Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-08 / 23. szám
Evangélikus Élet 2003. JÚNIUS 8. 3. oldal Missziói nap EGERBEN (Folytatás az 1. oldalról.) „A hazafelé haladó találkozik a Krisztus útján haladóval” - mondta nyitóáhítatában Bence Imre. A gondolatébresztő igehirdetés, a közös imádság és éneklés már a nap elején megadta a találkozás alaphangulatát. Örömmel megélt együttlét volt ez, őszinte mosolyokkal, őszinte kérdésekkel, egymásra figyeléssel és sok-sok beszélgetéssel. A csoportos és fórumbeszélgetést Gáncs Péter országos evangelizációs és missziós lelkész előadása intonálta. „Jézus nem aranyborjú, nem azt kívánja, hogy körülugráljuk, hanem hogy menjünk, és állandóan rá figyelve tegyük azt, ami ránk bízatott” - hangsúlyozta. Bőségesen volt mit megvitatni, átbeszélni a kis csoportokban az előadást követően, de a közös fórumon is, amely szintén a találkozó egyik meglepetése volt. „Kényszerűségből” került rá sor: ugyanis nem állt rendelkezésünkre több helyiség, így spontán módon, közel kétszázan maradtak együtt a nagyteremben, hogy egy rögtönzött fórum keretében beszélgessenek egyvolt érdemes figyelni, legalább akkora élmény volt rátekinteni az énekkar tagjaira: sugárzott róluk az öröm, hiszen nemcsak nekünk, hanem Istennek is szóltak az ének hangjai. Az énekkari szolgálat után a különböző missziói területek képviselői számoltak be szolgálatukról. A napot végül Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő, a női misszió vezetője zárta igehirdetésével, amelyben Fülöp szolgálatának felvállalására ösztönözte az egybegyűlteket. A kezdő áhítat középpontjában az etióp kincstárnok került inkább előtérbe, a náp lezárásaként pedig Fülöpre összpontosult figyelmünk — nem véletlenül. Szükség van a Biblia tanulmányozására, böngészésére, állandó olvasására, ugyanakkor sokszor nekünk kell megkérdeznünk a körülöttünk lévőket: érted is, amit olvasol? Figyeljünk a ragozásra: nekünk, még konkrétabban: nekem, neked. Szóban, írásban, képek vagy hangok segítségével tovább kell adnunk az örömhírt, hogy örömünk teljes lehessen. Döbbenjünk rá, és hagyjuk magunkat meglepődni: a misszió nem csak a papok és az egyház ügye! A misszió Ura ennél általánosabban fogalmazott: menjetek el... Aktuházunk aktuális terveiről. A fő téma a szervezés alatt álló evangélikus egészségügyi központ volt, amelyről dr. Cserháti Péter orvos adott részletes tájékoztatást. Reménység szerint ez az intézmény nemsokára új színt jelent missziói palettánkon. A szerény ebéd után következett - számomra legalábbis - a nap legnagyobb meglepetése. Nem szerepelt a programban, így nem tudtunk arról, hogy fellép az alberti gyülekezet ifjúsági énekkara. Esetükben nem érzem túlzónak a „fergeteges” jelző használatát: énekük szívet-lelket üdítő volt, amit ezúton is szeretnék megköszönni a találkozó minden résztvevőjének nevében. Nem csupán a hangokra alizálva: menj el. Menj el, kedves olvasó, hiszen Jézus rád is gondolt, amikor ezt mondta! Rádiós szerkesztőként még egy meglepetést tartogatott számomra a találkozó napja: úgy beszélgethettünk az Egerben lévő Magyar Katolikus Rádióban, az evangélikus szerkesztésű műsor keretében a találkozóról, hogy még nem ért véget az esemény. Jó volt megosztani örömünket, hírt adni mindazoknak a rádióhallgatóknak, akik nem lehettek jelen az egri missziói napon, amelyen Isten kegyelméből gazdagodhattunk, töltekezhettünk, és nem utolsósorban: találkozhattunk. Vele és egymással... Szabó Szilárd (Folytatás az 1. oldalról.) A köszöntő és bevezető gondolatok után Ittzés István érdi lelkész tartott evangélizációs igehirdetést az ApCsel 8,26-31 alapján. Kiemelte, hogy az emberi lét alapvető szabálya az istenkeresés. Az etióp főember szívében szent indulat volt, hiszen Jeruzsálemben járt, az Istent imádni. Úgy vélte: mi, emberek, azért vergődünk gondjainkkal, problémáinkkal, mert hiányzik belőlünk ez a szent indulat. Sokan visszautasítják Isten szeretetét, és bizony Urunk gyakran csak össze- törettetésen keresztül tudja elérni a szívünket. A történet alapján az igehirdető három fő pontban foglalta össze gondolatait. Egyrészt kézbe kell vennünk a Bibliát, amihez bizony szorgalomra van szükségünk. Másrészt Isten mindig ad mellénk tanítókat, gyülekezetét. (Egymástól kell tanulnunk, amit nem szeretünk, mert gőgösek vagyunk...) Harmadrészt pedig Isten az ige mellé mindig a Lelkét is adja, hogy megértésük szavát. A megszólító jellegű prédikáció után az igehirdető unokatestvére, Ittzés János püspök tartott előadást (az igeszakaszt folytatva) „Hirdette neki Jézust” címmel . Elmondta, hogy nem szívesen valljuk be, de igazán jól csak nagyon kevesen értik a Bibliát. Nincs még egy olyan könyv, amelyet úgy félre lehet érteni, és amivel úgy vissza lehetne élni, mint a Szentírással. A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy nálunk másképpen van megfogalmazva az igevers, mint a kincstárnok ószövetségi tekercsében, de tartalma szerint mégis egyezik a kettő. Végül megjegyezte: sokan azért’ nem értik a Bibliát, mert a szöveget imádják. A délelőtti program a helyi általános iskolában folytatódott, ahol a résztvevők csoportos beszélgetésekben tehették személyessé a hallottakat, és ebédre is itt látta vendégül a testvéreket az egyházkerület. A délutáni program a harmadik helyszínen, a közeli kultúrházban ért véget, ahol a répcelaki gyülekezet Vekker együttese, valamint az iskola fúvószenekarának közreműködése színesítette a programot. Győr Sándor, a pétfürdő-berhidai missziói egyház- község lelkésze beszámolt az alakuló gyülekezetben folyó munkáról, valamint megköszönte a missziói nap perselypénzét, a mintegy 92 000 forintot, amelyet ennek támogatására ajánlottak fel a jelenlévők. A Zákeus Médiacentrum Családi Biblia című rövidfilmjének vetítését követően Varga Aliz főiskolai hallgató és T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet fő- szerkesztője tett bizonyságot arról, hogy mikor és miként „szólalt” meg számára a Szentírás. A személyes hangú beszámolók után Ferenczy Andrea a székesfehérvári országos evangélikus találkozóra hívta fel a figyelmet, Kendeh K. Péter, a Luther kiadó igazgatója pedig a napokban megjelent „Finn kátét” mutatta be a résztvevőknek. A kiadóvezető szavaihoz csatlakozva Ittzés püspök hangsúlyozta: a gyülekezeti tagoknak fontos szerepük van abban, hogy minden evangélikus családhoz — azokhoz is, amelyek nem kötődnek egyik egyház- községünkhöz sem - eljusson ez az ajándék. A nap hivatalos programja Verasztó János áhítatával ért véget, aki az ApCsel 8,39-40 alapján kiemelte: valójában azzal kell találkoznunk, akiről az írás szól. Sokak számára kísértés, hogy hosszabb időn át hallgatnak egy lelkészt, és az igehirdetőhöz ragaszkodnak. Az etióp főember örvendezve ment tovább, mert szívében a Jézusban való hit élt ezután. Ez ad okot az igazi örvendezésre. Nekünk sem szabad megállnunk a hit útján, hanem tovább kell mennünk azon - helyezte a hallgatóság szívére az igehirdető. Végezetül Ittzés János püspök úti áldással bocsátotta el a missziói nap résztvevőit. Kérte, hogy Isten tegye őket meggyógyult emberekké, akik Fülöpök- ké válnak, és tanúságot tesznek Isten gyógyító sze- retetéről. Menyes Gyula Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra Székesfehérvár, június 27-28. EVANGÉLIKUS... Országos evangélikus találkozó. Ezúttal a formailag középen álló szóra hívjuk fel a figyelmet: evangélikus. Valószínű azonban, hogy ez a bizonyos szó nem csak a magyar nyelv szabályai miatt került a centrumba. Tartalmilag is felelős azért, ami Székesfehérváron fog történni 2003. június 27-28. között. Pontosabban nem maga a kifejezés hordozza a felelősséget, hanem mindazok, akik kereszténységüket evangélikusként élik meg: vagyis mi. Akik (Deo volente) gjf leszünk, és azok is, akik nem. Nevünket a Szentírás szíve-közepéből nyertük. Nem valamilyen különleges tanítással akarjuk megkülönböztetni magunkat. Evangélikusok vagyunk, az evangélium hordozói, örömhírmondók. Akárhogy is nézzük, a lényeg ez. Győzelmi tudósítás egy megnyert csatáról: Jézus legyőzte a bűn, a halál és a Sátán hatalmát. Ezt a tényt hirdeti a kereszténység 2000 éve és benne mi, evangélikusok is. Egy evangélikus l dal kozó nem is lehet más, mint ennek az örömnek a megélése és továbbadása. Persze az öröm is lehet taszító. Különösen akkor, ha nem őszinte és hiteles. Különösen akkor, ha tudomást sem vesz a környezetről. Különösen akkor, ha ez az öröm nem a forrásból táplálkozik. Jézus sem valamilyen infantilis örömre hívja az övéit. Egy beteg világba jött, de nem csodadoktomak, nem olcsó megoldások reklámhordozójának, hanem a gyógyulás ígéretét hordozó Megváltónak. Gyógyulást a világnak! Ez a jelmondata az idei találkozónknak. Nem gondolom, hogy evangélikusként valamilyen speciális válaszunk lehet a világ megannyi bajára. De azt sem hiszem, hogy nincs mondanivalónk az egyre betegebb és egyre több ponton sérülő világunknak. Ha nevünk az evangélium üzenetét hordozza, akkor a kérdéseink és a válaszaink is innen indulhatnak, és ide érkezhetnek meg. Az ördögi körben kínlódó világnak a jézusi kör jelent megoldást: Tőle indulni és Hozzá megérkezni. 0 a kérdéseit sohasem kívülállóként fogalmazta meg. Nem a szent távolság- tartás jellemezte hozzáállását. Benne élt ebben a beteg világban, olyannyira, hogy betegségeinket orvosi precizitással ismerte. Sőt betegségeinket viselte, amit még a legempatikusabbak sem képesek magukra vállalni. Evangélikusként végzetes hiba lenne úgy tekinteni a világra, mint egy kórházban fekvő betegre, akit mi, egészségesek nagy kegyesen meglátogatunk. De az is végzetes hiba lenne, ha valamilyen félreértett alázat jegyében vonakodnánk kimondani azt, amit Ézsa- iás, az Ószövetség „evangélikusa” megvallott: „...az ő sebei árán gyógyultunk meg”. Mi - mindnyájan. Annyiban más a helyzetünk, hogy mi már tudunk erről. De éppen ez a tudás ruház fel bennünket felelősséggel. Én a magam részéről azt várom, hogy amikor mi, evangélikusok újra találkozni fogunk Székesfehérváron, ez a felelősség erősödjön meg bennünk. Ha így lesz, akkor szelíden, de nagyon határozottan hirdethetjük: Gyógyulást a világnak! Mert van gyógyulás - Jézus által. Verasztó János [ Az országos találkozók egyik legfontosabb része a csoportmunka. Ennek téma- \ \ tikáját - az LVSZ-nagygyűléshez kapcsolódva - Pángyánszky Agnes pilisi lel- \ [ késznő állította össze. Annak érdekében, hogy tudjunk előre készülni a beszél- J J getésekre, közöljük az egyes szekciók témáit és a csoportvezetők nevét. j I. Isten gyógyító ajándéka - a megigazulás: dr. Szabó Lajos rektor j 2. Isten gyógyító ajándéka - a közösség: Kovács Imre lelkész, Vönöck i 3. A szétszakadások gyógyítása az egyházban: ifj. Hafenscher Károly lelkész, Or- i szágos Egyházi Iroda i 4. Az egyház missziója egy többvallású világban: Mesterházy Balázs és Andrea i (Indiáról vetítéssel) | 5. A kirekesztő falak eltávolítása: Szász Gizella, Mevisz-Bárka (vetítéssel) i 6. Az egyház gyógyító szolgálata: dr. Cserháti Péter orvos J 7. Igazságosság és gyógyulás a családokban : Bencze András esperes és felesége [ [ 8. Az erőszak megállítása: Bartha István lelkész, Balassagyarmat [ 9. A gazdasági globalizáció kérdései: Kovácsáé Tóth Márta lelkész, Vönöck [ 10. A teremtett világ gyógyulása: Mekota Ervin ökológiai szakember j 11. Nők az életért: Brebovszkyné Pintér Márta lelkész, Női Misszió i 12. Kultúra, szubkultúra és hit: Lénárt Viktor egyetemi lelkész i------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Lapzártánkkor tértek haza Berlinből azok a magyarok, akik az elmúlt héten részt vettek a németországi evangélikusok és katolikusok ökumenikus találkozóján. Mint azt Görög Tibor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a Magyar Távirati Irodának elmondta, hazánkból mintegy százhetven fős szervezett csoport utazott Berlinbe. A katolikus és protestáns teológiai hallgatókból, gimnazistákból, lelkészekből, gyülekezeti tagokból álló magyar csoport volt a tizedik legnépesebb a 90 országot képviselő külföldi delegációk sorában. A találkozó alkalmából Berlinbe utazott D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke,'Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Márkus Mihály református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és Mayer Mihály pécsi katolikus püspök is. A berlini találkozó egyedülálló vállalkozás a németországi egyházak történetében: a mindkét felekezetbeli résztvevők száma meghaladta a 200 ezret. Az öt nap alatt több mint háromezer rendezvényt tartottak. (Csütörtökön éjszaka reformcsoportok - a pápai tilalom ellenére - katolikus szertartás keretében evangélikusok számára is hozzáférhetővé tették az áldozást.) Május 30-án, pénteken este 16 németországi egyház képviselői aláírták az egyházak közötti együttműködés irányelveit rögzítő Charta Oecumenicát, melynek előszava célként jelöli meg a felekezeti megosztottság felszámolását. Az egyházak kötelezik magukat arra is, hogy hozzájárulnak Európa egységéhez, az emberi jogok tiszteletben tartásához. A Charta Oecumenicát, amely egyházjogilag nem kötelező érvényű, európai szinten 2001-ben hagyták jóvá Strasbourgban a katolikus püspöki konferenciák testületének, valamint az Európai Egyházak Konferenciájának képviselői. A Chartát a magyarországi egyházak vezetői már múlt év októberében aláírták. Forrás: MTI (A berlini „Kirchentag " eseményeiről részletesen jövő heti számunkban.) Fotó: Bottá Dénes
