Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-21 / 51-52. szám
14. oldal ?003. PFCFMBFR 71. Szamár mint státusszimbólum Napjainkban az autó státusszimbólum: minél nagyobb, minél gazdagabban felszerelt, annál nagyobb i valós/iniiscgc. hogy gazdája jómódú ember. A közlekedési eszközök nemcsak motorizált világunkban árulkodnak tulajdonosuk pénztárcájáról, így volt ez az ókori világban is. A vagyonos embereknek szépen felszerszámozott ló dukált, a szegényeknek pedig az igénytelen, nagy munkabírású szamár. Jézus tanítványai minden bizonnyal megbotránkoztak, amikor a Mester arra kérte őket; hogy oldozzanak el egy szamárcsikót, mert a hátán szeretne bevonulni Jeruzsálembe (Mk 11,1 -7). Számukra elképzelhetetlen volt, hogy a Messiás, a világ ura szamárháton „vonuljon". Szamáron ugyanis nem lehet vonulni, ügetni is alig. Leginkább a pöroszkálás illik e szürke, makacs négylábúhoz. A jeruzsálemi bevonulás a kor értelmezése szerint mindennek nevezhető, csak méltóságteljesnek. királyinak nem. Pedig Jézus választása tökéletes. Nem ünnepelni, nem királyi lakomat rendezni érkezik a szent városba, ellenkezőleg:, kínhalált szenvedni és meghalni. Azért érkezik, hogy terheinket magára vegye, hogy bűneink alatt roskadozzon. A szenvedéshez, a málhacipeléshez nem való az aranytól csilingelő. kecsesen lépdelő, befont sörényű paripa. Jézus először a fájdalmak férfiaként, hibáink, mulasztásaiul alatt roskadozva jelent meg közöttünk. Illik hozzá a sokszor saját súlyának többszörösét cipelő teherhordó állat. A tömeg a szokásos királyi pompát mellőző Jézusban mégis megérzi a hatalmas királyt, a külsőségek ném tévesztik meg a jelenlevőkéi foNoruhájtikat és pálmaágakat terítenek az útra (Mk-11,8), hozsannáznak, rövidesen pedig teli torokból „feszítsd meg”-et üvöltenek... A nép akarata, mint a történelem folyamán oly sokszor, teljesül. Jézust megfeszítik, meghal a kereszten. Harmadnapon feltámad, és mennybemenetele előtt megígéri: visszajön dicsőséges királyként fehér lovon, a dicsőség és hatalom jelképén ülve,, hogy ítéljen élőket és holtakat (Jel 19,11). . Szabó Szilárd A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája igazgatóhelyettes, gazdasági vezetőt állás betöltésére a /mi i ad zii/ alvázaiul Írja ki, amelynek feltételei a: alábbiak: Feladat: A Magyaioi -/ági Fvangélikus Egyház gazdálkodásának irányítása. j Elvárások: Közgazdaság tudónkul -gyetetni vagy pénzügyi és számviteli főiskolai i végzettség, o . .. vezetői gyakorlat, jó kommunikációs képesség, nagyfokú önállóság, föíhaszm'iiui szintű számítástechnikai ismeretek, lehetőleg evangélikus meggyőződés, keresztény életvitel. Vjáio. Bei /ss io .. , -/érint, kiegyensúlyozott munkaidői egyházi kedJélentkezés és egyéb felvilágosítás a Magyarországi Evangélikus Egyház Orszá- I gos Irodájának titkárságán: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 483-2260, fax: ■486-3554. A jvíoiuke/osik'. i,er iik mellékelni ti képzettséget igazoló dokumentumok má- o soíalát. valamint a kézzel és géppel írt önéletrajz egy-egy másolatát, j Beadási határidő: 2004. január 31. A soproni evangélikus gyülekezet hamarosan nyitó nyugdíjasházába korlátozott számban még leköthetők kétszemélyes apartmanok. A nyugdíjasház szolgáltatásai;- heti rendszerességgel háziorvosi ellátás, listás gyógyszerek térítésmentes biztosítása, * napi háromszori étkezés (heti öt alkalommal meleg vacsora),- diétás étkezés, 24 órás szaknövéri felügyelet, gondozás,- takarítás heti rendszerességgel,- ágyneműk mosása havonta. A nyugdijasház S<>pron belvárosában, a vasúthoz és a buszhoz közel, a városközpontban találhatp. Szomszédságában van az Evangélikus Egésíségügyi Szakközépiskola és Közép-Európa leghosszabb parkja, a Deák tér. Információ jclcntks es: E\ angélikus Nyugdíjasház, 9400 Sopron, Kisfaludy u. 10. Telefon: 99/505-053, fax:’99/506-103. Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) legközelebbi összejövetele 2004. január S-án csiilih tökön 16.30-kor lesz u kelenföldi evangélikus egyházközség gyülekezeti termében (Budapest XI., Bocskai út 10.). 16.30 Áhítat: if], dr. Fabiny Tibor. 17.00 I 8.30 Gondolatok és kérdések az új liturgiatervezettel kapcsolatban Előadó: Fehér Károly ny. lelkész. Referátum: dr. Garádi Péter, az EBBE nem lelkész alelnöke. i Budapesten, a budai ári gyülekezetben advent első vasárnapja óta - a 11 órás istentisztelet minden vasárnap az új liturgiatervezet szerint zajlik.) Minden érdeklődőt szeretettel várunk erre az alkalomra! SZILAGYI DOMOKOS Érkezés Zengett az út, amerre jöttem, égbe nyúltak a fák mögöttem és suttogtak a csillagok a csöndben. A rétek lassan elaludtak, havas paplant varrtak maguknak, s hóval szórták be szelét az útnak, jöttem, mert küldtek, menj be pásztor, vigyél bárányt a pusztaságról oda, ahol bölcső ma este a jászol. És én, akit öltek a gondok, s hittem, nem leszek soha boldog, ujjongok mostan önfeledten, mert a Gyermek reám mosolygott. Evangélikus Elet Ilyesmire ritkán kerül sor. A sas túlságosan távolságtartó ahhoz, hogy meg lehessen lesni. Túlságosan nagy és feltűnő ahhoz, hogy meg kelljen lesni. Tálságosán éles szemei vannak, ezért mielőtt az ember lesni kezdené őt, már ő maga áll megfigyelés alatt. Saslesre mégis szükség van, s köszönet illeti azokat a természetbúvárokat, akik dacolva meredek szíriekkel, nem undorodva az állati terror véres jeleneteitől e magaslati életmódot tanulmányozták, s feljegyzéseiket közrebocsátották. A sasiét legmarkánsabb mozzanataiból leginkább nem a biológusok, hanem a keresztények profitálnak. Sasnak lenni igen sokoldalú küldetés. Jó, hogy maga a madár nincs tudatában ennek, mert vagy gyáva kis verébbé zsugorodna az önbizalma, vagy a világ urának képzelné magát fontossága tudatában. Erő és fenség, kegyetlenség és mohóság, ugyanakkor figyelmesség, gyengédség, szeretet, óvatosság, bölcsesség - mindmind tetten érhető benne. Említett madarunk a biblia jelkép- rendszerében egyszerre szimbóluma az Isten ítéletét végrehajtó népeknek (például Jer 48,40-ben), ugyanakkor minden gonoszság és rothadás kiirtójának (Mt 24,28). Jelképe Isten gondviselésének (5Móz 32,11), és János evangélista alakjához is társítják, aki Jézus inkamációját nem emberi szemmel vizsgálja és tolmácsolja, hanem „madártávlatból”, Isten szemszögéből tudatja: többről van itt szó, az Ige lett testté! Nem lehet véletlen az, hogy a sas legszembetűnőbb testrésze két kiterjesztett szárnya. Én ezekben látom a legbátorítóbb üzenetet. A sasszámyak nem csupán a levegőben maradás és irányváltás eszközei. A fiókákról való gondoskodás és nevelésük fontos szerszáma is egyben. „Mikor a sas kirebbenti fészkét, fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollain ■* hordozza őket.” (5Móz 32,11) Ha Isten „fiókái” vagyunk, a mi életünk is a következő szinteken zajlik: szárnyak alatt, szárnyak felett és szárnyakon. Szárnyak alatt: Vannak helyzetek, amikor Isten védelmünkre kel. Nem is sejtjük, milyen sokszor teszi ezt. Rengeteg élethelyzetről látjuk be majd utólag: Isten védett meg, takart el, rejtett el, ezért nem esett bajom. Isten védelme valóban hasonlatos a sas kiterjesztett szárnyainak oltalmához. Szárnyak felett: Visszatérő élethelyzetek ezek, amikor a sas kirebbenti fészkét, vagyis Isten azt mondja: indulj! menj! csináld! Az ember remeg, kapkod, ügyetlenkedik, és maga sem hiszi, hogy sikerül „repülni”. Néhány erőpróbáló számycsapás után pánikba esik, és zuhanni kezd. Megijed, ám legnagyobb meglepetésére nem esik baja: a gondos szárnyak felfogják, megtartják. A látszólag rideg szülői szigor mellett ott a gyengéd szeretet: a sasmadár nem kis erőfeszítéssel fékez, hogy repdesni tanuló fiókái tempóját átvegye, és ha zuhannának, ott legyen alattuk. Szárnyakon: Vannak pillanatok, ha nem is gyakran, amikor szárnyakon pihenhetünk. Ilyenkor nincs görcsös igyekezet, nincs pánik, s éppen nincs életveszély sem, amely a szárnyak alá kergetne minket. Ilyenkor jó minden. Apró kóstolót kapunk az örök biztonság, a szeszélymentes öröm, a stabil szeretet ízéből. „A sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikor ff a magasban kering, a legkisebb állatot is meglátja és lecsap rá. Ez ellen az állatok úgy védekeznek, hogy sokan vannak. Mivel a sas közülük csak egyre csaphat le, a többiek ezáltal megmaradnak...” (Nagy Lajos: Képtelen természetrajz) Nem is sejti az idézett örökzöld írója, milyen igazak képtelen gondolatai. Ez az idézet a láthatatlan világ másik szereplőjére, a sátánra emlékeztet. A sasnak valóban semmi nem kerüli el a figyelmét, minden mozgóban finom marcangolnivalót lát. Nincs egyéb értéke semminek, ami a földön él és mozog, csupán húsa, vére és tolla vagy szőre, amely az emésztést segíti. Ebből a pusztulásra kiszemelt állatseregből egyvalaki áldozat lesZ, hogy a többi megmeneküljön. A vérszomjas sas itt megint csak bibliai üzenet megszemélyesítőjévé válik: az ellenség szemében mi, emberek csak izgő-mozgó célpont vagyunk, különösebb érték és egyéniség nélkül. Arra szemelt ki minket, hogy rabul ejtésünkkel borsot törjön annak az Istennek az orra alá, aki ellen fellázadt. Mivel az ellenség szeme erre a földre szegeződik, innen szedi áldozatait, ezért ezen a földön kell lennie valakinek, aki felkínálja magát áldozatul a többiek megmenekülése érdekében. Jézus Krisztus ezért lett emberré és ezért lett áldozattá. Az ellenség, miközben Jézus marcangolásával, külső-belső gyötré- sével volt elfoglalva, erővesztetté lett. Látszólag győzött, de az igazi győzelem a meggyötört áldozaté, aki szenvedése közben örökre ártalmatlanította a vérszomjas ragadozót. Ijeszteni, riogatni, zavarni tud még, tekintélyt parancsoló lehet a fellépése, félelmet keltő a támadása. Ám aki Jézus győzelmében rejtőzik el, annak nem árthat, mert az felfedezi: „nincs ereje már, reá ítélet vár, az Ige porba dönti” (EÉ 254. ének). Bálint Józsefné telesen Altatás vagy gyülekezetépítés? Híradás az EBBE 2003. december 11 -i üléséről A gyülekezetépítés volt a témája az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) ez évi utolsó ülésének. Bevezető áhítatában Szeverényi János, az egyesület lelkészi elnöke Lk 21,25-36 alapján arról szólt, hogy Isten kegyelme mellett nem hallgathatjuk el az ítélet valóságát sem, még ha sokan tagadják is manapság ennek létezését, még ha akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Tízparancsolat már nem érvényes. Ám Jézus a bűneik alatt roskadozóknak, két- ségeskedőknek ezt mondja: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok”. Elsőként Cserhátiné Szabó Izabella lelkésznő számolt be a fóti gyülekezetben végzett munkájáról. Péter vízen járásával illusztrálta, hogy a gyülekezetépítésben sokszor félünk kilépni a vízre, nem merünk újat kezdeni. A megszokott gyülekezeti alkalmak sem mindenkinek felelnek meg. Sokakat zavar az istentisztelet egyirányú kommunikációja, az, hogy a híveknek nincs lehetőségük arra, hogy aktívan részt vegyenek az istentiszteleten. A lelkésznő legbátrabb tette az volt, hogy az iskolai hittanórákat -a gyülekezetbe helyezte át, ezzel is elősegítve a gyermekek gyülekezethez való kötődését. Másrészt így az órák egy napra vannak összesűrítve, és ez kiváló lehetőséget teremt arra is, hogy a különféle korosztályok találkozhassanak egymással. A nyári táborokba a hittanosok elhozzák felekezethez nem kötődő osztálytársaikat is, így ezek az alkalmak a gyermekmissziót is szolgálják. Blatniczky János Dániel szügyi lelkész kiemelte, hogy a megtérés munká- lását szolgálatuk egyik sarkalatos pontjának tekintik. Hangsúlyozta: azok, akik csupán hagyománytiszteletből vannak jelen a gyülekezetben, nemigen érzik ennek fontosságát. Lényeges az is, hogy a hívek meglássák: mindaz, ami a szó- , széken elhangzott, nem csupán üres, „papos” beszéd, hanem a lelkész által valóságosan megélt üzenet. A szügyi lelkész tapasztalatai szerint a szülők gyülekezetbe való hívogatásá- nak egyik legjobb módja az, ha közös szolgálatot tervezünk a gyermekekkel hiszen ha gyermeke szerepel, a szülő is szívesebben eljön a templomba. A kis Nógrád megyei faluban gyülekezeti újságot is indítottak, melynek egy része kifejezetten tanítói jelleggel és céllal készül. Kedves szolgálatuk a kazettamisszió is, melynek révén azok is „résztvevői” lehetnek az istentiszteleteknek, akik nem tudnak eljutni a templomba. Ám fontos tudni: mindez természetesen nem pótolja a hívő testvérek közösségét. A fiatal lelkész a gyülekezetépítés fő feladatát a missziói parancsban látta leginkább megfogalmazhatónak. Nem egyházi rendről, liturgiáról, hagyományos gyülekezeti rendről, nem nógrádi vagy szlovák kegyességről, sőt még csak nem is tömött templomokról vagy gazdag éves gyülekezeti programról van szó ebben, hanem Istenünk azon vágyáról, hogy a mennyei hajlék tele legyen! Az építendő lelki épület minden téglája meg van jelölve Jézus személyével és akaratával (lPt 2,5). Amelyik téglán ez nem látszik, az nem biztos, hogy odavaló. Fontos és szükséges az ébredés, de tudatosítanunk kell, hogy nem a mi kezünkben van: a Lélek akkor adja, amikor ő akarja. Mindez természetesen csak néhány szilánk abból a sok-sok információból és tanácsból, amely ezen az alkalmon elhangzott. A cikkíró mégis bízik benne, hogy érzékeltetni tudta: hasznos ötletekkel gazdagodhatott mindenki, akinek szívügye, hogy a gyülekezetekben az altatás helyett a Lélek gyülekezetépítése kapjon teret. Szakács Tamás Ifj. dr. Fabiny Tibor, Blatniczky János Dániel és dr. Cserhátiné Szabó Izabella
