Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-20 / 29. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚLIUS 20. 5. oldal ZENGJEN ÚJRA ÉNEKÜNK... A Kaláka fesztivál ökumenikus istentisztelete (2003. július 13., Miskolc, evangélikus templom) Az ember magatartása, értékrendje mindig „az erszény, a tarisznya és a saru” (Lk 22,35.) világára összpontosít. A tanítványok ősi tapasztalata az, hogy ezeken túl a kegyelem világa nyílik meg a kereső ember számára. Jó dolog újra és újra letelepedni Isten szeretetének asztalához, ahol az Ő irgalmának fénye világol, ahol megérezhet- jük azt, hogy minden fogyatékosságunk, tévedésünk ellenére elfogad minket a Legnagyobb Szeretet. Nem kell többé megfelelési kényszer alatt élnünk, mert amint vagyok, jöhetek. A Kaláka fesztiválra összejött gyülekezet ebben az évben is átélhette Isten szeretetének ezt az elemi valóságát, a liturgiában, a fesztivál művészeinek magas színvonalú és tanúskodó szolgálatában, Topolánszkv Ákos református lelkész igehirdetésében, az egymással való találkozás örömében. Az istentisztelet lutheri hagyományainknak megfelelően azt a nagyszerű lehetőséget kínálja, hogy énekben és imádságban válaszolhatunk Isten hívására. Ezen az istentiszteleten is felhangzott a meghívás. Topolánszky Ákos a tékozló fiú példázatáról tartott igehirdetésében arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy az elénk szaladó Atyához hasonlóan nekünk is befogadó szeretettel lehet közelednünk azokhoz, aki életükben elmagányosodtak, akik befogadásra várnak. A liturgia ősi elemei most is végigvezettek bennünket a bűnbánat, a bünbocsánat és az új élet lehetőségének útján. Válaszként ezért hangzott bizonyságként az ének: „Zengjen újra énekünk Isten így dicsérve: Szent az Úr, hozott nekünk Békességet végre!” A zsúfolt templom gyülekezete együtt fordult a Mindenhatóhoz a zsoltáros szavaival: „Vezess az örökkévalóság útján!” Az Apostoli Hitvallás évezredes mondatai élő valóságként szárnyaltak a templom meny- nyezetén túli Valóság felé: hiszek ...hiszek... hiszek. Laborczi Géza A július 10. és 13. között lezajlott XXIV. Kaláka Folkfesztivál keretében megtartott ökumenikus istentiszteleten — a fesztivál muzsikus vendégei közül - az alábbiak vállaltak szolgálatot: Kaláka együttes, Gryl- lus Dániel és Vilmos, az Erdőszombattelki Zenekar, az Ökrös Együttes, Szalóki.Agnes, Ferenczi György, Bényei Tamás, Fassang László, Bacsó Kristóf, az Esztenás zenekar, Radványi Balázs, a miskolci evangélikus gyülekezet zenekara. Délután a miskolci zsinagógában volt jótékonysági hangverseny, amelynek célja a rossz állapotban lévő épület felújítására való gyűjtés volt. Itt a Nigun, az Arasinda, a Simply English, az Ökrös és a Kaláka együttes nyújtott felemelő élményt, s a művészek szolgálata hidat teremtett különböző kultúrák között. K aderják Csilla felvételén a zsinagógában (balra) a Nigun-együttes, az evangélikus templomban (fönt) a Gryllus-fivérek FÁBÓL VASKARIKA Veled Uram - és semmi de István, a király utolsó szavai a - 20 évvel a hazai ősbemutató után - közelmúltban Erdélyben is előadott rockopera záró énekverse szerint ezek: „Én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled Uram, de Nélküled. ” Ezzel a mondattal két évtized múltán sem tudok azonosulni. A szerző fején találta a szöget, ez a helyzet népünk alapvető problémája. Szavakban talán Veled, Uram, de tettekben bizonyosan Nélküled éljük ezt a földi életet. Mi, evangélikus keresztyének ismerhetjük Luther tanítását a kétféle kormányzásról, s tudhatunk arról, hogy ezt a földi országot nem lehet az evangéliummal kormányozni. De mi két világ polgáraiként élünk itt, s lehetetlen figyelmen kívül hagynunk Jézusnak a Hegyi Beszédben elmondott figyelmeztetését: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselek- szi az én mennyei Atyám akaratát. ” (Mt 7,21) Hogyan tehetjük ezt? Szerintem csak így: Veled, Uram, nem Nélküled! KÖNYVAJÁNLAT: Méz a sziklából Az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent művek jegyzékében a címe miatt figyeltem fel Visky Ferenc, erdélyi református lelkész „ Vallásos esszé” kategóriába sorolt áhítatos könyvére. Az ajánlás szerint a kolozsvári Koinónia Kiadó újdonsága tágölelésű, tematikus, rövid írásokat tartalmaz az év minden napjára. Ezek a bibliai elmélkedések hiteles bizonyságai a szerző Istennel való élő kapcsolatának. Olyan egyetemes témákat feszegetnek, mint a boldogság, a szenvedés és a szabadság. Minden további ismertetés helyett idézzük a kötet címadó írásának, a szeptember 24-re szóló gondolatoknak egy részletét (az új fordítás szerint: „Mézzel táplálta a sziklából ”). Kősziklából is mézet szopatott vele (Mózes V. könyve 32,13) Mózes búcsúénekében mondja az Úrról: a kősziklából is mézet szopat sokat szenvedett népével. A mézeskannából mézet nyalni nem nagy dolog. De a sziklából, a nyomorúságból, a nehézségből mennyei áldást nyerni, örökölni és továbbadni: ez nagy dolog. Az áldások gyakran az átok ruháját öltik magukra. Ne álljunk meg a külsőnél, hanem merjünk beljebb hatolni! A héberben az áldás és az átok egyazon kifejezés. A kérdés ez: Hogyan viszonyulsz ahhoz, ami előtt állsz? Merj gondolkozni! Ajánlotta: Garai András A bonyhádi gimnázium jubileumi évkönyvéről „Jubileumi évkönyv 1992-2002.” címmel jelent meg a közelmúltban egy kötet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium múltjáról és jelenéről. A kötetben dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője írásában megjegyzi, hogy a bonyhádi gimnázium története „kedvencei közé” tartozik, részben itteni élményeinek is köszönhetően. Krühling Dániel esperes, az intézmény igazgatótanácsának elnöke arról ír, hogyan tudták egyházi iskolaként újraindítani a gimnáziumot. Ónodi Szabolcs igazgató az iskolai élet elmúlt tíz évének eredményeit veszi sorra. A jubileumi kiadványban olvashatunk a beiskolázás rendjéről, a képzési formákról (köztük az Arany János Tehetséggondozó Programról), az 1936-ban alakult Bonyhádi Öregdiákok Szövetségéről. Az intézményben rendszeresen szerveznek országos egyházi rendezvényeket, olvashatunk az iskolában megtartott egyházi ünnepekről, a diákok lelki neveléséről, tantárgyi munkaközösségekről, sportéletről, és a kollégium által biztosított otthonos körülményekről is. Az iskolanapokra rendszeresen ismert személyiségeket hívnak meg, akik többsége a bonyhádi gimnáziumban tanult egykor. Az először itt rendezett Evangélikus Gimnáziumok Országos Találkozójáról (EGOT), a pályázatokon elnyert összegekről, kirándulásokról, jutalmazásokról, tanulmányi és sport-versenyeredményekről egyaránt található írás az évkönyvben. Máté Réka A magyarság bölcsője A Kálvin téri református gyülekezetben immár sok éves hagyományként nyaranta kétszer is szerveznek utat Kárpátaljára. Idén én is eljuthattam erre a túrára, amit Szintű Péter biztos kezű autóbusz-vezetéssel (minden alkalommal ő ül a kormánynál), Kovács Sándor kárpátaljai idegenvezető pedig bámulatos ismeretanyaggal és jó érzékkel összeválogatott irodalmi, valamint .zenei összeállítással tett felejthetetlen emlékké. Nem mindenkinek adatik meg, hogy megnézhesse saját bölcsőjét vagy láthassa a vidéket, ahonnan származik. Pedig ahhoz, hogy tudjuk, merre megyünk, sokszor segítség, ha ismerjük, honnan jöttünk. Hova nyúlnak vissza gyökereink, hol éltek, küzdöttek, sírtak vagy vigadtak őseink, akik büszkén vallották magukat magyarnak, még ha ez az életükbe került is... Kárpátalját minden magyarnak látnia kell, hogy megsejtse, miért dönthettek annak idején a letelepedés mellett a mai Kárpád-medencét - a szorosokon át - megpillantó honfoglaló őseink. El kell oda mennie, hogy aztán otthagyja szíve egy kis darabját a Ve- reckei-Jiágónál, hogy tekintetével végigsimítsa a Kárpátok hegyvonulatát, kövesse a Latorca csobogó folyását, megkeresse a Tisza forrását. És érdemes megmászni Huszt vagy Munkács várát, fejet hajtani a hazáért, a magyarságukért életüket adó ősök emlékhelyei előtt, vagy elcsendesedni az ősi templomok padjaiban. Mert Kárpátalja a maga érintetlenségével még most is lenyűgöz, küzdelemmel teli történelme megkönnyeztet, templomai, történelmi épületei áhítatot keltenek, magyarjainak élete imára indítanak. Hiszen hatalmi játszmák könyörtelen lépései emberek százezreinek sorsát határozták és határozzák meg még a mai napig is. Hányán mondhatják el magukról, hogy akár négy-öt ország (sokszor szenvedő) állampolgárai voltak anélkül, hogy életükben átlépték volna falujuk határát?... Boda Zsuzsa A megelevenedő múlt ismeretében különösen is megrendítő az a Kárpátaljai Miatyánk, amit Szöl- lősy Tibor írt, s amelyet Horváth Zoltán György - Kovács Sándor: Kárpátalja kincsei című könyvében ' is olvashatunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, bocsáss meg nékiink, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy- e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, m'ert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugvásunkért, gyónásként hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit jiagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk. Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elvisel- hetőv£ testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét. Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi: add meg hát Atyánk, hogy élni akarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvűnkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszeríttettek vétkezni, kérünk: adj Huszt várának romjai erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket a kisértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját. Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség most és mindörökké. Amen. Kocsis Gyuláné felvétele Kárpátaljai Miatyánk
