Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-14 / 50. szám
6. oldal 2003. DECEMBER 14 Evangélikus Elet A bajor evangélikus egyház 2003. évi őszi zsinati ülésén a Magyar Evangélikus Egyház képviseletében dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora vett részt Bad Rechenhallban 2003. november 23-27. között. A zsinat részletesen tárgyalta a 2006-ig bevezetendő gazdasági és strukturális kérdéseket érintő programot, amely egyszerűsítést, megtakarítást és fokozott koncentrációt vár el az egyház életének minden szintjén. Szóba került az egyneműek együttélésének etikai kérdése és a nemek egyenlőségének, valamint az esélyegyenlőségnek a témája is. A résztvevők határozatot fogadtak el arról is, hogy támogatják a keresztény alapoknak, értékeknek az EU alkotmányába való bekerülését. Állást foglaltak a spirituális, lelkigondozói és gyülekezetépítői munka prioritása mellett, valamint az adventi időszak (ünnepnapok) nyugalmának biztosítása érdekében a zsinat felemelte szavát az ijesztő mértékben eluralkodó üzletiesedés ellen. * Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora 2003. november 28-30. között a München melletti Freising városában részt vett a Renovabis elnevezésű római katolikus segélyszervezet éves találkozóján. Ökumenikus vendégként tartott előadást, és vezetett munkacsoportot Magyarország EU-csatlakozása evangélikus szemmel címmel. Ezen a találkozón jelen volt és felszólalt Erdő Péter bíboros is, aki az Európai Unió és a keresztény értékek jogi és teológiai összefüggéseiről tartott előadást. A Vasvár Önkormányzat tulajdonában és a Salamis Kht. üzemeltetésében 2004 tavaszától induló Békesség Háza Emelt Szintű Szociális Otthonban apartmanok már folyamatosan leköthetők. A jövendő lakók teljes körű ellátásáról, ápolásáról, gondozásáról a nap 24 órájában szakirányú végzettségű szakszolgálat gondoskodik szeretettel. Érdeklődni személyesen és telefonon: Vasvár Információs Irodában szerdai napokon 9-12 óráig (tel.: 06 94/372-452) vagy bármikor a 06-30/500-7536-os mobiltelefonon. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája igazgatóhelyettes, gazdasági vezetői állás betöltésére a következő pályázatot Írja ki, amelynek feltételei az alábbiak: Feladat: A Magyarországi Evangélikus Egyház gazdálkodásának irányítása Elvárások: Közgazdaság-tudományi egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, 3-5 éves vezetői gyakorlat, jó kommunikációs képesség, nagyfokú önállóság, felhasználói szintú számítástechnikai ismeretek, lehetőleg evangélikus meggyőződés, keresztény életvitel Ajánlat: Bérezés megállapodás szerint, kiegyensúlyozott munkaidő, egyházi kedvezmények Jelentkezés és egyéb felvilágosítás a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának titkárságán: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 483-2260, fax: 486-3554 A jelentkezéshez kérjük mellékelni a képzettséget igazoló dokumentumok másolatát, valamint a kézzel és géppel írt önéletrajz egy-egy másolatát. Beadási határidő: január 31. Továbbképzés egyházi intézményeinkben hittant tanító óvónőknek, tanítóknak és tanároknak Témáink óvónőknek és tanítóknak: A gyermekek vallásos fejlődése. Gyakorlati ötletek a kicsikkel való munkában. Alsó tagozatos tankönyvek bemutatása Témáink tanároknak: Az egyháztörténet tanítása Közös téma: Evangélikus nevelés ökumenikus szellemben A továbbképzés időpontja: 2004. március 3-6., szerda 19 órától szombat 13 óráig. Helyszíne: Révfülöp, Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. Költsége: 1500 Ft önrész + az útiköltség. Előadóink lesznek többek között: Baranyayné Rohn Erzsébet, Keveházi László, Kőszeghy Tamásné, Lacknemé Puskás Sára, Németh László, Schaller Bernadett, Szabóné Mátrai Marianna, Tarr Zoltán Jelentkezés: e-mailben vagy levélben a Katechetikai Bizottság elnökénél (Sólyom Anikó: aniko.solyom@axelero.hu, 1025 Budapest, Muraközi u. 19.) az alábbi adatok elküldésével: név, oktatási intézmény, lakcím, telefon, e-mail cím. A jelentkezés elfogadásáról visszajelzést küldünk, és akkor küldjük el a részletes programot is. Szeretettel várjuk minden érintett testvérünket! mtv A REFORMÁCIÓ FESTŐJE címmel a 450 éve halott Lucas Cranach életét, műveit idézi fel az a műsor, melyet december 14-én, 10.30-kor látható az m2-n. A műsorban Cranach koráról, az akkori Wittenbergről dr. Fabiny Tibor egyháztörténész, teológiai tanár szól, a festményeket pedig Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész elemzi. Ezzel a műsorral egyházunk Luther barátjára, a reformáció festőjére emlékezik. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Agnes. A Magyarországi Evangélikus Egyház Révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központja pályázatot hirdet intézményvezető-igazgatói állásra Feladat: Az intézmény irányítása Elvárások: Legalább középszintű gazdasági vagy vendéglátóipari szakképzettség, vezetői képesség és gyakorlat, jó kommunikációs képesség, nagyfokú önállóság, felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek Ajánlat: Bérezés megállapodás szerint, kiegyensúlyozott, rugalmas munkaidő, egyházi kedvezmények Jelentkezés és egyéb felvilágosítás a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának titkárságán: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 483-2260, fax: 486-3554. A jelentkezéshez kérjük mellékelni a képzettséget igazoló dokumentumok másolatát, valamint a kézzel és géppel írt önéletrajz egy-egy másolatát. Beadási határidő: 2004. január 15. Szerkesztőségünk arra kérte az idén arany-, gyémánt vas- vagy rubindiplomát kapott lelkészeinket, hogy - „Legemlékezetesebb adventem", illetve „Legemlékezetesebb karácsonyom" témacímmel - személyes vallomásaikkal gazdagítsák ünnepi lapszámainkat. Most ezekből adunk közre egy csokorravalót. Uram, Istenem! Hatéves koromban tudtomra adtad, mi a szándékod velem, milyen sorsot szánsz nekem - 90 évesen pedig még tenyereden lehetek. Hosszú és megpróbáltatásoktól sem mentes életút. Hogy is tudnék hát egyetlen adventét vagy karácsonyt kiválasztani a sok közül? Melyikről szóljak, és melyikről hallgassak? A legelső: idegen ország börtönében. Rabtársaim: egy svájci, egy osztrák, egy szlovák, egy orosz, egy félgörög-félorosz, három magyar. Hirtelen kiáltás töri meg a csendet. „Hilfe, Hilfe!” - kiabál valaki segítségért németül. Hogy miért, azt ma sem tudom. Azt azonban őrzi az emlékezetem, ami ezután történt. Felhangzott a „Stille Nacht, heilige Nacht”. Az őrök csizmáinak dobogása sem tudta elnyomni a karácsonyi ének hangját. Egyre csak szólt az ének, szinte egész éjjel... A következő helyszín már a Sarkvidék. A Vorkutában kitermelt szenet Le- ningrádban rakták hajóra az ottani rabszolgák. A nyitott, fedél nélküli vagonok több ezer kilométert utaztak hozzánk. Miközben a vagonból szórom ki a havat, a lapátom megakad valamiben. A hó alatt fenyőfagallyak: üzenet Leningrádból. Elosztjuk a darabokra tört, tenyérnyi ágacskákat. Ahol sem fa, sem virág, sem fű nem volt, mit jelentett munka után az az egyetlen fenyőgally! Ez volt a karácsonyfánk. A kis fenyőfagallyak odaidézték az otthoni szentestét, a boldog családi karácsonyokat. Bennünk, velünk volt a karácsony. Nem látszott, de érződött. Ez lenne a legemlékezetesebb? Vagy 1956 egyik adventi vasárnapja az igazán említésre méltó? A Rotten- biller utcából elindult valaki, és kíséret nélkül bement a Deák téri evangélikus templomba. A legutolsó sorba ült le, hogy láthassa az egész templomi sereget. Mindenki kiment már a templomból, ő maradt egyedül. Nem tudott felállni. A lelkész az oltár mögül odament hozzá. Güttler Vilmos, régi évfolyamtársam volt az. Boldogan öleltük meg egymást. Hiszen én voltam az a valaki, aki örült a visszakapott szabadságnak. Ez lenne a legemlékezetesebb adventem? Nem, hanem együtt az egész, az, hogy szabad vagyok, hogy élek, hogy boldog lehetek újra... Vagy az a legemlékezetesebb, amikor Szarvason, az árvaházban megölelhettem egy nyolc- és egy tízéves angyali kislányt, és azt mondhattam nekik: „Én vagyok, édesapa.” Megígértem nekik, hogy soha többé nem válunk el egymástól. Többre nem futotta... Konfirmációi lapomon ez áll: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját. ” Számomra az élet koronája az, hogy csaknem 90 hosszú és küzdelmes év után még mindig részem lehet az adventi várakozás örömében. Ha olvassák ezeket a sorokat, említsék meg nevemet Istennek. Böröcz Sándor 1944. december 24-e délutánján szüleimmel fölmentünk a Budavári Evangélikus Egyházközség iskolaépületében tartott áhítatra. Ordass Lajos prédikált, a maga jellegzetes, nem szónokias, de a híveket megszólító módján: a karácsony emberi díszeit, a lényeget is eltakaró külsőségeit Isten lesöpri, hogy az ő ajándéka, Jézus legyen az egyedül meghatározó számunkra. Útközben az utcán az évek óta megszokott, hangulatos kék-fehér falragaszokat láttunk: havas tájon havas fenyőfa előtt áll a kis Jézus. De a szöveg most nem a megszokott volt, nem az angyal betlehemi szava: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek” - hanem ez: „Minden bajban örömünk: Jézus Krisztus született!” A kihalt Bimbó úton egy nyitott német gépkocsi haladt. Rákiabáltam németül: ,Áldott karácsonyt!” Elkeseredett kiáltás volt a válasz. Otthon karácsonyfa helyett vázába tett, kis fenyőgallyacskánk volt, mellette gyújtottunk gyertyát, és elénekeltük az úgynevezett Dunántúli énekeskönyvből Abelard középkori adventi himnuszát: „Küldé az Úristen hűséges szolgáját / názáreti szűzhöz Gábriel angyalát / hirdetni irgalmát...” Hirtelen mennydörgő robbanás, az ablakok betörnek, a gyertyák elalszanak. Mivel sziréna nem szólt, talán nehéztüzérségi gránát vagy rakétalövedék lehetett. Budapest körül bezárult a szovjet gyűrű. A prédikáció üzenete jutott eszünkbe. Isten a történelem szabadon engedett gonosz erőivel szántott, hogy a „szokványkereszténységünkben” szavát szívünkre nem vevő lelkűnkbe az ébresztő ige magvát vethesse. Hónapokkal később tudtam meg ennek a karácsonynak egy szörnyű eseményét: iskolai padszomszédom apja - Hitler-rajongó neves sebész - a Tisza István-kertvárosból (a mai Adyligetről) családjával ezen az estén kocsin el akart menekülni, de a német katonák már visszafordították. A doktor az oroszok kezébe való kerülés helyett a halálos injekciót választotta. A fiát is magával vitte a másvilágra. Egy évvel később december 24-én délben édesanyámat egy utólag fölismert agyhártyavérzés érte, amellyel hónapokig szenvedett, míg - hála Istennek - fölépült. Édesapám másnap a vári parókia épen maradt és átépített részében tartott karácsonyi istentisztelet után megvette Raffay Sándor és Kapi Béla püspökök közös imakönyvét, meg Turóczy Zoltán püspökét is, s elkezdett ezekből naponta velem imádkozni. Advent = eljövetel. Azt nem tudjuk, mi jön. Azt viszont igen, hogy ki érkezik hozzánk: Jézus Krisztus. Dr. Zsigmondy Árpád Két käUs ünnep Menc éviid éléből
