Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-16 / 7. szám

10. oldal 2003. FEBRUÁR 16. Evangélikus Élet Dr. Bóna Zoltán református lelkész volt a vendége múlt vasárnap a Deák téri evangélikus gyülekezetnek. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak volt főtitkára a délutáni szeretetvendégség keretében tartott előadást „Az egyházak helye az Európai Unióban” címmel. Bottá Dénes felvétele Richard Wurmbrand emlékezete „Az ördög féltékeny, és dühöng a szelle­mi szépség láttán. Az sérti őt. Ha már ő nem lehet szép - ugyanis egykori szép­ségét büszkesége miatt elveszítette ak­kor azt sem akarja, hogy valaki más az legyen. Ha nem létezne a szentek szelle­mi szépsége, akkor az ördög sem tűnne olyan csúfnak. Ezért akar minden szépet eltorzítani. A keresztényeket Pitestiben és más ro­mán kommunista börtönökben ezért nem­csak arra kényszerítették, hogy a földalatti egyház titkait elárulják, hanem istenká­romlásokra is” - írta Richard Wurmbrand Marx és Sátán című könyvében.' Richard Wurmbrand evangélikus lel­kipásztor két esztendeje - 2001. február 17-én - halt meg, 92 éves korában. Bu­karestben született 1909-ben, zsidó csa­ládban. 1936-ban vette feleségül a szin­tén zsidó Sabina Ostert. Társával együtt vették fel az evangélikus hitet Isaac Feinstein hatására, aki később a német nemzeti szocialisták áldozata lett. A kommunisták Wurmbrand tisztele­test 1948-ban, feleségét pedig három év­vel később tartóztatták le. Sabinát kény­szermunkára fogták. Dolgozott a Duna-deltában is, ahol az elégtelen táp­lálék miatt éhségét fűvel csillapította. 1954-es szabadulása után azt követelték tőle, hogy váljon el férjétől. Mivel erre nem volt hajlandó, munkalehetőséget sem kapott. A román politikai rendőrség erre azt közölte vele, hogy Wurmbrand meghalt. Sabina nem hitte el. Még akkor sem, amikor idegenek keresték fel azzal, hogy együtt ültek a férjével, és jelen vol­tak a temetésénél. A tiszteletes hollétéről évekig senki sem tudott környezetéből, mígnem egy orvos hittársa munkát vállalt a román po­litikai rendőrségnél, remélve, hogy így valahogy nyomára bukkan. Az orvosról barátai, ismerősei természetesen azt hit­ték, hogy behódolt a rendszernek, és un­dorral kevert rémülettel kezdték kerülni. Erről mondta később, hogy a pribékek egyenruhájának viselése sokkal nagyobb áldozat Krisztusért, mint a börtönruha viselése.2 Richard Wurmbrand összesen 14 évet töltött a kommunisták börtöneiben, eb­ből három évet magánzárkában. A teljes magány elviselését több mint 300 igei el­mélkedés megfogalmazásával és megta­nulásával segítette.3 Világhírre akkor tett szert, amikor a norvég keresztények 10 ezer dollár váltságdíjat fizettek a román kormánynak szabadulásáért. 1966-ban újabb szenzációt keltett, amikor Washingtonban az amerikai Sze­nátus Belbiztonsági Albizottsága előtt vallomást téve derékig meztelenre vet­kőzött, hogy megmutassa a testét borító 18 mély sebhelyet - mint a kommunisták „kínzóképességének” bizonyítékait. Richard Wurmbrand üzenete a világ­nak tömör és világos. „A kommunizmus az emberiség legnagyobb bűntette ”4 - ír­ta egy ausztrál publicista. Wurmbrand ennél többet is üzent. Említett könyvét a következő parafrázissal zárta: „ Világ marxistái és proletárjai, gyűljetek össze - Jézus Krisztus körül! ” Anion Antal 1 Stephanus Kiadó, 1997, 60. oldal 2 Idézi Wurmbrand könyvében (Tortured for Christ, Spire Books, 1969, 33. oldal) 3 Ezekből 22-t publikált 1969-ben, Sermons in Soli­tary Confinement címmel 4 The Age, Melbourne, 2001. március 1. ISTENTISZTELETI REND A vajdasági fiatalságért Megalakult az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület A Vajdaságban már több évtizede nem létezett olyan egyesület, amely az itt élő fiatalokat segítette volna evangéli­kus magyar identitásuk megőrzésé­ben. Utoljára 1930-ban jött létre ezzel a céllal egy szervezet, ám azt az akko­ri jugoszláv vezetés nem nézte jó szemmel, ezért tevékenységét be kel­lett szüntetnie. Múlt év novembere óta azonban ismét életre kelt ez a régóta hiányolt munkaág. A mai fiataloknak is vannak kérdéseik Istennel és a hittel kapcsolatban, ám nap­jaink egyházában nehezen találják meg azt a közösséget, amely segítene a vála­szok megfogalmazásában, és ami össze­foghatja őket. Sokszor nem forradalmi változásokra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk szólítani őket, hanem őszinte­ségre, Isten ígéreteinek és igéjének hiteles közvetítésére, valamint a régi formák új tartalommal és szeretettel való megtölté­sére. E célok szellemében alakult meg Szabadkán - az 1930-ban létrejött szerve­zet jogutódjaként - az Evangélikus Ke­resztyén Ifjúsági Egyesület (EK1E). Az EKIE a vajdasági evangélikus fia­talok által megalakított öntevékeny cso­portosulás, mely szolgálatát Isten-kereső magyar fiatalok és gyermekek között fejti ki. A keresztény értékeken alapuló világnézet meghonosítását és újjászüle­tését szorgalmazza, de más kulturális és szociális tevékenységet is felvállal, külö­nösen is a gyermek- és ifjúságvédelem, illetve -érdekképviselet terén. Az EKIE alapvető feladatának tekinti, hogy a Vaj­daságban lévő 18 magyar evangélikus gyülekezet fiatalságát összegyűjtse, le­hetőséget teremtve számukra, hogy mind az országon belüli, mind a nemzetközi evangélikus ifjúsági alkalmakon részt vehessenek. A szervezet elnöki teendőit Dolinszky Gábor teológushallgató, titká­ri feladatait pedig Weiss Vesna látja el. Az egyesület megalakulásának előse­gítésében kiemelkedő szerepet vállalt a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövet­ség, az Ifjúsági Bizottság, valamint az If­júsági és Gyermekosztály, mely szerve­zetekkel az EKIE együttműködési megállapodást is kötött. Dolinszky Gábor Egymást követték Tihanyi János és felesége halálára A hóviharok ellenére sokan összegyűl­tek vidékről is február 8-án Tihanyi János temetésére. A kelenföldi temp­lomban tartott végső búcsún az igehir­detés Jn 14,1-4 alapján arról szólt, hogy Jézus az, aki helyet készít szá­munkra a menynyei hajlékban. Tihanyiné, Zsóka néni még elrendezte a férje temetésével kapcsolatos teendő­két, majd ő is kórházba került agyvérzés­sel. Férje temetése előtt 1 órával adta vissza lelkét Teremtőjének, mely mélyen megrendítette a gyászolókat. Tihanyi János lelkésztestvérünk 1914. március 22-én született a Tolna megyei Kaposszekcsőn. Édesapja a falu kovácsa volt. Határozott jellemű, szorgalmas em­ber, akinek a keze alatt égett a munka. A kis falu kevés munkalehetőséget kínált számá­ra, ezért egyszerűen, szerényen éltek. Mivel Jánoska fizikuma gyenge, a ko­vácsmunkára alkalmatlan volt, gimnázi­umba küldték. A család örömére jól érettségizett 1932-ben. Akkoriban - a nagy gazdasági válság miatt - óriási volt a munkanélküliség. János így fizetés nél­küli ímoki állást vállalt a község jegyzői hivatalában. Isten ezt a nehéz 2 évet használta fel, hogy érlelje az ifjút: ez idő tájt döntött a lelkészi hivatás mellett. A teológia befejezése után először Bakonyszentlászlóra helyezte a püspök segédlelkésznek, majd Szepetnekre ke­rült lelkipásztornak. A Volksbund által megbolygatott gyülekezetben kellett bé­két teremtenie, melyben nagy segítséget jelentett számára némettudása. Ekkor kapta segítségül élete párját, Stráner Er­zsébetet, akivel tavaly november 26-án ünnepelték 60. házassági évfordulójukat. Isten 5 gyermekkel áldotta meg fri­gyüket. A háború után hívták meg Egyházas- kozárra lelkészének. Elvállalta ezt az igen nagy szórvánnyal rendelkező s a há­ború alatt kitelepített sváb gyülekezetei, mert így a szülőföldjére kerülhetett visz- sza. Nehéz időkben hűséges papja volt a falunak, felesége pedig állandó munka­társa és kántora. (A falubeliek gyakran láthatták, amint a pap motorkerékpárján a szórványokba ment, s hátul ült töré­keny felesége.) Némileg könnyebb lett az életük, ami­kor a Lutheránus Világszövetség segítsé­gével egy Trabantot kapott a gyülekezet. Az egyházmegye lelkészei ápolták az egy­mással való kapcsolatot, a lelkészi ffater- nitást, s ebben Tihanyi János élen járt. Együtt készültek az istentiszteletekre az összejáró lelkészek, és beszélték meg a templomok renoválásának gondját akkor, amikor nem lehetett építőanyagot kapni... Sokszor hirdette az imádság csodála­tos' erejét. Ezt saját életében is megta­pasztalta. Hastífuszt kapott, bevitték a pécsi kórházba, ahol csak fektették, mert kezelni nem tudták. Az osztályos orvos 3 napra szabadságra ment. Amikor vissza­jött, és belépve a szobába meglátta, ki­csúszott a száján: „Hát maga még él?” A kozári gyülekezet és sokan mások egy emberként imádkoztak érte! A kórházból hazatérve egy héttel később már a Tra­bantjában ült, és ment a feleségével a szórványokba istentiszteletet tartani. A nagy szórvány, a motorozás és az au­tózás kikezdte az egészségét. Ezért isteni útmutatásnak érezte a györkönyi gyüleke­zet meghívását, ahol kisebb területet kel­lett gondoznia. Nyugdíjba meneteléig szolgált itt. Idős korában igen bántotta, hogy nagyothallott, és agyi bántalmak is akadályozták a munkájában. Tihanyiék az unokák közelébe, Rá­koskeresztúrra költöztek, hogy segíteni tudjanak. Zsóka néni itt is a gyülekezet hűséges kántora lett. Számunkra, fiata­labb lelkészek számára sokszor látott, megható kép volt, amint János bácsi és Zsóka néni, a két idős ember összefo­gódzkodva megjelentek Budapest külön­böző egyházi rendezvényein: az orszá­gos evangélizáción, a Fébé-napon, a külmissziós összejöveteleken vagy a ke­rületi közgyűlésen. Külön örömük volt, és boldogan újságolták, hogy megszüle­tett a dédunokájuk. Tihanyi János januárban kórházba ke­rült. Három nap után,, január 20-án meg­állt a szíve. Elérte mennyei Ura hazahívó szava! Akkor még nem gondoltuk, hogy fele­ségével együtt mennek majd a Minden­ható Isten elé. Isten irgalma kísérje to­vább mindkettőjüket, és emlékük maradjon köztünk áldott! Missura Tibor 2003 Európában a „korlátozottsággal élők” éve Az Európai Unió területén közel 37 millió embert érint a „korlátozottsággal élő emberek éve”, melynek hivatalos megnyitójára január 26-án, Athénben került sor. Reménység szerint e kezdeményezés hatására további előrelépés történik az egyenlő bánásmódot és az azonos jogokat illetően. (Glaube und Heimat) Tüntetés az abortusz ellen Több ezer ember, köztük számos katolikus pap és apáca követel­te január 22-én Washingtonban az abortusz betiltását. A magzat­elhajtás legalizálásának 30. évfordulója alkalmából emlékeztettek arra, hogy az Egyesült Államok alkotmánya kimondja minden ember élethez való jogát. Az 1972 óta eltelt időszak „mérlege”: mintegy 42 millió meg nem született élet. Ez ártatlan gyermekek „legális lemészárlását jelenti” - nyilatkozta Wanda Franz, az „Élethez való jogok nemzeti bizottságának” elnöknője. Budapesten, 2003. február 16. I., Bécsi kapu tér de.9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; H„ Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (ifjúsági) Varga Gyöngyi; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz And­rás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szev- erényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv:) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVHI., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák térde, fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. D. Szebik Imre; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza. HETVENED VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 20,1-16; az igehirdetés alapigéje: lKor 3,1-8. HETI ÉNEKEK: 320,363. Összeállította: tszm EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Epeműtét után Ha epekövünk van, az általában iszonyatos kínokat je­lent. Ezt élte át középkorú hölgyismerősöm, Gabi is. A tünetek már orvosi vizsgálat nélkül is világosan jelezték, hogy hol a baj. Ám Gabi, amíg csak tehette, halogatta a műtétet. Amikor azonban már odáig fajult a dolog, hogy hetente kétszer-háromszor is elveszítette az eszméletét, nem volt mese, megtörtént a műtét. Sikerrel. Mondta is, hogy nagy szamár volt, hogy az utolsó pillanatig halasztotta az operációt. Hiszen ha a kövek elzárták volna az epevezetékét, azt már nem élte volna túl. Megmutatta a köveket is, melyek igen szép darabok voltak. Teltek múltak a hetek, Gabi már régen kijött a kórházból, túljutott a lábadozás idején. A kontrollvizsgálatok azt iga­zolták, hogy a műtét remekül sikerült, a beteg már nem be­teg többé. Fizikai értelemben nem. De Gabi mégsem érezte magát annyira jól, mint ahogy azt remélte. A közérzete, ahogy mondta, olyan „semmilyen”: nem érzi rosszul magát, nem fáj semmije, de mégis... Érezte, valami nem stimmel. Hiába vizsgálták, semmiféle kézzelfogható okát nem talál­ták panaszának. Egy ideig nem szóltam, ismerve Gabi véle­ményét az alternatív módszerekről, és azok a példák sem vol­tak képesek meggyőzni, amelyeket szép számmal soroltam neki nem is egyszer. Amikor pedig az íriszdiagnosztikáról meséltem neki, csak legyinttet. Úgy vélte, ha annyira meg­bízható lenne, az orvosok már régen ezzel a módszerrel vizs­gálnának. Nem hitte, hogy a szemből kiolvashatóak a beteg­ségek, és az egész szervezet állapotáról kép alkotható. Hetek múltával, amikor már sok-sok vizsgálattal a háta mögött elkeseredetten panaszkodott, nem állhattam meg, hogy ne hozzam szóba az Ormos Intézetet. Hátha ez az el­keseredett állapot ráveszi, hogy elmenjen egy íriszdiag­nosztikai vizsgálatra. Ezúttal sikerrel jártam. Telefonon időpontot kértünk, és megkértem, hogy ne szóljon előre az epeproblémáiról... Egy hónappal később találkoztunk újra, és már az első pillanatban láttam, hogy Gabit teljesen kicserélték. Lassan elmondta a történetét: kiderült, az íriszdiagnosztika igenis kimutatta a korábbi epeproblémáit, és megtalálta azokat az okokat is, amelyek miatt a sikeres műtét ellenére sem volt a régi. Kéthetes, alternatív módszerekből álló kúrát javasol­tak az orvosok, melyet végig is csinált, és a két hét után fi­zikai állapota helyreállt, közérzete is fokozatosan javult. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963

Next

/
Oldalképek
Tartalom