Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-10 / 32. szám
Evangélikus Élet 2003. AUGUSZTUS 10. 11. oldal Üzenet az Ararátról _________ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Jó ízű, egészséges étel - avagy a környezettudatos életforma „Ha már kivágtad az utolsó fát, és megrnérgezted az utolsó folyó vizét, rájössz, hogy a pénz nem ehető! ” Szinte naponta hallunk kisebb vagy nagyobb környezeti katasztrófákról, amelyek a Föld egészét és annak minden lakóját érintik valamilyen formában. Hiszen a környezetrombolások esetleg csak tíz, húsz vagy ötven év alatt teljesítik ki alattomosan pusztító hatásukat. A szennyezett levegő, amelyet beszívunk, a szennyezett víz, amelyet megiszunk, a lépten-nyomon lerakott szemét nemcsak testünket és lelkünket mérgezi, de utódaink életét és egészségét is negatívan befolyásolja. Bosszankodva, sokszor szorongva vesszük tudomásul e hatásokat, ám nem vagy csak nagyon keveset tudunk tenni ellenük. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a globális hatásokkal szemben, és fölvetődik bennünk a kérdés: én személy szerint mit tehetek saját és mások egészségének megőrzése érdekében, ezzel együtt, illetve ezáltal a közelebbi és távolabbi környezetünk védelme érdekében, végső soron az egész Föld környezeti egyensúlyának fenntartásáért, visszaállításáért? A konkrét tennivalókat mindig annak az elvnek kell meghatároznia, miszerint támogatni kell minden - bármilyen kicsinek tűnő - kezdeményezést, folyamatot, ami hozzájárul a teremtett környezet ökológiai egyensúlyának fenntartásához, ugyanakkor kíméletlenül el kell utasítani mindent, ami kizsákmányolja, tönkreteszi a környezetet. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban! Először is információkat kell szereznünk. Tudjuk-e például, hogy az élelmiszerekkel vesszük magunkhoz a legtöbb egészségkárosító anyagot? Egy év alatt átlagosan 2-4 kg szilárd szennyeződést lélegzőnk be; 54,5 kg adalékanyagot, 4,5 kg rovar- és gyomirtót, illetve 8 kg szilárd szennyeződést eszünk meg. A feldolgozott élelmiszerekben ott vannak az E-számokkal jelölt mesterséges adalékanyagok, amelyeket a többnyire környezetkárosító vegyipar állít elő. Vannak köztük ártalmatlanok, kevéssé ártalmasak és ártalmasak. Az élelmiszeriparnak az az érdeke, hogy eladja termékeit, ennek érdekében egyre nagyobb mennyiségben használják ezeket az adalékanyagokat, amelyek jobb íz- és színhatást, valamint jobb eltarthatóságot biztosítanak az élelmiszereknek. De éppen ez a baj! Hogy mindez mű! Hogy a félkész- és készételek szép színe, jó íze mind mesterséges, sokszor agresszív folyamatok eredménye, és az alapanyagok eredeti ízéhez, színéhez, állagához semmi köze sincs. Az élelmiszerboltok pultjain például csábítóan kínálják magukat a különböző felvágottak. Tudjuk-e, hogy a párizsi vagy a virsli hogyan készül? Egy élelmiszer-ipari technológiai tankönyv 134. oldalán találtam meg a választ: ezen „élelmiszereknek” a 70%-a víz, van még bennük bőrkepép, ipari szalonna, szójafehérje, ezeket emulgeálószerekkel, stabili- zátorokkal dolgozzák össze. „Húsíze” a nátrium-glutamáttól van, a „szép színét” pedig az állati vértől kapja... Felgyorsult világunkban az tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, ha félkész vagy készételeket vásárolunk és eszünk, amelyek pillanatok alatt elkészíthetőek és vonzóak, mert a reklámok azt sulykolják: a zacskós leves ugyanolyan jó, mint az otthon elkészített, és még csak bajlódni sem kell vele. Igen ám, de ezek mesterséges ételek, hiszen rengeteg íz- és színfokozót, emulgeálószert, stabili- zátort és egyéb mesterséges anyagot tartalmaznak, valamint hosszú feldolgozási folyamaton mennek keresztül. A tapasztalat az, hogy azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek, akik már hozzászoktak a műízekhez, már nem ízlik a mesterséges adalékanyagoktól mentes igazi tej és kenyér Vagy bármilyen élelmiszer, amely nem tartalmazza ezeket az anyagokat. A reklámok kívánatosnak és egészségesnek tüntetnek föl olyan termékeket, amelyek a gyártónak ugyan busás hasznot hoznak, ám a fogyasztóknak hosszú távon makacs egészségi problémát, például allergiát okozhatnak. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a gyermekek körében egyre gyakrabban előforduló hiperakti- vitást az élelmiszerekkel elfogyasztott tartósítószerek (is) okozzák. Saját egészségünk érdekében olvassuk el, mi van abban a termékben, amit megvásárolni vagy elfogyasztani készülünk, aztán döntsünk: a mesterséges előállítású, iparilag, kemikáliák felhasználásával készült élelmiszereket választjuk, vagy inkább a természetes, lehetőleg vegyszer- mentes alapanyagokból (friss zöldségek, gabonák, hús stb.) készítünk magunknak jó ízű ételt - mesterséges adalékanyagok nélkül. Sánta Anikó A Lutheránus Világszövetség a génkezelt élelmiszerekről A Lutheránus Világszövetség egyik állandó bizottsága a közelmúltban javaslatokat fogalmazott meg a génkezelt élelmiszerek segélyakcióknál történő felhasználásáról. A bizottság - április végén a svájci Montreaux-ben tartott - legutóbbi tanácskozásán elhatározta, hogy egy szakértőkből álló csoportot hoz létre. Feladatuk a fent említett élelmiszerekkel kapcsolatos - egyebek mellett teológiai szempontokat is figyelembe vevő - irányvonal kidolgozása. Úgy tervezik, hogy ez a szakértői társaság - a Lutheránus Világszövetség más munkatársaihoz hasonlóan - az Egyházak Világtanácsához, valamint az egyházak és a vele partneri viszonyban lévő ACT (Action by Churches Together - Egyházak Együttes Segélyakciója) elnevezésű, egész világra kiterjedő szervezethez tartozna. Az április végi montreaux-i tanácskozáson felszólalt Rudolf Buntzel-Cano, a Fejlett Országokkal Foglalkozó Evangélikus Szolgálat (EED) világélelmezési ügyekkel megbízott munkatársa. Beszámolójában elmondta, hogy a génkezelt élelmiszerek felhasználása igen problematikus. A kérdés 2002 őszén került be először a köztudatba, amikor Zambia és más dél-afrikai országok látványosan visszautasították az Amerikából származó génkezelt kukoricát. Hangsúlyozta, hogy élelmiszerek közül mindenekelőtt génkezelt kukoricát és szóját kínálnak állati takarmányként, amelyek - miután az állatok elfogyasztották azokat - nem veszélyesek az ember számára. Ha azonban a génkezelt állati takarmány közvetlen emberi fogyasztásra kerül, az beláthatatlan következményekkel járhat. Az ENSZ világélelmezési osztályának vezetője, Allan Jwy sajnálatosnak nevezte a meglévő jogi bizonytalanságokat a génkezelt élelmiszerek felhasználásával kapcsolatban. „Amíg nincsenek általánosan elfogadható szabályok, addig nem is tudunk mit betartani. Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO iránymutatásához tartjuk magunkat” - hangsúlyozta, továbbá kiemelte a kormányok szabad döntési lehetőségét is. Ez utóbbi megállapítást kétségbe vonta a tanácskozás égy másik résztvevője, Enos Moyo lelkész, a Lutheránus Világszövetség „Zambia-projektjének” vezetője. „Gyakran nem az a kérdés, hogy milyen élelmiszert küldhetünk az éhezőknek, hanem sokkal inkább az, hogy tudunk-e egyáltalán valamit adni.” Moyo lelkész az alapproblémát abban látja, hogy a szegényeknek vannak-e egyáltalán jogaik, és ha igen, akkor melyek azok. „Ha csak a gyomromnak tudok engedelmeskedni, milyen jogom van még? Mindaddig, amíg elegendő élelmiszer áll rendelkezésünkre, dönthetünk a génkezelt élelem ellen vagy mellette. De amikor emberek éheznek, általában nincs ilyen alternatíva.” (Montreux/Genf, 2003. május 9. - LWI) evél& Tisztelt Szerkesztőség! A közelmúltban elhunyt Szomjas Károlynéra emlékezve szeretnék néhány sort írni. Vica nénit, a mi szeretett nagytiszteletű asszonyunkat ez év július 2-án kísértük utolsó földi útjára. 83 évet élt. A nemespátrói temetőben férje, néhai Szomjas Károly evangélikus lelkész mellé helyezték örök nyugalomra. Szomjas Károlyné nem egyszerűen csak papné volt. Évtizedeken át ő végzete gyülekezetünkben a kántori szolgálatot. Ha úgy adódott, férjét helyettesítve igét hirdetett. Az ötvenes években, amikor Nemespátró az elsorvasztásra ítélt falvak listájára került, a hatalom kiadta a parancsot: Ebben a faluban tilos a hitoktatás! Ő vállalva a kockázatot, a lakásán, később istentisztelet előtt a templomban gyermek-bibilaórákat tartott. Hivatalosan tehát nem volt hitoktatás, ám Vica néni játéknak álcázott foglalkozással tanította gyermekeinket. Ennek köszönhetjük, hogy nem hit nélkül nőttek fel. Gyönyörű kis gyermekdalokat tanitott nekik, melyekre ma is örömmel emlékeznek. Felnőtt énekkart is szervezett. Kánonban, két, sőt három szólamban énekeltük a vasárnapi istentiszteleteken az általa betanított szép darabokat. Az énektanulásra, énekkari próbákra a lakását bocsátotta rendelkezésre. Tette mindezt három gyermek nevelése mellett, önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Rengeteg munkával összegyűjtötte Nemespátró néphagyományait, népszokásait, s ez nyomtatásban, könyvben meg is jelent. 1937-ben a fővárosból szinte gyermeklányként került gyülekezetünkbe, vállalva férje oldalán a falusi élet minden nehézségét. Sohasem zúgolódott a sorsa ellen. Mindezt csak egy Istenben mélyen hívő ember tudja végigcsinálni. Ő az volt. Szakáll Miklósné (Nemespátró) Nefélj! Egy kérdést szeretnék intézni a lap olvasóközönségéhez. Ki ismeri a 366, „Ne félj!” igehelyet a Szentírásból? A közelmúltban ugyanis több igehirdetést hallottam arról, hogy az év minden napjára található egy „Ne félj!” ige a Bibliában. Nagyon szeretném ezeket naponta olvasni, de eddigi kutatásom, érdeklődésem nem vezetett teljes eredményre. A Biblia Téka CD-ROM hat magyar nyelvű teljes fordítást tartalmaz. Mindegyiknek feltettem ezt a keresőkérdéstr ne* fél*, hogy megtudjam: (bármilyen ragozott alakban) hányszor fordul elő e két szó, de a legnagyobb „találatom” mindössze 135 igehely volt (a félelem szót figyelmen kívül hagyva). Ezért ha valakinek a birtokában van a teljes, 366 igehelyet tartalmazó lista, kérem, juttassa el azt e-mail címemre (garainyh@axelero.hu). Gondolom, sokaknak szerezne ezzel örömet. Reménykedve várom a mindennapi félelemtől mentes élet teljes „receptkönyvét”! Hálás köszönettel: Garai András (Nyíregyháza) PÁLYÁZAT Gyermekreferensi munkakör betöltésére A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája és az Ifjúsági és Gyermekbizottság pályázatot hirdet az átszervezés miatt megüresedő gyermekmunkareferensi állásra. Elvégzendő munka: - A MEE országos szintű gyermekalkalmainak megszervezése, lebonyolítása (bábverseny, hittanverseny, gyermeknap, gyermektáborok). - A gyermekmunkával foglalkozó lelkészek és hitoktatók szakszerű segítése, háttéranyagok, segédanyagok készítése, beszerzése, gyűjtése, fordítása vagy fordíttatása a gyülekezeti munka segítése céljából. - Német és angol, skandináv és egyéb kapcsolatok ápolása és további szervezése. - Pályázatok írása, kiírása és gondozása. - Az Ötlettár című szakmai folyóirat szerkesztése. - A munkaterületen dolgozó önkéntesek szervezése, koordinálása, munkacsoportok létesítése. Előnyt jelent: - nyelvvizsga (elsősorban angol és német), - jogosítvány, - teológust hittantanári, pedagógusi diploma, - agilitás, jó szervezőkészség Próbaidő: 3 hónap A pályázathoz mellékelni kell: - a motivációs levelet, - az önéletrajzot Bérezés: Megegyezés szerint, irányadó a közalkalmazotti bértáblázat. A pályázók levélben és/vagy e-mailben küldhetik el jelentkezésüket az alábbi címre: Ifjúsági és Gyermekosztály 1085 Budapest, Üllői út 24. Eszter.balog@lutheran.hu Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 1. Variációk egy nyári témára Haboztam, aztán kiittam mindkettőt! Mindnyájunk számára ismert nemcsak az a tény, hogy Bóra Katalin jó sört tudott készíteni, hanem az is, hogy Luther Márton (1483-1546) is szívesen fogyasztotta azt. Éppen ezért talán ő sem bánná, ha az arcképét egy söröskorsón láthatná viszont... Az eislebeni „Lutherarmenschuléban” - ahol az elmúlt ötszáz esztendő Luther-emléktárgyaiból rendeztek egy november 16-ig megtekinthető tárlatot - a 250 kiállítási tárgy között a söröskorsók mellett porceláncsészék és grafikák is láthatók. (Glaube und Heimat) Dluhopolszky László alábbi karikatúrái a kiállítás anyagában — egyelőre - nem szerepelnek.
