Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-14 / 11. szám
2004. MÁRCIUS 14. - 7. oldal Evangélikus Elet ései eső i és február 12-ei üléséről gül felsorolta azokat a téveszméket, amelyektől véleménye szerint meg kell szabadulni. A helyes célok között elsőként az úrvacsora nagyobb megbecsülését emelte ki. Mint elmondta, a liturgia alkotói szeretnék az istentiszteletet méltó ünneppé tenni, ám kár, hogy ennek érdekében a sokféle lehetőség közül csupán egyetlenegyet jelölnek meg, és azt kötelezővé teszik. Szemerei János a harmadik helyes célként a gyülekezeti tagok aktivizálását nevezte meg, de azt nem tartotta valószínűnek, hogy ezt éppen a liturgiában való aktívabb részvétel hozza majd el. A negyedik helyes célként a nemzetközi és ökumenikus kitekintést jelölte meg. Véleménye szerint e szempontból a liturgiatervezet teljesen elhibázott. Szemerei János kijelentette: „Szép gondolat az országosan egységes liturgia, de ez nincs szinkronban az Ágostai hitvallással.” Az Ágostai hitvallás VII. cikke ugyanis így fogalmaz: „Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű szokások és szertartások mindenütt egyformák legyenek.” Ellenvetései között elsőként azt rótta fel a bizottság tagjainak, hogy az úrvacsora felemelésével a gyónás elsorvad a tervezetben. Elfogadhatatlan számára például a gyónótükör és a tízparancsolat kihagyása. Sajnálatosnak tartja azt is, hogy a laikusok bevonásánál nem az egyetemes papság elve érvényesül, s ez még jobban kihangsúlyozza a lelkészi elem különállását. Ez utóbbi gondolat már át is vezet a negyedik ponthoz: ahhoz, hogy a tervezet a lelkészi szolgálatot a (római katolikus) papi szerep felé mozdítja. (A római katolikus papi szerep jellemzői jegyeit az Ószövetség papjainál találjuk meg, a lelkészi szolgálat gyökereit viszont a prófétáknál lelhetjük meg.) A kaposvári lelkész ezt követően néhány „mítoszt” cáfolt meg. Az „ősi evangélikus liturgia mítoszával” szemben kijelentette: „Melanchthon finom fogalmazásából világossá válik, hogy a Luther német miséje nem ős evangélikus liturgia, hanem a békesség kedvéért kötött kompromisszum terméke.” Másodikként az „eleink igénytelenségének mítoszát” vette elő. Mint kiemelte, „eleink hitvallásainkkal szinkronban lévő döntését és istentiszteleti gyakorlatát úgy beállítani, mintha az igénytelenség volna, illetlen és igaztalan”. Hasonlóképpen vetette el az erőszakos politikai beavatkozás mítoszát is: többször hivatkoznak ugyanis arra, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal nem engedte a diktatúra idején végrehajtani a liturgiái reformot. „Az ÁEH liturgiával kapcsolatos beavatkozása viszont homályba tűnik. Konkrétumot senki nem tud, igazolni senki nem tudja...” Végül röviden a „mi jobban tudjuk” mítoszát döntötte le Szemerei János. Véleménye szerint a liturgiatervezet körüli feszültségek jelentős része éppen onnan ered, hogy a készítők nem veszik komolyan a kritikákat. így azonban nem lehet liturgiái reformot végrehajtani. Formai kérdésekben nem lehet az egyház népe ellenére az egyház Urát sem szolgálni... Minden vélemény számít A februári ülés előadásai után két felkért korreferáló is elmondta véleményét. Elsőként az egyik próbagyülekezet tagjaként Pintér Győző osztotta meg a hallgatósággal tapasztalatait. Mint elmondta, számára az új liturgiával nem vált bensőségesebbé és mélyebbé az istentisztelet. Kovács László dunakeszi lelkész olyan emberként szólalt fel, aki érti is, szereti is az új liturgiát, mégis fontosnak tartotta kiemelni: lényegében egyetért Szemerei János gondolataival. Kovács László arra hívta fel a figyelmet, hogy elengedhetetlenül fontos a gyülekezeti tagok véleményére odafigyelni - még akkor is, ha a hívek a tervezettel kapcsolatban nem tudják olyan szakszerűen megfogalmazni álláspontjaikat, mint a bizottság tagjai. Szakács Tamás A Szentírás Szövetség kiadványaiból A négy füzetből álló sorozat egy-egy kötete nyolc témát tartalmaz háromféle feldolgozásban. Másként közelít meg egy adott kérdést egy olyan csoportban, ahol a résztvevők többsége nem egyházi háttérből jön, és semmiféle hitbeli meggyőződése nincs, másként ott, ahol a hitbeli érettség nagy eltéréseket mutat, és megint másként egy olyan társaságban, ahol elkötelezett, a hitüket a gyakorlatban is megélni vágyó fiatalok vannak együtt. Ezt a negyedévente folyamatosan megjelenő, 14 és 18 év közötti fiataloknak szóló magyarázatos bibliaolvasó kalauzt azoknak is ajánljuk, akik még nem olvassák rendszeresen a Bibliát, de ezeknek a füzeteknek a segítségével legfontosabb kérdéseikre hajlandók Isten válaszát naponként meghallgatni. A magyarázatokat olyan lelkipásztorok és lelki munkások írják, akik valóban ismerik és szeretik ezt a korosztályt - gondolkodásukat, problémáikat, örömeiket -, és készek is segíteni nekik. A tanítói segédkönyv - Fedezzük fel - 51 héten át ad segítséget az iskolai és gyülekezeti hitoktatáshoz vagy gyermekmunkához. Egy-egy lecke tartalma: egy alkalom átfogó és részletes vázlata - célok, módszerek, eszközök -, énekek, játékötletek és tanácsok a különböző korosztályokra vonatkozóan. Ezeket mindenki a^soportjának megfelelően alkalmazhatja egy-egy foglalkozáson. Az oktatói könyvhöz kapcsolódó 4 munkafüzet tartalmazza a gyermekek kezébe adható munkalapokat. A Felfedezők képes feladatokkal, rejtvényekkel teszi színesebbé és könnyebben megje- gyezhetövé az órák anyagát. (A Szentírás Szövetség szolgálatát a közeljövőben részletesen is bemutatjuk lapunkban.) Nagy érdeklődés övezte Szemerei János felszólalását (mellette balra: Bence Gábor) Egyedül a Szentírás! Találkozás Hefty Gyöngyivel Rádiómissziós kör, Örömhír-óra, írott és szóbeli evangélizáció. Mindegyik fontos része Hefty Mária Gyöngyi életének, aki százkét éves (!) édesanyjával együtt hűséges résztvevője a kelenföldi istentiszteleteknek, és hetvenöt évesen is szívén viseli Krisztus ügyét. A;z idős asszonnyal otthonában beszélgettünk.- Az. Evangélikus félórában elhangzott rejtvények megfejtését - egyfajta hallgatói visszajelzésként - mindig nagy örömmel várják Cinkotán. az Evangélikus Missziói Központban. Úgy tudom, ön is tollat ragad kéthetente, hogy édesanyja és több batátjuk válaszát továbbítsa az éppen feltett rejtvénykérdésre.- Igen, az adások után sorban felhívom őket, és levélbe foglalom a válaszokat. Továbbítom köszönetüket a kapott jutalmakért, valamint építő megjegyzéseiket is elmondom.- Mióta létezik ez a - nevezzük így - rádiómissziós kör?- Már több éve, hogy meghívást kaptunk a Deák téri gyülekezet egyik összejövetelére, melyen Gáncs Péter - az akkori országos missziói lelkész - és Kőháti Dorottya beszélt a rádiómisszióról. El is mentünk édesanyámmal és egy baSzázkét éves édesanyjával a kelenföldi templomban- Bizonyára mindig pedagógus szeretett volna lenni, ha még idősebb korában is ilyen örömet jelent az, ha taníthat, és gyermekek között lehet.- (Nevet.) Nem vagyok tanárnő, bár először ezt a pályát választottam. Másfél évet végeztem az ELTE matematika-fizika szakán, de több okból abba kellett hagynom. Akkoriban (1951-53 között) úgyis eltiltottak volna a tanítástól, ha Jézusról beszélek a gyereknek. Miért legyek hát nevelő, gondoltam, ha az iskolában egy szomorú kisdiákomnak vagy éppen egy kollégámnak nem beszélhetek az Úr szereteté- ről? így viszont gépírónőként, később külkereskedelmi idegen nyelvű levelezőként csendben végezhettem szolgálatomat, hiszen az evangélium és a gyerekek mindig hozzátartoztak az életemhez. Retezár Imre felvétele rátnőnkkel. Ott vetettem fel: jó lenne, ha minél többen elmondanák a véleményüket az elhangzottakról, hogy a műsor készítői is megtudják, milyen sok hallgató várja a hétfői adásokat. Barátainkat is arra biztattam, hogy hallgassák az evangélikus félórát.- Hányán vesznek részt rendszeresen a rejtvények megfejtésében?- Úgy nyolc-tíz fő: négy fiatal, a többiek idősebbek, hatvanöt és nyolcvanöt év közöttiek, sőt még az édesanyám is! Nagyon szeretik az adásokat, és várják a rejtvényeket. Ha nem tudnak azonnal felelni egy-egy kérdésre, akkor a Bibliában vagy lexikonban néznek utána a megfejtésnek. Egyik barátunk pedig egy ízben az unokáját kérte meg, hogy keressen meg valamit az interneten az adott témáról. A missziós kör tagjai örömeiket is megosztják velem. Engem boldoggá tesz, ha tudom, hogy a Szentírással foglalkoznak. Hiszen egyedül az Ige, egyedül Krisztus az igazán fontos az életben.- A Megváltóról tesz tanúságot az Örömhír-órákon is.- Igen, így van, ez a szándékom - mondja, és felragyog az arca. - Meggyőződésem, hogy ha az ő nyelvükön szólunk hozzájuk, az egészen kicsik is megérthetik, hogy Isten őket is szereti, őértük is odaadta egyszülött Fiát! Nagyon szeretem a gyerekeket, szívesen vagyok közöttük. Húszéves koromtól kezdve - különféle tanfolyamok elvégzésének köszönhetően - mindig tarthattam vasárnapi iskolát, gyermek-bibliaórákat először az óbudai gyülekezetben, később másutt is. 1991 óta „Örömhír-órákat” tarthatok egy felekezetközi egyesület, a Vasárnapi Iskolai Szövetség önkéntes munkatársaként a kerület két általános iskolájában. Hetente egy-egy alkalommal 2-4. osztályosoknak próbálom meg személyessé tenni a Biblia üzenetét.- Ön is gyermekkorában ismerte meg a Megváltót?- Nem. Húszéves voltam, amikor átadtam az életemet az Úrnak. Tanultam ugyan hittant, és templomba is jártam, de akkor súlyos depresszió gyötört. így jutottam el volt kőszegi tanámőmhöz, Sréter Ferencné Márta nénihez. Tőle hallottam először, hogy Isten megtiltotta népének a varázslást, a babonát, a jóslást, a horoszkópot, az okkult tanokat. Személyes beszélgetésünk során felfogtam, elhittem, hogy Krisztus az én bűneimet is magára vette. Gyónásom után - Krisztus kereszthaláláért, szent véréért - én is elnyerhettem a bocsánatot, sőt megszabadultam depressziómtól, és engedelmességem mértékében kaptam békességet, örömöt, áldást.- A gyerekekre visszatérve: amint már említette, egész életében tanította nekik Isten Igéjét: először az óbudai egyház- községben, végül pedig a XI. kerület két iskolájában. A kelenföldi gyülekezet miért maradt ki a felsorolásból?- Ennek egészen prózai oka van. Ke- lenföldön - hála Istennek - sokan végeztek teológiát, és igen alkalmasak arra, hogy a gyermekeket Krisztushoz vezessék, és jó alapot adjanak nekik a keresztény hitben. Én oda megyek szívesen, ahol még nem hallották a Krisztusról szóló evangéliumot. Hálás vagyok Istennek, hogy csaknem harminc évig havonta eljuthattam néhány maglódi, majd gyömrői roma családhoz. Három éve csak levélben és telefonon tarthatom velük a kapcsolatot, az erőmből és időmből ennyi telik. Mert nem csupán maga- mért felelek, hanem az engem mindig és mindenben segítő és támogató, imádságban hordozó, százkét esztendős édesanyámért is, akivel dicséretekkel és igével kezdjük a napot, és Isten szereteté- ben, békességében élünk. Gazdag Zsuzsanna MEGJELENT az Ordass Lajos Baráti Kör kiadásában Ittzés János püspök elmélkedéseinek - melyek a Magyar Rádió Vasárnapi újság című műsorában hangzottak el a gyűjteménye Az evangélium hullámhosszán címmel. Kapható a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalában és Budapesten, a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban. A kötet ára: 400 forint.
