Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-05 / 40. szám
6. oldal 2003. OKTÓBER 5. Hálaadás zeneszóval Medgyesegyházán Szent Mihály napjához közeledve a medgyesegyháziak évek óta kulturális és szórakoztató programok sokaságával várják az itt lakókat és a vendégeket. A „Medgyesegyházi Napok” nevet viselő rendezvénysorozat hagyományosan a római katolikus közösség búcsújához illeszkedik. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzatnak köszönhetően azonban szeptember utolsó hétvégéjén nemcsak a katolikus templom kapcsolódott be az események sorába, hanem az evangélikus is. Ez utóbbiban orgona- és trombitazenés áhítatra hívogatták az érdeklődőket. A kisebbségi önkormányzat meghívására Somogyi-Tóth Dániel zeneakadé- mista, a Matáv Szimfonikusok orgonistája és Komlóssy Gábor, a BM Duna Szimfonikus Zenekar trombitamüvésze érkezett a Békés megyei nagyközségbe. Műsoruk Charpentier himnuszával, a Te Deummal kezdődött, majd Purcell, Cle- rambeault és Händel müveit hallhatta a közönség, s természetesen felcsendült az ötödik evangélistaként ismert Bach több alkotása is. Kondor Péter esperes igehirdetésében arra figyelmeztette a gyülekezetei, hogy naponta hálát kell adnunk Isten jóságáért és a teremtett világért. Ennek a dicsőítésnek egyik legszebb formája a zene. Ezért énekelt már az Ószövetség zsidósága is zsoltárokat Istennek. Veres Ravai Csaba medgyesegyházi lelkész emlékeztetett arra: néhány éve még olyan állapotban volt az egyházközség orgonája, hogy a művészek elzárkóztak attól, hogy leüljenek mögé. Két évvel ezelőtt azonban Isten segítségével megújult a hangszer. A gyülekezet örömére tavaly Lehotka Gábor, most pedig a tanítványa szólaltatta meg. Befejezésül a 150. zsoltárt olvasta fel a lelkész: „Dicsérjétek az Urat. Ez a dicsőítés a hangverseny után sem ért véget. Az oltáron szépen elhelyezett gyümölcsök, a búzakalász és a kenyér már azt jelezte, hogy másnap aratási hálaadásra hívta a harang a medgyesegyháziakat az evangélikus templomba. L. J. Cs. T~V MEGHÍVÓ FRATERN1TÁS-NAP Győr, 2003. október 15. Helyszín: Győr, Ev. Püspöki Hivatal (Bajcsy-Zsilinszky u. 24.) Program: 9.30-10.00 gyülekezés, ének 10.00- 10.15 köszöntés (Isó Zoltán, Magassy Zoltán, Tekus Ottó) 10.15-11.00 úrvacsorái istentisztelet (Kapi Zoltán, Isó Z., Magassy Z.) 11.10-11.30 a Soproni Ev. Házi Betegápolási Alapítvány bemutatkozása 11.30- 12.00 közös megbeszélés 12.00- 13.00 fórum (moderátor: Isó Z., Magassy Z.) „Püspök mint gyóntató; püspök mint gyónó - őszintén lelkészi szolgálatunkról és családi életünk örömeiről, gondjairól” 13.00- 13.30 ebéd a közeli Márka étteremben (önköltséges, 2 fogás + ital/kávé: kb. 1000 Ft/fő) 13.30- 15.00 Fratemitás-közgyűlés 15.00 záró áhítat (Ittzés János) Fratemitás Evangélikus Lelkészek Közössége Elnöksége: Isó Zoltán Magassy Zoltán elnök titkár 88/421-618 99/365-205 r Evangélikus Elet Ez év szeptember 6-án ünnepi esemény színhelye volt hazánk (és Közép-Euró- pa) legnagyobb evangélikus temploma, a békéscsabai nagytemplom: itt iktatták be tisztébe Gáncs Péter püspököt és Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelőt. Az ünnepi istentiszteleten részt vevők - és a televíziós közvetítés révén mások is- megcsodálhatták e hajlék lenyűgöző méreteit, szépségét. Többek érdeklődésére, illetve kérésére az alábbiakban ismertetem a templom történetét. —y agyszabású, merész vállalkozás, sok munka, áldozat gyümölcse ez a méreteiben, tömegében hatalmas templom, amelynek építését Draskóczi Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek kez- ' deményezték. A klasszicizáló copf stílusban készült épület terveit Pumberger Ferenc aradi erődítményépítő-mester, Cziegler Antal gyulai és Hoffner József óaradi építőmester készítette. Az építés munkáját együttesen vállalták. A laza talaj miatt nagyszámú tölgyfacölöpöt vertek le jó mélyen, ezekre téglaboltozatot emeltek, s erre rakták az alapot. Az ünnepélyes alapkőletétel 1807-ben, a Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapot követő hétfon volt. Messziről - Vácról, Pestről, Szegedről és Erdélyből - hordták össze az építőanyagot, mert helyben sem kő, sem fa nem volt. Ám volt hit és lelkesedés, áldozatkészség és reménység, hogy a nagyszabású tervet meg tudják valósítani. A munka szépen indult, s jól haladt mindaddig, amíg az ország békében élt. Amint azonban a napóleoni háború elérte hazánkat is, elakadt az építkezés. Evekig nem történt előrelépés, mert a pénz romlása miatt nem volt fedezet a munka folytatására. Amikor közeledett a reformáció 300. évfordulója, Uhrin András lelkész arra buzdította híveit, hogy „megfeszítve minden erejüket, építsék fel a protestantizmus ezen alföldi várát, és bizonyítsák be az ősökhöz való hithűségüket”. 1824-ben elkészült az új templom, amelynek hossza 53 és fél, szélessége 27, belső terének magassága 26, tornya közel 75 méter. A falak vastagsága 2,5 métertől 3,7 méterig terjed. A háromhajós, két körbefűtó karzatos templomban a padok hossza meghaladja a másfél kilométert, s így közel három és fél ezer ember foglalhat helyet benne. A templomnak nyolc bejárata, húsz ablaka van. Egy-egy ablaka 7,5 méter magas. Közepén áll Dunaiszky Lőrinc akadémiai szobrász hatalmas szószékoltára, amelynek magassága 13 méter. Az oltárkép - amelyet három éve ismeretlen tettesek elloptak- Landau Leonhard pesti festőművész alkotása, és Krisztust ábrázolja a kereszten. Az első karzaton elhelyezett orgona - szemben az oltárral - a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik legnagyobb orgonája, amelyet 1974-ben Trajtler Gábor orgonamüvész tervei szerint korszerűsítettünk. A hangszer hárommanuálos, harmincnyolc regiszteres. A nagytemplom az elmúlt időben többször szorult tatarozásra, hol ezt, hol azt kellett rajta felújítani. 1978. június 28-án földrengés volt Békés megyében. Ennek során a templomban olyan súlyos károk keletkeztek, hogy azt egy időre be kellett zárni. A nagymérvű károsodás, a boltívek, a falak repedése, megszakadása szükségessé tette a templom szerkezeti megerősítését, amelynek terveit Benedicty Gyula építész-statikus készítette el. Konzulensként közreműködött a Budapesti Műszaki Egyetem szilárdságtani tanszékének docense, dr. Csák Béla, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség. A tervek elkészültek, de sem az állami, sem a szövetkezeti szektorban, sőt a kisiparosok között sem akadt vállalkozó a munka elvégzésére. Ebben a nehéz helyzetben határoztuk el, hogy megkíséreljük saját kivitelezésünkben helyreállítani az épületet. Miután feltártuk nehézségeinket az illetékes állami hatóságoknak, megértőén engedélyezték, hogy megszervezzük saját építőcsapatunkat, amelynek létszáma átlagosan 30 fö volt. 1980 tavaszán kezdődött a munka, amelyet megelőzött a felújításhoz szükséges építőanyagok beszerzése. Ez igen nehéz feladatnak bizonyult, mert hazánkban abban az időben hiánycikknek számított nem egy építőanyag, főként a fenyő- és fűrészáru, amelyből nekünk nagyon sok kellett. De hála Istennek, előbb-utóbb minden építőanyagot sikerült beszerezni, igaz, nagyon sok fáradsággal, utánajárással. Nagyszerű érzés volt megtapasztalni, hogy milyen sokan igyekeztek segíteni a nem mindennapi feladat, a földrengéskárt szenvedett templom felújításában. A négy évig tartó rekonstrukció során felhasználtunk 402 mázsa acélt, 1014 mázsa cementet, 439 m3 kész betont, 580 m3 kavicsot, 525 m3 homokot, 628 mázsa me- szet, 99 mázsa horganyzott és rézlemezt, 12 vagon épületfát, több mint 50 mázsa festéket. A szerkezeti megerősítést követő felújítási munkák során a templom teljes külső felületéről leverték a régi vakolatot, s azt, valamint az összes díszítőelemet (párkányok, oszlopfő stb.) újra elkészítették. A templom belsejében is elvégezték a szükséges felújítási munkákat. Ezt követően kívül-belül újrafestették, -mázolták az épületet. Renoválták az ipari műemléknek számító toronyórát is. A békéscsabai gyülekezeti tagok nemcsak jelentős pénzbeli adományaikkal segítették a templom újjáépítését, hanem sok önkéntes munkával is. Megható volt látni, hogy öregek és ifjak, férfiak és nők hogyan dolgoztak a templomban és a templom körül. Oltották a meszet, rakták és takargatták az építőanyagokat, és vettek részt a befejező munkák idején a takarításban és a templomrendezésben. Lelkesedésük magával ragadott, bátorított sokakat, és örömet szerzett mindazoknak, akik számára a nagytemplom nem csupán Békéscsaba legjelentősebb műemléke, hanem a gyülekezet lelki otthona is. A felújítás költségeinek fedezéséhez döntő mértékben hozzájárult az Állami Biztosító, valamint a Lutheránus Világszövetség, az Országos Műemléki Felügyelőség, Békéscsaba Város Tanácsa és Békés Megye Tanácsa. Húsz éve, 1983. október 2. feledhetetlen ünnepe volt nemcsak a békéscsabai evangélikusoknak, de szinte az egész városnak. A szépen felújított, zsúfolásig megtelt nagytemplomban megtartott hálaadó istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök hirdetette az igét, és a Lutheránia énekkara szolgált. Mind az istentiszteleten, mind az azt követő ünnepi közgyűlésen magas rangú egyházi és állami személyiségek is részt vettek. Az ünnepséget közvetítette a televízió is. Ez alkalommal együtt örültünk annak, hogy a sokak összefogásával és együttműködésével felújított műemlék nagytemplomunkat, az ország legnagyobb evangélikus templomát újra használatba vehettük. Azóta - rendeltetésének megfelelően - ismét rendszeresen tartunk benne magyar és szlovák nyelvű istentiszteleteket és kitűnő akusztikájának köszönhetően hangversenyeket is. A nagytemplom újraszentelésének 20. évfordulóján Isten iránti hálával és kegyelettel emlékezünk a templomépítő ősökre s mindazokra, akik ebben a templomban egyházi szolgálatot végeztek. Kérjük Urunkat, Istenünket, hogy áldja meg mindazokat, akik betérnek e szent hajlékba, hogy ott hallgatva az igét, megerősödhessenek a hitben, szeretetben és reménységben. Táborszky László
