Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-04 / 1. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 69. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. JANUÁR 4 ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP A TARTALOMBÓL Uram, újítsd meg egyházadat! Jézus a világosság Újszövetség új formában Magyarnak maradni... Belmissziói melléklet SzsFveszteri Templomszentelés Budaörsön A kicsiny, szórványhelyzetben lévő, éledező gyülekezetek számára példát mutathat a budaörsi gyülekezet „élettörténete”. Sokak évtizedeken át tartó, lankadatlan, hitből fakadó csendes imádsága talált meghallgatásra ugyanis akkor, amikor a hívek 2003. december 21-én délelőtt Budaörs főutcájáról beléphettek a város első evangélikus templomába. A budaörsi gyülekezet története az 1940-es évek végére nyúlik vissza. Abban az időben a hat-hét ezres, többségében sváb katolikusok lakta faluból mindössze 10 család vallotta magát evangélikusnak. A hívek saját parókus lelkészre ekkor még nem gondolhattak. Egészen a 90-es évek közepéig az isten- tiszteleti szolgálatot a szomszédos Budafok mindenkori lelkésze látta el kéthetente a református gyülekezet templomában. Ezeknek az alkalmaknak legfeljebb hatnyolc résztvevője volt. A 60 70-es években az egyre gyarapodó településen a gyülekezet is növekedésnek indult, bár az istentisztelet látogatóinak száma csupán néhány testvérrel egészült ki. A 80-as évek elejétől - Rozsé István, majd Solymár Gábor szolgálati ideje alatt - azon- barf már hetente tartottak istentiszteletet. ,'A 90-es évek hajnalán a közösség - jelezve templomépítési szándékát - egy üres telket kapott az önkormányzattól. A lakótelepi környezetben letett alapkőre azonban nem épültek falak. A pénzügyi nehézségek - ezen az eredeti helyen - nem tették lehetővé a templom felépítését; 1999-ben viszont a gyülekezet kapott egy épületet abból a célból, hogy istentiszteleti helyet és parókiát alakítson ki benne. Szintén ebben az évben jutott szolgálati lakáshoz a (katolikus templomban) beiktatott lelkész, Endreffy Géza és családja. Az állandó lelkészi jelenlétnek és a lelkes gyülekezeti munkatársak szolgálatának köszönhetően a gyülekezet mind hitben, mind létszámában gyorsan gyarapodott, így újra meg újra felmerült a templomépítés igénye. A munkálatok megkezdésének közvetlen oka tehát a „kinőtt” gyülekezeti terem volt. A pályázati kiírást Krähling János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense nyerte el, akinek tervei alapján 2003 tavaszán el is kezdődött Isten házá- 7 nak építése. A templom kilenc ji, hónap alatt „született meg”. Az ünnepség a régi isten- - t tiszteleti helyszínen kezdődött, ahol Endreffy Géza rö- \ vid igei gondolatokkal, a | hálaadás szavával bocsátotta útjára az új templomba vonuló híveket. Isten házának zárt ajtaja előtt a három lelkész; D. Szebik Imre, az Északi egyházkerület püspöke, Bence Imre, a Budai Egyházmegye egy héttel korábban beiktatott esperese és Endreffy Géza, a budaörsi gyülekezet nyolc éve szolgáló fiatal lelkésze állt meg. A Budaörs főutcáján „Jer, dicsérjük Isten”-t éneklő, mintegy 300 lelket számláló gyülekezet - az ünnepélyes kulcsátadás és kapunyitás után - orgonamuzsika hangjaira foglalhatta el helyét új otthonában. A templomszentelés igehirdetési szolgálatát Szebik Imre végezte, a liturgiában Bence Imre működött közre. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést dr. Garádi Péter vezette. Az egyházközség felügyelője azokról a gyülekezeti „példaképekről” szólt, akiknek élete és templom iránti reménysége, állhatatos imádsága erőt és kitartást adott. Megtisztelte jelenlétével az alkalmat, és köszöntötte az ünneplő gyülekezetét Gulyás Kálmán államtitkár, illetőleg Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere is. Horváth-Hegyi Olivér A 2004. ÉV IGÉJE: „Az égés aföld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el ” (Mk 13,31) „Mi semmi mással nem dicsekedhetünk, mint az öjóságával és kegyelmével, amit rajtunk, méltatlanokon mutatott meg: ne a mi szeretetünk és dicséretünk legyen magatartásunk alapja, hanem egyedül Isten jósága és kegyelme. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) r Uj évre indító „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ö Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. " (lKor 1,9) - bibliaolvasó Útmutatónk 2004 januárjában ezzel az igével bátorít bennünket. Pál szavai két hangsúlyos gondolatot rejtenek. Az apostol egyrészt Isten hűségét állítja elénk: ő minden emberi hűtlenségünk, feledékenységünk, közönyünk vagy hitetlenségünk ellenére mellénk áll, és kitartó hűségével - rólunk le nem mondva - őrzi életünket. A másik gondolat a közösség fontosságát emeli ki. Olyan korban élünk, amikor az ember meg van győződve önmaga fontosságáról, értékei nagyságáról, olykor még személye nélkülözhetetlenségéről is. Ezzel szemben Pál azt tartja fontosnak, hogy mindegyikünknek Krisztussal legyen kapcsolata, belső, láthatatlan közössége, s ez a Krisztusban hívők közösségében élhető meg. Isten hűségének tudatában legyen számunkra is fontos 2004-ben a Krisztussal való közösség gyakorlása! Előttünk áll egy új esztendő - ismeretlen eseményeivel, meglepetéseivel és talán előre várható történéseivel. Felkészülni akkor tudunk reá, ha számolunk annak jóságával és megtartó szeretetével, aki az elmúlt esztendőben is tenyerén hordozott minket. Az pedig, hogy eközben mi se tétlenkedünk, természetes kötelességünk. Különösen fontosnak vélem, hogy gyülekezeteink és lelkészeink megtalálják az alkalmas munkatársakat, akik különféle szolgálatok elvégzésére vállalkoznak. Egyre bonyolultabb világban élünk ugyanis, s a gazdasági, adóügyi és társadalom- biztosítási törvények sűrű erde- ! jében könnyen eltévedhet az, 1 akinek nincs „iránytűje”, akinek nincs „szakembere”. A lelkésznek szüksége van - egyebek mellett - egy állandó helyettesre, aki kész arra, hogy megtartsa a hittanórát, ha őt ennek elvégzésében valami megakadályozza. Szüksége van szépen orgonáló kántorra és egy lelkiismeretes pénzügyi vezetőre is, hiszen a gyülekezet közösségépítő munkájában drága kincs ezeknek a testvéreknek a szaktudása. Az új évben szabad megszólítanunk szűkebb környezetünkben - a családban, a rokonságban vagy éppen a munkahelyünkön - keresztény hitüket alig- alig gyakorló testvéreinket is. Jóllehet a keresztény hit és erkölcs megélése személyes elkötelezettségünkön alapszik, de a közösségi életben ízlelhetjük jó gyümölcseit: embertársaink megsegítését, az együttérzés gesztusának gyakorlását vagy éppen a megbocsátást. Úgy tűnik, 2004-ben anyagilag szűkösebb esztendő elé nézünk. A jobb gazdasági helyzetben élő gyülekezeteinket ezért arra kérjük, gondoljanak a nehezebb helyzetben lévő közösségeinkre, a határainkon túl élő magyar evangélikus gyülekezetekre is - szívből fakadó áldozatkészséggel. Biztatjuk testvéreinket arra is, hogy - a történelem Ura által ajándékozott lehetőségekkel élve - biztosítsák gyermekük evangélikus vagy keresztény tanintézményben való tanulását. Hisszük, hogy egyházi iskoláink közösségében fontos útravalóval gazdagodhat a jövő nemzedék. Végezetül az új esztendőben kísérje minden fáradozásunkat Isten bőségesen ránk áradó kegyelme, őrizze gyülekezetünket és egész egyházunkat, magyar hazánkat és a teremtett világot. Mi pedig figyeljünk az apostoli intésre: „Minden dolgotokszeretetben menjen végbe!" (lKor 16,14). D. Szebik Imre elnök-püspök 4 A
