Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-20 / 16. szám

10. oldal 2003. ÁPRILIS 20. Evangélikus Élet „ ... nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ” (Mt 28,8) Gondolatok a kapcsolótábla mellett - egy papgyerek húsvétja Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap. Ha pedig a lelkész nem ér rá, mert például egy óra múlva az Úr oltára előtt kell állnia, a lelkészgyerekre hárul ez a nemes feladat. Istentisztelet előtt pontosan hatvan perccel követem a szokott útvonalat - a für­dőszobától a kétajtónyira lévő gyülekezeti helyiségbe -, hogy rutinos mozdulattal felkattintsam a kapcsolót, és ezzel működésbe hozzam templomunk kilencvenéves harangját. így működik a gépezet vasárnapról vasárnapra, ünnepnapról ünnepnapra immár vagy másfél évtizede. Hogy számomra mi ez? Hivatás? Munka? Néha úgy tűnik, hogy csak egy rövid intermezzo, az ünnepnap­ok megszokott eleme, mely ugyanúgy hozzátartozik a vasárnap reggelekhez, mint a forró citromos tea és a vajas kenyér. Húsvétvasámap sem felejtem el kötelességemet. Mielőtt a reggelizőasztalhoz ülnék, még fejemben a pár perce megszakadt álom képkockáival, papucsban és félig begombolt ingben lépek a kapcsolótáblához. Szokott módon megkeresem a megfelelő gombot, s ahogyan már több százszor megtettem, most is felkapcsolom. Egy kattanás. Pár másodperc csönd. Majd lassan, mél­tóságteljesen beindul a gépezet. Szinte látom magam előtt a templomtoronyban erőlködő villanymotort, mely idővel lendület­be hozza a többmázsás harangot. Először halkan, óvatosan megkondul egyszer, majd belekezd a muzsikába. A szokás szerin­ti kétnapos némaság után végre lekerül a nagyharang szájáról a lakat! Ebben a pillanatban a tavaszi napfény beköszön az ablakon, jelezve, hogy itt a tavasz, az új élet, a húsvét, a feltámadás. Némán állok, és hallgatom a zenét. Miközben kitörlöm a szememből az álmot, magamban hálát adok Istennek, hogy itt le­hetek. Hogy napokig tartó némaság, nagypéntek és nagyszombat, végzetesnek tűnő halál és a sírbolt csendje után egy egész falunak én adhatom tovább egy piciny - megszokottá vált - mozdulattal a jó hírt, hogy van feltámadás. László Jenő Csaba ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. április 17. I., Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) D. Szebik Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé du. 5. (úrv.) Herzog Csaba; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. (úrv.) Fodor Vik­tor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. (úrv.) Hafenscher Károly (ifj.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. (úrv.) Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. du. 6. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán (teológusok passió­ja); VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. (úrv.) Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom du. fél 5. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Blázy Árpád; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. fél 7. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér du. 5. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) du. 6. (úrv.) Veperdi Zoltán; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. du. 6. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 6. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. du. 6. (úrv.) Endreffy Géza. NAGYCSÜTÖRTÖK ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep lekciója: Jn 13,1-17; az igehirdetés alapigéje: Jer 31,31-34. ÉNEKEK: 304, 303. A Szentírás és értelmezése Híradás az EBBE áprilisi üléséről Ifj. dr. Fabiny Tibor EBBE-elnök, D. Takácsné Kovácsházi Zelma és Széli Bulcsú - miután felálltak a kerékasztaltól... Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) áprilisi kerekasztal- beszélgetése a Biblia értelmezésével foglalkozott. Kupi Zoltán Zsolt 43,1-4 alapján tartott áhítata után D. Takácsné Kovácsházi Zelma nyugdíjas lelkész, hittudományi egyetemünk óraadó tanára és Szél! Bulcsú kispesti lelkész fejtette ki a kérdéssel kapcsola­tos nézeteit. D. Takácsné Kovácsházi Zelma így fogalmazta meg azt a képet, amely fia­talkorában alakult ki benne a Biblia ér­telmezéséről; események történtek, sza­vak hangzottak el - a leírás másodlagos volt, amelyet aktualitások, esetlegessé­gek befolyásoltak. A hitvallások tanul­mányozásából pedig azt szűrte le, hogy a Biblia központi mondanivalója Krisztus, a kegyelem, a hit és a szeretetben való szolgálat. Az elvilágiasodással szembe­sülve igyekezett megszólítani az elvilá- giasodott embert, megpróbálta érthetővé tenni számára a Biblia üzenetét. Ehhez érteni kell a Bibliát, annak nyelvét és kultúráját is, korát és környezetét; egyúttal a jelenkor embereit is - hogy azt a valóságot, amiről a Biblia a maga nyelvén szól, megszólaltathassuk azon a nyelven, amin az emberek ma értenek és beszélnek. A kinyilatkoztatás mindig együtt van az emberrel, az „edénnyel”, akin keresztül célba jut. A kalcedoni hitvallás Krisztus két természetéről szóló té­teléhez hasonlóan így fogalmazhatunk: a Bibliában az isteni ki­nyilatkoztatás és en­nek a befogadó edény adta formája elválaszt­hatatlanul együtt van. Ezért, ha a befogadó edényt tanulmányoz­zuk, akkor az köze­lebb visz az esszenciá­lisán istenihez. Széli Bulcsú sze­rint a fő kérdés az, hogyan értelmezzük a Szentírást. A tekin­télyellenes világban a keresztények széthúzása akkor szűnik meg, ha mind­nyájunk számára a valóságos mérték és tekintély a Biblia lesz. „A teljes írás Is­tentől ihletett” (2Tim 3,16) - amit az emberek leírtak, az Istentől származik. Isten eközben önálló személyiségként bánt az írókkal. A Szentírás tehát amel­lett, hogy Isten kinyilatkoztatása, embe­rek szava is. A Biblia értelmezésében a mai korban elsősorban két főbb irányzat nyert teret: a történetkritikai módszer és az evangéliu­mi, ezen belül az evangelikál megközelí­tés. A kritikai módszereket lehet használ­ni, de tudnunk kell: minden magyarázati módszer egy bizonyos előfeltételezésből indul ki, amelyet meg kell vizsgálnunk. A Szentíráson kívül nincs más bizonyosság, ezért exegézisünket a Bibliával kell meg­alapoznunk, máskülönben írásmagyará­zatunk félrecsúszhat. Az evangélikus hermeneutikának a reformátori alapelve­ket mindvégig szem előtt kell tartania, s mindezeken túl alázattal el kell fogadnia olyan dolgokat is, amelyeket az Isten nél­küli tudomány nem tud akceptálni. Szakács Tamás Hetedik parancsolat Minden kérés, kérdés, felszólítás és til­tás mögött ott bujkál egy ki nem mon­dott állítás is. A „ne lopj!” parancsolat azt feltételezi, hogy létezik tulajdon. El­lopni ugyanis csak azt lehet, ami vala­kié. Az pedig, hogy valami valakié, azt jelenti, hogy valamely anyagi természe­tű dolog - élelem, természetben fellel­hető vagy ember által megmunkált tárgy, illetve az ezek egymás közti ki­cserélésekor közbeiktatott fizetőeszköz meghatározott mennyisége - kizáróla­gosan hozzárendelődik egy bizonyos személyhez. Tudjuk, hogy „enyém, tied mennyi lármát szüle” az emberiség történetében. A felvilágosodás korától fogva különö­sen is sokan bírálták a magántulajdon lé­tét. Jean-Jacques Rousseau csupán egyi­ke azon gondolkodóknak, akik úgy vélik, hogy az az ember indította el a mai társadalmi egyenlőtlenségekhez, hábo­rúkhoz és az egymás elnyomásához ve­zető igazságtalan folyamatot, akinek először volt mersze kimondani egy da­rab földről, hogy „ez az enyém”. Ehhez a feltételezéshez persze egy viszonylag romantikus, némiképp naivan optimista emberképre van szükség. Rousseau ko­molyan gondolta, hogy a feltételezett ős­állapotunkban még ártatlanok és önzet­lenek voltunk. Mindenünk közös volt, és senki nem tört a másik életére. Kissé mosolyogtató elképzelés ez. Ha­bár úgy is felfoghatnánk, mint a bibliai te­remtéstörténet és bűneset sajátos átfogal­mazását. Mindenesetre Isten, amikor a parancsolatokat adja, már egy bűnös em­beriséggel kell, hogy számoljon. A paran­csokra már eleve azért van szükség, mert az ember - megromlott természetétől fog­va - immár nem hajlamos Isten tetszése szerint élni. Az Úr tehát hallgatólagosan törvényesíti a megannyi lármát és vesze­kedést szülő tulajdonviszonyokat. Igen, tudomásul kell vennünk, hogy van, ami az enyém, azaz én rendelkezem fölötte, és van, ami másé, ahhoz pedig nem nyúlha­tok. Egyenes út vezet innen az emberek közti egyre nagyobb különbségek kiala­kulásához. Némelyek meggazdagodnak, feleslegeket halmoznak fel, mások pedig még azt is nélkülözni kényszerül­nek, ami az alapvető létfenn­tartásukhoz szükséges. Akkor aztán a vagyonnal rendelkező embernek módjában áll kihasználni a szegény ember kiszolgál­tatottságát. Némi alamizsná­ért cserébe igénybe veszi an­nak munkaerejét, sőt mintegy személyes tulajdonaként bánik embertársával. Kialakul a rabszol­gaság, majd a történelmileg ebből követ­kező feudalizmus, később a tudományos­technikai fejlődésnek köszönhetően egy új társadalmi berendezkedés, amelyben a szélsőségeket a nagytőkések és az általuk kizsákmányolt munkásosztály testesíti meg. Kezdődhet hát a történelem vége! Marx sajnos ma időszerűbb, mint valaha! Ezt akarta az Isten? Bizony pironkodva lapozhatjuk törté­nelemkönyveinket. Jézus nevében ugyan­is szinte minden létező igazságtalanságot és képtelen ideológiára épült társadalmi rendet megpróbáltak már igazolni ele­ink. Pál apostolra és Lutherre is bőség­gel hivatkozhattak érveik alátámasztá­sához. Kérdés azonban, valóban jól értették-e őket. S most nem csupán Pál­ra, Lutherre vagy Jézusra gondolok, ha­nem egy náluk sokkal korábbi személy­re: Mózesre. A tulajdon szentségéről szóló törvé­nyek mellett ugyanis igen bőséges és jól kidolgozott anyagot találunk a Biblia első öt könyvében a szegények, jövevények, idegenek, árvák, özvegyek és eladósodot­tak szociális biztonsága védelmében. Ezek a törvények éppen olyan komo­lyak, szigorúak és következetesek, mint azok, amelyek a birtokolt javak sérthetet­lenségéről szólnak. Csupán egy példa 2Móz 22,24—26-ból: ..Ha pénzt adsz köl­csön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát! Ha zálogba vetted em­bertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! Mert egyetlen ta­karója, testének ruhája az. Miben háljon? Bi­zony, ha hozzám kiált segítségért, meghallga­tom, mert én kegyelmes vagyok." Ez bizony azt is jelenti, hogy a tehető­sebb embernek nem csupán a vagyona nagyobb, hanem a felelőssége is. Lopás­nak pedig nemcsak az minősül, ha valaki őt megkárosítja, hanem az is, ha ő nem gyakorolja a nagyobb vagyonával együtt járó kötelességeit. Az uzsora bizony lo­pás. És lopás volt az is, ha nem adta vis­sza éjszakára a zálogba vett felsőruhát. Lopás volt, ha valaki a rabszolgát nem szabadította fel, és a zálogba vett családi birtokot nem szolgáltatta vissza az elen­gedés évében. Lopás a bér visszatartása és megkurtítása. Lopás a másik ember idejével és türelmével való visszaélés, a trehányan végzett munka és az indokolt­nál magasabb ár. Ám hogy egyháziasak is legyünk kissé: lopás az adakozásban ta­núsított szűkmarkúság, de lopás a rossz prédikáció is. Ne tagadd meg embertár­sadtól azt, amit az Úr neki szánt, és ne vedd el tőle azt, ami nem a tiéd! Mert mindez lopás. Akkor is, ha vilá­gi jogszabályok és törvények precíz be­tartásával történt. Mert a legnagyobb gazemberségeket a törvényesség látsza­tával követik el az emberek. Annál sú­lyosabb lesz az ítéletük. Te viszont, aki élni akarsz, ne lopj! Bartha István BUDAPESTEN, 2003. ÁPRILIS 18. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor- Muntag Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; du. 6. (pas- sióolv.) Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Geröfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 5. (passióolv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 8. (úrv.) Kézdy Péter; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Szirmai Zoltán (J. Walter: Máté-passió); Vili., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; du. 4. teológusok passiója; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom du. fél 5. (passió) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; du. 6. (passióolv.); Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Szeverényi János; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. (passió) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; du. 6. (passióolv.); Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; du. 6. (passióolv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér du. 5. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; du. 6. (passióolv.); Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere II. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; du. 6. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; du. 6. Győri Gábor; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceii út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; du. fél 7. teológusok passiója; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; du. 6. (úrv.) Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; du. 6. (passióolv.) Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; du. 6. passióolvasás; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; du. 6. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. du. 6. (úrv.) Endreffy Géza. NAGYPÉNTEK ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fekete. Az ünnep lekciója: Jn 19,16—30; az igehirdetés alapigéje: 4Móz 21,4-9. ÉNEKEK: 200, 370. BUDAPESTEN, 2003. ÁPRILIS 20. I., Bécsi kapu tér reggpl f (hajnali) Bence Imre-Balicza Iván; de. 9. (úiv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. (kantátazenés) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. térde. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Ta- más; V., Deák tér 4. reggel 5. (hajnali) Cselovszky Ferenc; de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla (kantátás); de. 11. (gyermek) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Vá­rosligeti fasor 17. reggel 5. (hajnali) Kézdy Péter; de. fél 10. (családi) Lukáts Miklós; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Kézdy Péter; Vili.. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Matus Klára; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Matus Klára; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katoli­kus templom reggel 5. (hajnali) Szabó Julianna; de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. reggel fél 5. (hajnali) Smidéliusz András; de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10- (úrv.) Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rá­koscsaba, XVII., Péceii út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pest­szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bul­csú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. HÚSVÉT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep lekciója: Mk 16,1-8; az igehir­detés alapigéje: Jón 2,3—10. ENEKEK: 215, 216. BUDAPESTEN, 2003. ÁPRILIS 21. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Horváth-Hegyi Olivér (kantátazenés); II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Bozóky Éva; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Balog Eszter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. Bajuszné Orodán Krisztina; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 2. (finn) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Wagner Szilárd; XIII.; Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely. XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Böröcz Enikő; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceii út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XV1L, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. (úrv.) Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuelné; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. HÚSVÉT 2. NAPJÁN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep lekciója: Lk 24,13-35; az ige­hirdetés alapigéje: Ézs 52,7-10. ÉNEKEK: 221, 259. Összeállította: tszm

Next

/
Oldalképek
Tartalom