Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-05 / 40. szám
10. oldal 2003. OKTÓBER 5. Evangélikus Elet Rengeteg mondanivalónk volt A csoportfoglalkozásokon egy-egy tankönyv szerzője (Lacknerné Puskás Sára, Koczor Ildikó, Sándor Éva) mutatta be alkotását. Én az elsősök számára készült tananyagról hallgattam előadást. Puskás Sára, aki a maga szerény módján szólt saját munkájáról, végtelenül hitelesnek mutatkozott nem csupán szakmai tudásában, hanem abban az elkötelezettségében is, amelyben mindnyájan éreztük: az élete van a szavak mögött. Talán ebben lehet tetten érni ennek a szombati közösségnek a szépségét. Ezen a napon azok az emberek voltak ott, akiknek az északi kerületben életkérdésükké Vált a tanítás. A délutáni programot már tudatosan felborítottuk a szabad beszélgetés kedvéért, mert éreztük, rengeteg mondanivalónk van még. Vajon szabad-e iskolában hittant tanítani? Hogy tudnánk részesíteni a gyermekeket abból az élményből, amit átéltünk a kereszténységben? Milyen mélységben mutatkozhat meg az evangélium a tanításban? Hol tartanak a mai gyerekek a befogadásban? - ezek még mint feszülő kérdések maradtak meg közöttünk. Annak az élménye azonban, hogy megtiszteltetés volt ezekkel az emberekkel együtt tölteni ezt a napot, velük beszélgetve, fontos dolgainkról eszmét cserélve, velük vállvetve egy ügy részesének lenni - erőt adó volt és bátorító. A tartalmas napot Pintér Zsuzsanna pilisi tanítónő csendes, bensőséges áhítata zárta. Köszönet Sándor Évának a program összeállításáért, az előadóknak, valamint a vendéglátó gyülekezet vezetőinek, Albert Gábor lelkésznek és Zsemberovszky János felügyelőnek. Érdemes lenne írni a megmaradt húsz adag gulyáslevesről? Azt hiszem, nem. Akik ott voltunk, valóban azt éltük át, amit a már említett Csipetnyi Só címül választott: „Komolyan mondom, jó vót!” Koczor Tamás Ugye senki nem gondolja komolyan azt, hogy egy egész napos konferenciát - az Északi Egyházkerület szeptember 27-i gödöllői katechetikai szakmai napját - a maga felvetéseivel, beszélgetéseivel néhány sorban összegezni lehetne? Minden bizonnyal ennek lehetetlensége miatt szoktuk biztatni egymást, hogy inkább vegyünk részt ezeken az alkalmakon. Már Bartha István kezdő (a Csipetnyi Só internetes evangélikus magazin szerint „sodró lendületű”) áhítata felébresztette azt az érzést, hogy erről jó lenne beszélgetni is. Takácsné Kovácsházi Zelma előadása az első „láncszemről”, a hitoktatás legfontosabb üzeneteiről szólt. Újra átéltük a varázslatot: mintha könyvek nyíltak volna meg előttünk, emberközelbe kerültek teológiai gondolkodók. Heinz Zähmt, Dorothee Solle, Ronald Goldman - Zelma néni megjelenítésében - maguk is előadóivá váltak közös ügyünknek, a tanításnak. Zähmt Istennel való ügyei, Sölle asszony aranymadaras asszociációi, Goldman eszméltető találkozásai a gyermekekkel, akiket tanítunk, egyszerű érthetőséggel váltak részeivé saját felvetéseinknek. Az ezután következő néhány percben azt a kérdést vetettem fel, hogy vajon van-e létjogosultsága a tankönyves tanításnak. A nap nem titkolt szándéka ugyanis az volt, hogy bemutassa a megjelenő új tankönyvcsaládot. Előadásomban azonban szerettem volna megmutatni azt, hogy a tankönyvek nem feltétlenül szólnak katechetikánk, tanításunk fejlődéséről. A keresztény tanítás személyességét nem lehet pótolni a legkitűnőbb tanítási segédeszközzel sem. Meg kell találnunk mindennek a maga szerepét, amit csak egyféle önellenőrzéssel tudunk biztosítani. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. október 5. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer: de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (családos) Bence Imre; $ 11., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. ;r.. (úrv.. családi) Kézdy Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Geröfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili.. Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII.. Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 1Ü. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs- Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahe- gyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; de. fél 12. (úrv.) Táborszky László; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., hálaadó) Bácskai Károly; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bácskai Károly; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; Cinkota, XVI., Batthyány J u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest. XIX.. Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel. XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. dr. Zay Balázs SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP a liturgikus szín; zöld. A vasárnap lekciója: Lk 7,11-17; az igehirdetés alapigéje: Gál 2,16-20. HETI ÉNEKEK: 355, 322. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály ébredő remények Csurgón hogy ez a nap üdvtörténeti távlatot kap Isten Igéjének fényében. Eljön az idő Isten országában, amikor nem lesz szükség sem templomokra, sem papokra, mert Isten lesz minden mindenekben. De addig ván- dorúton vagyunk, és kell egy olyan hely, ahol áldásában részesülhetünk, igéjét hallgathatjuk. A samáriai asszony emberien gondolkodik, miképpen ma is szekértáborok épülnek, az igazi felekezetet, papot, bibliafordítást keresve. Nem a házért fontos Jézus, hanem Jézusért fontos a ház. Ittzés János végezetül arra kérte a híveket, hogy önmagukkal díszítsék a templomot, hiszen Isten hajlékának igazi dísze az igehallgató gyülekezet. Az ünnepi közgyűlésen elsőként Papp Istvánná felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Korontos Sándor gondnok ismertette a munkálatok agyagi fedezetével kapcsolatos információkat. Ebből megtudhattuk, hogy a gyülekezet az alapítványon és a pályázatokon keresztül 4,2 millió forinthoz jutott hozzá. Az 1,8 millió forintos önrészt adományokból fedezték. Az Országos Egyház és az egyházmegye 5 650 000 forinttal támogatta kezdeményezésüket, illetve a megye és a város önkormányzata is hozzájárult kiadásaikhoz. A munkálatokat kivitelező vállalkozók is mintegy 400 000 forintot ajándékoztak a gyülekezetnek. A köszöntésekben Nag\hocskai Tamás egyházmegyei felügyelő elmondta: napjainkban a vetés munkafázisa jellemző Csurgóra, és reménységét fejezte ki, hogy Kendeh K. László is folytatja a megkezdett hagyományt, miszerint a lelkészek fél évszázadon keresztül maradnak ebben a gyülekezetben. Ezt követően Szászfalvi László országgyűlési képviselő, református lelkész és felesége, valamint Maczkó Gyula római katolikus esperesplébános, illetve az egykori helyettes, Sikter János porrogszentkirályi lelkész mondott köszöntést. Kendeh György angyalföldi lelkész - a segédlelkész nagybátyja - az Úr áldásáról szólt, aki ha* nem építette volna a házat, hiába lett volna a sok adomány. Az ünnepség után a jelenlévők terített asztalok mellett is megtapasztalhatták a vendéglátó gyülekezet szeretetét. Menyes Gyula A csurgói evangélikusok már régóta szerették volna felújítani templomuk belsejét. Ezzel egy időben lelkészt is vártak évek óta üresen álló parókiájukba, amely szintén alapos renoválásra szorult. Elhatározásuk olyan komolynak bizonyult, hogy egy év alatt mindkét épületet megszépítették. Szeptember utolsó vasárnapján ezekért az elvégzett munkálatokért adtak hálát Istennek. A csurgói gyülekezet segédlelkésze, Kendeh K. László a közgyűlésen elmondta, hogy Csurgó a múlt század első feléig Porrogszentkirály fiókegyháza volt. Az önállósulás és a templomépítés iránti igény először 1930-ban fogalmazódott meg a hívekben. Ez utóbbit 1936-ban sikerült megvalósítaniuk: Isten házát ez év októberében szentelte fel Kapi Béla püspök. Az önállósulás viszont egészen 1948-ig váratott magára, amikor egy szolgálati lakást is vásároltak a városban. A templomot először fennállásának 50. évfordulója tiszteletére renoválták. A következő jelentős esemény 1994-ben történt, amikor is a közvetlenül mellette álló házat meg tudták vásárolni papiaknak. Az idő múlása mindkét épületen megmutatkozott. A munkálatokat Isten hajlékán kezdték, majd a tető és a falszigetelés felújítása után - helyben lakó lelkész reményében - a parókia rendbetételébe is belekezdtek. Az adakozást és a lelkesedést látva a templombelsö megszépítését is tervbe vették, így egy éven belül mindkét hajlék megújult. Az ünnepi istentiszteleten - Kendeh K. László mellett - részt vett Szemerei János, a Somogy-Zalai egyházmegye esperese és Ittzés János püspök is. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője Jn 4,19-24 alapján hirdette Isten igét. Prédikációjában felhívta a jelenlévők figyelmét arra, A Podmaniczky-Vigyázó családra emlékeztünk A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség 2003. szeptember 28-án istentiszteleten emlékezett meg Podmaniczky Jánosról és Vigyázó Sándorné Podmaniczky Zsuzsannáról. A Podmaniczkv-Vigyázó család adományokkal segítette az evangélikus egyházat, Rákoskeresztúr község polgárait, és jelentős szerepet játszott a közéletben. A hatalmas Podmaniczky-Vigyázó vagyont Vigyázó Ferenc végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Az emlék-istentiszteleten a rákoskeresztúri gyülekezet tagja, Tóth Péter - aki évek óta kutatja e nagynevű család életútját - ismertette Podmaniczky János és Podmaniczky Zsuzsanna életét. Az alábbiakban az általa elmondottak rövidített változatával ismerkedhetnek meg olvasóink. Aszódi gróf Podmaniczky János (1786-1883) Hatgyermekes családban, második gyermekként született a galíciabeli Kamionkában. Gyermekkorát az aszódi családi birtokon töltötte. Lőcsén érettségizett, majd Sárospatakon tanult jogot. 1805- ben kitűnő bizonyítvánnyal tért haza a családi birtokra, Iskolái befejeztével anyai nagyapja sajókazai és radványi birtokán töltött el egy évet. Később Detken és környékén bérelt birtokot, és ott rendezkedett be. Rátermettségét, ügyességét látva családja a közösen birtokolt uradalmak főfelügyeletével bízta meg. Bulyanovszkyné báró Podmaniczky Erzsébet halála után a rákoskeresztúri birtok a Podmaniczky családra szállt át. János a ma romos rákoskeresztúri kastélyt 20 szobásra bővítette, és 1827-ben ide tette át állandó lakhelyét. 1830-ban feleségül vette Hódossy Máriát. Rákoskeresztúr jobbágyait árpa- és kukoricaadománnyal segítette. Megalapította Magyarország első takarékmagtárát. Birtokain modernizálta az állattenyésztést, a szőlészetet, állataival, boraival több kiállításon nyert díjat. Az 1838-as pesti árvíz mentési munkáiban is részt vett, rákoskeresztúri kastélya menekülteknek adott szállást. Élelmiszer-adománnyal látta el a Deák téri templomba menekült közel 800 embert. Pest városa hálából - kissé megkésve, 1842-ben - tiszteletbeli polgárává választotta. Felesége halála (1841) után visszavonult a közélettől, de a közügyek továbbra is érdekelték. Tíz-tizenkétféle újságot járatott, sietett megrendelni a könyvpiac nevezetes újdonságait. Gyűjtötte az országgyűlési iratokat. Még 90 évesen is maga kezelte Rákoskeresztúr, Penc, Petény, Palojta gazdaságait. 1822-től haláláig a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség felügyelője volt. Rendszeresen támogatta az evangélikus gyülekezettt és az evangélikus iskolát. 1876-ban 250 kg súlyú harangot ajándékozott gyülekezetének. Anyagiakkal és cseréppel segítette a leégett parókia újjáépítését. 1883. február 8-án halt meg. A rákos- keresztúri evangélikus temetőben lévő családi sírboltba temették. 1945-ben a családi kriptát szétdúlták, a temetőt pedig a későbbiek során felszámolták. Bojári gróf Vigyázó Sándorné Podmaniczky Zsuzsanna (1838-1923) 1838. január 24-én született Pesten. Édesapja a hitbuzgó evangélikus családból származó aszódi báró Podmaniczky János volt. Édesanyja 1841-ben hunyt el. Mivel édesanyja katolikus volt, a törvény értelmében Zsuzsannának nővérével együtt ezt a hitet kellett volna követnie. Édesapja azonban nem nyugodott bele ebbe. (Felesége támogatta férjét ebben a kérdésben, halálos ágyán is megerősítette férje akaratát.) Podmaniczky János másik lányát Pesten, egy protestáns magánnevelő intézetben neveltette. Emiatt többször volt kellemetlensége a helytartótanáccsal, Pest vármegyével is. Zsuzsannát előbb nénjénél Radványban rejtette el, majd Besztercebányán taníttatta, ahol mindenkinek természetes volt, hogy egy Podmaniczky bárókisasz- szony csak evangélikus lehet. Hazatérve Zsuzsanna szeretett volna társasági életet élni. Apja, aki lánykájának mindent megengedett, hajadon lányától elvárta, hogy vakon kövesse parancsait. O azonban az atyai szigor elől házasságba menekült, első férjéül Koppely Frigyest választotta. E házasság hamar zátonyra futott. A fiatalasszony hátrahagyta két fiúgyermekét, és visszaköltözött az Üllői úti Podmaniczky-házba. A különválással 14 éves persorozat kezdődött. 1864-ben ismerkedett meg bojári gróf Vigyázó Sándorral, ám csak 1873-ban házasodhattak össze. Zsuzsanna második házasságából három gyermek - Józsa, Ferenc, Sándor - született. Az idős Podmaniczky János kiengeszte- lődött leányával, így halálát követően Zsuzsanna lánya lett fö örökösévé. 1894-ben nagy csapás érte őt: elhunyt egyik gyermeke, ifjabb Vigyázó Sándor. A fájdalomba lelkileg beleroppant. A Podmaniczky-Vigyázó család az 1870-es évektől kezdve rendszeresen adakozik. Adományaik és az alapítványaikra fordított összegek meghaladták a negyedmillió aranykoronát. Rendszeresen támogatták az evangélikus egyház intézményeit, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközséget és annak iskoláját is. Dr. Léránt István
