Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-03 / 31. szám
2003. AUGUSZTUS 3. 11. oldal Hol a templom EGERE? A lelkész és az Internet Az Intelligens Egyház Munkacsoport rovata. Rovatgazda: Babics Csaba A templom egerével való kapcsolatom (mely nem a kezelő szórványlelkészi fizetésre utal...) 11 éves múltra tekint vissza. Szinte már történelem - technikai szempontból mindenképpen - az a délután, mikor akkori esperesemmel, ifi. Hafenscher Károllyal szinte áhítatos örömmel cipeltük a szörnyen nehéz számítógépet, hogy azt egy 40 (!) megabájtos merevlemezzel lássák el... 1992 ősze óta dolgozom számítógéppel - nem profiként, hanem inkább jó szándékú amatőrként. Arról szeretnék e rovat hasábjain röviden szólni, hogy mit nem várok el a számítógéptől, mire használom most, és mire szeretném még alkalmazni. Mit nem várok tőle? Azt semmiképpen sem, hogy a virtuális közösség - például a Fratemet - pótolja, esetleg felváltsa a valódi közösséget. A társalgáshoz ugyanis nélkülözhetetlen a másik ember személyének, arcának, mozdulatainak - divatos kifejezéssel a metakommunikációnak - a jelenléte. Ezt az úgynevezett hangulatjelek (smiley-k) sem pótolják. A számítógép nem lehet több, de nem is kevesebb, mint egy gyors és hatékony eszköz az információk, adatok, ismeretek gyors feldolgozásá- | í ban és egymáshoz eljuttatásban. Mire használom? Kezdetben csupán írógép helyett alkalmaztam, ám ma már az elektronikus levelezés elterjedése óta egyre szélesebb társasággal tartom ily módon a kapcsolatot. Lelkésztársaimmal közösen tervezhetünk segítségével: táborokat és más programokat „beszélünk” így meg, egyeztetünk, a kész anyagot ízléses és sokszorosítható formába öntjük. Könnyen megosztjuk egy======= Evangélikus Élet Evangélium SMS-en Az evangéliumból merített pápai gondolatok mostantól már nemcsak az olasz, hanem az ír mobiltelefonokra is eljutnak SMS-üzenet formájában - tette közzé a Vatikán. A TIM olasz mobilszolgáltató előfizetői már január elseje óta igénybe vehetik ezt a lehetőséget. Mindennap egy-egy rövid üzenetet kapnak, amely II. János Pál szavait idézi különböző beszédeiből, homíliáiból. A Szentszék sajtóirodájának kimutatásai szerint különösen a fiatal korosztály körében vált népszerűvé az evangélium hirdetésének ezen módja, és sokan hajlandók megfizetni a szolgáltatás napi 40 forintnyi árát. Mostantól azonban a pápai gondolatok angol nyelven Írországba is eljutnak. Az előfizetni kívánó ír mobiltelefon-tulajdonosoknak elegendő a „Pope on” üzenetet elküldeni egy megadott telefonszámra, hogy mindennap olvashassák a Szentatya gondolatait. A közeljövőben a szolgáltatást Brazíliában is igénybe lehet majd venni portugál nyelven. (MTI)-------------------------Világok arca...-------------------------Ba raka. Sokszor megnéztem a filmet. Rabul ejtett a látvány, a képek, a zajok, zenék, a szavak nélküli gondolatok. Arról, hogy kétféleképpen lehet élni e világon. Futva, rohanva, körül sem nézve, az állandó rohanásban az órát nézni, mindig várni valamire: buszra, vonatra, metróra, zöld lámpára, a lehetőségekre, valamire, bármire. Sodródni az arctalanul hömpölygő tömeggel, futószalagon mozdulni, gépiesen élni és dolgozni, a monoton mozdulatok és a monoton zaj elrévedésében. Emeletes skatulyákban élni, betonrengetegben talpalatnyi helyen álomra hajtani a fejet ott. ahol már soha nincs csönd, és soha nincsen sötét. Ahol már a csillagokat sem látni a fény-környezetszennyezés miatt. Dobozból, zacskóból fürészport enni, egyhangúan nyelni az ízetlen szemetet. Dobozra meredni gondolattalanul. Kémények füstjében fuldokolni szüntelen, szeméthegyekről révedni a semmibe. Aztán emeletes skatulyákban pihenni porként, hamuként, betonrengetegben, állandóan bekúszó szagokban és zajokban. És lehet, mert lehet és kell egy másfajta világban élni - másfajta életet. Ahol a lényeg legbelül történik. Ahol nem kell sietni sehová. Ahol az emberek leülnek elmerengeni az élet folyásán. Ahol az emberek csillagokba néznek, s fürkészik a kifirkészhetetlent. Ahol az emberek megvetik a lábukat a szilárd talajon, szűk ösvényen járnak jó illatú erdőkben. Ahol az emberek összetartoznak. Illatos kenyeret esznek, egy korty jó bort isznak, a természettel együtt élnek, azzal együtt lélegeznek. A fiiben hanyatt fekve nézik az úszó felhőket, s a szívük kitárul, hogy befogadja a Szeretetet, amely a Teremtőtől árad feléjük. Világok arca. Igen, kétféle arc létezik. Kétféleképpen lehet e világban élni, de csak egyféleképpen érdemes... Sánta Anikó Internetes lelkigondozás Hannoverben A hannoveri tartományi egyház internetes lelkigondozást tervez. A csevegőprogramtól (chat) azt remélik, hogy sokakat elérhet majd a lelkigondozás ezen új formája - nyilatkozta a feladattal megbízott lelkész, Johannes Neukirch. Mint elmondta, elsődleges céljuk az, hogy megpróbáljanak választ adni a mindennapokban felmerülő kérdésekre. A projektet szeptember 22-én egy önálló internetes oldalon indítják útjára, heti kétszeri nyilvános elérhetőségi lehetőséggel. Johannes Neukirch elképzelése szerint a bizalmas kérdéseket négyszemközt „beszéli meg” egymással a lelkigondozó és a lelkigondozott. Míg a tanácsadók névvel jelentkeznek be, addig a segítségkérők a névtelenség homályába burkolózhatnak. Általában véve pedig úgy tervezik, hogy egyidejűleg többen is kommunikálhatnak majd egymással. A résztvevők a számítógép billentyűzete segítségével gépelhetik be „mondanivalójukat”, ami a következő pillanatban a többiek számára is láthatóvá válik. Mind ez idáig ötven lelkész, diakónus, pszichológus és szociális munkás ajánlotta fel, hogy társadalmi munkában szívesen segítené a kezdeményezés megvalósítását. A chates lelkigondozás munkatársai minden esetben - maximum 4 fős - csapatban dolgoznának. Munkájuk során továbbképzésekben vennének részt, és egy szakemberekből álló fórum is figyelemmel kísérné tevékenységüket. (epd) mással kész dolgozatainkat, az igehirdetési előkészítőket vagy a minket különösen is foglalkoztató témákban való elmélyedés eredményét. Tehát gyorsabban és tartalmasabban dolgozunk, hiszen egymás munkája, látása, hite ötvöződik ekképpen. A lelkészek és a nem csak lelkészek számára nyitott Fratemet-levelezőlista már olyan nyomatékot képvisel egyházunk közvéleményében, hogy (elítélő vagy támogató hangsúllyal) püspökeink is többször hivatkoztak az ott leírtakra - nyilván az általuk kommentált vélemény széles körű ismertségét tapasztalva. Azt sem hallgathatom el, hogy nem csak teológiai munkám során, hanem a hobbi szintjén is használom az Internetet. Például rendszeresen látogatom a meteorológiai honlapokat - elképzelhetetlenül friss és hatalmas mennyiségű információt találok rajta. A számítógép tehát nem több, mint egy eszköz - minden azon múlik, mire használjuk. A lelkészi szolgálatban egyértelműen segítségünkre lehet. A hitoktatásban különösen is gyakran támaszkodhatom rá, hiszen a napokban megjelent hittankönyv, a „Keresztfa titka tündököl” (Magassy Katalin és id. Magassy Sándor munkája) nyers verzióját már évek óta floppyról, majd CD-ről nyomtatva használom sokadmagammal együtt. Gyülekezetemnek, a dunakeszi egyházközségnek is van honlapja - az ennek karbantartását és frissítését végző fiatal presbiteremmel tervezzük, hogy gyakrabban jelenítünk meg szöveges és képes információkat életünkről. Mire szeretném mindezeken kívül használni? Sokan várjuk már a SÜNI fantázianevet viselő, kifejezetten az evangélikus egyházi igényekre szabott programot, hiszen a gyülekezeti adatnyilvántartás, a megadott listák szerinti kigyűjtés, a borítékcímzés, illetve az egyház- megyei, -kerületi és országos egyházkormányzati hivatalokkal történő oda-vissza adatszolgáltatás gyorsabbá, egyszerűbbé válhat egy ilyen egységes program segítségével. Hogy a címben megfogalmazott kérdésre válaszoljak: a templom egere mindennapi munkámhoz, művelődésemhez, kikapcsolódásomhoz tartozik. A kezem ügyében cincog. Hiányát akkor érzem igazán, ha olykor nélkülöznöm kell. No de a mobil adatátvitel egyre gyorsabb, és egyre olcsóbb. Hamarosan talán az erdő közepén is kezemben cincoghat őkelme... Kovács László evél&levél A Szlovákiai Evangélikus Egyház istentiszteleti liturgiája Érdeklődve olvastam a „katolikus” liturgiánkról szóló mindkét írást az Evangélikus Élet július 20-i számában. A probléma felvetőjének, Lászik Máriának abban igaza van, hogy egyházunk megújulását nem a formaságok megújítása fogja előidézni, hanem az egyének őszinte belső lelki megújulása, megtérése. Azonban a színesebb liturgia tevékeny eleme lehet a hitbéli megújulásnak. Ezért örültem ifi. Hafenscher Károly szeretettel magyarázó reflexiójának. Én magyarországi szlováknak vallom magam, de sajnos igazi szlovák evangélikus liturgiában csak az előzőleg Szlovákiában töltött tanulmányi esztendőben volt részem. Meg kell vallanom, hogy első benyomásaim hasonlóak voltak Lászik Máriának a rekatolizált evangélikus liturgiáról alkotott véleményéhez. Aztán jött a változás, ahogy a tartalomra is oda tudtam koncentrálni. Egyre jobban megszerettem, egyre színesebbnek találtam, mint a mostani itthoni evangélikus liturgiánkat. Tudomásom szerint ma már csak néhány európai evangélikus egyház gyakorolja az énekes liturgiát, amiről levelemben szólni szeretnék. E néhány közé tartozik a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház is. „Remény a jövőre nézve!” - ezzel a címmel adták ki 1995-ben Szlovákiában a jelenleg is használt istentiszteleti agendát, melyet dr. Július Filo püspök-elnök a következő szavakkal ajánlott: „A mi egyházunk új istentiszteleti könyve magában hordozza a reményt a jövőre nézve. Mit is várunk tőle? Az agenda tartalmával le akarunk térdelni az Efezusi levél írójával a mi Atyánk előtt, akiről neveztetik minden család a mennyen és a földön, hogy az ő dicsőségének gazdagságával és az ő Szentlelke segítségével erősítse meg belső emberünket, hogy Krisztus lakozzék a mi szívünkben, és hogy a szeretetben meggyökerezve és megalapozva tudjuk felismerni minden szenttel együtt az Isten szeretetének mértékét, megismerni Krisztus Urunk szeretetét, amely minden ismeret fölött van, és hogy megtöltessünk az isteni teljességgel (Ef 3,14-19). Ezekre, mint egyháznak, határtalanul szükségünk van. Tudjuk, hogy egyházunk növekedését - mint reményt a jövőre nézve - csak mint kegyelmi ajándékot vehetjük a mi mennyei Atyánktól. Az istentiszteleti élet az a hely, ahol az isteni kegyelemből realitássá válik az egyén belső megerősödése és az egyházi közösség hitbeli felfegyverkezése - a világgal szemben, a Krisztus-követésben.” A szlovák evangélikus liturgiának - ugyanúgy, mint a „wittenbergi katolikus” liturgiának - fő elemei az introitus, a glória, az úrvacsorának az Agnus Dei, sőt a kollekta (énekelt imádság), az epistola (aznapra kijelölt, énekelt szentírásbeli ige), a graduál, a credo, az antifóna és a postludium (befejező orgonajáték). Az istentisztelet úgynevezett liturgiái részében a lelkész és a gyülekezet párbeszédes énekkel dicséri az Urat. A zsoltárt mindig énekli a lelkész. Az úrvacsora szereztetési igéi, az Úrtól tanult imádság és az ároni áldás szintén mindig énekelt formájú elemei az istentiszteletnek. Tehát a mi jelenleg megszokott, nem énekelt liturgiánktól messze távol állnak ezek a talán tradicionális, de semmiképpen sem rossz vagy rekatolizáltnak tűnő liturgiák. Érdemes még talán annyit megjegyezni, hogy a mi jelenlegi Agendánk is tartalmaz énekelt liturgiát (az 533. oldaltól), csak sajnos mi, lelkészek nem nagyon szeretünk énekelni, mert talán régimódinak tartjuk, és emiatt nagyon ritkán vagy egyáltalán nem is alkalmazzuk ezt a formát. Ezért, ha olyan valaki, aki az egyszerűbbet szokta meg, szembesül egy másfajta liturgiával, valószínűleg idegennek fogja találni azt (amit sajnos hajlamosak vagyunk rossznak is tartani). Ezért is ajánlom mindenkinek Budapesten a Rákóczi úti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség istentiszteleteit, ahol vasárnaponként 10 órától megismerkedhetnek a szlovák evangélikusok által használt liturgiával. Érdekes momentumnak tartom azt is, hogy sok evangélikus német szívesen utazik Szlovákiába azért, hogy részt vehessen az énekelt liturgián, felidézve ezzel a lutheri tradíció Németországban is már-már feledésbe merült elemeit. Liturgiái megújulásunk idején talán érdemes figyelembe venni északi szomszédaink örökségét. Akár megkérve őket arra, hogy mondják el pozitív, de negatív tapasztalataikat is ezzel a liturgiával kapcsolatban. Szeretettel: Szpisák Attila (Budapest) Evangélikus „hit-vallás ” dióhéjban Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy ezúton is kifejezésre juttassam mindazt a hálát, köszönetét és örömöt, ami a Káté első olvasása során töltötte el a szívemet. Az Evangélikus Misz- sziói Központ internetes honlapján található aktuális rejtvénykérdés megfejtéséért ajándékul kapott Kátét „egy ültő helyben” elolvasva a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem: Hálát adok az Úristennek, hogy ezt a Kátét hatékony eszközül adta evangélikus népünk lelki megújulásának elősegítése érdekében. Bárcsak ébredés indulna el azáltal, hogy hitünk alapjait újra felfedezve, azt bátran meg is vallanánk - akár e kis könyv szavaival is. Köszönöm a finn és magyar evangélikus egyházak vezetőinek, hogy Isten munkatársaiként felismerték azt, hogy mennyire hasonló a mai helyzet Luther gyülekezetlátogatásának tapasztalataihoz; és e Káté megjelentetésének biztosításával küldetést vállaltak a misszió mezején. Örülök, hogy e kiadvány által megszólítottá vált minden magát evangélikusnak valló keresztény testvérünk, akik számára a konfirmáció idején megismert lutheri tanítások most, mai magyar nyelven magyarázva hitük megerősítésére szolgálhatnak. Önként adódik a kérdés, hogy az idei „kézbe adás” után miért ne lehetne egyházunkban a 2004. esztendő - a bibliaolvasás éve után - a Káté olvasásának az éve?! Minden lehetséges fórumon (bibliaórák, csendesnapok, konferenciák stb.) szinte mondatonként lehetne tanulmányozni, közösen értelmezni a Káté aktuális tanítását, üzenetét; hogy mindenki szilárd meggyőződéssel mondhassa el: „ Tudom, kiben hiszek!" (2Tim 1,12) Végül a Káté minden leendő olvasójának (ott, az új fordítású Szentírás szerint idézett igék közül választva) szivből kívánom, hogy „ ragyogtassa rád orcáját az Úr!" Hittestvéri szeretettel: Garai András (Nyíregyháza) Jókedvű évzáró az Élimben Csuporba állított ceruzákkal díszített meghívó szólította évzáróra az Élim Evangélikus Szeretetotthonba a gyerekeket, a szülőket és a vendégeket a közelmúltban. A kinti forróság után a hűvös imaterembe érkezve Adámi László otthonigazgató lelkész áhítatával köszöntük meg Urunknak a mögöttünk álló tanévet, melyben különböző képességekkel megáldva ismereteket kaphattunk és adhattunk. A „Tüzed, Uram, Jézus...” kezdetű énekünk után örvendező szívvel dicsérhettük Istent, hiszen „fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, aki Jézussal járt, s benne hitt, aranyból koronát, fehér égi ruhát...”. „Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a Lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr” (Simon András) - a meghívón lévő idézet felolvasása után Adámi László kiosztotta ki a várva várt bizonyítványokat, miközben a legidősebb otthonlakó ölében ült a legfiatalabb. Edit néni és Marika néni gondossága, ötletessége, leleményessége ezek után jókedvű perceket hozott. Tréfás feladatokban kellett egy tálat vízzel eltalálni, illetve a befőt- tes üvegből horgászni. Kicsinyek és nagyobbak léggömbbel röplabdázhattak is, lelkesen buzdítva egymást. A játék után gyorsan fogyott a szendvics, az ivóié, a fagylalt. Garainé Kriska Anikó és az Élim lakói
