Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-20 / 29. szám

10. oldal 2003. JULIUS 20. Evangélikus Élet Nyári szezon Híradás az EBBE 2003. július 10-i üléséről Indulj, menj Ninivébe! A nyári szezon természetes jele, hogy alig egy tucat résztvevővel zajlott az EB­BE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) júliusi ülése. Úgy döntött a veze­tőség, hogy nyári szünet helyett legyenek folyamatosak az alkalmak: ha nincs is konkrét előadás és téma, mégis elengedhetetlenül szükség van az egyház meg­újulása érdekében végzett szolgálatra. A nyári „előadásmentes” alkalmak kivá­lóan alkalmasak arra, hogy kiemelt hangsúly lehessen az igei elcsendesedésen és' az ébredésért, megújulásért való könyörgésen, imaközösségen. Szeverényi János, az Egyesület lelkészi elnöke az Útmutató igéi alapján tartotta áhítatát a 60. zsoltár alapján. Prédikációja révén a jelenlevők számára megelevened­tek és aktuálissá, égetővé váltak az ősi ének szavai. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez.” A zsoltár bevezető mondatai (lb-2.) kapcsán azt kell mondani az ige össze­függésében, hogy nem tartozik Istenhez, Jézust nem követi az az ember, akinek nincsenek külső és belső harcai. Dávid bizonyságtétele harci helyzetben szólal meg. Ezt mondja — nyilván vesztésre állt a csata —: „O Isten! Elvetettél, szét­szórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!” (3.) Ezt éljük meg mi is. Ezt élte meg a magyarság is, a ke- resztyénség is: szétszórtan élünk. Két dologgal érzékelteti Dávid azt, amit átélt a nép. Egyrészt, mintha föld­rengés lenne (4a.). Néha gyakorlatilag is, de leginkább lelki-szellemi értemben az eresztékek megmozdulnak kultúránk­ban, civilizációnkban. Láthatóvá válnak a mélységek. „Szörnyű dolgokat láttattál népeddel” (5a.) A megrepesztett föld mélységeit, sötét bugyrait látja az em­ber, ahogyan áldozatául válnak fiatalok, gyermekek a különböző drogoknak — legyen az szellemi vagy valóságos. Más­részt: „... hódító borral itattál bennün­ket.” (5a.) Isten népe ebben a helyzetben sokszor olyan, mintha részeg lenne, mintha kába lenne. Tessék felébredni! Mit jelent a 8-10. vers nekünk? Isten felsorolja, hogy enyém az ország — ahol ti meg vagytok szeppenve, hogy 3% evan­gélikus van csupán, az Úr azt mondja, hogy Enyém Magyarország! De enyém a határon túli terület is. És Európa, az egész világ. És ha akarom, nektek adom. Úgy éli meg Dávid, hogy nem jár Is­ten vélünk'!1 (12.) Mégis kommunikál Is­tenné^ „Adj nekünk mégis segítséget az ellenséggel ellen, mert áz emberi segít­ség mit sem ér!” (13.) És most jutottunk el a befejező versig: „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, el­lenségeinket ő tapossa el.” (14.) Mivel családias körben zajlott az ülés és benne az áhítat, lehetőség volt arra, ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. július 20. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., ... Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; „-‘-ggBfey Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás­mcgyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. i ■*.,**» 1 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Pé­v tér Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi s ! */*r , Gyuláné; du. 6. Bajuszné Orodán Krisztina; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 9. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Wiszkidenszky András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Buday Barnabás; de. 11. (úrv.) Buday Barnabás; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János: Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Sztojanovics András; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Ken- deh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Bolla Árpád; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII.. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Árkos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XV1L, Pesti út III. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gv. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pest- szentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVTIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hun­gária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Wagner Szilárd; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE L I ÁN 5. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 5,1-11; az igehirdetés alapigéje: Ézs 6,1-8(9-13). HETI ÉNEKEK: 467, 284. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 25.): du. 4.; Balatonboglár: de. 11. (úrv.); Balatonfenyvcs: du. 6.; Balatonfürcd: de. 9.; Balatonszepezd: de. fél 9.; Balatonszemes: du. 2.; Badacsonytomaj: de. fél 9.; de. fél 9.; Dörgicse: de. 11.; Hévíz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 10.; Kötésé: de. 9.; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencshely: de. 11.; Nemesleányfalu: du. 2.: Révfülöp: de. 10.; Siófok: de. II.; Szentantaifa: de. háromnegyed 10.; Szólád (ref. templom): de. 9.; Veszprém: de. 10.: Zánka: de. fél 9. NEMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Hévíz: de. fél 10.; Balatonboglár: du. 2. Összeállította: tszm hogy a résztvevők hozzászóljanak az el­hangzottakhoz többségük segítette is Is­ten üzenetének jobb megértését hozzá­szólásával. Az imaközösség után az információk megosztása következett. Szeverényi Já­nos szólt arról, hogy miközben küzdel­meket és harcokat is vív az Egyesület a maga szolgálata kapcsán, vannak munká­jának eredményei és gyümölcsei is. Pl. egyházi fórumokon időnként helyet ad­nak az Egyesület ill. tagjai szolgálatának. Talán a más teológiai látású személyek látása is módosult az Egyesület véle­ménynyilvánításai révén is. Tájékoztatott az EBBE konferencia elmaradásának kö­rülményeiről, majd továbbadta a szót. Győri József ismertette a természet- gyógyászattal, az Ormos Intézet hirdeté­sével kapcsolatos küzdelmeket. Az Evan­gélikus Elet által szervezett fórumról szóló beszámolóban teljesen elerőtlení- tették az ott történteket — nem azt a szel­lemet, konklúziót ismertették, ami ott je­lentkezett. Felesége ezért megírt egy cikket Falra hányt borsó címen. Nem hozta le a lap. A székesfehérvári találko­zón ezért ismét felszólalt. Az Evangéli­kus Élet tudósításában Frenkl Róbert ugyan azzal kezdte, hogy nyílt színi tap­sot kapott dr. Drenyovszky Irén hozzá­szólása - de utána elerőtlenítette a mon­dottakat. Ezért dr. Drenyovszky Irén arra kérte Pintér Károlyt levélben, hogy kö­zöljék hozzászólását. Pintér Károly vála­szában áthárította a felelősséget a Luther Kiadó igazgatójára. Hozzátette, hogy örülne, ha a Keresztyén Orvosok Ma­gyarországi Társaságának tagjai gyakrab­ban imának az újságba. Furcsa magatar­tás épp egy ilyen cikk elutasításakor igényt támasztani további írásokra... Végül Szeverényi János zárta az al­kalmat, ugyanis a budaörsi templomépí­tés ügyében egy megbeszélésre kellett távoznia. Szakács Tamás Érintettségünk okán szó szerint közöltük Szakács Tamás „tudósítását”. Az alábbi­akban azonban idemásoljuk dr. Dre­nyovszky Irénnek írt levelünk teljes szö­vegét, bízva abban, hogy olvasóink talán azt is megértik belőle, amit „EBBE-kör- ben” nem tudtak (vagy nem akartak?): „ Tisztelt Dr. Drenyovszky Irén! Kedves Irénke! Levelét és kérését továbbítom az illeté­keshez, vagyis a Luther Kiadó igazgató­jához, Kendeh K. Péterhez. Amennyiben ö erre kötelez, akkor természetesen la­punkban is közöljük az Ön felszólalásá­nak szövegét. A magam részéről ug}’anakkor szeret­ném, ha legalább ilyen őszinte érdeklődés­sel olvasná az Evangélikus Elet azon írása­it is, amelyek megjelenéséhez - a hirde­tésekkel ellentétben - a szerkesztődnek is van köze. Hasonlóképp örömömre szolgál­na, ha a Keresztény Orvosok Magyarorszá­gi Társaságának tagjai gyakrabban tisz­telnék meg írásaikkal olvasóinkat,- valamennyiünk testi-lelki épülésére. Testvéri üdvözlettel: T. Pintér Károly ” Isten Jónás prófétához szólt egykor, és most minket is megszólított, akik - jú­lius 6-9. között - együtt voltunk Pilis- csabán a külmissziói konferencián. Ihrig Dénesnek, külmissziói egyesü­letünk elnökének köszöntése és Bolla Árpád kórházlelkész bevezető áhítata után (Mt 12,41) már az első napon több, vidéki gyülekezetekben működő missziói kör egy-egy képviselője számolt munká­jukról, missziói alkalmaikról. A reggeli evangélizációkon Orosz Gábor Viktor teológiai doktorandusz igehirdetését hallgattuk Jónás könyve alapján. Isten Jónáson keresztül akarta megmenteni Ninivét, az asszír biroda­lom fővárosát. A próféta azonban elin­dult az ellenkező irányba, mert félt ettől a kegyetlen, gonosz néptől, és mint zsi­dó ember féltette Istenét ezektől az em­berektől. Jónáshoz hasonlóan cselek­szünk sokszor mi is - mondotta az igehirdető —, s ha az Isten meg is engedi, hogy a „hal gyomrába jussunk”, ki is hoz onnan, és véghezviszi szabadítását a „pogányokon”, akikhez küld minket. élményeikről számoltak be diaképek se­gítségével. Velük együtt gondolkodtunk el arról, mi a létjogosultsága a külmisski- ónak kicsiny evangélikus egyházunkban, illetőleg, hogy milyen kapcsolat lehet a bel- és a külmisszió között. Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lel­késznő a falujukban élő cigányok között végzett szolgálatról beszélt, majd egy ci­gány származású testvérünk bátor és megható bizonyságtételét hallgattuk. Galli Tamás pestszenterzsébeti presbiter gyülekezetük hajléktalan-missziójáról tartott előadást. Gémes István stuttgarti lelkész és felesége is eljött közénk, és fórumbeszélgetés keretében számoltak be múltbeli és jelenlegi szolgálatukról. Utolsó nap Rejo Leino, a Finn Misszi­ós Egyesület igazgatója és felesége be­széltek kolumbiai és venezuelai misszi­ói szolgálatukról, jelenlegi munkájukról és az általunk is támogatott komiföldi misszióról. Kiscsoportos bibliakörökben (egy csoportot a fiatalok alkottak) beszélget­tünk eddigi életünk tapasztalatairól, Is­Esténként „munkás(tovább)képzésen” vehetünk rész, Keveházi László Mt 9,35- 38. alapján tartott igehirdetés-sorozatát hallgatva. Jézus először magához hívja tanítványait, azután elküldi őket, hogy folytassák az ő munkáját: tanítsanak, gyógyítsanak, hirdessék az evangéliu­mot. Isten országában nincs munkanél­küliség, csak munkásnélküliség, ezért kell kérnünk az aratás Urát, hogy küld­jön munkásokat az ő aratásába. Szívün­ket, szánkat, szemünket, kezünket és lá­bunkat az ő szolgálatába kell állítanunk. Hazai és külföldi előadó-vendégek is megfordultak közöttünk a négy nap so­rán. Elsőként Elinor Gröndal-Mortensen, a dán Lepramisszió igazgatónője beszélt a bangladesi leprások között végzett szolgálatról, miközben megrendítő ké­peket vetített. Szabó Julianna ferencvárosi lelkész­nő az iszlám vallás alappilléreit és alap­tételeit ismertette, és hasonlította össze a keresztyénség tanításával. A szabadságukat itthon töltő Mester­ház-házaspár - Balázs és Andrea -indiai tennel való találkozásunkról és kapcso­latunkról, imaéletünkről és arról, miként tehetünk bizonyságot nemcsak szavak­kal, de az életvitelünkkel is Jézushoz va­ló tartozásunkról. A komoly előadások között vidám percei voltak konferenciánknak, például amikor Bálint Zoltán vezetésével szituá­ciós játékokban próbálhattuk ki, miként evangelizálhatunk (jó és rossz módon) betegek, idősek, fiatalok és hajléktala­nok között. A konferenciát úrvacsorái istentiszte­lettel zártuk, melyen Ittzés János püspök prédikált ez évi igénk alapján: „Az em­ber azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. ” (lSám 16,7). Ismét eljöttek közénk erdélyi test­véreink, velük együtt énekeltük búcsú­zásként és köszönetként: „Az Úr csodá­sán működik...”. Megköszönve a szervezőknek a sok munkát és imádságot, elsősorban Isten­nek adtunk hálát, aki újra megerősített minket küldetésünkben. Sz.E. - Z. E.---------------------1 OR MOS INTÉZET EGESZSEGIGYI ALAPÍTVÁNY Kínzó migrén Nyáron mindenki kora reggel vagy késő délután indul el nyaralni. Károly és Éva nyolc éve házasodtak össze, és évek óta minden nyáron egy hetet a Balatonnál töltenek. Két éve már gyermekeiket - Annát és Rékát - is magukkal viszik. A múlt évben Éva szüleivel együtt indultak a nyári pihenésre. A nagypapa vérnyomása úgy felment a napon, hogy a helyi orvos azt tanácsolta, hogy néhány napig ne menjen ki a szobából... Az idei nyaralás sem indult gondtalanul! Éva nem talál­ta a fürdőruháját, amit évek óta annyira kedvelt. Ehhez tár­sult még Anna és Réka problémája. Anna a barátnőjét, Ré­ka a macskáját is magával szerette volna vinni. Ezek után, amikor Károly végre „bepakolta” az autóba nagy nehezen a családját, hirtelen féloldalt görcsösen fájni kezdett a feje. Zsibbadt a keze, majd a lába és végül hányingere lett. Las­san jobban lett, de annyira megijedt, hogy nyaralás után az első útja egy orvos barátjához vezetett. A szakember meg­vizsgálta a fejfájós Károlyt, és mivel nem talált semmiféle komolyabb elváltozást, azt tanácsolta, hogy keresse fel az Ormos Intézetet. Az Ormos Intézetben ugyanis egy speciá­lis migrénambulancia áll a betegek rendelkezésére. Az ott dolgozó orvosok elmondása szerint, van olyan nap, amikor legalább ötven fejfájós beteg jelentkezik náluk. Ezek a be­tegek kiábrándultán és elkeseredetten érkeznek, hiszen fél­tik a munkájukat, a családjukat és saját magukat is. A fejfá­jás miatt képtelenek teljes életet élni. Leginkább az nyugtalanítja őket, hogy nem tudják, hogy mi idézi elő a fá­jást, és mikor jelentkezik. Amikor először találkozott Károly az Ormos Intézet or­vosával, már akkor jobban érezte magát. Tudta, hogy szakember vizsgálja, és ezért biztonságban érezte magát. Két hét múlva teljesen elmúlt a panasza a kezeléseknek köszönhetően, és miután ennyire meg volt elégedve az or­vosok munkájával, azóta minden barátjának az Ormos In­tézetet ajánlja. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963

Next

/
Oldalképek
Tartalom