Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-29 / 9. szám

Barta Imre felvétele 20 04. FEBRUÁR 29. - 3. oldal Evangélikus Élet Híradás egyházunk törvényhozó testületének idei első üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) Az elnök-püspök felszólalását köve­tően a zsinat — Lázárné Skorka Katalin lelkésznő lemondása miatt - Vető István személyében új jegyzőt választott. Az egész napos ülésen a résztevők há­rom fontos kérdésről tárgyaltak a plená­ris - azaz minden tag számára a hozzá­szólás lehetőségét biztosító - viták során. A megbeszélések eredményeként megte­remtődött a lelkészek továbbképzését célzó intézet törvényi háttere. A diakó- nusi tisztséggel kapcsolatban nem sike­rült mindenki számára elfogadható meg­oldást találni, így az ügyet érintő felveté­seket is figyelembe véve a téma a bizott­sági tárgyalások szintjére került vissza. Az egyházi intézményekről Lackner Pál lelkész előterjesztését hallhattuk. A javaslat első tárgyalásán a minden in­tézményre érvényes általános rendelke­zésekről (alapításuk, az igazgatótaná­csok működése, az intézményvezetők­kel kapcsolatos feltételek stb.) esett szó. Az általános vita a következő üléssza­kon folytatódik. A lelkészek szolgálati viszonyával kapcsolatban Bárdossy Tamás terjesz­tette elő a bizottsági javaslatot. Esze­rint a lelkészi státus munkajogi szabá­lyozásának összefoglalására, pontosí­tására és kiegészítésére törekednek (például a szabadság, a felmondás és egyéb más kérdések esetében), a Mun­ka Törvénykönyvéhez hasonló formá­ban. (A most megfogalmazódott elkép­zelés a lapunk 2002. október 20-i zsi­nati hírmondójában megjelent szöveg aktuális változata.) Az evangélikus egyház törvényalko­tó testületének 2005 végéig a fentieken kívül például a bíráskodás, az egyház- szervezet és a választások kérdésében kell még végleges döntést hoznia, azaz hatályos törvényt alkotnia. (A szoros határidőt az teszi szükségessé, hogy 2006-ban általános tisztújító választás lesz egyházunkban.) A zsinat következő ülését ez év júni­us elejére tervezik. Gazdag Zsuzsanna Keresztény szeretettel Beszélgetés dr. Choong Chee Pang professzorral A szingapúri teológusprofesszor - buddhista család sarjaként - Malajziában született 1942-ben. Tizenöt évesen lett keresztény. Egyetemistaként a keresztény fiatalok egyik vezetője volt. Szingapúrban, Londonban, Oxfordban, Aberdeen- ben és a Harvardon folytatott tanulmányokat. Angol irodalomból, politikatudo­mányból és teológiából szerzett diplomát. 1977-2001 között a szingapúri Trinity College (protestáns teológia) professzora, rektora volt. Biblikus tárgyakat, görö­göt és kínai vallásokat oktatott. Choong Chef. Pang jelenleg a Lutheránus Vi­lágszövetség különböző bizottságainak tagja; helyi, regionális és nemzetközi konferenciák állandó résztvevője, előadója. Az LVSZ megbízásából 1998 óta ta­nít Pekingben és 2002 óta Sanghajban. A szingapúri elnök mellett működő val­lásközi tanácsban a protestantizmus képviselője.- Először jár Magyarországon?- Másodszor. Első alkalommal 1984- ben jöttem Budapestre, a Lutheránus Vi­lágszövetség nagygyűlésére.- Lát-e különbséget a húsz évvel ez­előtti és a mostani Magyarország kö­zött?- 1984-ben a politikai helyzet sokkal feszültebb volt. Magyarország a szovjet blokk részeként még nem volt ennyire nyitott. Külföldi résztvevőként érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem, és azt figyel­tem, hogyan igyekszik megmaradni az egyház egy számára idegen ideológiát valló államban. Ami pedig a várost ille­ti, már akkor nagy hatással voltak rám Budapest történelmi emlékei, gyönyörű épületei, múzeumai és galériái. A kék Duna valósággal elbűvölt. Vasárnap pe­dig a csomádi gyülekezetben szolgál­tam, ahol dr. Szentpétery Péter volt a tolmácsom. Melegszívű, kedves embe­rekkel ismerkedtem meg ott.- Milyen tapasz­talatokat gyűjtött az elmúlt tíz nap alatt?- Mivel a Teoló­gus Otthon vendég­szobájában száll­tam meg, kitűnő al­kalmam nyílt arra, hogy a hallgatók­kal megismerked­jem. A diákok na­gyon kedvesen fo­gadtak - az előadá­sokon, az áhítato­kon és az otthon­órán egyaránt. Fáj­lalom, hogy nem beszélek magyarul, és a diákok közül sem tud mindenki angolul, így sok­szor csak közvetítő segítségével tud­tunk társalogni. Re­mélem, hogy leg­közelebb már nem lesz szükség tolmácsra, és bőven marad időnk az eszmecserére, sőt a professzo­rokkal is több időt tölthetek. Találkoz­tam Gáncs Péter püspökkel is, és így átfogó képet kaptam a magyar egyház életéről - a gyülekezeti tagoktól kezdve az egyházvezetés felső szintjéig.- Milyen pozitív és negatív élményei, észrevételei vannak?- Arról, hogy egy család Krisztus kö­vetője, nem az tanúskodik igazán, ha minden mondatukban a Bibliára hivat­koznak, hanem az a szeretetközösség, amellyel egymásra néznek, és ahogyan egy távoli országból érkező keresztény testvért fogadnak. Az elmúlt napokban többször is részem volt ebben a szeretet- ben. Nagyon biztatónak találom a jövő­re nézve, hogy nagyszülők, szülők és gyermekek együtt mennek az Isten há­zába. Sajnos egyre gyakoribb jelenség modern világunkban, hogy a fiatalokat nehéz elhívni az istentiszteletre, és a problémát még összetettebbé teszi, hogy a legtöbb pályakezdő elköltözik a falvakból. Ennek ellenére fontos, hogy még a kis gyülekezetekben is szervezze­nek vasárnapi iskolát a gyermekeknek. Hasznosnak tartanám továbbá, ha a teo­lógushallgatók nem csupán az európai egyetemekkel, hanem az ázsiai intézmé­nyekkel is kapcsolatban állnának.- Ázsiai keresztényként milyen kap­csolatot tud kialakítani más vallások kö­vetőivel?- A délkelet-ázsiai ember életéhez hozzátartozik, hogy különböző vallások­hoz és népekhez tartozókkal él együtt. A történelem megtanított bennünket arra, hogy kínaiak, indiaiak, malájok, indoné­zek csak akkor élhetnek boldogan, ha egymás iránt toleránsak, és kölcsönösen tisztelik egymást.- Milyen kihívásokkal kell szembenéz­nie az ázsiai egyházaknak?- A legfontosabb a missziói lelkűiét, hiszen - Európához hasonlóan - Ázsia is hatalmas missziói terület. Nagyon so­kan még nem találkoztak Krisztussal, vagy pedig keresztény életük kiürese­dett, és emiatt meg kellene újulniuk hi­tükben. Ehhez pedig elkötelezett misszi­onáriusok mellett rengeteg imádságra és a Lélek munkájára van szükség. H. E. Szívvel és szaktudással Tájékoztató az evangélikus egészségügyi központban tervezeti képzésről A tervezett evangélikus kórházhoz kapcsolódó oktatási intézmény szervezésének legfrissebb eredményeiről tartottak tájékoztatót február 18-án a Puskin utcai püs­pöki hivatal földszinti termében. Az estébe nyúló, baráti beszélgetéssel egybekötött alkalmon a Magyarországi Evangélikus Szeretetszolgálatért Alapítvány vezetői, dr. Cserháti Péter és dr. Bereznai Benjamin válaszoltak a leendő munkatársak, az idősgondozás, a rehabilitáció területén dolgozó szakemberek, intézményvezetők és az érdeklődő laikusok kérdéseire. Gáncs Péter püspök „intonálás gyanánt” a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéivel, egy imádsággal és házigazdához illő vendégszeretettel köszöntötte a jelenlé­vőket. Rámutatott: reményei szerint ezen az estén szerencsés „egymásra talá­lásnak” lehettünk tanúi: az egészségügyi centrum ugyanis helyet keres leendő ok­tatási intézményének, míg egyházunk hasznosítani kívánja a Puskin utcai in­gatlan rendelkezésre álló helyiségeit. Ha minden a tervek szerint halad, talán ép­pen a tájékoztató helyszínéül szolgáló nagyteremben fognak majd hivatásukra készülni a hallgatók. A püspök utalt arra a friss - az Evangé­likus Élet előző heti számában megjelent - újsághírre is, mely szerint dr. Kökény Mihály egészségügyi miniszter a történel­mi felekezetek vezetőivel folytatott meg­beszélésen kifejtette: a tárca támogatja az evangélikus egészségügyi centrum létre­hozásával kapcsolatos elképzeléseket. Ezután dr. Cserháti Péter, az alapít­vány kuratóriumának elnöke vette át a szót, és - számítógépre vitt táblázatok ki­vetítésével illusztrálva - összefoglalta az eddigi tényeket, eredményeket. Mint is­meretes, Cserháti Péter két éve kapott megbízást a terv kidolgozására. Első íz­ben 2003 májusában egy nyilvános fóru­mon számolt be a centrumról, amelynek megvalósításában több partner is részt vesz: a Magyarországi Evangélikus Egy­ház Országos Elnöksége és az Országos Iroda (elsősorban az Oktatási és a Diakó- niai Osztály) munkatársai, a Fébé Evan­gélikus Diakonissza Egyesület, az Eötvös József Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium (Sopron), valamint az 1HS és a Kézenfogva Alapítvány. Tavaly május­ban elkészült a megvalósíthatósági tanul­mány, s dr. Csehák Judit miniszter távo­zása után is folyamatosnak mondható a kórház helyszínéről és működtetéséről fo­lyó tárgyalás. Mérföldkőnek tekinthető 2003. decem­ber 12-e, amikor a Magyarországi Evan­gélikus Egyház, a Fébé és a Neuendettel- sauer Diakonia képviselői aláírták a Ma­gyarországi Evangélikus Szeretetszolgá­latért Alapítvány alapító okiratát. Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy az egészségügyi centrum oktatási részlegének előkészítése megkezdődhessen. A tájékoztatón dr. Bereznai Benjamin orvos, az alapítvány ügyvivője már konkrétumokkal is tudott szolgálni az is­kolával kapcsolatban. A tervek szerint a budapesti intézmény a soproni egészség­ügyi szakközépiskola kihelyezett tagoza­taként kezdi meg működését. Ez a meg­oldás azért szerencsés, mert jelentősen megkönnyíti a tervezett képzések akkre- ditációját. Az oktatási intézményben két­féle, emelt szintű szakképzés folyik majd nappali rendszerben (mindkettő hiányte­rület ma Magyarországon!): rehabilitáci­ós nevelő-gondozó, valamint idősgondo- zó-képzés. Az első a gondozás, nevelés, kísérés és a tanácsadás - azaz nem csak az ápolás - területén segíti a fogyatéko­sok rehabilitációját, szocializációját; míg az utóbbi szintén integrált módon, a gon­dozás, ápolás, kísérés, tanácsadás terén támogatja az otthonukban, illetve a kü­lönféle intézményekben élő idős szemé­lyeket. Bereznai doktor elmondta, mind­két szakma igen keresett mind az EU-ban, mind hazánkban. A iskola kétéves lesz. Egy-egy évfo­lyamra 25 fő felvételét tervezik. A tanul­mányok során igen hangsúlyos szerepet kap a gyakorlati képzés is. Az oktatás­ban gyógypedagógusok, orvosok, lelké­szek, jogászok, zenepedagógusok vesz­nek részt. A két szakmának az Országos képzési jegyzékbe való felvétele nem lesz egysze­rű feladat a bürokratikus útvesztők, a szakintézményekkel, minisztériumokkal való egyeztetés miatt, de az idősgondozó szak esetében van remény arra, hogy az OKJ-ben már szereplő „gerontológiai gondozó” szakhoz kapcsolódva lerövi­dülhet a bejegyzési idő. A német partner optimista: már 2005. szeptember 1-jével megnyitná az iskola kapuit... A feszes határidő tehát nagy összpontosítást igényel. A sikerhez se­gítséget nyújthat az estén is jelen lévő is­mert gerontológusprofesszor, dr. Iván László szaktudása, több évtizedes ta­pasztalata is. A munkatársak toborzása már ott, a ta­lálkozó után megkezdődött. Az érdeklő­dőknek elöljáróban annyit: az iskola érett­ségivel rendelkezőket vár majd, felekezeti megkötöttség nélkül. Azok pedig, akik si­keresen befejezik tanulmányaikat, egy olyan - az Európai Unióban is elismert - oklevelet kapnak, amellyel egyházi, álla­mi és önkormányzati intézményben egy­aránt el tudnak majd helyezkedni. Re­ménység szerint így létrejöhet az a háló­zat, amely összekapcsolja az egészségügyi központ és a gyülekezetek szeretetszolgá­latát, modem formában folytatva volt dia­konisszáink áldozatos tevékenységét. Kőháti Dorottya Orgonaépítés a siófoki „Makovecz-templomban” Májusban fölavatják a siófoki, Ma- kovecz Imre által tervezett evangéli­kus templom sípos orgonáját, amely nyáron már a komolyzene kedvelői számára tartandó hangversenyeken is megszólalhat. Az 1990-ben fölszentelt siófoki evangélikus templomban eredetileg csak harmonium, majd villanyorgona szolgáltatta a zenét. A hangversenye­ken való megszólalásra is alkalmas sí­pos orgona építtetését az elmúlt évben határozta el a több mint hatszáz evan­gélikus hívet számláló egyházközség. Az idegenforgalmi látványosság­ként is ismert gyönyörű siófoki evan­gélikus fatemplom orgonájának építé­se 30 millió forintba kerül. Ezt az ösz- szeget csak komoly összefogással tudja előteremteni a gyülekezet. Mint azt Lampért Gábor, a Balaton-parti város evangélikus lelkésze az MTI- nek is elmondta, az evangélikus egy­ház 15, a városi önkormányzat 5, a templom építésében is jelentős szere­pet vállaló finn testvérgyülekezet, Siófok testvérvárosának, Oulunak az evangélikus közössége majdnem 7 millió forinttal támogatja a hangszer­építő vállalkozást, a hiányzó összeget pedig a városi önkormányzattól remé­lik megkapni. A siófoki Makovecz-templom kar­zatán már a helyére került a két orgo­naszekrény. Az elhelyezésről a világhí­rű építésszel való egyeztetés után dön­töttek, az úgynevezett játszóasztalt pe­dig készen fogják beszerelni. Az új siófoki templomi hangszer a budapesti Aquincum orgonagyárban készül, s a tervek szerint elsőként a püspöki avató istentiszteleten, május 23-án fog megszólalni. Az orgona­szentelő ünnepi istentiszteletet a hely­beli híveken, a hazai és külhoni ven­dégeken kívül az egész ország hall­hatja majd, ugyanis közvetíteni fogja a Magyar Rádió - tájékoztatott a lel­kipásztor. Az idén nyáron pedig már orgona­hangversenyeken is megszólalhat majd a vadonatúj sípos orgona a Siófok szí­vében lévő Makovecz-templomban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom