Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-06 / 27. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚLIUS 6. 3. oldal OROM ES HIÁNYÉRZET Tizenhat gyógyító óra krónikája __ (F olytatás az 1. oldalról.) A délelőtt programja a találkozó fő témájához kapcsolódó referátumokkal folytatódott, amélyek során „Gyógyulást az egyháznak!” címmel if), dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, „Gyógyulást a társadalomnak!" címmel Prőh- le Gergely, hazánk svájci nagykövete, „Gyógyulást a teremtett világnak!" címmel pedig Mekota Ervin ökoreferens tartott előadást. (A referátumokból lapunk 6-7. oldalán közlünk részleteket.) A délelőtti programot a Győri Gábor esperes vezette pestlőrinci Új Teremtés ifjúsági együttes multimédiás előadása zárta. A különböző helyeken szervezett ebéd után a közeli általános iskolában kisebb csoportokban folytatódott az együttlét, amelyen - többek között - a megigazutásról, a közösség, a kultúra és a család fontosságáról, valamint a külmisszióról esett szó. A további programoknak ismét az ARÉV Sportcsarnok adott helyet, amelyekre az alberti ifjúsági énekkar színvonalas koncertje hívogatta a találkozó résztvevőit. Ezután bizonyságtételek hangzottak el arról, hogy Isten miként tud gyógyítani a hétköznapokban. Erről vallott Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója, Abbajjy Zoltán debreceni gépészmérnök, Iványi Béla szegedi orvos, Müller Mónika pécsi tanár és Simor Ferenc siklósi főállatorvos. A találkozó legfelemelőbb órája kétségtelenül a záró úrvacsorái isten- tisztelet volt, amelyen Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület megválasztott püspöke Lk 4,16-21 alapján hirdetett igét. Utalt rá, hogy amikor Jézus a názáreti zsinagógában tanított, akkor is szombat volt. Senki nem várt meglepetést, egy megszokott tradicionális esemény folyt. Sokan azért szeretnek ma is az Isten házába járni, mert ebben a rohanó és állandóan változó világban a templom az, ahol minden az évszázadok óta megszokott módon zajlik. Pedig a múltba való menekülés és a jövőben bízó rajongás között Jézus a ma emberét akarja megszólitani. Az úrvacsorában most is átélhetjük a vele való nagy találkozás és a gyógyulás lehetőségét. Az Isten iránti hála szavai után külön is köszöntötték - Kissné Kárász Rózsával az élen - a szervezőket, a székesfehérvári és a környékbeli gyülekezetek evangélikusait, akik szívükön viselték ennek a találkozónak az ügyét. A zárszóban elhangzottak alapján a következő ilyen jellegű együttlét minden bizonnyal Budapesten lesz, amelyet az Lutheránus Világszövetség 1984. évi nagygyűlésének emlékére kíván megszervezni egyházunk vezetősége a budapesti Sportarénában. Itt akár 12 ezer evangélikus Számára is jut majd hely... Menyes Gyula Fehérvári mozaikok A székesfehérvári találkozót az öröm élménye határozta meg - elsősorban az együttlét, a régi és új ismerősökkel, testvérekkel való találkozás öröme. Felejthetetlen a hangulat, a légkör, a jókedv, a derű atmoszférája. Mindenki türelmes, figyelmes volt, a több mint kétezer ember zökkenő- mentesen mozgott, közlekedett. Mindebben fontos szerepet játszott a helyi gyülekezet, a székesfehérvári evangélikusok szolgálata, szeretete, szervezőkészsége. Nagy-nagy köszönet és elismerés illeti meg őket. Mindenre gondoltak. Mindenütt találkozhattunk rendezőkkel, akik kedvesen, mosolyogva adtak útbaigazítást, nyújtottak segítséget. 2000-ben, a sydneyi olimpián éltem meg hasonlót. Nagyobb dicséretet nem tudnék a fehérváriaknak mondani, hiszen az ausztrálok vendégszeretetének, a sok ezer önkéntes segítő színvonalas munkájának híre bejárta az egész világot. így azután, ha lesz egyszer Budapesten olimpia, a fehérváriak is pályázhatnak a rendezésben való részvételre - legalábbis az evangélikusok bizonyosan. * Nyíltszíni tapsot váltott ki dr Drenyovszky Irén felszólalása az első esti fórumon. A?t javasolta, hogy az Evangélikus Elet ne közöljön egészségügyi tárgyú, lényegében a természetgyógyászat, más néven a homeopátia körébe sorolható hirdetéseket, mert ezek mögött a hitre, a leiekre veszélyes, a Szentírástól idegen, hamis tudományosság állhat. A Luther Kiadó kompetenciája és felelőssége, milyen hirdetéseket vállal fel. Ennek jegyében hetilapunk nemrég fóneti és spirituális üzenetre, és vastapssal fejezte ki elismerését. További biztatást kell, hogy jelentsen ez az egyházi média megújításának útján. Téves ugyanis az a nézet, hogy az egyház népe nem fogadja el az újat, és csak a megszokott formákat kedveli. Örömünkre szolgált, hogy végig velünk volt Gryllus Dániel. Sokan vettek részt koncertjén, és fogadták örömmel a zene nyelvén kifejezett hitvallását a „Gyógyulást a hétköznapokban” címet viselő program magas szintű, intellektuális bizonyságtételei között. * Végül ejtsünk szót a hiányérzetről. Ennek megfogalmazásában is segít egy kritikus vélemény. Eszerint az előadásokban, egyéb programokban a problémafelvetést, problémakezelést illetően egy nemcsak túlzottan értelmiségi, hanem egyoldalúan fővárosi gondolkodás érvényesült - nem is any- nyira földrajzi, mint szellemi értelemben. Mint minden sommás kritika, ez sem teljesen valós, de elgondolkodtató. Az említett, igazán színvonalas „Gyógyulást a hétköznapokban” programban iskolaigazgató, gazdasági vezető, orvosprofesszor, egyetemi tanársegéd és főállatorvos szólt. Az oktatás, a munka világa, a hit és egészség összefüggése, a család és a közösség adták a bizonyságtételek gerincét. A hiányérzet nem az okozta, ami elhangzott - hiszen mindaz értéket képviselt -, hanem az, ami nem került elő a hétköznapokból. Bármenynyire is értelmiséginek minősítjük egyházunkat (persze ma GYÓGYULÁST A VILÁGNAK! IV országos EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ nius 27-28 rumot is rendezett a természetgyógyászat kérdéseiről. Ott is szenvedélyes vitákra került sor a támogatók és az ellenzők között. Magam a természetgyógyászatnak az életmódkultúrában, így a betegségek megelőzésében játszott szerepét pozitívnak tartom. Inkább konzervatív orvosi gondolkodásomtól ugyanakkor távolabb állnak a gyógyító eljárások, de ezek közül az egészségügyi hatóságok által engedélyezett, orvosok által végzett, ellenőrzött módszerek és gyógyszerek - ilyenek hirdetése található hetilapunkban - nehezen kifogásolhatók. Más a helyzet a szabadság vadhajtásaként ránk zúdult kóklerséggel, sarlatánsággal, mely a hiszékenyek és sajnos a betegségük révén kiszolgáltatottak közül szedi áldozatait. Ezek ellen fel kell lépnünk a társadalomban, az egészségügyben és az egyházban is. A taps a fómmon feltehetően ennek a törekvésnek szólt. * A kultúra és az előadások csatájából ezúttal a művészi oldal került ki győztesen állapította meg egy öreg konferenciázó barátom, mintegy igazolva a szervezőket, akik a zsúfolt műsorban jelentős teret adtak a zenei programoknak. Ilyen harc természetesen nem létezik: ideális esetben a spirituális alkalmak, a szellemi erőfeszítéseinket jobban igénylő előadások, munkacsoportok és a művészi produkciók összhangban vannak, és jól kiegészítik egymást. A spiritualitás méltó volt az alkalomhoz. Az áhítatok üzenete megragadott, a záró úrvacsorái istentisztelet felemelő, hitmélyítő élmény volt. Ám a másik két meghatározó összetevő közül magam is úgy érzem - és az okokat érdemes lesz behatóan elemezni -, hogy a kultúra oldalára billent a mérleg. Ez egyfelől természetesen örvendetes pozitívum. Szerencse, hogy nem kellett választanunk, hogy az oroszlányi vagy az alberti ijjúsági énekkar, a Johann Gyula által vezetett Evangélikus Központi Fúvósegyüttes, illetve a pilisi Izsóp tetszett-e jobban. Mindegyik magas minőséget képviselt, engem a fúvósok valósággal elbűvöltek. Igazi szenzáció volt a „Hét szó az emberért” című produkció, a pestlőrinci Új Teremtés ifjúsági együttes műsora. Győri Gábor vezetésével. A találkozó népe fogékony volt a modem technika eszközeinek igénybevételével tolmácsolt egyháztörtémár elsősorban a történelem alapján), mégsem csak vezető értelmiségiekből áll. Jó lett volna hallani a hétköznapokban alkalmazottként, kétkezi munkából élők bizonyságtételét is. * Hiányérzetünk mégis elsősorban a főtémára - „Gyógyulást a világnak!” - adott válaszokkal kapcsolatos. Lehet, hogy orvosi-egészségügyi irányú elfogultságom miatt is, de az egyház, a társadalom és a környezet betegségével, gyógyításával foglalkozó előadások mellett (előtt) nagyon hiányzott egy, az ember betegségével, gyógyulásával foglalkozó megközelítés. Talán ezért is váltotta ki a legkedvezőbb visszhangot a társadalom gondjait taglaló előadás, mert ebben a társadalmat alkotó emberek bajai is szükségszerűen megjelentek. Számos értékes információt kaptunk a másik két referátumban is. Itt is elmondható: nem azzal volt a gond, ami elhangzott, hanem azzal, ami nagyon hiányzott - főleg a lelkigondozás, a lelkipásztorolás, a mentálhigiénés segítő szemlélet képviselete. A misszióban, a megtérésre, a bűnből való szabadulásra szólító evangéliumban napjainkban nagy hangsúlyt kap a bűnös ember segítése, botladozó lépteinek egyengetése az új életben. Válsághelyzeteinkben mindnyájan rászorulunk erre. Örvendetes, hogy lelkészeink és gyülekezeti munkásaink közül egyre többen részt vesznek a posztgraduális lelkigondozói és mentálhigiénés képzésben. Érdemes lenne ezt is jobban kamatoztatni, illetve az ilyen jellegű gondolkodásmódot - főleg akkor, amikor a főtéma ezt szinte igényli - megjeleníteni. Az egyházat fenyegető örök ártalmakon túl jó lett volna erőteljesebben szembesülni a ma hangsúlyos kisértésekkel - így az előítéletességgel, a politikának megfelelni akarás szándékával (igaz, ennek némi kritikája hangot kapott a társadalmi kérdések között), az anyagiassággal és a kihívások előli kitérést, egészségtelen befelé fordulást is eredményező fundamentalizmussal. Sajnos a szűkre szabott idejű munkacsoportok (amelyekben több volt a monológ, mint a valódi dialógus) nem tudták felvállalni mindazt, amire a témák utaltak. Úgy vélem, a gyülekezeti alkalmakon még inkább kibontakoztathatok az együttlét értékei, és feldolgozható az is, ami hiányzott. Az utóélet is az országos találkozók értékeihez tartozik. Frenkl Róbert mmmsmmmmmm I I > *Ozó
