Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-29 / 9. szám
6. oldal - 2004. FEBRUÁR 29. Evangélikus Élet Világegyház Ankara, Törökország. Szakértők egyre hevesebben bírálják a török kormány valláspolitikáját. Mivel a keresztény egyházak nem számítanak jogi személynek, ezért az állam folyamatosan vagyonuk elvételére törekszik. Csak a görög ortodox egyház és a zsidó közösség élvez bizonyos jogokat, de az ő tulajdonukat egy állami hatóság kezeli. A római katolikus, evangélikus és a szír ortodox egyházat az állam nem ismeri el. Genf, Svájc. Az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága a „nemzetközi jogot megsértő” iraki háború tüzetes kivizsgálását követeli. Nemcsak a Huszein-rezsim bűntetteinek kell napvilágra kerülniük, hanem a háború elindításáért közvetlen felelősséget viselőkéinek is. Beavatottak ezt akár úgy is értelmezhetik, hogy az amerikai és brit vezetőket bíróság elé kellene állítani. Sao Paulo, Brazília. A brazil filmgyártás történetének legsikeresebb darabja az Isten anyja, Mária című - jelenleg is vetített - filmalkotás, amely egy római katolikus pap, a karizmatikus megújulási mozgalomhoz tartozó Marcelo Rossi kezdeményezésére készült. A filmet eddig már több mint kétmillióan látták. Az alkotás forgalmazásából származó bevétel felét szociális programok megvalósítására fordítják. Róma, Olaszország. Új diákotthon épült evangélikus teológusok számára. Az otthon lakói a pápai egyetemen, illetve a valdens teológián tanulnak. Az új intézmény Melanchthon nevét viseli; felépítésében a német és az olasz evangélikus egyház, valamint a valdens főiskola vett részt. Bagdad, Irak. Louis Sako káldeus katolikus püspök szerint amilyen örvendetes a régi rendszer bukása, ugyanolyan problémát jelent az iszlám radikálisok egyre nagyobb mértékben erősödő befolyása. A megszálló amerikaiaknak a püspök szemükre veti, hogy nem hajlandók elfogadni az övéktől teljesen különböző iraki gondolkodásmódot és mentalitást: szerinte az amerikaiak semmit nem értenek abból, ami Irakban történik. Weil der Stadt, NSZK. Aláírásgyűjtés indult a római katolikus papok között az úrvacsora/eucharisztia ügyében. Lelkipásztori felelősségük arra indítja őket, hogy senkit ne zárjanak ki az úrvacsorái közösségből, főleg nem azokat az evangélikusokat, akik római katolikus házastársukat örömmel kísérnék el az oltárhoz. Őket külön megszólítják, és kijelentik, hogy ők is szívesen látott vendégek az áldozásnál. A rottenburg-stutt- garti püspökség papjai azt várják, hogy mozgalmuk más egyházmegyékben is követőkre talál. London, Anglia. Kétszáz évnyi különállás után újra egyesülni kíván az anglikán és a metodista egyház. Annak idején John Wesleynek, a metodista egyház megalapítójának az anglikán egyházban szerzett rossz tapasztalatai vezettek a metodisták elszakadásához. Az anglikán egyháznak 24 millió, a metodistának 400 ezer tagja van Angliában és Északírországban. Genf, Svájc. Genfben a reformáció nemzetközi múzeumának felállítását tervezik. A genfi kanton református egyházának tervei szerint két és fél millió eu- róra lesz szükség a múzeum létrehozásához. Az összeg fele adományokból már rendelkezésre áll. (Forrás: Útitárs) Imádkozni és cselekedni Kereszténységünk ma csak kétféleképpen létezhet: imádságban és az igazság cselekvésében az emberek között. A kereszténység dolgaiban minden gondolkodásnak, beszédnek és szervezésnek ebből az imádságból és cselekvésből kell újjászületnie. Dietrich Bonhoeffer Bírósági döntés kötelezi az egyetemet a homoszexuális teológushallgató jogviszonyának helyreállítására A Fővárosi Bíróság soron kívül megtartott tárgyalásán múlt pénteken hatályon kívül helyezte a Károli Gáspár Református Egyetem Kari Tanácsának 2003. november 28-án hozott határozatát, amelyben az intézmény egyik hallgatóját homoszexuális beállítottsága miatt eltanácsolták. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs - közölte a bíróság sajtótitkársága az MTI-vel. A döntés értelmében a felperes hallgatói jogviszonyát helyre kell állítani. A közlemény szerint a bíróság azzal indokolta a határozatot, hogy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya kiterjed az egyházak által fenntartott felsőoktatási intézményekre is. „A hallgatói jogviszonyt csak fegyelmi eljárás keretében lehet megszüntetni, amennyiben annak feltételei fennállnak, ugyanakkor az egyetem belső szabályzata sem tartalmaz olyan kitételt, amelynek alapján a felperes hallgatói jogviszonya megszüntethető lett volna” - írta a bíróság sajtótitkársága. Az egyetem kari tanácsa először 2003. október 10-én hozott az említett ügyben határozatot, ezt erősítette meg november 28-án. A kari tanács azután döntött az ötödéves, mozgás- és beszédsérült hallgató kizárásáról, hogy a diákság kérvényt írt a hittudományi karnak, szorgalmazva: foglaljanak állást arról, a homoszexualitást vállaló teológushallgatók teljesíthetnek-e lelkészi szolgálatot. A tanács az interneten nyilvánosságra hozott állásfoglalásában kiemelte: az egyház a Biblia alapján nem helyeselheti a homoszexuális kapcsolatok megáldását, a homoszexuális párok házasságkötését, gyermekvállalását, homoszexuális életet folytató vagy azt propagáló vallástanárok és lelkészek képzését, szolgálatba állítását, illetve szolgálatban tartását. Rámutattak arra: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi. (MTI) Az EU-csatlakozás egyházi kihívásai Az uniós csatlakozás egyházi vonatkozású kihívásai álltak a múlt szombaton Lakiteleken megtartott katolikus papi találkozó középpontjában. „Reménnyel, de ugyanakkor félelemmel is várjuk a csatlakozást, mert úgy tűnik, az unió csak gazdasági társulás, a gazdaság terén is sok egyenetlenséggel, és azzal a fenyegető veszéllyel, hogy az olykor elembertelenedő versenyben háttérbe szorul a szellemi, lelki háttér” - mondta az MTI-nek Bábel Balázs érsek. A konferenciát szervező Kalocsa-Kecs- keméti Főegyházmegye főpásztora leszögezte: a posztkommunista országok hívői - legalábbis az idősebbek - megszenvedték hitüket, így olyan erkölcsi tőkét visznek az unióba, amely elősegítheti a kívánatos változást. Fel kell készülnünk a durva, a diszkrimináció tilalmára hivatkozó provokációkra. Ilyen például annak a kérdésnek a felvetése, hogy egyneműek köthetnek-e házasságot, és ilyen volt a Károli- egyetemről homoszexualitása miatt kizárt hallgató ügye is - mondta előadásában Semjén Zsolt. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke emlékeztetett arra, hogy a református egyetem belső szabályzata szerint a végzett teológushallgatókat lelkésszé avatják, majd kijelentette: „Magyar Bálint oktatási és Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter, akik ma meg akarják mondani, hogy ki legyen lelkész, holnap dogmatikus dolgokba fognak beleavatkozni.” A katolikus papok találkozóján részt vett Vladimír Filo, a szlovákiai Rozsnyó püspöke is, aki magyar hívei kedvéért megtanulta a magyar nyelvet. Hangsúlyozta: a papok képzésében, továbbképzésében elsődleges figyelmet kell fordítani arra, hogy a lelkipásztorok az eddigieknél jobban tudják segíteni a gondjaikra bízott családokat a házastársi kötelék fenntartásában, a szülői feladatok ellátásában. A lakiteleki tanácskozáson az ország minden részéből több mint 110 katolikus lelkipásztor és a Mindszenty Kollégium mintegy félszáz hallgatója vett részt. (MTI) Pápai aggodalmak a bioetikával kapcsolatban Az orvosbiológiai kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet II. János Pál pápa a tudományos kutatások és a keresztény etika összefüggéseit elemezve. A katolikus egyházfő a Pro Vita Pápai Akadémia alapításának évfordulója alkalmából fogalmazta meg üzenetét, amelyet a csütörtöki emlékülésen olvasott fel Ellő Sgreggia püspök, az akadémia alel- nöke, de a vatikáni sajtószolgálat csak pénteken tette közzé tartalmát. Az orvos- tudománynak az emberi fogamzás folyamatainak feltárásában elért sikerei, a genetikai és molekuláris kutatások felfedezései, a súlyos betegek terápiáinak változásai mindamellett a haszonelvű és hedonista gondolkodásmódnak is teret engednek, s ezek a tényezők eltévelyedéshez, rendellenes magatartásokhoz is vezethetnek a pápa figyelmeztetése szerint. 11. János Pál méltatása szerint a pápai akadémia éppen ezért nagy felelősséget visel a ma bioetikának nevezett problémakör kezelése területén, a tudományos világ, a filozófia és teológia párbeszédének előmozdításában. (MTI) A KARIKATÚRÁK A BAJOR CLAUDIUS KIADÓ KANN DER KIRCHE KOMISCH SEIN? CÍMŰ KÖTETÉBŐL Esélyegyenlőség Azt hiszem, egyet lehet érteni az Evangélikus Elet szerkesztőbizottságának azzal a felfogásával. hogy írni kell azokról az aktuális kérdésekről, amelyek a társadalomban és különösen az egyházban az embereket, a híveket foglalkoztatják. Nem mindig egyszerű - olykor pedig kifejezetten bonyolult - ez, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy sokan igénylik - megszokták?! - a fekete-fehér gondolkodást, elvárják az egyértelmű egyházi álláspontot. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében visszahelyezte a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára az onnan kizárt, negyedik tanulmányi évét befejező hallgatót. Az indoklás szerint - amennyiben ezt a sajtó jól közvetítette - a kizárást fegyelmi eljárás keretében kellett volna lefolytatni, ráadásul az egyetem belső szabályzata sem támasztja alá a lépést. Nem kívánok vitatkozni a tiszteletreméltó bírósággal, legfeljebb meglep, hogy hazai viszonylatban bámulatos gyorsasággal született meg a jogerős végzés. Irigykedhetnek, akik évek óta szinte reménytelenül keresik igazságukat a bíróságokon. Arra sem térek ki bővebben - bár ez lényeges elem - hogy az ügyben valójában nem a felnőtt fiatalember, hanem édesapja fordult a bírósághoz. Mindez ugyanis nem változtat a tényen. A teológiai fakultás egyik hallgatójáról a befejező tanulmányi év, a gyakorlati szolgálatból és természetesen vizsgákból álló esztendő előtt egyértelművé vált nemcsak a tanári testület, hanem a hallgatótársak számára is, hogy nem alkalmas - jelen állapotában legalábbis biztosan nem - a lelkészi pályára. Nem egyszerűen homoszexuális irányultsága miatt - bár ez önmagában is gondot jelenthet -. hanem azért, mert beállítottsága állandóan problémát okozott számára, s ezt egyéb gondjaival együtt állandóan ráterhelte környezetére. Mindezek alapján kérdőjelezték meg pályaalkalmasságát. Érzékeny ügy a pályaalkalmasság. Sok évvel ezelőtt közbenjártam az egyik egyetem orvosi karának akkori dékánjánál annak érdekében, hogy vegyenek vissza a karra egy korábban - skizofrén betegsége miatt - tanulmányai megszakítására kényszerült hallgatót. A dékán szomorúan nézett rám. Öregem - mondta -, jelenleg nyolc hallgatónkról tudjuk, hogy valamilyen elmebetegségben szenvednek, de ezért (ha egyébként eleget tesznek tanulmányi kötelezettségeiknek) nem zárhatjuk ki őket az egyetemről. Ne kívánd, hogy kilencre növeljük a számot. Ma, a jogállamiság helyreállítása után még erősebb a hallgatók védelme. Igaz, erősebb az egyetemi autonómia is. Az, hogy felvették a teológiai karra a hallgatót, és eljuthatott a gyakorlati évig, éppenséggel az egyetem toleranciáját mutatja, amelyet most széles körben vitatnak. Lehet, hogy éppen az volt a hiba -jogi értelemben feltétlenül hogy testvérként kezelték a sok gonddal küzdő hallgatót, és testvérként tanácsolták el azért, hogy mind őt, mind a gyülekezetei megvédjék a kudarcoktól. Bizonyára lesz megoldás, nem vesznek kárba az eddigi tanulmányok. Más karokon, ahol nemcsak lelkészi, hanem teológusi - gyakorló lelkészi tevékenységre nem jogosító - diplomát is lehet szerezni, nyilván lezárható lesz a történet. (Akár az egyetemen belül is meg lehet oldani a problémát.) A konfliktusok azonban többnyire - saját közvetlen jelentőségükön túl - általánosabb tanulságokkal is szolgálnak. Ez az eset meghökkentő élességgel világított rá arra, hogy bármennyire sikerült az állam és az egyház szétválasztása hazánkban (időtálló és jól működik az 1990. évi IV. törvény), mégis rendkívül sok feszültség, gyanakvás, előítélet terheli az egyház és az állam, az egyház és a társadalom kapcsolatrendszerét. Társadalmunk megosztottsága ezt a területet is sújtja. Alig jelentek meg az ügyről az első - enyhén szólva pontatlan - tudósítások, az illetékes miniszter máris állást foglalt. Ót is, másokat is főként az a mozzanat motiválta, hogy a dékán visszaélt volna a lelkigondozóként megismert bizalmas információval. Am kiderült, hogy éppen fordított a helyzet. A probléma évek óta közismert volt, de a szolgálatba állás közelsége miatt a fiú sorsa ránehezedett a kollégákra, a tanárokra, a dékánra, így felelősségüket átérezve cselekedtek - lehet, hogy a formális jog által vitatható módon, de nem előítéletesen, testvérietlenül, etikátlanul. A homoszexualitás, a nemi identitással kapcsolatos másság, az ezen kisebbséghez tartozók jogainak a védelme még érzékenyebb kérdés, mint az egyéb - így a vallási, az etnikai - kisebbségek ugyancsak sok problémával terhelt támogatása. De jogos igény, hogy e téren az egyház, a hívők közössége példát mutasson. Az evangélium, a jézusi parancsolatok, az aranyszabály szemben állnak minden kirekesztéssel, és a másság természetes elfogadását igénylik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene - előítéletek nélkül - tisztában lennünk a homoszexualitással kapcsolatos kockázatokkal az AIDS-rizikócso- porttól a fiatalkorúak veszélyeztetettségéig, és nem kellene a sokat emlegetett megelőzésre törekedni. (Elvileg nem sokban különbözik ez a heteroszexualitással, az egészséges nemiséggel együtt járó kockázatok megelőzésének szükségességétől.) Nem lehet egyszerre elítélni a pedofil papokat és a probléma megelőzésére, megoldására törekvő egyházat, ítélkezni egyébként sem szerencsés. Túlfűtött légkörben nehéz józannak maradni. A másság elfogadása nem jelenthet preferenciát. Elvileg minden végzett orvos szabadon dönthet arról, hogy milyen szakot választ. Nem kirekesztés az, ha megfelelő kézügyesség hiányában mégis eltanácsolják a sebészi pályáról. A homoszexualitásával küszködő ember nem alkalmas pedagógusnak, edzőnek, lelkésznek. Ez egyszerű racionalitás, illetve prevenció. Elismerem, válhat előítéletté is. Nem élesek a határok, ezért is kellene véget vetni az egyoldalúságnak, a bizalmatlanságnak. Amikor az egyik tábor csak arra hajlandó, hogy a homoszexualitást bűnnek nyilvánítsa (és éppen ezért nem is kíván erre a témára több szót vesztegetni), a másik oldalon pedig szinte a homoszexualitás piedesztálra emelését igénylik, és minden ettől eltérő mozzanatra a kirekesztés kritikájával reagálnak -főként, ha a kritika az egyházakat illeti. Ide tartozik, hogy az esélyegyenlőségi törvényre vonatkozó egyházi kritikák, aggályok, jogértelmezési kérdések is azonnal össztüzet váltottak ki. Többen bírálták, hogy az egyházak az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordultak. Ez egyszerűen nem igaz. Lehet, hogy volt ilyen felvetés (talán nem is lenne kifogásolható), de a tényeket akkor sem illendő megmásítani. Nem fordultunk az Alkotmánybírósághoz, hiszen normális társadalmi légkörben a problémáknak van egyéb megoldásuk is. A jó törvények is javíthatók. Ami pedig az esélyegyenlőséget illeti, szellemiségében mégiscsak az evangéliumon alapul. Frenkl Róbert i »
