Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-07 / 49. szám
Fotó: Magyari Márton Ev angélikus Élet 2003. DECEMBER 7. 5. oldal Vásárra vitték a teológiát „Educatio 2003” címmel rendezte meg hagyományos felsőoktatási börzéjét az Oktatási Minisztérium a budapesti vásárváros, a BNV területén. A november 27-30. között tartott rendezvényen egyházunk lelkészképző intézete, a teológia is megjelent egy standdal, hogy információval segítse a továbbtanulni vágyó diákokat. Koltai Zsuzsa teológustól - aki a Hallgatói Önkormányzat (HŐK) részéről felelős szervezője volt a teológia BNV-n való szereplésének - azt kérdeztük, milyen fogadtatásban volt részük a világi felsőoktatási intézmények között.- Számos pozitív élménnyel szolgált ez a megjelenési lehetőség. Először is azért, mert a minisztérium kereste meg az egyetemünket azzal, hogy számítanak a részvételünkre, és ez már önmagában is nagy dolog. Juhász Dorottya nevét kell itt megemlítenem, aki minden segítséget és információt megadott nekünk ahhoz, hogy bekapcsolódhassunk ebbe a nagyszabású programba. Másrészt pedig ez a börze reális keresztmetszetét adta a mai magyar felsőoktatásnak, és jó volt azt érezni, hogy ebben helye van az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek is.- Mekkora volt az érdeklődés, és mivel várta a teológia a standjához ellátogató érdeklődőket?- Nagyon sokan megfordultak a kiállításon. Középiskolai osztályokat hoztak el a tanáraik, de például nagymamák is jöttek, hogy az unokáiknak szórólapot, prospektust gyűjtsenek arról, hol is érdemes továbbtanulni... A standon a teológiát bemutató, nemrég elkészült színes prospektus mellett a Teológiai Irodalmi Egyesület és a Luther Kiadó egyes kiadványai is helyet kaptak, valamint egy fényképes tabló, amely bemutatja, hogy milyen hangulat, milyen változatos (diák)élet folyik a teológián.- Mi volt a leggyakrabban feltett kérdés?- Az, hogy „tulajdonképpen ti mit tanultok?”. Ezt még a standszomszédaink, a SOTE hallgatói is feltették. Sokan ugyanis el sem tudják képzelni, milyen tárgyakat tanítanak egy hittudományi egyetemen. Meglepődtek, mikor elmondtuk, hogy például eredeti nyelven kell olvasni, fordítani a Bibliát, és hogy mennyi minden mást tanulunk még a biblikus tárgyakon kívül, milyen sokféle ismeretet szerezhetünk a hat év alatt, amíg a képzés tart.- Miben látja az Educatio 2003 jelentőségét?- A kiállítás nagy lehetőséget adott arra, hogy egy szekuláris környezetben is bemutatkozhassunk. Szeretnék ezért köszönetét mondani a minisztériumnak, mely ingyen biztositotta számunkra a standot és a berendezéseket, valamint társaimnak, akik a szervezésben segítettek: Simon Attila HÖK-elnöknek, Gömböcz Elvirának és Csorba János rektori titkárnak. K. D. A magyar nyelvű istenes versek szavalóversenyének döntőjét rendezték meg - immár ötödik alkalommal - a budafoki evangélikus templomban. A november 27-én zajlott megmérettetésen a XXII. kerület nyolc általános, illetve középiskolájának diákjai képviseltették magukat. A zsűriben a gyülekezet lelkésze - s egyben a kezdeményezés szülőatyja Solymár Gábor, valamint Oszlai Istvánná tanárnő, illetve Gryllus Dániel zenész foglalt helyet. (Utóbbi Bánffy György színművész helyett - akinek az utolsó pillanatban váratlanul közbejött akadályok miatt kellett visszalépnie - „ugrott be” a döntőbíró cseppet sem könnyű szerepébe.) A három korcsoportban (5-6. osztály, 7-8. osztály, valamint gimnazisták) induló tehetséges versenyzők közül végül a következők nyerték el az első díjat, Benedek György szobrász bronzplakettjét: Pilz Fanni (5-6. osztály, Dsida Jenő: Békesség velünk című versével), Pál Viktória (7-8. osztály, Szép Ernő: Imádság című költeményével). A gimnazisták közül Haraszti Anikóra esett a zsűri választása, aki Pilinszky János: Panasz című versét szavalta el. GaZsu A szavalóverseny résztvevői. Előtérben a győztesek: Haraszti Anikó, Pilz Fanni és Pál Viktória (balról jobbra) Szépen szóló szavalok szereplése Az evangélikus oktatás nagykövete Rátz tanár úr emlékezete EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI Késsel karcolt grafikák A közelmúltban hat középiskolai tanár kapta meg a „Rátz tanár úr” elismerő díjat, melyet a Graphisoft, az Ericsson és a Richter Gedeon Gyógyszergyár alapított. „Ismét egy díj” - sóhajthatnak fel olvasóink a hír hallatán, pedig nekünk, magyar evangélikusoknak ez a díj bizony többet kell, hogy jelentsen. Névadója ugyanis nem más, mint a Fasori Evangélikus Gimnázium legendás hírű pedagógusa, evangélikus oktatásunk kulturális nagykövete. Rátz László a matematika tudós tanára volt, de ismerte a tanári mesterség nagy titkát is, amellyel nem csak a kiváló teljesítményt nyújtó diákokkal tudta megszerettetni tantárgyát. 1863. április 9-én született Sopronban. Tanári oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte, majd útja Berlinbe és Strasbourgba vezetett. Talán egykori soproni tanárai hintették el benne a mesterség iránti örök vágyat, vagy a hazai és külföldi egyetemeken találkozott olyan példaképekkel, akiknek pályáját követni akarta? Ki tudja ezt ma már... 1890-ben lett a Sütő utcai épületben működő evangélikus gimnázium tanára, majd a Városligeti fasorban 1904-re elkészült épületben folytatta pályáját. 1909-1914 között igazgatója is volt a Fasori Evangélikus Gimnáziumnak. Ebben az időben a tudományegyetem pedagógusjelöltjei közül többen hozzájártak gyakorlótanításra, s talán őmiatta is választották e nagyszerű hivatást. Az igazgatói megbízatás - habár sikereket hozott Rátz Lászlónak s az iskolának is - nem tette boldoggá. Tanítani akart. Sajnálta az időt a hivatali teendőkre. Úgy érezte, hogy teljes idejét, energiáját a matematika oktatására kell fordítania. „Küldetéses ember volt” - mondanánk rá napjainkban, mert figyelme nem csupán az „ő gimnáziumára” terjedt ki, hanem aktívan vett részt a középiskolai matematikaoktatás reformját előkészítő bizottság munkájában. Kortársait megelőzve a fasori gimnáziumban már egy évtizeddel korábban tanította mindazt, amit az 1924-ben elfogadott tanterv előírt. (Az új középiskolai tanterv majdnem változatlanul vette át tanmenetét.) Arany Dániel után 1896-1914 között ő szerkesztette a Középiskolai Mathe- matikai Lapokat. Az itt közölt feladatokat - megoldásaikkal együtt - összegyűjtve is megjelentette. 1909-ben az oktatási miniszter beválasztotta őt a matematikaoktatás reformbizottságába. Részt vett és felszólalt e társaság Milánóban, Cambridge-ben, Párizsban rendezett kongresszusain. Áldozatos tevékenységéért nem maradt el a külföldi elismerés sem: 1910-ben a francia köz- oktatásügyi miniszter „Officier d’A- cadémie” címmel tüntette ki. Rátz tanár úr 35 évi szolgálat után vonult nyugalomba. Mikola Sándor igazgató - aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is - az 1925/26-os tanév iskolai értesítőjében többek között így méltatta: „Rátz László igazi tanár volt, aki az iskolának és az iskoláért, a tudománynak és a tudományért dolgozott.” Rátz László 1930. szeptember 30-án hunyt el Budapesten. Temetése szülővárosában, Sopronban volt október 4-én. A Volt Növendékek Egyesülete 1931. szeptember 30-án - halálának első évfordulójára - felavatta a gimnáziumban ma is látható emléktábláját, Lux Elek szobrászművész alkotását. A hálás tanítványok ma is őrzik emlékét. Miként az egykori tanítvány, Wig- ner Jenő is tette élete végéig, aki 1973- ban Nobel-díjas tudósként így emlékezett egykori mesterére: „Magyarországról indultam el, és nagyon hálás vagyok sok mindenért, amit Magyarországon tapasztaltam, és amiben Magyarországon részem volt. Különösen hálás vagyok az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumnak, ami a Fasorban volt, és ahol olyan sokat tanultam. Nemcsak tudást, hanem emberi dolgokat is: az elkötelezettséget a tudomány, a tudás és a tanítás iránt. Az a tanárom, akit legjobban szerettem, és akitől legtöbbet tanultam, Rátz László volt. Borzasztó sokat tett azért, hogy felkeltse a gimnáziumok vagy középiskolák tanulóinak az érdeklődését a matematika iránt... Könyvet írt olyan matematikai kérdésekről, melyeket elemi meggondolásokkal meg lehet oldani. Ma is megvannak nekem ezek a könyvek, és ha kissé fáradt vagyok, vagy ha nincs kedvem mást csinálni, előveszem őket és megpróbálom megoldani a feladatokat, amik bennük vannak.” Évente osztják ki a róla elnevezett díjat. Ilyenkor a hálás tanítványoknak, tisztelőinek gyakrabban eszébe jut legendás alakja. Napjainkban is erőt adó lehet példája, hiszen Rátz tanár úr Magyarország kulturális nagykövete volt, a magyar evangélikus iskolakultúra követésre méltó óriása. Dr. Németh József Adventi orgonazenés áhítatsorozat a budavári evangélikus templomban December 9. (kedd) 18.30 - Bán István (a budavári ev. templom orgonaművésze) December 16. (kedd) 18.30 - Koloss István (a Szent István- bazilika orgonaművésze) Igét hirdetnek a budavári lelkészek. A belépés díjtalan. Adományokat az orgona felújítására szeretettel fogadunk. Az orgonakoncertek előtt 18.00 órától közös adventi énektanulást tartunk Csorba István karnagy vezetésével. A budavári Schütz kórus és kamarazenekar 2003. december 14-én, vasárnap 18 órakor ADVENTI ZENÉS ÁHÍTATOT tart a budavári evangélikus templomban. Közreműködik: Bakó Zsuzsanna és Ferenczy Zsolt (ének), Bán István (orgona). Vezényel: Csorba István karnagy. Igét hirdet: Balicza Iván lelkész. Műsoron: Schütz, Bach, Händel, Liszt, Brahms, Stern, Sulyok, Kodály és Bárdos ének- és orgonaművei. Berkesiné Kismarjai Hedvig 1962 óta szerelmese a grafikának. Pályája kezdetén öt évig a Pannónia rajzfilmstúdió, majd a Révai Nyomda grafikusa volt, Debrecenbe költözése után pedig a nagy múltú Alföldi Nyomda munkatársaként dolgozott. Amatőr művész, aki közel 10 éve jelent meg műveivel a kiállításokon. Önállóan nyolc alkalommal, csoportos tárlatokon pedig négyszer szerepelt - Debrecenen kívül Budapesten, Verőcén és Kőszegen. Gyűjteményes anyagának kamarakiállítása december 1-jén nyílt meg az Országos Mezőgazdasági Könyvtár évadzáró tárlataként. Muzsikus családból származik - nem véletlen tehát a Musszorgszkijtól kölcsönzött cím családjának minden tagja művész. A magyar líra és zene világából, költők és zeneszerzők müveiből meríti témáit: alkotásaiban összekapcsolódik a zene, az irodalom és a filozófia. Munkásságát „a rossz minőség ellenforradalmá”-nak nevezte megnyitó beszédében dr. Mázsa Szabolcs egyetemi magántanár. Rézkarc finomságú mívességgel alakította ki safátos technikáját, a karcolt grafikát. Ez a nagy munkát igénylő technika felhengerezett felületen, „egy szál késsel” készül, rendszerint sötét alapon, amelyből így varázsos, csillogó, derengő vagy fosz- foreszkáló fények tűnnek elő. Berkesiné Kismaijai Hedviget gyakran ihletik meg költemények vagy maga a természet. Állatábrázolásait is mély gondolatokat ébresztő környezetben jeleníti meg. Tematikájában egyetemes sorskérdésekkel, az ősi magyar világképpel, a fényért vívott küzdelemmel, a teremtett világ iránt érzett szent alázattal találkozunk, balladisztikus hangszerelésben. Művészete minden ízében magyar, ugyanakkor egyetemes értéket is képvisel - tudatja, hogy „fecseg a felszín, és hallgat a mély”. Figyelni kell rá. Megéri. A képek nagy része megvásárolható, elérhető árakon (kb. 10 ezertől 35 ezer forintig). A kiállítás igen rövid ideig, december 12-ig tart nyitva, naponta 9-18 óráig az L, Attila út 93. alatt. Kovács Mária Felújítják Csokonai Vitéz Mihály síremlékét Debrecenben Még az idén felújítják, de később lehet, hogy jelenlegi helyéről a városközpontba, a Nagytemplom és a református kollégium közötti parkba helyezik át Csokonai Vitéz Mihály debreceni síremlékét - jelentette be a cívis város kultúráért felelős alpolgármestere. A debreceni önkormányzat az idén mintegy 600 ezer forintbólújítja fel az emlékművet és a kerítést. A református egyház egyetértésével szeretnék megvizsgáltatni annak lehetőségét, hogy a síremléket 2005 elejére átköltöztessék-e a kollégiumi kertbe - mondta debreceni sajtótájékoztatóján Túri Gábor. „Nem lehet ugyanis tudni, hogy a síremlék alatt valóban ott nyugszik-e Csokonai Vitéz Mihály," és az áthelyezés nem sért-e kegyeleti vagy irodalomtörténeti emlékeket” - tette hozzá az alpolgármester. Rámutatott: az önkormányzat megítélése szerint a Nagytemplom és a református kollégium közötti emlékkert méltó végső nyughelye lehetne a neves debreceni költőnek. Emlékeztetett rá, hogy a költő síremlékét halála után 31 évvel, 1836-ban állították fel az egykori Hatvan utcai temetőben. A síremléket klasszicista stílusban Beregszászi Pál tervezte, s a 75 mázsa súlyú öntvényeket az Ungvár melletti turjaremetei vasöntödében öntötték. A Hatvan utcai temető az akkori szokásoknak megfelelően a városfal tövében helyezkedett el, majd Debrecen terjeszkedésével az ott nyugvók maradványait és síremlékeit átszállították a nagyerdei temetőbe. Egyedül a Csokonai-obeliszk maradt a helyén, vélhetően azért is, mert a környező utcák nevei - Dorottya utca, Lilla tér - a költő müveihez kötődnek. A síremléket jelenleg a 19. században elhelyezett kovácsoltvas kerítés határolja, a négy sarokban egy-egy japán akácfával. Bottá Dénes Felvétele
