másik szakon szerzett tanári diploma, illetve másik műveltségi területen (angol, matematika, számítástechnika, történelem, testnevelés) szerzett oklevél. Szükség esetén szolgálati lakást biztosítunk. A pályázat beadásának határideje: 2004. január 15. Az elbírálás határideje: 2004. február 5. Az állás elfoglalásának időpontja: 2004. augusztus 16. Részletes tájékoztatás az iskolától kérhető: Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola, 8500 Pápa, Árok u. 12. Telefon: 89/313-483. Fizessen elő lapunkra! VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 1. VASÁRNAP Fekete fényű lámpás? Mt 5,13-16 A só sohasem veszíti el ízét. Megköve- sedhet, szétmorzsolódhat, fel is oldódhat, de só marad, és megőrzi jellegzetes ízét. A só megízetlenülése - mint lehetőség - ellene mond a természet törvényeinek. Ha - valamilyen csoda folytán - mégis előfordulna, természetellenes jelenség lenne. De a természetben nem is fordul elő - és ezt Jézus is jól tudja. Mégis alkalmazza ezt az önmagában ellentmondást rejtő képet, mert éppen azt akarja kifejezni, hogy ami a természetben nem fordul elő, az - sajnos - megesik az ő tanítványaival: lámpás létükre nem világítanak, hanem a sötétség növekedéséhez járulnak hozzá. A megízetle- nült só ízét - ha volna ilyen - többé sehogy sem lehetne visszaadni. Ugyanilyen reménytelen a sötétség forrásává lett lámpás, a krisztusi természettel meg- hasonlott tanítvány helyzete is. „Én vagyok a világ világossága!” (Jn 8,12) - hallhattuk Jézus kijelentését vízkereszt ünnepének evangéliumában. Ezzel Jézus saját természetének lényegét határozta meg. A Hegyi beszédben - mai igénk szerint - tanítványaihoz fordul, és nekik mondja: „ Ti vagytok a világ világossága! ” Bár a kutatók többsége szerint János evangéliuma jóval később íródott Mátéénál, meggyőződésem, hogy Jézusnak a Hegyi beszédben ránk maradt tanítása nem érthető a János evangéliumában olvasható mondatok nélkül: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (...) Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ” (Jn 15,4-5) Ugyanerre utalnak a főpapi imádság közismert szavai is: „hogy mindnyájan egyek legyenek, (...) ahogy mi egyek vagyunk: én őbenniik, és te énbennem. (...) hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem. ” (Jn 17,21-23) Minden tanítványban Krisztus természetének kell megnyilvánulnia. Ez a feltétele a Hegyi beszéd teljesülésének. A tanítvány akkor lesz világító lámpás, ha Krisztus lakik benne, és az ő természetének fénye töri át az emberi természet sötétségét. A krisztusi természet pedig ebben a világban csupa olyan cselekedetben nyilvánul meg, amely betölti a Hegyi beszédnek a mózesi törvény parancsolatait meghaladó követelményét: nem száll szembe a gonosszal, a bal arcát is odatartja annak, aki a jobbat megüti, a felső ruháját sem tagadja meg attól, aki az alsót követeli, két mérföldnyire is elmegy azzal, aki egy mérföldnyi útra kényszeríti, szereti ellenségeit, imádkozik üldözőiért, áldja átkozóit, mindenkor jóval győzi le a gonoszt (Mt 5,38-44). Jézus - amíg a földön járt - mindig így tett, mert természetéből fakadt, hogy másként nem is cselekedhet. A tanítványoknak is így kell élniük, hogy az emberek - látva cselekedeteiket - a meny- nyei Atyát dicsőítsék. De hol voltak, és hol vannak a Hegyi beszéd normáit követő, a világ erkölcsi éjszakájában lámpásként világító tanítványok? Az egyház szószékein hangzó szavak - a legsötétebb korszakoktól eltekintve - mindig tükrözték, ma is tükrözik a fényt, bár a tükör gyakran homályos, piszkos, repedezett. A cselekedetek azonban arról tanúskodnak, hogy a tanítványok életében időről időre megvalósul az, ami a természetben lehetetlen. A só nem tud sótlanná lenni, de a tanítványt cselekedetei olyan fekete fényt sugárzó lámpássá tehetik, amelyre semmi szükség. Hiszen a tanítvány is - mint minden ember - a maga természete szerint Krisztus-tagadó és istentelen. Ha Krisztust és a krisztusi természetet száműzi életéből, akkor helyzete olyan reménytelenné lesz, mint a megízetlenült sóé, amelynek ízét semmivel sem lehet visszaadni. Ám Istennek minden lehetséges! Pál apostol ezért állítja elénk példaként Ábrahám hitét, aki „reménység ellenére is reménykedve hitte" (Róm 4,18), hogy Isten teljesíti ígéretét, és megcselekszi vele azt, ami a természet rendje szerint lehetetlen. Mert amilyen kizártnak tűnt, hogy az agg Ábrahámnak és koros feleségének - az amúgy is meddő Sárának - gyermeke szülessék, annyira ellene mond a mi természetünknek, hogy - önmagunk számára meghalva - olyan krisztusi emberré szülessünk újjá, aki Pállal együtt elmondhatja: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem ”. Nekünk ez bizonyosan lehetetlen, de Istennek lehetséges! A létének értelmével meghason- lott, fekete fényű lámpást Isten újjáteremtő szeretete a világ világosságának hordozó edényévé teszi! Véghelyi Antal IMÁDKOZZUNK! Mindenható örök Isten, aki egyszülött Fiadat a világ világosságává tetted, hogy a téged keresők benne rád találjanak, akik pedig elfordultak tőled, vele visszatérjenek hozzád: add, hogy mi is eljussunk az Elet forrásához az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Még kapható az Izsóp ének- és zenekar „Karácsony éj” című lemeze. Megvásárolható az evangélikus könyvesboltban, a Huszár Gál könyv- kereskedésben, valarhint postán megrendelhető a pilisi evangélikus gyülekezet címén (2721 Pilis, Kossuth L. u. 34. Tel.: 06-20-464-4595). Oratio oecumenica Urunk, Istenünk! Mérhetetlen nagy bizalommal és szeretettel fordulsz felénk, amikor sóként és világosságként szólítasz meg bennünket. Kérünk, add, hogy a tőled kapott bizalmat és szeretetet meg tudjuk élni és át tudjuk adni mindazoknak, akik velünk együtt élnek, és akiket ránk bíztál. így visszük eléd kéréseinket. A téged körülvett sokasághoz hasonlóan sokszor mi is félreértjük szándékodat. Mást vagy kevesebbet akarunk meghallani mindabból, amit te értünk tettél és mondtál. Az általad kijelölt utunk mellett saját ösvények után kutatgatunk. Kérünk, láttasd meg velünk igéd és valóságos jelenléted teljességét. Gyenge hitünkkel gyakran nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy embertársaink felé forduljunk. Hamar megtaláljuk a kifogásokat, hogy inkább magunkkal foglalkozzunk. Kérünk, add nekünk bátorságodat, és tölts el bizalmaddal, hogy megtaláljuk a szereteted után vágyókat. Könyörgünk, hogy egyenként és gyülekezeti közösségként eszközeid lehessünk a betegek gyógyításában, a gyászolók vigasztalásában, a reményt vesztettek és haldoklók erősítésében. Áldd meg gyülekezetünket, egyházunkat, az egész világ kereszténységét, hogy világossággá tudjon válni a sötétségben, éltető sóvá a földön. Áldd meg teremtett világunkat önzetlen emberi gondosodással, hogy utódaink is gyönyörködni tudjanak teremtésed csodájában. Könyörülj rajtunk, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk! m • © e s SAROK 3 £ 5 6 3 Er 3 9 # § * • 9 9 • • 9 9 m 9 9 m ® 9 9 9 m 9 9 MUSICA SACRA IX. Egyházi épületeink után az orgonák jelentik a legnagyobb anyagi értékünket. Háromszáznál is több templomunkban szólalnak meg hétről hétre. Az értékeket meg szoktuk becsülni: ha emlékek, vitrinben őrizzük, ha pedig használati tárgyak, akkor gondozzuk őket. Sajnos ez a gondozás nem látszik meg mindenütt... Ha felmegyünk az orgonakarzatra, gyakran tapasztalhatjuk: az orgona környéke sok helyen rendetlen. Szanaszét hevernek az éneklapok, a régi énekeskönyvek, a rég nem használt kották. Az orgonán oda nem illő lámpák, kapcsolók, drótok, konnektorok, használatból kikopott melegítők láthatók. A pedál alatt a piszkos cipőktől magasan áll a megszáradt sár. A billentyűk csontja, a regiszterfeliratok porcelánja leesve. Az orgona sípjai között összegyűlt a por. Szomorú kép fogadja a figyelmes látogatót. Persze aki már megszokta ezt a látványt, az nem veszi észre. A hangszerek királynője nem érdemli meg ezt a sorsot. Sajnos sokszor elfelejtjük, mekkora kincs van a gyülekezet birtokában. Többször is elmondtuk már: az orgona értéke akkora, mint egy házé. Egy kis orgona any- nyiba kerül, mint egy hétvégi ház; egy közepes orgona, mint egy komfortos családi ház; egy nagy orgona értéke pedig felér egy többlakásos társasháA gondozott orgona zéval. Elődeink is ennyi pénzt áldoztak érte valamikor. De a régi orgonáknak még műemléki értékük is van. Felbecsülhetetlen kincsek ezek a százötven-kétszáz éves hangszerek. Szeressük őket! Megérdemlik. Fenséges megszólalásukkal kezdődik az istentisztelet. Megszoktuk, hogy kíséretükkel énekeljük koráljainkat. Az ünnephez is közelebb kerülünk, ha szívünkig érnek az öröm vagy a bűnbánat dallamai. Az úrvacsora alatt a meghittség és bensőségesség hangjai segítik a Jézusunkkal való találkozás nagy eseményét. Esküvő sem képzelhető el ünnepi bevonuló nélkül. De még jobban kell szeretnie az orgonát annak, aki megszólaltatja. Hiszen nemcsak eszköze, hanem munkatársa is: segítségével fejezheti ki zenébe foglalt üzenetét a gyülekezet felé. Sok kántornak elválaszthatatlan jó barátja ez a hangszer: nélküle el sem tudja képzelni életét. Óvjuk orgonáinkat! Elődeinktől örököltük őket, és még ki tudja, hány generáción keresztül kell, hogy szolgálja unokáinkat, dédunokáinkat. Hangszerünket megóvott állapotban kell átadnunk utódainknak. Tiszteljük hangszerünket! Szent eszköz ez, akárcsak az úrvacsorái edények. Azokat is tisztelettel vesszük kézbe. Az orgona sem csak az emberek számára szól, hanem a Szentet, az Úristent dicséri! Imádsággal szólaltassuk meg, hálával hallgassuk, hiszen Isten ajándéka az, hogy muzsikálni, énekelni tudunk. És Istentől kaptuk nagy zeneszerzőinket, akiknek művei felcsendülnek az orgonán. A kérdés tehát immár így hangzik: mit tehetünk orgonánk érdekében? Elsősorban is tegyünk rendet a hangszer körül. Ami nem szükséges, rakjuk el, amit pedig állandóan használunk, annak találjunk megfelelő helyet. A szolgálat előtt töröljük le a billentyűkről a port. Tiszta cipővel billentsük pedálját. Ha valamilyen baja van, hívjunk szakembert. És nem túlzott követelmény: tízévenként orgonaépítővel tisztíttassuk ki a hangszert. Hiszen belülről is porosodik. Egy tíz éve nem tisztított orgonában ugyanannyi a piszok, mint egy tíz éve nem takarított lakásban. Ha kopások, hiányok jelentkeznek, érdemes harminc-negyven- évenként generáljavítást kérni. Akkor lehet pótolni a leesett billentyűborításokat, javítani a sérült sípokat, kicserélni a kopott alkatrészeket. Ha kis bőrfúvócskákkal működik hangszerünk, ennyi idő alatt azok is elromlanák, megmerevednek, mint minden, ami bőrből készült. A fújtató ki is lukadhat, a motor zörgőssé válhat. Ahogyan a házakat is szükséges időnként renoválni, úgy kell generációnként nagyjavítást végezni az orgonákon is. © Ha mindezt megtesszük, akkor tisztán és ékesen fognak szólni! Különös gondoskodást igényelnek a száz évnél idősebb hangszerek. Ezek mind műemléki védelem alatt állnak. Nemcsak á gyülekezet, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház műkincsei is, és az állam által is számon tartott műemlékek. Javításuk különös gondosságot igényel, bárkire nem lehet rábízni gondozásukat. Mivel sok pénzbe kerülő restaurálásuk közérdek, államunk is hozzájárul ezekhez a helyreállításokhoz. Ez a támogatás pályázat útján érhető el, amelynek, megvannak a szigorú feltételei. Műemléki szakértővel kell elkészíttetni a rekonstrukciós tervet, és a feltételeknek megfelelő pályáztatási rend szerint kell a költségekhez az állami hozzájárulást kérvényezni. A teendőkkel kapcsolatban az Országos Egyházi Iroda nyújt tanácsot. Ha belépünk egy templomba, fenséges kép fogad bennünket: művészien megmunkált oltár, áhítatot sugárzó belső tér. A templomból való kilépésünkkor búcsúzóul pillantsunk fel orgonánkra is: a másik megragadó látvány a sípok ékes sora, a faragott orgonaszekrény. Szeretett orgonánk megérdemli, hogy gondunk legyen rá! Áldozzunk rá, hogy méltóképen szolgálhassa az Urat! Trajtler Gábor
