Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-09 / 6. szám

8. oldal 2003. FEBRUÁR 9. Evangélikus Élet Totális diakónia Amikor először ragadott meg a felismerés, hogy a 21. század többek között a diakó­nia évszázada lesz, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire igaz, illetve ennyire beigazolódik majd a hétköznapokban. Nem hiszem, hogy elfogult lennék, inkább arról van szó, hogy a négy évtizedes diktatúra sok mindent elfeledett, amivel a nyu­gati egyházak már korábban szembesültek, és amely most, a sajátos magyar vad­kapitalizmusban erőteljesen jelentkezik. Ráadásul le kellett küzdenünk idegenkedésünket, amelyet az egykori diakóniai te­ológia emléke okozott. Lám, hogy rohan az idő, ma már ez történelem. Annak idején az volt a gondunk, hogy a diakóniai teológia ideológiát jelentett, konszenzust kere­sett az ateista állammal, önálló értékké emelve a szeretetszolgálatot, ami meggyőző­désünk szerint a hit gyümölcse, a misszió, illetve a megtérés következménye. Akik érintkeztünk nyugati teológusokkal, tapasztalhattuk, hogy nem mindig értik a gon­dunkat, mert számukra nagyon is aktuális volt a diakónia. Istennek hála hozzánk is elérkezett ez a helyzet. Letisztult a kép, és szinte megfordul­tak a dolgok. A diakónia a szó modem, teljes értelmében a missziót is jelenti. A leghi­telesebb missziót, Krisztus követését. Nem tartható az a vulgáris szemlélet, hogy a misz- szió a lélekre, a diakónia a testre irányul. A modem, holisztikus megközelítésben a diakónia az egész embert érinti, s ezáltal új értelmet nyernek Krisztus gyógyító csoda­tételei. Jézus Krisztus igazi diakóniai személyiség volt. Nemcsak meggyógyította testi bajaikból az embereket, hanem új életre hívta el őket, és megváltoztatta a vele találko­zók életét. Ezért csodálatos Zákeus sorsa, a „szociális betegség" gyógyításának törté­nete. Ez ugyanis olykor nagyobb dolog, mint a biológiai csoda. A közösségből joggal kitaszított Zákeus számára a Jézussal való találkozás az új élet kezdetét jelentette. Krisztus követése a diakónia útján tehát azon a felismerésen alapul, hogy a bete­gek, a szegények, a fogyatékkal élők, a kisebbségi sors nehézségeivel küszködök, a szenvedélyektől függők számára a megoldást csak az evangélium, a Jézussal való ta­lálkozás, a megtérés jelenti. Ezen üzenet biblikus közvetítése azonban együtt kell, hogy járjon annak a szociális hálónak a sűrű, erős fonásával, amely alkalmas arra, hogy az említett csoportokat - a kapitalista verseny veszteseit - felfogja, és életlehe­tőségeiket javítsa. Elismerve néhány tiszteletre méltó alapítványi törekvést, meg kell állapítanunk - és ez óriási felelősség -, hogy a modern társadalomban az egyház jelenti azt az in­tézményrendszert, amely alkalmas ennek a szükséges szociális hálónak a megterem­tésére, természetesen együttműködve az állami erőfeszítésekkel. Mindez jelentős anyagiakat, szakképzett munkatársi gárdát, minőségi tevékenységet igényel. A lel­készképzéstől a gyülekezeti életig mindenütt jelen kell lennie ennek a korszerű diakó­niai gondolkodásnak. A segítő szeretet-ez lehet a középponti fogalom. Nem véletlenül volt a 20. század egyik leghatékonyabb mozgalma az Egyesült Államokban 1908-ban kezdődött men­tálhigiénés mozgalom, amely már a kezdetekkor az iskola, a kórház, az egyház és a szociális intézmények együttműködésén alapult. Abból a felismerésből indult ki, hogy a testi egészség és egyfajta szociális biztonság még nem tesz boldoggá, nem oldja meg a lelki egészség gondjait. Irányadó ez a diakóniai munkánkban, ahol objektív eszközökkel küzdünk a betegség és a szegénység ellen, de tudjuk, hogy a segítő szeretet az egész emberre kell, hogy irányul­jon: igazi megoldást csak a Krisztusban megtalált békesség jelent. És így érthetjük meg a gazdag ifjú történetének az üzenetét is. Mert akik nem igénylik a szociális hálót - akik nem tartoznak a vadkapitalista csata vesztesei közé -, azoknak is szükségük van Jézus Krisztusra, lelkűk egészségére. És bizony az érték­torzulás, a hamis értékrend, az anyagiak bűvölete ma is távol tart a hittől. Nemrégiben egyházi vezetők emelték fel szavukat az úgynevezett valóságshow-k er­kölcsromboló hatása ellen. Többen foglalkoztak már ezzel a kérdéssel. Magam itt és most diakóniai összefüggésben szeretném elemezni a társadalom aktuális állapotáról sokat eláruló jelenséget. A „villák" lakóinak, az ö életüket figyelőknek egyaránt baj van a lelki egészségével. Rendkívüli a szeretetéhségük, amihez képest mindaz, ami egy­felől az anyagiak bűvöletét, másfelől ösztönkiéléstjelent, pótcselekvés. Óvatosan fogal­mazok, mert én valóban a műsorkészítők cinikus tanácsát követem: nem nézem őket, így csak másodkézből vagyok tájékozott. De úgy vélem, hogy talán az „ alkotók" szán­déka ellenére ezek a műsorok is sajátos módon a diakóniai üzenetet erősítik. Évezredek alatt bármennyit változott a világ, fejlődött a technika, az ember ugyanaz maradt. Csak a pénzért nem kapható erkölcsi és érzelmi értékek tehetik boldoggá. Ma is nehezebben éri el a misszió, a diakónia üzenete azokat, akik testileg egészségesek, és szociális biz­tonságban vannak. De számukra is csak az evangélium jelenti a megoldást. Frenkl Róbert Mérföldkövek... Előrehaladás az evangélikus diakóniai központ megvalósításában „Nem ünnepelnéd velem együtt a születésnapomat? kérdezte Caroline, a 8 éves Contergan-bébi, és esdeklőn nyújtotta felém vállbán kezdődő kezét Teljesen megbénultam... Nem tudtam ez­zel a kézzel, ezzel az emberkével mit ten­ni.. Es átjárt az a bizonyosság, hogy iga­zából én vagyok a fogyatékos... Ezt az emlékét felidézve nyitotta meg dr. Johannes Rau, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke Neuendettel- sauban január végén a fogyatékosok európai évét (Jobb oldali felvételünk az államfő érkezését örökítette meg). Az alkalom egyházunk számára külö­nösen jelentősnek bizonyult, mert ekkor írták alá a helyi diakóniai intézmények, valamint a Fébé Evangélikus Diakonisz- sza Egyesület által kötött megállapodást is. A szerződés tartalmazza azokat a kere­teket, amelyek között német testvéreink támogatást nyújtanának az új magyar evangélikus diakóniai (gyógyító és oktató) központ megvalósításához. Ezért a Neuendettelsaui Diakónia vezetője, Her­mann Schoenauer rektor, valamint a Fébé képviselői, Taschner Erzsébet és id. dr. Fabiny Tibor mellett D. Szebik Imre el­nök-püspök is kézjegyével látta el a doku­mentumot (alsó képünk). A püspök úr kö­szönő szavakkal méltatta a szeretetszol­gálat területén eddig is meghatározónak bizonyult együttműködés jelentőségét. Ez a megállapodás egy újabb mérföld­kőnek tekinthető azon az úton, amelyen járva egyre bátrabban gondolhatunk e kórház és iskola megalapítására. Egyházi szeretetotthonaink és a Fébé Siló köz­pontjának áldott munkája eddig is szám­arányunkat meghaladóan mutatta aktivi­tásunkat az idősek és a fogyatékosok gondozásának terén. A népegészségügyi helyzet kritikus volta azonban szükséges­sé teszi, hogy evangéliumi lelkűidből és európai testvéreink segítségéből fakadó új forrásokkal járuljunk hozzá mi is a vál­tozást célzó erőfeszítésekhez. A szív- és érrendszeri, a daganatos, a mozgásszervi és az ún. szenvedélybeteg­ségek mára szinte minden felnőtt korosz­tályt fokozottan veszélyeztetnek. Az akutellátás - elsősorban az ott dolgozók helytállásának köszönhetően - még min­dig jónak mondható. Országszerte igen korlátozott azonban a szakszerű utókeze­lés, a rehabilitáció lehetősége, e nélkül pedig nehezen képzelhető el a teljes gyógyulás, a korábbi aktivitás visszaszer­zése vagy a megváltozott állapottal való együttélés elfogadtatása és megtanítása. A hiányt betölteni szándékozó igény áll az iskolaalapítás szándéka mögött is. Né­met testvéreink segítségével már az euró­pai előírásoknak megfelelő módon végez­hetnénk a fogyatékos- és idősgondozás testi, lelki és közösségi vonatkozásaiban egyaránt jártas szakemberek kiképzését. Az elmúlt hetekben felgyorsultak a kormány illetékes szerveivel a szóba jö­vő ingatlanok kérdéséről folytatott tár­gyalások is. Az elért haladás azt a re­ménységet vetíti előre, hogy a közeljö­vőben egyházunk döntéshozó testületéi, szakmabeli, illetve „laikus” testvéreink biztosabb alapokon, konkrétabb módon kezdhetik meg az előkészítést. Az Úr adjon ehhez erőt, bölcsességet és szere- tetet mindannyiunknak! Dr. Cserháti Péter Sze retetSzo I g á I at- Elnök úr. Ön 1995 óta a Bajor Evan­gélikus Egyház Kelet-Európa Bizottsá­gának elnöke, 2001 októberétől pedig betölti a Bajor Diakóniai Szolgálat el­nöki tisztét is. Pontosan milyen teendői vannak?- A bajorországi diakóniai szolgálat­nak 1300 különböző intézménye van, melyekben negyvenezer munkatársat foglalkoztatnak. Elnöki minőségemben felelős vagyok a Bajorországban végzett diakóniai munkáért, valamint vezetem a tartomány Nürnberg városában működő diakóniai hivatalát, ahol száznegyvenen dolgoznak. Mindennapi munkánk során igyekszünk a diakóniai munka minden területére - hajléktalanokra, szenvedély- betegekre, idősekre és sérült emberekre is - kellő időt és figyelmet fordítani.- Magyarországon kívül még mely országokkal építettek ki testvéregyházi kapcsolatokat?- A Bajor Evangélikus Egyház Ma­gyarország mellett még Tanzániával, Pá­pua Új-Guineával és Brazíliával áll test­véregyházi kapcsolatban. A diakóniai munka tekintetében pedig bajor-magyar, továbbá bajor-tanzániai együttműködés­ről beszélhetünk.- Hogyan vélekedik a diakóniának az egyházban, illetve a társadalomban betöltött szerepéről?- A diakónia Németországban a köz, a társadalom javát szolgáló szervezetként működik a Vöröskereszthez vagy a Charitashoz hasonlóan. Az állam csak ak­kor foglalkozik bizonyos szociális kérdé­sekkel és problémákkal, ha az előbb emlí­tett intézmények rtiaguk erre már nem képesek. Tehát nagyok az elvárások ve­lünk szemben. Példának okáért Németor­szágban nagyon magas a munkanélküli­ség, több mint 4 millió embernek nincs munkája. Sok a szenvedélybeteg, az elvált, gyermekét egyedül nevelő szülő és így to­vább. Mindezekkel a gondokkal szembe kell néznünk és legjobb tudásunk szerint segítenünk. Nem az a fontos, ki evangéli­kus, és ki nem az. Azt kell néznünk, hol vannak és hogyan érhetők el szükséget szenvedő, bajban lévő embertársaink.- Nem lehet könnyű ennyi elvárás­nak megfelelni. Különösen akkor nem, ha - a német egyházi újságok szerint - még komoly anyagi gondokkal is szá­molniuk kell...- Igen, sajnos azt kell, hogy mond­jam: „üres az államkassza”, és ez termé­szetesen az egyház anyagi helyzetére is kedvezőtlen hatással van. Csökkenek az egyházi adóból származó bevételek, je­lentősen visszaesett azoknak a száma, akik hajlandók anyagi áldozatot is hozni az egyházért. Mivel kevesebb a bevéte­lünk, ezért - megítélésem szerint - át kell gondolnunk a más jótékonysági szervezetekkel való összefogás kérdését. El kell döntenünk továbbá azt is, mely feladatoknak tulajdonítunk elsőséget, és melyek azok a teendők, amiket esetleg fel kell adnunk. De - ahogy azt mondani szoktam - habár nincs pénzünk, szegé­nyek azért nem vagyunk. Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan országok, ahol sokkal rosszabbak a körülmények. Az a véleményem, hogy nehéz, de nem megoldhatatlan probléma előtt ál­lunk. Tennünk kell azért, hogy az egy­ház és a diakónia, a gyülekezet és a diakónia - melyek kissé eltávolodtak - ismét közelebb ke­rüljenek egymáshoz. Sokat jelentene az is, ha egyre több olyan embert sikerül­ne megnyerni a diakónia ügyének, aki társadalmi mun­kában venné ki a ré­szét az intézménye­inkben folyó mun­kából. Összességében véve tehát azt mondhatom, hogy reménykedem egy jobb jövőben, és látok kiutat a jelenlegi, több szempontból sem könnyű helyzetből.- Ez azt is jelenti, hogy amikor ma­gyarországi látogatása során állami és egyházi vezetőkkel tárgyalt, és diakóni­ai intézmények képviselőivel találkozott, körvonalazódtak esetleges újabb közös tervek is?- Természetesen. Szeretném, ha az egyházaink között a már meglévő kap­csolat még szorosabbá válna. Például a Bajor Evangélikus Egyház egyik diakó­niai intézményén keresztül, mely ma­gyar partnert keres. Újabb együttműkö­dési lehetőség kí­nálkozik még a to­vábbképzés terén is. Megoszthatnánk önökkel a diakónia különböző területe­in szerzett tapaszta­latainkat - Magyar- ország Európai Unióba való belé­pését is szem előtt tartva. És persze nem feledkezhe­tünk el a Budapes­ten felépítendő evangélikus egész­ségügyi központról sem. A Neuendettelsauban működő diakóniai központ - Bajorország legna­gyobb, és Németország második legna­gyobb diakóniai intézménye - kész arra, hogy támogatást nyújtson.- Ön mit gondol erről a nagyszabású projektről?- Örömmel vettem ezt az új, többféle igényt is kielégítő, igényes kezdeménye­zést. A járó- és fekvőbetegeket ellátó, okta­tási-módszertani, továbbképzést biztosító, valamint a szenvedélybetegekkel foglalko­zó részlegek - mind fontos szerepet tölte­nek majd be a diakóniai munkában.-Az előbbi egy szép és jó példa az egy­i ház intézményes diakóniai munkájára. Azonban nem szabadna megfeledkez­nünk a gyülekezeti diakóniáról sem...- Ezt én magam is nagyon lényeges dolognak tartom, amely nálunk fontos szerepet tölt be. Igaz, hogy nagy hang­súlyt helyezünk a sérülteket, időseket gondozó, intézményesített diakóniai munkára, de emellett az ún. „ambuláns, mobil diakóniának” is meg kellene erő­södnie. Ezalatt azt értem, hogy a mostani­nál nagyobb hangsúlyt kellene helyezni például a hajléktalanok közt végzett mun­kára, a szenvedélybetegekre, az életveze­tési tanácsadásra, a családsegítő szolgá­latra stb. Németországban ez a fajta segítségnyújtási forma egyre nagyobb je­lentőségű. Úgy gondolom, hogy ennek el­terjedése - hosszú távon - Magyarorszá­gon is fontossá és elkerülhetetlenné válik.- Milyen egyéb észrevételeket osztana még meg mindazokkal, akik részt vesz­nek az egyház diakóniai munkájában?- A testvéregyházi kapcsolat remek alkalom arra, hogy odafigyeljünk egy­másra, tanuljunk egymástól. A jó taná­csokkal azonban óvatosan bánnék. Azt mindenesetre elmondhatom, kívánom, hogy önök ne kövessék el azt a hibát, amelyet mi elkövettünk, amikor enged­tük, hogy a diakónia „kivonuljon” a gyü­lekezetek életéből, és mindent átadjon a „profiknak”. Most zajlik az a nehéz és fáradságos folyamat, melytől azt remél­jük, hogy a diakónia egyházközségeink­ben ismét otthonra talál, és gyökeret ver. Elkerülhetetlen, hogy a gyülekezetek új­ra kivegyék részüket ebből a munkából. A hozzáértők nagyon fontosak, és jó len­ne, ha megmaradhatnának a gyülekezet építő, segítő közösségében. Gazdag Zsuzsanna Segítségnyújtás Beszélgetés dr. Ludwig Markerttel, a Bajor Diakóniai Szolgálat elnökével 4 4 r V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom