Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-16 / 7. szám
4. oldal 2003. FEBRUÁR 16. Evangélikus Elet CSENDESNAP CSORNÁN Fiatalok a gyülekezetben A kritikus hóhelyzet és a nagy hideg ellenére is szép számmal eljöttek az ifjúsági vezetők arra a csendesnapra, amelyet a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye szervezett február 8-án Csornán. Az eseményt ökumenikussá tette, hogy az evangélikus résztvevő- kön kívül több református és katolikus érdeklődő is megjelent a tanácskozásnak és együtt gondolkodásnak helyet adó csornai evangélikus templomban. A várakozások különbözőek voltak. Magassy Zoltán nemeskéri lelkész például ötleteket és bátorítást várt a konferenciától. - Gyülekezeti munkámban gyakran tapasztalom annak nyomorúságát, hogy mennyire nehéz megszólítani a fiatalokat — mondta. - Ettől a tanácskozástól ötleteket várok ahhoz, miként lehetne eredményesebben mozgósítani a gyülekezeti ifjúságot, és milyen módon lehetne őket jobban beépíteni a gyülekezet közösségébe. Egyúttal bátorítást is remélek, hiszen akik ide eljöttek, hozzám hasonló gondokkal küszködnek. A csendesnap nyitó-istentiszteletén Tubán József helyi lelkész szolgált. Az első előadó Szeverényi János kelenföldi lelkész, esperes volt, aki a gyülekezet és ifjúság viszonyáról beszélt. Szomorú tapasztalat - mondta -, hogy a gyülekezeti ifjúsági közösségek legtöbbször nem kapcsolódnak szervesen a felnőtt gyüle- kezetHez. A fiatalok unalmasnak érzik az istentiszteleti közösséget. Miért van ez így? Mi vagyunk a maradiak, vagy ők akarnak felrúgni mindent, ami hagyományos? Hol kell változtatnunk? A nem túl szívderítő helyzet kiváltó okai között az előadó első helyen említette a nemzedéki problémákat. A gyülekezetek derékhadát az idősek alkotják, majd jön egy kitöltetlen ür, a hiányzó középgeneráció, a sor végén pedig ott vannak a gyermekek. Az alapkérdés az, hogy miképpen tudja a lelkész ezt a két korosztályt öszszefogni. A megoldást az jelentheti, ha sikerül bevonni az ifjúságot az istentiszteleti szolgálatba, sőt a gyülekezet vezetőségébe. Feladatokat kell adni nekik, mert ezzel aktivizálni lehet a sokszor csak megszólításra váró fiatalokat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a lelkész legyen olyan pásztor, aki ismeri gyülekezetének tagjait, tisztában van a rábízottak egyéni problémáival, azaz egy gyülekezeti közösségből családot tud formálni. A csendesnap másik előadója, Isó Dorottya veszprémi lelkész az ifjúságról és hitvallásosságról beszélt. Elöljáróban leszögezte, hogy a lelkészeket a fiatalok között végzett szolgálatra Krisztus kötelezte. Az ifjúsági munkának nem pusztán az a célja, hogy az ifjak jól érezzék magukat egy keresztény közösségben, hanem hogy olyan képet kapjanak a világról és az emberről, amit a Biblia tükröz, s végső soron Krisztus tanítványaivá váljanak. Az előterjesztés három alapkérdésre kereste a választ. Az ifjúsági munkánkban nem érzékelhető-e egyre inkább a világias gondolkodás előretörése? Észrevehetö-e a hitvallásos kötődés az egyház ifjúsági munkájában? Menynyit adhatunk fel hagyományainkból a (talán) nagyobb siker érdekében? A délutáni fórumbeszélgetés után a vendéglátó Tubán József a következőképpen értékelte az iljúsági vezetők csendesnapját. - Ez a mostani alkalom volt a második ilyen jellegű rendezvény az egyházmegyében. Kellemesen csalódtam a résztvevők számát illetően, hiszen az időjárási körülmények nem kedveztek a tanácskozásnak. Akik eljöttek, azok nem csalódtak, hiszen sok olyan hasznos és gyakorlati ötlettel gazdagodhattak, amelyeket az iljúsági munkában sikerrel alkalmazhatnak. Az előadásokat hallgatva újra bebizonyosodott, hogy mennyi szolgálati terület van, ahol a lelkész hasznossá teheti magát. Kiss Miklós Ökumenikus énekesköpyv Tavaly januárban került ki a nyomdából az ökumenikus énekfűzet átdolgozott és kibővített új kiadása. Az énekeskönyv 47 éneket tartalmaz, és ökumenikus alkalmakra ajánlott. Az énekfuzetet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösen adta ki. Önköltségi ára 140 Ft/db. Mivel az első kiadás elfogyott, most utánrendelésre készítjük elő a másodikat. Az énekfüzetek március 15-ig írásban megrendelhetőek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa címén: 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3. (Fax: 36-1 371-2691) Ökumenikus istentisztelet a világ békéjéért A világ békéjéért imádkoztak több százan február 8-án, szombat délután Budapesten, a Szent István-bazilikában rendezett ökumenikus istentiszteleten. Szabó Géza kanonok, a Szent István-bazilika plébánosa köszöntőjében utalt arra, hogy II. János Pál január elsején megadta az idei esztendő jeligéjét: békét a világnak! A kanonok szavai szerint a pápa sejthette, hogy csakhamar súlyos szorongások nehezülnek majd az emberiségre. Harmati Béla evangélikus püspök elmélkedésében kitért arra, hogy Irak ugyan messze van, de ebben a globális világban mindannyian egymás szomszédai vagyunk. Minden háború előtt azt mondják, hogy rövid lesz, és kevés áldozattal, szenvedéssel fog járni. Ez azonban sohasem válik valóra. Nekünk, keresztényeknek is tennünk kell a békéért. Nem fegyveres erőt gyűjtünk: a Legnagyobbhoz fordulunk. Béke vagy háború? Ebben a kérdésben az egyháznak szólnia kell! Még akkor is, ha a vallás nevében robbantottak szeptember 11-én, s a vallás nevében küzdöttek a magyar történelemben is számtalanszor. Csak egyetlen szavunk lehet, ha erre gondolunk: Kyrie eleison - Uram, irgalmazz! Ám a kereszténységnek van üzenete a békéről is! Tennünk kell, mint azoknak a keresztényeknek, hívőknek és egyházi vezetőknek, püspököknek, akik február 3-án Berlinben gyűltek össze minden égtáj irányából, hogy a békéért imádkozzanak. El akarjuk kerülni, hogy ártatlanok szenvedjenek világhatalmi célok érdekében. De itt az országban is békét kell teremtenünk. A magyar ökumenében három igen szép példa is van arra, hogy lehetséges a megbékélés. 1991. augusztus 18-án 11. János Pál pápa megkoszorúzta Debrecenben a gályarabok emlékművét, 1993 januárjában a protestánsok álltak meg az esztergomi bazilikában a kassai vértanúk sírja előtt, 1996. január 6-án pedig Csepregen imádkoztak közösen az egyházak a vallásüldözésekben elpusztult 1223 hívő emléke előtt tisztelegve. Gondolkodjunk el: van-e valami mondanivalónk az embereknek? Mi kicsik vagyunk, de nagy az Isten. Imádkozzunk mindazokkal, akik az egész világon békéért imádkoznak. És béküljünk meg mindnyájan egymással, „hiszen, ha mindenki felsöpri a maga portáját, az egész város tiszta lesz”- zárta elmélkedését Harmati Béla püspök. Szabó István református püspök figyelmeztetett arra, hogy a jó ügy mindig keveredik a rosszal, és ezt akkor sem szabad elfelejteni, ha az igazságosság oldalán állunk. A Szent István-bazilika plébániája által kezdeményezett ökumenikus istentiszteleten részt vett Orbán Viktor volt miniszterelnök is. (Forrás: MTI/Gondola) A o KÉSZÜLÜNK A KERESZTÉNY NŐK VILÁGIMANAPJÁRA (IV.) f r r r o r KERESZTÉNY! S E G E S I! $ Z L A M gél és kereskedéssel foglalkoznak. Az asszonyaik az északi vidéken inkább a háztatásokban dolgoznak, a városokban azonban egyetemet is végeznek, és hivatást vállalnak. A maronita államelnök mellett a miniszterelnök mindig szunnita. A polgárháború idején a szunniták a keresztények ellen, a palesztinok mellett harcoltak. A palesztin menekültek 90%-a szunnita. Síiták. Az előzőkkel ellentétben a síiták a 8-10. századig több hullámban érkeztek Irakból. Jobbára földműveléssel foglalkoznak, Dél-Libanonban a Bekaa völgyén és Nyugat-Bej- rútban élnek. Számuk gyorsan növekszik, minden családban sok a gyermek. A mohamedán vallási közösségek közül ők vannak a legtöbben, a lakosság 33%-át teszik ki. Szociális ellátottságuk alacsony. Ők az első három kalifát nem tekintik Mohamed törvényes utódainak, csak a próféta tanítását fogadják el, a hagyományokat elvetik. (A síita szó a Siat Ali: Ali kalifa pártja kifejezésből ered.) Meg kell említenünk egy szervezet nevét, melyet a napi politikából mindnyájan ismerünk: Hitzbollah (Isten pártja). A szintén síita irányzathoz tartozó tömörülés 1982-ben, az izraeli invázió'idején alakult, és Dél- Libanon felszabadításáért harcolt. A polgárháború végén a mozgalom kettévált: egy katonai és egy politikai ágra. A Hitzbollah intenzív szociális munkát végez - kórházakat, árvaházakat, rehabilitációs intézményeket, iskolákat alapít és üzemeltet -, éppen ezért a sokat szenvedett nép támogatását élvezi. Drúzok. Megalapítójukról, Daraziról nevezik magukat. Kialakulásuk 1010-re nyúlik vissza. Egy egyiptomi irányzathoz tartoznak, tanításukban keverednek a gnosztikus, platonista elemek, de a lélekvándorlásban is hisznek. A mohamedánizmus szakadár ágához tartoznak. Számuk kicsiny, a lakosság 4%-a. A polgárháború idején a drúzok a szunnitákkal együtt harcoltak a keresztények ellen. Shuf vidékén sok keresztény falut romboltak le, és űzték el lakóikat. A polgárháború elmúltával a kormányzat elrendelte a lakosság visszatérését, s megindult a falvak újjáépítése.' 1993-ban a maronita püspök karácsony ünnepére meghívta a drúzokat, és együtt ünnepeltek. Ez a gesztus a jövőbe mutat: az ellentéteket békés úton lehet elrendezni. Ma a drúzok és a keresztények együttélése jó úton halad. Keveháziné Czégényi Klára Libanon - egy kis ország, egy ország - telve szépségekkel a Földközi-tenger partján, egy ország — amelynek cédrusaiból épült a jeruzsálemi templom, egy ország — amelynek útjain Jézus járt, egy ország - ahol az iszlám elterjedt, egy ország - ahol keresztes lovagok hódítottak, egy ország - ahol sok vallás követője él együtt, egy ország - ahol összeomlott az egyensúly, egy ország - amely a nagyhatalmak játékszere, egy ország — amely „konkurenciája” a különböző isten hiteknek, Libanon — egy kis ország telve szépségekkel a Földközi-tenger partján. alapja mindennek. Az imanapot előkészítő program- füzetben olvastam ezt a költői, rövid és mégis mindent magában foglaló „történelmi áttekintést” Libanon múltjáról és jelenéről, mely egyúttal választ is ad a sok meglévő feszültség forrására. VALLÁSOK „CSALÁDFÁJA” A következőkben elsősorban a Libanonban található különféle vallásokat szeretném röviden bemutatni. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy Libanonban az egyes emberek élete úgy tagolódik be a társadalomba, hogy mindenki egy kis család, egy nagycsalád, egy törzs és végül egy vallási közösség tagja. Más szóval identitásukat az határozza meg, hogy valaki protestáns, maronita vagy éppen mohamedán családból származik. Ez már gyermekkorban, az iskolaválasztásnál is megjelenik, és folytatódik a tradicionális társadalmi kapcsolatok ápolásával és a párválasztással. A konzervatív mohamedán vallás még ma is tiltja a vegyes, keresztény-muzulmán házasságokat. A vallási közösség, amelyhez a család tartozik, sokkal döntőbben befolyásolja a társadalom életét, mint a nyugati országokban. A keresztény egyház is meghatározó szerepet vállal az iskolai nevelésben és a szociális ellátásban. A katolikus egyházak 5 egyemet, 350 magániskolát tartanak fenn, amelyekben 150 000 keresztény, 50 000 mohamedán fiatal tanul, és 32 000 tanárt képeznek. A politikai hatalom a vallási közösségekre épül, ezek békés együttélése garantálja az ország jólétét. Az államelnök mindig a maronita egyház tagja. A keresztények évszázadok óta együtt élnek a mohamedán közösségekkel. Jól példázza ezt, hogy templomok és mecsetek legtöbbször egymás mellett állnak. A közös múlt, az arab nyelv és kultúra az A KERESZTÉNYSÉG A Libanonban immár kétezer éve honos kereszténység legfőbb meghatározói a Szentföld közelsége, az őskereszténységgel való kontinuitás, a máig élő őskeresztény liturgikus formák, a szent helyek őrzése és a keresztény mártírok emléke. Kezdetben két fontos keresztény központ volt: Jeruzsálem és Antiókhia, mint a hellenista görög nyelvű és a szír hátterű, arám nyelvű közösségek városai. így alakult ki később a görög-ortodox egyház Bizáncban és a szír ortodox egyház Antiókhiában. Ez utóbbiból származik az úgynevezett maronita egyház, mely nevét az alapító Marion szerzetestől kapta, és a 7. században Libanon legnagyobb és legbefolyásosabb egyháza lett. Az arabok terjeszkedésével a maronitákat elűzték Szíriából. Libanon hegyvidékén találtak menedéket, ahol számos kolostort építettek. Később a maroniták unióra léptek Rómával. A keleti ortodox egyháznak több ága van: a görög ortodox, a szír ortodox és az örmény ortodox egyházak. Ez utóbbiak 1915-ben a török üldözések idején menekültek el hazájukból. Libanonban protestáns felekezetek is vannak. A 150 évvel ezelőtt indult amerikai és európai missziói munka nyomán Bejrútban és másutt is evangélikus, illetve presbite- riánus gyülekezetek alakultak. Jelentős szerepük van az oktatásban: a híres bejrúti egyetemet is a presbiteriánus misszionáriusok alapították. Az ökumenikus mozgalmak hatására 1974-ben megalakult a Közép-keleti Egyháztanács, amelynek 1990 óta minden libanoni keresztény felekezet tagja. Szeretnék újra visszautalni azokra a károkra, amelyeket a polgárháború a keresztény közösségekben okozott. Óriási ki- vándorlási hullám indult meg: Libanonban a keresztények száma 45%-ra csökkent. Ma a világ minden táján élnek libanoni keresztények: Észak- és Dél- Amerikában, Ausztráliában, Nyugat-Afrikában és Nyugat- Európában. Ezért vált kétségessé szülőföldjükön a kereszténység jövője. Bibloszi mecset A MOHAMEDÁNIZMUS Libanonban a mohamedánizmus három csoportja él együtt a keresztényekkel: a szunniták, síiták és a drúzok. A szunniták. Ez az irányzat az iszlám 622-es térhódításával ért el Libanonba. Csapataik megszállták a Bekaa völgyét, a tengerparti városokat, Tripolit, Bejrútot, Szidónt és Baalbeket. Szokásaik, vallási kötelezettségeik, tradícióik és hitük Mohamed tanítására épült, de tiszteletben tartották a szájhagyományokat - az ún. szunnát - is. (Nevük innen származik.) A szunniták főleg városokban élnek, a középső és felső társadalmi körökhöz, a gazdag réteghez tartoznak. Kevés gyermekük van, ezért számuk is alacsony. A lakosság 20%-át teszik ki. KézművességDrúz sejk tanítványaival Szunnita mecset Szidónban vallási oktatási központtal
