Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-19 / 3. szám
10. oldal 2003. JANUÁR 19. Evangélikus Élet A Fogság-levélről egy év után Eltelt egy év azóta, hogy az egyházunk közéletét felbolydító, ugyanakkor a megújulást és a lutheri teológiához való visszatérést sürgető Fogság-levél végleges változata megszületett. Ennek apropójából január 9-én kerekasztal-beszél- getésre került sor a budapest-kelenföldi gyülekezet tanácstermében. Nem véletlenül domborítom ki azokat az ellentétes reakciókat, amelyeket a levél és a vele kapcsolatosan kialakult - leginkább egyházpolitikai és sajnos csak néha teológiai - vita keltett. Már a levélben is megfogalmazódott ugyanis - és a megújulási mozgalom továbbgyűrüzéséből megszületett Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) alapszabályában is megtalálható - a más véleményen lévőkkel való teológiai párbeszéd szándéka. Ennek elősegítése érdekében egyesületünk vezetősége úgy döntött, hogy az új év első felében a dialógusra helyezi a hangsúlyt, és ezért kerekasztal-beszélge- tés formájában rendezzük meg üléseinket, amelyek a Fogság-levél hatásával, illetve a benne említett kérdésekkel, azok jelenlegi teológiai hatásával foglalkoznak. Az első alkalomra végül dr. Hafenscher Károly, ny. teológiai tanár fogadta el a meghívásunkat, hogy if), dr Fabiny Tibor előadása előtt elmondja meglátásait. Ülésünk Ittzés István érdi lelkész áhítatával kezdődött, melyet Útmutatónk aznapi igéjét egy verssel megtoldva, Ef 4,17-25 alapján tartott. Igehirdetésében hangsúlyozta: a megújult élet szükségszerűen a régi levetését jelenti. A referátumokat dr. Hafenscher Károly kezdte meg „Egyházunk látszólagos fogsága a szekularizáció világában - Egyházunk valóságos szabadsága a Krisztusban” címmel. Előadásában kiemelte: „Luther-kultúrát akarok, nem Luther-kultuszt!” Véleménye szerint a theologia crucis (a kereszt teológiája) bár reformátorunk gondolkodásmódját élete végéig meghatározta, de nem a theologia resurrectio (a feltámadás teológiája) nélkül - ahogyan azt szerinte a kereszt teológiájának hangsúlyozói ma teszik. „Luther gyengeségeit is, tévedéseit is őszintén figyelembe kell vennünk, hogy megőrizhessük magunkat a Luther- idolátriától” - hangsúlyozta. Ezt követően négy téma köré csoportosítva fejtette ki véleményét. A hamartológia (bűnről szóló tanítás) kapcsán emlékeztetett, hogy a bűn valójában az istentelenség, a hitetlenség. „Egy konkrét példa: nemcsak a válás és a homoszexualitás a bűn, hanem mindkettő már büntetés is, Istentől való elfordulásunk következménye.” A bűnnel kapcsolatos témák kapcsán kijelentette: „A bünismeretben tehát nem kevesebbet akarok, mint az EBBE tagjai.” A krisztológia (Krisztusról szóló tanítás) gondolatkörét azzal kezdte, hogy a teljes Krisztusban hiszünk. Nem állunk meg a keresztnél, hanem eljutunk Krisztus feltámadásáig is, hiszen „Luther a vivit (él) szót pecsétgyűrűjében nem dekorációnak szánta”. Ezért a solus Christus (egyedül Krisztus) reformátort elve egyúttal a dominus Christust (Úr Krisztus) is jelenti. így „nem a világ fogságában élünk 2000 év óta, hanem Krisztus szabadságában”. Harmadik témáját az ekkléziológia (egyházról szóló tanítás) kereteibe illesztette. Luther alig használta az egyház kifejezést, hanem ehelyett a közösség szót alkalmazta, mégpedig a „részesedés” értelemben. Erre való tekintettel hiányolja dr. Hafenscher Károly az EBBE önkifejezésében a részesedés elsődlegességének hangsúlyozását. Végül az etika vonatkozásában szólt. Életünket nem függetleníthetjük hitünktől, azt ábrázoljuk ki cselekedeteinkkel: a fa a neki megfelelő gyümölcsöket termi. „Ha a bűn hitetlenség, úgy az új élet hit” - hangsúlyozta. Összegzésül emlékeztetett arra, hogy Vajta Vilmos meghatározása szerint a lutheri teológia mindig korrektívum. „Ha az EBBE teológiája a korrektívum vonalán halad, meri önmagát is korrigálni, úgy lesz jövője”- zárta gondolatatait. Ifj. Fabiny Tibor „A Fogság-levél teológiai hozadéka” címmel tartotta felszólalását. Hangsúlyozta, hogy a viták, a párbeszéd ellenére „a Fogság-levél teológiai hátteréről, az általa felvetett konkrét kérdésekről, nem igazán tudtunk párbeszédet folytatni”. Előadásában három pontra koncentrálta mondanivalóját. Elsőnek a Fogság-levél szándékáról beszélt - amely minden ellenkező feltételezés ellenére egyházunk megtérésre való felszólítása, „nem személyeskedés, nem egyházpolitikai, hanem egy nagyon mélyről feltörő hitbeli ügy: annak a kimondása, hogy fájnak egyházunk sebei”. Másodszor a hamartológia oldaláról vette szemügyre a levél „hozadékait”. „A bűn a Fogság-levél teológiája alapján radikális valóság” - vagyis bűn mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik. Ennek egyetlen legitim rendezési módja a Golgotán szerzett bűnbocsánat. Ezért csak a kereszt alatt található békesség, megbékélés. Az előadó ezt követően a közösség teológiáját vizsgálta meg. „Ha megfigyeljük a Fogság-levél nyelvtanát, azonnal észrevehetjük, hogy a bűnök kapcsán már a levél kezdetén a többes szám első személyt használjuk.” Ezért is vált fontossá Luther azon gondolata, melyet Gál 6,2 alapján fogalmazott meg arról, hogy a közösség tagjai egymás bűnterhét is hordozzák. Ezt vállalta fel a Fogság-levél, még akkor is, ha sokan félreértették a bűnnek azt az „átvállalását”. Feladatunk ugyanis az, hogy egymás Krisztusává legyünk. Hozzászólóként Dedics Imre azon sajnálkozásának adott hangot, hogy a Fogság-levélnek túl sok eredménye nem látható az egyház életében - hiszen azok az okok, amelyek kiváltották, most is fennállnak. Bízom abban, hogy e félév kerekasz- tal-beszélgetései előremozdíthatják a dialógust abban az irányban is, hogy egyházunk különböző irányzatai jobban megismerjék, megértsék egymás álláspontját, és Krisztusban egyúttal egymáshoz is közeledhessenek. Talán ez a tudósítás is eszköz lehet abban, hogy a sokszor megtapasztalt felszínes elutasítás helyett elmélyedt eszmecserére sarkalljon egyházunk megújulásának érdekében. Szeretettel várunk következő alkalmainkra is minden érdeklődőt - egyetértőt és ellenvéleményen levőt egyaránt! Szakács Tamás Dr. Hafenscher Károly és ifj. dr. Fabiny Tibor A gyülekezeti munkának több száz színtere lehet. Ezek egyike az, amikor hasznos és élvezetes szabadidős programokat szervezünk a gyerekeknek, hogy így is érezzék azt a szeretetet, ami egy keresztény közösségben feléjük árad. Fiedler Anikó és Tóth Kata - no meg a többi soltvadkerti cserkész- vezető - egy ilyen délutánt varázsolt a helyi evangélikusok kulturális központjába, a Találkozás Házába. Mindez egy téli vasárnapon történt, amikor a Hunyadi János cserkészcsapat tag- -jai közös ajándékkészítésre és egyben kalandos programokra hívták a város gyerekeit. A karácsonyfadíszek, festett üvegmécsesek, gyertyák és só-liszt gyurmafigurák mellett vörösréz dísztárgyak is készülhettek itt, szakképzett vezetők irányításával. A rézdomborításnál a legkedveltebb motívum a cserkészliliom és az angyalka mellett a Diáksziget címerállata, a „kis tehén” volt. A só-liszt gyurma értékét növelte, hogy az alapanyagot Petróczy Andor birkózóbajnok gyúrta be. Izommunka volt a javából! A mintegy 40 résztvevő között több alsó tagozatos kisgyerek is akadt, akiket szüleik is elkísértek - és akik mivel jól érezték magukat, ott is maradtak. Az alkotás varázsa mindennél erősebb volt, úgyhogy csakhamar ők is leültek a gyerekek közé. A nagyobbak ezalatt kimentek nyilazni az udvarra, s ehhez korántsem játékfegyvert használtak. A honfoglaló magyarok reflexíjának ismerete ugyanis rendes próbaanyagnak számít a cserkészek körében... Az egyik helyiségben már az ezer évvel későbbi jelen várta a kíváncsiskodókat: aki akart, Gáspár Tibor pilóta segítségével felpróbálhatott egy igazi pilótasapkát. A rendezvény végén Tibi még egy ejtőernyőt is kibontott a nagyteremben, részletesen elmagyarázva a sport technikai hátterét és biztonsági mechanizmusát. Ismét egy hasznos nap részesei lehettünk Soltvadkerten! K. L. Hamarosan tető alá kerül a soproni nyugdíjasotthon Szeptember 26-án helyezték el az alapkövét, és már állnak a falai annak a nyugdíjasotthonnak, amelyet a soproni gyülekezet épít a Kisfaludy és Gyóni Géza utcák találkozásánál. A „hűség városának” gyülekezete tavaly ősszel határozta el, hogy nyugdíjasházat épít diakóniai munkájának bővítése céljából. Hiszen (ahogy Zügn Tamás, igazgató lelkész az alapkőokiratban fogalmazta): „Egyházunk Urától, Jézus Krisztustól kapott küldetésünknek tekintjük, hogy gondoskodjunk idős felebarátainkról.” Az építkezés költségét egyrészt a Széchenyi-terv által biztosított forrásból, másrészt a gyülekezet egy államosított ingatlanja után kapott pénzbeli kártérítésből, harmadrészt pedig adományokból fedezik. A szeptember végi alapkőletételt követően nagy lendülettel kezdődtek meg a munkálatok. Zügn Tamástól aziránt érdeklődtünk, hogy jelenleg hol tart az építkezés, milyen feladatok várnak még az építőkre, és mikorra várható a befejezés, illetve a beköltözés. „A munkálatok az előzetes ütemtervnek megfelelően haladnak” - kezdte szavait az építkezést irányító lelkész. - „Ezt azért tartom fontosnak elöljáróban megjegyezni, mert az építkezés eredetileg két hónapot csúszott. A szomszédok között ugyanis akadtak olyanok, akiknek fenntartásaik voltak az építkezéssel szemben. Ezeket a kétségeket sikerült békés módon, a meggyőzés eszközével eloszlatni. Azóta akadálytalanul az építőké a terep. Olyannyira felgyorsult a munka, hogy a késést mostanra sikerült behozni. Jelenleg a második emelet is kész, épül a födém, és hamarosan tető alá kerül az épület. Ezután haladéktalanul következhetnek a belső munkálatok, az épületgépészeti munkák és a burkolás, hiszen az időjárás már nem fogja zavarni a munkásokat. Mindez azt valószínűsíti, hogy tartható lesz az április 30-i befejezési határidő. Eddigi tapasztalatom az, hogy a kivitelező korrekten és pontosan dolgozik, igaz, folyamatosan ellenőrizzük az elvégzett munka minőségét. A költségeket sem léptük túl, de erre a pályázat feltételei miatt nem is lenne lehetőségünk. Úgy látjuk, hogy nagy az érdeklődés az új otthon iránt, amelyben 49 férőhely lesz. Biztosak vagyunk abban, hogy megtelik a ház. Eddig már többen is jelentkeztek, éspedig nemcsak a környékről, hanem Budapestről és az ország más vidékeiről is. Nem kívánunk rangsorolni a különböző felekezetű igénylők között, szeretnénk, ha minél többen bekerülhetnének az otthon egy-, illetve kétágyas szobáiba. Ez utóbbiakba házaspárokat vagy testvéreket szeretnénk elhelyezni. A nyugdíjasotthonunkba kerülő idős emberek teljes ellátást fognak kapni, állandó nővérügyeletet és orvosi ellátást biztosítunk, valamint közösségi programokkal tesszük számukra kellemesebbé az itt eltöltött időt.” Kiss Miklós «
