Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-11 / 2. szám
Fotó: Szabó Szilárd 69 . ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2004. JANUÁR 11. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 1. VASÁRNAP ÁRA: 149 Ft j- A TARTALOMBÓLh Holland protestáns unió Reménység - döbbenettel AZ ÖKUMENIKUS IMAHÉT TEMATIKÁJA Egy fontos ember vasárnapja A megbékélés háza EvÉlet - lelki segély jobbján Frenkl Róbert országos felügyelő Gáncs Péter püspök „előre tekint' Manapság (már? még?) kevés az olyan munkahely, ahol az Úr előtti el- csendesedéssel, áhítattal kezdődne a munkahét. A Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti országos központjában minden hétfő reggel imára kulcsolódnak a kezek. Az esztendő első hétfőjén azonban nem a munkaidő kezdete előtt, hanem a délelőtt folyamán kerül sor az „évkezdő hétkezdésre”, hogy a némiképp külsőségeiben is ünnepélyesebb együttléten az egyház- kerületek püspöki hivatalainak dolgozói is részt vehessenek. Ugyancsak hagyomány, hogy ilyenkor - az országos felügyelő mellett — egyházunk mindhárom egyházkerületének püspöke és felügyelője is köszönti a különböző munkaágakban szolgálókat. Vízkereszt ünnepét előzte meg idén az első munkanap az Országos Egyházi Irodában, ám Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke - a karácsonyi ünnepkör üzenetén túlmutatva - Pál apostol szavaival intett-buzdí- tott az új esztendőre: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek. mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. ” (Kol 3,17) Az áhítatot követően D. Szebik Imre elnök-püspök tekintette át a mögöttünk hagyott esztendő egyházunkat (is) érintő történéséit, a Déli Egyházkerület múlt évben beiktatott püspöke, Gáncs Péter pedig 2004 feladatait, lehetőségeit vázolta. Idén is bemutatkoztak azok az új munkatársak - így többek között Kissné Kárász Rózsa, az Országos Iroda nemrégiben kinevezett igazgatóhelyettese -, akik először vettek részt a munkaévet indító ünnepi alkalmon. Az újévi jókívánságok tolmácsolása közepette többen is megköszönték az időközben nyugállományba vonultak szolgálatát. (A családias légkörű együttléten jelen volt D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök is.) Ugyancsak január 5-én, a délutáni órákban tartotta meg idei első ülését az Üllői úton egyházunk országos elnöksége. S noha másnap - vízkereszt ünnepén - az Országos Irodában nem dolgoztak a munkatársak, közülük idén is többen szolgálnak majd vasárnaponként különböző gyülekezetekben. Az Úr Jézus nevében. TPK Kissné Kárász Rózsa Ülésezik az országos elnökség „Az írásban Isten karja Isten közvetlenül gyakorolt hatalmát jelenti. Csendben és titkon működik ez, s csak akkor vehető észre, amikor már végbement; ez a hatalom, vagyis az O karja csak hittel érthető és ismerhető meg. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) MEGHÍVÓ Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletére 2004. január 18-án (vasárnap) 18.00 órakor a Deák téri evangélikus templomban kerül sor. Az igehirdetés szolgálatát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergoni-budapesti érsek és dr. Szabó István református püspök látja el. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak vezetői szolgálnak. Az országos megnyitó istentiszteletre minden érdeklődőt hív a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. EURÓPA ÉVE Emlékezetes, hogy az európai uniós népszavazáskor a történelmi egyházak egyértelműen az igen szavazatra biztatták a híveiket. Ez az állásfoglalás azért is jelentős volt, mert néhány évvel korábban, amikor a NATO-ba való belépés volt a népszavazás tétje, az egyházak, bár a népszavazáson való részvételre buzdították a híveket, mégis ki- nek-kinek a lelkiismeretére bízták a döntést. Az egyházi vezetők személyes megnyilatkozásai akkor is többnyire a belépést támogatták (valahová tartozni kell, és jó dolog, hogy erről magunk dönthetünk - hangsúlyozták), de ez egy katonai szervezet esetén soha nem lehet egyértelmű. Az uniós tagság melletti érvek viszont az ezeréves Szent István-i tradícióktól kezdve a jelen realitásokig terjedtek. Bár van egy határnap, 2004. május elseje, amikor a csatlakozó ország minősítést a tagország státus váltja fel, nyilvánvaló, hogy egy folyamat részesei vagyunk, leszünk további kilenc európai nemzettel együtt. Időt kapunk a tagság, az új létforma tanulására. Ennek leginkább látványos, mindenki számára kézzelfogható mozzanata lesz, amikor - a jelen helyzet szerint legkorábban 2008-ban - csatlakozunk az eu- róövezethez, és nálunk is az uniós pénznem lesz a hivatalos fizetőeszköz. Ahogy közeledik a belépés időpontja, sokasodnak a kérdések. Egyre többször vetik fel, mit jelent az egyházak, a hívek számára az uniós tagság, változik-e valami ezen a téren. Jogos a kérdés. Bár nyilvánvaló, hogy az Európai Unióhoz való tartozás elsősorban politikai, jogi, gazdasági tartalommal bír, de az is bizonyos, hogy - többnyire előre nem látható, nem tervezhető módon - az élet minden területére kihat majd. Ami a gazdasági oldalt illeti, az a remény (és valójában ez volt a belépés szinte kényszerű, kötelező indoka), hogy i.ly módon felzárkózunk kontinensünk fejlettebb, nyugati feléhez, amellyel szemben - a 20. század világháborúinak, diktatúráinak következményeként - évszázados a lemaradásunk. Helyreáll a 19-20. század nemzetállami trendje előtti helyzet, Európa egysége, a munkaerő szabad vándorlása, jelen esetben a demokratikus jogelvek érvényesülése. A kételyek, az aggályok elsősorban nem is itt, hanem a humán szférában, főként a kultúra, a nyelv és valamennyire az egyházi élet vonatkozásában jelentkeznek. Nem hígulnak, oldódnak-e fel nemzeti sajátságaink, értékeink az európai kohóban? - kérdezhetjük. Erre az adekvát válasz az - s ennek megvalósulása tőlünk függ -, hogy Európa politikai-gazdasági egységének a kulturális sokszínűséggel kell ötvöződnie. Nem az európai uniós tagság, hanem a globalizáció egyik vadhajtása, az uniformizált, silány amerikai „tömegkultúra” eluralkodása, a Big Brother és a Való Világ életszemlélete, vonzása jelenti az igazi fenyegetést. Elemi lehetőségünk és érdekünk a nemzeti kultúra ápolása, értékeinek közvetítése az új nemzedékek számára. Gondoljunk csak a reformáció 16. századi gyors terjedésére! Ez is azt üzeni a mának, hogy az európai egység valójában visszatérést jelent egy természetes eszmeiséghez. Az egyházi élet nem ismerte és nem ismeri az országhatárokat. Az evangélium üzenete egyetemes üzenet. Előnyös számunkra az is, hogy - bár ennek sok nyomorúságát is megszenvedtük - vegyes vallású országban élünk, és az ökumenizmus terén jelentősek a tapasztalataink, erős az elkötelezettségünk. Bár eddig is örvendetesen gazdagok voltak az egyházi és a testvér-gyülekezeti kapcsolatok, találkozások, bizonyos, hogy az európai uniós tagság további gazdagodást hoz majd itt is. Hasonlót várunk az ökumenikus kapcsolatok terén is. Reménység szerint itt is érvényesülhet majd a kívánatos egyensúly. Minden felekezet számára fontos marad, fontos lesz megőrizni kegyességi gyakorlatát, hitélete sajátságait, de ez az értékőrzés nem mond ellent az ökumenizmus fejlesztésének, annak a gondolkodásnak, hogy azt keressük, azt erősítjük, ami összeköt. Sokan feltehetőleg csalódásként élik meg, hogy az uniós alkotmány preambu- lumába a jelek szerint nem kerül be az Európa keresztény gyökereire történő utalás. Örültünk volna ennek, de be kell látnunk - túl az ellenvetések akceptálásán -, hogy valójában nem ez a leglényegesebb. Nem a múlton van a hangsúly, hanem a jövő a kérdés: Európa jövője. Megmaradnak, gyarapodnak-e a holnap Európájában az egyházak, figyelnek-e majd szavukra az emberek, messze hangzik-e az evangélium üzenete, megtelnek-e ismét - és nem csak a-nagy ünnepeken - a templomok? Az egyház mint intézményrendszer jövője egyelőre stabilnak látszik, ám kérdés, hogy mennyire határozza meg majd a társadalmat, az emberi együttélést az evangéliumi értékrend. Az Európai Uniótól többek között a két nagy nyomorúság, a szegénység és a betegség elleni küzdelem sikerét várjuk. Ez azt is jelenti, hogy egyre inkább, egyre több ember számára realitás lesz a minőségi élet lehetősége. Ma divat - több szempontból is - megosztott országról beszélni. A legnagyobb különbség, megosztottság az Istenhez fűződő viszonyban jelentkezik. Hogy mennyien lesznek azok, akik számára a krisztusi két nagy parancsolat, az Isten iránti és a másik ember terheit vállaló szeretet jelenti majd az iránytűt - 2004-ben, az Európai Unióban is ez az igazi kihívás. Frenkl Róbert Csak a kegyelem (Évfordulós interjú Erdő Péter bíboros érsekkel az 5. oldalon) t Fotó: Menyes Gyula
