Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-22 / 25. szám
10. oldal 2003. JÚNIUS 22. Evangélikus Élet Lelkészevangélizáció Gyenesdiáson Zala megyei kicsi falum 50 esztendővel ezelőtti konfirmandusai ma is fújják az akkor megtanult Arany ábécé 128 soros versbe szedett biblikus életbölcsességeit. Ennek rövid részletére gondoltam, amikor június 11-én délután a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület háromnapos lelkészevangélizációjára indultam Gyenesdiásra, a patinás hírű Kapernaumba. A versrészlet így szól: „Fogadást csak okosan tégy, De aztán szódnak ura légy, Esküvést ritkán végy szádba, Soha ne esküdj hiába.” Az alkalom témája ugyanis igy hangzott: „Szolgálatunk a lelkészi eskü tükrében ”. Zászkaliczky Pál ny. lelkész végezte a megjelent lelkészek és lelkésznők - mindig 20 fŐ feletti - kis csapatának evangé- lizációs szolgálatát. Érkezésünk estéjén az első alkalom témájával szembesült az ige hirdetője és hallgatója egyaránt: „ Teljes erőmmel és minden tehetségemmel... ” (Zsolt 119,1-8) - azaz nem félgőzzel, a , Jds pénz - kis foci” (kis szolgálat) jelszavával kell Isten ügyén munkálkodnunk. Ha az esperes vagy a püspök nem is veszi észre, Isten látja, hogy „takaréklángon ég” a szolgálat tüze, hogy mégis „lekoz- mál” az „újramelegített” igeszolgálat. Mindannyian hálásak lehetünk, hogy Urunk mindeddig megtűrt bennünket a szolgálatban. A befejező imádságban együtt dobbant a szívünk a szolgálatot végzővel: „Urunk! Te mindent odaadtál; mi nem válaszolhatunk kevéssel...” Csütörtök reggel a „ Tisztán és igazán hirdetem ” (Ez 3,1-3.10-11) alapján Isten kockázatvállalásáról hallottunk. Isten kiszolgáltatta magát az emberi igehirdetés végességének és törékenységének. „Menj oda..., szólj hozzájuk, és mondd nekik: így szól az én uram. az UR!...- akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele. ” Ezt azonban csak azután parancsolta Isten Ezékielnek, miután a próféta szó szerint „elfogyasztotta” az igét... Mert az igehirdető nem kisbíró, akinek tulajdonképpen semmi köze ahhoz, amit kidobol; hanem olyan, mint a parlamenter, aki személyesen is azonosul mondanivalójával. A szolgálatot záró imádság úgy kezdődött: „Bocsásd meg étvágytalanságunkat ' és hitetlenségünket! Hogy csak mások érdekében forgattuk az igét. Hogy ítéletet hirdettünk kegyelem helyett és »olcsó« kegyelmet, az ítélet helyett... Add, hogy továbbadott igéd áldássá legyen!” Este folytatódott az evangélizáció: „A rám bízottakat híven pásztorolom... ” (Ez 34,1-10) A nyáj a teremtés és a megváltás jogán Istené. Isten másodszor is nagy árat fizetett nyájáért Jézus Krisztusban a Golgotán. Mi vagyunk a nyájért, nem pedig a nyáj értünk. Ne vonjuk meg a nyájtól a jelenlétünket. Az imádság könyörgéssé módosult: „Adj még időt, Urunk...!” Péntek délelőtt az úrvacsorái istentisztelet befejező evangélizációs igeszolgálatának témája „A pásztorok reménysége" címet viselte (Ez 34,11-16.23-24 alapján). A pásztorok Jó Pásztora személyre szabottan gondoskodik rólunk. Ő a rosszul pásztorait juhok és a levitézlett pásztorok Pásztora, aki egyszerre tekint az egész nyájra és külön-külön minden egyes tagjára. A kézrátételt ne hagyjuk el szolgálatunkból! Pásztorait pásztorok lehetünk - sőt vagyunk! Folytathatjuk és újra is kezdhetjük lelki(pásztori) szolgálatunkat. Induljunk a bűnbocsánat és a megújulás erejével, örömével! Fokozatosan vált bensőségessé a kis csapat közössége. Már a résztvevők bemutatkozásánál is többen őszintén vallottak életük örömeiről, gondjairól, sokszor meghökkentő illusztrációkkal előállva. Teológiai mélységek fölött jártunk „A test feltámadása, a lélek halhatatlansága ” című előadás (Ittzés János püspök) és korreferátum (Kovács Imre lelkész) meghallgatásakor. A püspök előadásából kiviláglott: Krisztus váltságmüvét csökkenti a lélek halhatatlanságának tanítása. Érve: a bűn zsoldja a halál, mely a testet elpusztítja, és ezt a halált a lélek sem úszhatja meg. A szívből származnak a gonosz gondolatok. A mosdatlan kézzel evés nem tesz tisztátalanná... A bűn anyja a pszichém (a lelkem), a bűn végrehajtásának szerszáma a test. A kevésbé bűnös test elpusztul, a sokkal bűnösebb lélek pedig „megússza”? Ez lehetetlen. Ne „megúszni” akarjuk - a lélek halhatatlanságának tana segítségével - a bűn zsoldjának elszenvedését, hanem legyen Krisztus a bizodalmunk, mint a „túlélés” egyetlen lehetősége. A korreferátum nyolc vázlatpontba rendszerezve hangzott el. Az ezt követő élénk beszélgetésben többek között elhangzott: „Nem azt hiszik a híveink, amit hirdetünk, hanem azt, amit imádkoznak.” Végül még egyszer a lényegre mutattak rá a kérdéssel: „Miért halunk meg?” Lehetséges válaszok: „Mert elkoptunk...” stb., holott az igazi válasz úgy szól: „a bűn zsoldja a halál". A bűneimet pedig „a lelkem termeli”, amelyből (a bűn zsoldjaként) egyenesen következik a lélek halála. (Érdekes megfogalmazásként elhangzott: „A halálunk nem más, mint hogy átkerülünk Isten egyik kezéből a másik kezébe.”) A vitát inkább abbahagytuk, mintsem befejeztük... „Műsoron kívül” Mesterházy Balázs és felesége, Mesterházy Andrea tartott érdekfeszítő vetített képes előadást Indiában végzett missziói szolgálatáról. Csütörtök este 9-kor kezdődött a „ Testvéri szó önmagunkról ” című beszélgetés. Ittzés püspök bevezetőjéből kicsendült: „Jó volna visszanyerni a megújuló bizalom légkörét...” Örömökről és bántó jelenségekről egyaránt szó esett - őszinte és nyílt légkörben. A lelkészek és egyháztagok fegyelmezése - szükség esetén - igen nehézkes. Talán mégiscsak jó lenne az „Egyházkerületi Becsületszék” felállítása, már a puszta nyilvánosság is fegyelmező erővé válhatna... Osztatlan örömöt okozott, amikor kézbe vehettük a nyomdából frissen kikerült könyvet, a „Keresztfa titka tündököl. Bibliai olvasókönyv evangélikus családok részére" című munkát. A két szerző: Magassy Katalin és fivére, a nemrég elhunyt lelkész, id. Magassy Sándor. Ebédnél úgy búcsúztunk, hogy jövőre is ugyanitt, a tanév utolsó hetében lesz a következő lelkészevangélizációs alkalmunk... Már most örömmel gondolunk a lehetőségre. Havasi Kálmán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. június 22. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pcsthidegkút, II-, Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz Andris; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Buday Barnabás; de. 11. (úrv.) Buday Barnabás; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII-, Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Joób Máté; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Kendeh K. Péter; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kendeh K. Péter; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán: Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi, úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII.. Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörsi Szabadság út 57. de. 10. Endrefiy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 16,19-31; az igehirdetés alapigéje: 2Móz 19,3-8. HETI ÉNEKEK: 65, 232. Összeállította: tszm Kormányzás - kormányrúd nélkül? Amikor az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) az év első felének üléseit tervezte, még úgy számolt, hogy júniusi összejövetelére már ismert lesz a Déli Egyházkerület új püspökének személye. Ezért ütemezte az egyesület a félév végére az egyházkormányzás témáját. A választás eredménye azonban még nem ismeretes, így csak két püspök vehetett részt a június 12-i beszélgetésen. Baranka György gerendás-csorvási lelkész áhítata nyitotta az alkalmat. Alapigéül az ApCsel 19,1—2 szolgált, amely pünkösd hetének aktualitásával tette fel a kérdést: „Kaptatok-e Szentleiket, amikor hívőkké lettetek? ” Ifj. Fabiny Tibor az ülés moderátoraként kérdéseivel terelte az eszmecserét, elsősorban ezekre válaszolva fejtette ki véleményét Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, illetve D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke. Nehézkes lenne egy rövid cikkben lép- ten-nyomon hangsúlyozni a hozzászólók személyét. Ezért engedtessék meg, hogy csupán az elhangzott gondolatok szemelvényét nyújtsa át a krónikás. Az első kérdéskör az egyházkormányzás teológiai alapjaira vonatkozott. Az egyházvezetéssel kapcsolatban világos igehelyek találhatók a Szentírásban. A teológiai vizsgálódás azért is fontos a püspöki szolgálatban, mert a püspök - ha eltérő súllyal is — teológiailag nyomot hagy a közösségben. A fő feladat a tiszta tanításra való figyelés. A második kérdéskör a püspöki szolgálatban megjelenő egyházkormányzási, tanítói, pásztori feladatokra irányult. Mi a helyes arány ezekben? Százalékos arányt természetesen nem lehet megnevezni, hiszen nincsenek éles határok. Sajnos az adminisztrációs és protokolláris kötelezettségek nagyobb terhet jelentenek időben, energiában, mint kellene. A tanítói feladat hatalmas, és eléggé kudarcra ítélt, eredményességéhez ugyanis valamiféle tekintély kell. Általában, ha egy parázs dogmatikai vitában a püspök megszólal, véleménye csupán egy a többi között, de nem nagyobb tekintélyű... A harmadik kérdéskör arra vonatkozott, hogy míg az előző rendszerben volt határozott teológiai irány a diakóniai teológiában, nem lendültünk-e túl a mostani sokszínűséggel? Nem maradt-e egyházunk adós ennek kiértékelésével? Nehezíti a problémát, hogy még élnek olyanok közöttünk, akiket a diakóniai teológia kritikája személyesen is érzékenyen érintett volna. Az igazság és a szeretet bölcs alkalmazására van szükség... Vajta Vilmos könyvének fordítása elvégezhetné a kiértékelést, bár egy emigráns nézőpontja más, mint az itthoniaké... Emellett problémás, hogy Káldy Zoltán LVSZ-elnökké választása egészen más dimenzióba helyezi a kérdéskört: nemcsak az akkori LVSZ-tisztviselőknek volna kínos, hanem az egész világszövetség struktúrájának átgondolását is szükségessé tenné... Ha a diakóniai teológia egy, a múltunkat meghatározó gólemként magasodna mögöttünk, nem volna annyira nyomasztó a kérdés. A diakóniai teológia bennünk van - és ez a legfájdalmasabb. Ahogyan a drámaírók mondják, hogy mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak ki, úgy a ma szolgáló lelkészek mind Káldy Zoltán Lu- ther-kabátjából ,jöttek elő”... Amíg ezt nem ismeijük fel, nem fogunk tudni végére járni a problémának. A negyedik kérdéskör a hazai egyházban jelen lévő teológiai irányzatokat érintette. Mint megfogalmazódott: különbséget kell tenni a teológiai és a kegyességi irányzatok között. (Az igehirdetésben a teológiai látásmódok, a gyülekezetben pedig a kegyességi irányzatok jelennek meg.) A mai magyarországi lelkészek többsége - D. Szebik Imre szerint - a bibliai igei látás alapján értelmezi saját küldetését. Kevesebben vannak, akik a hitvallásosságot hangsúlyozzák. A lelkészek jó része liberális, és van egy rész, amely meglehetősen „kaotikus”. Emellett jelen van a karizmatikus vonal is. Az ötödik kérdéskör azzal foglalkozott, hogy a teológiai gondolkodásnak sokkal jobban át kellene járnia a hívő életet. Nem lett-e csupán az elité a teológia?! Nemcsak a gyülekezet tagjaira, hanem a lelkészekre is gyakran igaz, hogy sokszor nem a teológiai irányultság jellemző a gondolkodásukra. A teológiához ismeret is kell - e téren nagyon nagy hiányunk van. Az utolsó kérdés felvetője elmondta, hogy a Fogság-levél óta a fogság szó állandóan kísérti: amikor kompromisszumokat köt, lelkiismerete tiltakozik, ilyenkor úgy érzi, hogy fogságban van. A Krisztus-fogságon kívül hivatalukból adódóan milyen fogságokat élnek át püspökeink? - Az egyik legfontosabb az esz- köztelenség: a már említett püspöki tekintély hiánya is, valamint a püspöki jogkör hiánya is fogság, mivel a zsinat olyan törvényeket hozott, amelyek szinte minden hatalmat kivettek a püspök kezéből. Aki jelen volt, tanúsíthatja, hogy tanulságos volt a beszélgetés. Nem először került elő, hanem lépten-nyomon találkozunk a problémával: valóban igen kevés lehetőséget adnak jelenlegi egyházi törvényeink a püspök számára. Vajon ha feladatuk az egyházkormányzás, akkor ennek eleget lehet-e így tenni? Nem úgy kell-e kormányozniuk, hogy közben kivették a kezükből a kormányaidat? Szakács Tamás r ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Zavaró orrvérzés Minden ember törekszik a külső és a belső harmónia megteremtésére. Arra, hogy az ép testben ép lélek lakozzék. Csakhogy minden szervezet más és más. Nem lehet általános tanácsokat megfogalmazni, az azonban minden esetben igaz, hogy érdemes minél nagyobb figyelmet fordítani az egészségünk megőrzésére. Ma már lehetőségünk van arra, hogy orvost és kezelési módot válasszunk. Amikor először az Ormos Intézetben jártam, találkoztam Péterrel, akit arra kértem, hogy beszélgessen velem, mondja el, hogy ő miért az Ormos Intézet választotta. „Tulajdonképpen nem én találtam rá az intézetre, hanem a feleségem. O az, akinek mindig problémája van az egészségével. Fél évvel ezelőtt egyszer csak arra ébredt, hogy vérzik az orra. A háziorvosunk ajánlott egy fül-orr-gégészt, de mint kiderült, semmi értelme sem volt elmenni hozzá. Heteken keresztül vizsgálta Klárát, fölöslegesen. Elmentünk a kerületi rendelőintézetbe is. Ez sem vált be, de nem hagyhattuk abba a keresgélést, mert az orrvérzés igaz, nem fájdalmas, de nagyon kellemetlen probléma, sohasem lehet rá eléggé felkészülni, mindig váratlanul jelentkezik. Később egy szórólapon olvastunk az Ormos Intézetről és az ott folyó gyógyászati módszerekről. Hittünk benne, és ezúttal nem csalódtunk. Klárát kivizsgálták, végre kiderült, hogy milyen probléma állt orrvérzéseinek a hátterében. Az ( Intézet alternatív kezelési módszereinek köszönhetően ma már teljesen egészséges. Később, amikor a kisfiúnk allergiás lett, őt is itt kezeltettük. Az élet furcsa fintora, hogy eddig mindig én kísértem el a beteg családtagjaimat, most meg én is nehezen veszem a levegőt, mintha sípolna a tüdőm. Úgy döntöttem, hogy megvizsgáltatom magam, és remélem, rátalálnak a furcsa köhögésem okára. Kicsit hamarabb érkeztem, azért ülök még mindig itt, de nem esik nehezemre. Legalább átgondolom a mai napomat, és pihenek egy kicsit.. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telejon: 295-5963 i l
