Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-05 / 1. szám
Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 5. 7. oldal imflHET 2003. ^egek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra Egyházak ökumenikus tanácsának szervezésében - az Ökumenikus Imahétre) ÖTÖDIK NAP Hittem, és azért szóltam (2Kor 4,13) BÁTORSÁG Olvassuk még: Józs 1,1-9 - Légy bátor és erős! Zsolt 113 -A gyengét felemeli a porból. Ef2,11-22 - Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények. Mk 7,24-30 - Ezekért a szavakért menj. ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Mózes halála után, a bizonytalanság és a félelem idején Józsué - az Úr szavától biztatva - bátran szólt az Ő nevében. Biztatta Izrael népét, hogy keljen át a Jordánon, és foglalja el az országot, amelyet Isten őseinek ígért, és amit az éhínség idején táplálékot keresve hagytak el. Arra buzdította a népet, hogy Isten törvényével összhangban erősek és bátrak legyenek. Hosszú idő elteltével még mindig voltak kánaáni- ak az ország egyes területein. Egy kánaánita asszony jött Jézushoz, és bátran kért gyógyulást leánya számára. Jézus keményen válaszolt: nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni és a kutyáknak adni. Az asszony így felelt: még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek kenyeréből. Egy nem zsidó - aki ráadásul nő is - leányáért folytatott küzdelmében bátorságával ledöntötte a kultúrák, hagyományok és nemek közti válaszfalat. Jézus terve szerint a feladat sürgősségének rendjében cselekedett. Látása szerint először Izrael házához kell mennie. Mindazonáltal az asszony bátorsága és szavai megrendítették. Ekkor Jézus is átlépett egy bizonyos határt, és így szólt: „Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta leányodat.” Az Efezusi levél a nem zsidó keresztényeket arra emlékezteti, hogy Izrael közösségétől idegenek, és az ígéret szövetségétől távol voltak. Most azonban Jézus Krisztusban azok, akik „távol” voltak, „közel” kerültek. Ő ledöntött? a válaszfalat, és véget vetett az ellenségeskedésnek a zsidók és a nem zsidók között, békességet szerzett kereszthalálával. Indítsa Krisztusnak ez a törvénye arra a mai keresztényeket is, hogy a kultúrák és fajok közti válaszfalon át kinyújtsák kezüket, és befogadják a menekülteket, az idegeneket, és gondoskodjanak róluk. Ugyancsak tanulhatunk a bevándorlóktól, különösen a közöttük lévő keresztények mély hitéből. Ők is, akik határokon átjöttek hozzánk, ugyanúgy tagjai Krisztus testének, mint mi. Minden egyes keresztény és minden közösség életének lényegéhez tartozik, hogy az evangélium igazságáról bátran vallást tegyen. E tanúságtétel magában foglalja azt, hogy „megéljük” hitünket, és felmutassuk a világnak azt az egységet, amit Jézus kíván gyermekeitől. Az egyház megosztottsága meggyengíti a missziót. Az az ajándék és kiváltság, hogy az egyházhoz tartozunk, óriási felelősséget jelent. Segíteni kell a még nem hívőket, hogy felfedezzék Isten szeretetét, ami az igazi választ adja bajaikra. Könyörögjünk Istenhez, hogy gyógyítson meg megosztottságunkból, és tegyen képessé arra, hogy hittel és bátorsággal szóljunk. IMÁDKOZZUNK! Istenünk, Te ihletted szolgádat, Józsuát, hogy nehéz időkben bátorsággal szóljon, és vezesse Pépedet az ígéret földjére. Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus átnyúlt kultúrákon, osztályokon, nemek közti megosztottságon, így adott gyógyulást és reménységet a bajban lévőknek. Ő a mi békességünk, aki testében lerombolta a válaszfalakat, és önmagában új emberiséget teremtett. Ma is hittel könyörgünk Krisztus testéért, a világban lévő egyházadért. Ránk bíztad a feladatot, hogy országodat építsük itt a földön. Segíts, hogy ezt ne szétszakadva, hanem együtt tehessük. Add, hogy figyelhessünk a te hangodra, és ne a magunk elgondolásaiért küzdjünk. Indíts arra, hogy szétszakadozottságunkat legyőzve, szereteted törvénye szerint éljünk. Erősíts meg abban, hogy újra odaszánhassuk magunkat neked. Add, hogy a szeretetben részünk legyen. Vezess bennünket találkozásra a bajban lévőkkel, a menekültekkel és az idegenekkel, akiknek különösen szükségük van áldásra. Együtt, Krisztus-testként, az Ő nevében fordulunk hozzád. Ámen! HATODIK NAP Hogy minél bővebben áradjon a kegyelem mind többekre (2Kor 4,15) ISTEN KEGYELMÉNEK IGAZSÁGA Olvassuk még: 5Móz (MTörv) 10,17-22 — ...aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek... Zsolt 103,1-13 - Az Úr irgalmas és könyörületes. Rám 3,21-31 -Isten ingyen adja a megigazulást kegyelméből. Mt 5,1-12 - Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! A világban található mindenféle igazságtalanságnak a bűn a forrása. Isten igazságának elutasításával az embereket méltóságuktól és alapvető jogaiktól fosztjuk meg. Igazságtalan struktúrák és az emberi jogok semmibevétele ennek a helyzetnek a következménye. Hisszük, hogy Isten irántunk való mélységes szeretetéből Krisztusban megigazít bennünket. Isten igazsága kifejezésre jut a gazdagon kiáradó, kiengesztelődést munkáló kegyelmében. Halála és feltámadása által Krisztus méltóvá tesz bennünket arra, hogy gyermekeinek neveztessünk, akik vele való örök közösségre hívattak. Mi, keresztények azt a küldetést kaptuk, hogy együtt hirdessük Isten igazságát és kegyelmének erejét. Feladatunk az, hogy tanúskodásunk által terjesszük Isten igazságát. Elhivattunk, hogy Isten országának eszközei legyünk; hogy - mint megigazult emberek - Istenért éljünk, és törekedjünk arra, hogy szeretetének és igazságának jó hírét továbbadjuk mindenkinek. Tudva azt, hogy a mi országunk a mennyekben van, szolgálunk azért, hogy igazságosabb, megújult élet legyen itt a földön. Ennek érdekében kell láthatóvá tennünk, hogy mi Isten szándéka gyermekeivel. A világ menekültjeinek élményeiben meg kell látnunk napjaink igazságtalanságainak sok különböző megnyilvánulását. Az igazságtalan társadalmi berendezkedésű államok saját népüket űzik éhségbe, szegénységbe és otthontalanságba azzal, hogy az alapvető emberi szükségleteikről, egészséges életfeltételekről, gyermekeik neveléséről nem gondoskodnak. Mások háborúk vagy hitük szabad gyakorlásának megtagadása miatt válnak menekültté. Ilyen a világ, melyben kiáltanunk kell a várva várt igazság után. Isten a szegényekkel, a gyengékkel, a betegekkel, az idegenekkel, az árvákkal, az öregekkel és az özvegyekkel azonosítja magát. Ezért hívnak a boldogmondások is arra, hogy szomjúhozzunk az e világi igazságot felülmúló igazság után. Ez a szomjúhozás magában foglalja az igazságtalan, az emberek közötti igaztalan különbségeket fenntartó struktúrák megváltoztatásáért való küzdelmet, hogy azok a béke és igazság eszközeivé legyenek. Egységünk és misszióra való készségünk a reménységjele, Krisztusban való közösségünk a megújult emberiség látható megjelenése. A Krisztusban lévő élet magában foglalja minden igazság és emberijog lényegét. A gyengékkel való cselekvő szolidaritásunk láthatóvá teszi Isten igazságának erejét. IMÁDKOZZUNK! Istenünk, köszönjük kegyelmedet, mellyel bennünket Krisztusban gyermekeiddé tettél, hogy szereteted és igazságod hirdetői legyünk a világban. Add a kegyelmet, hogy félelem nélkül szolgáljunk az igazságért, ami az igazi békesség és emberség egyetlen alapja. Szerető Istenünk, erősítsd a bennünket ösz- szekapcsoló kötelékeket. Vezess olyan életre, melyben néped egysége minden gyülekezet életében és szolgálatában megmutatkozik. Hatalmas Isten, vezess közelebb egymáshoz, hogy a Te akaratod és ne a mienk valósuljon meg a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen! HETEDIK NAP Ezért nem csüggedünk el (2Kor 4,16) ÁLLHATATOSSÁG Olvassuk még: Neh 7,73-8,3; 9-10 - Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok! Zsolt 118,5-9, 19—24 - Nyissátok meg nekem az igazság kapuit! ApCsel 7,54-8,5 - Azok, akik szétszéledtek..., mindenütt hirdették az evangéliumot. Mk 10,28-30 - ...száz annyit kap..., üldözésekkel együtt... ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Az élet nagy vámszedő. Mindannyiunknak vannak fájdalmas és küzdelmes tapasztalatai. Az élet különösen mély sebeket üt a menekülteken, otthonukból elűző tteken, a hajléktalanokon és az élet sok akadályával küzdőkön. Napok jönnek és mennek. Minden napnak megvan a maga baja: sokszor asszonyoknak is el kell hagyniuk váratlanul hazájukat; kisgyermekek idegenek közé kerülnek; férfiaknak kell apjuktól tanult hivatásukat feladni; családok arra kényszerülnek, hogy anyanyelvűket kicserélve más nyelvet és idegen szokásokat vegyenek fel. Emberek menekülnek halálból, éhségből, kirekesztettségből. Napjainkban tízezrek indulnak bizonytalan utakra ismeretlen országok felé, ahol gyakran barátságtalanul, együttérzés nélkül fogadják vagy éppen elzavatják őket. Az első keresztényeknek is bőven volt részük üldözésekben és küzdelmekben. Kitartásuk és az elesettekkel való együttérzésük tanulságul szolgál az utókornak, így számunkra is, késői keresztény nemzedékeknek. Abban a súlyos helyzetben, amikor Istvánt kivégezték, és a jeruzsálemi gyülekezet üldözést szenvedett, a gyülekezet szétszórt tagjai erőt kaptak arra, hogy félelem nélkül továbbvigyék az evangéliumot. Pál levelében bátorítja a korinthusiakat, hogy megpróbáltatásaik és szenvedéseik között ne csüggedjenek el, hanem értsék meg: ezek a nehéz próbák arra szolgálnak, hogy Jézus halálát testükben hordozzák, hogy így Jézus élete látható legyen bennük. Ez a közvetlen kapcsolat a gyülekezet küzdelme és Jézus szenvedése, halála, feltámadása között azt mutatja, hogy a feltámadás ereje átformálta a szenvedésről és a halálról való gondolkodásukat. Ma nekünk is meg kell kérdeznünk: hogyan tanúskodhatunk a feltámadás megújító erejéről, amikor szembe kell néznünk a menekültek és a szegények súlyos szenvedéseivel és összetört életével. Ha nyitva tartjuk szemünket, látjuk, hogy sokkal több pusztító, mint életet tápláló és bátorító erő van jelen napjainkban a világban. Mégis meg vagyunk győződve arról, hogy észre lehet venni Isten megújító és helyreállitó cselekedeteit életünkben, és lehet ezekről tanúskodni. Ez a tapasztalat Krisztus követői számára lehetőség és biztatás arra, hogy a kedvesség és az együttérzés apró cselekedeteivel is a reménység és a világosság hordozói lehetnek. Lehet belső szolidaritással szót emelni küzdelmekben elfáradt és megkeseredett testvérek érdekében, és lehet feléjük kezünket kinyújtani. Ezt cselekedve tanuljuk azt is, hogy a szenvedő emberekkel való irgalmas cselekedetek közben magával Krisztussal találkozunk. Ez emlékeztet arra is, hogy missziónk - ami valamennyi keresztény közös felelőssége - mindenekelőtt Isten missziója, amiben részesedhetünk. Arra is találunk példákat, hogy a szenvedők meggyötört testük ellenére képesek a hálára. Jele ez is annak, hogy van remény; bízhatunk abban, aki mindeneket képes megújítani. A szenvedés és fájdalom közben annak jelei mutatkoznak, hogy az evangélium képes gyógyítani és helyreállítani. IMÁDKOZZUNK! Mindenható Isten, mi egyek vagyunk abban a meggyőződésben, hogy Te jelen vagy a szenvedők és elnyomottak között. Szeretnénk mi is az elesettek között a reménység és az együttérzés munkásai lenni. Vezess bennünket, gondolatainkat és kezünket az elnyomottak, a szegények és a menekültek felé. Ha elfeledkezünk felebarátaink szenvedéséről, fordítsd szemünket és szívünket feléjük. Erősítsd azok hitét és reménységét, akik küzdenek a csüggedés és a reménytelenség ellen, akik súlyos sebeket hordoznak. Vezesd őket szereteteddel, hogy szomorú tapasztalataik között is Rád találjanak. Ámen! NYOLCADIK NAP Örök dicsőséget szerez nekünk (2Kor 4,17) EGYSÉGBEN A DICSŐSÉG ÚTJÁN Olvassuk még: Ezs (íz) 33,17-22 -Azúr a mi királyunk, ö ment meg minket. Zsolt 42 - Remélj Istenben, és majd újra dicsőítem. Ef 4,1-6 - Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Jn 17,20-26- ...lássák dicsőségemet... ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Jeruzsálem egyik ostroma idején Ézsaiás (Izaiás) próféta látta maga előtt a napot, amikor az Úr fog uralkodni Jeruzsálemben, és a város „a nyugalom hajléka, olyan sátor lesz, amely már nem vándorol, és cövekeit sem húzzák ki soha, és egy kötele sem szakad el”. Napjainkban, a világon bujdosó menekültek politikai szabadság vagy gazdasági biztonság után vágynak; olyan időre, amikor nem kell többé egyik helyről a másikra vándorolni, igénytelen sátrakban lakni vagy teherautókban rejtőzködni. Olyan helyet keresnek, ahol tartósan békében és biztonságban élhetnek. Az egyház önértelmezésének része, hogy osztozik az úton vándorlók sorsában. Mi zarándok nép vagyunk, akik idegenek vagyunk e világban, és útban vagyunk a mennyei Jeruzsálem felé. Vágyakozunk arra, hogy szemtől szembe lássuk Istent. Isten vándorló népe vagyunk. Isten országának a jövetelében reménykedve átélhetünk valamit a menekültek érzéseiből, a maradandóság és béke utáni vágyukból. A keresztény szemlélet szerint az emberi egzisztencia jellemző vonása a zarándokállapot bizonytalansága. Ugyanakkor látja, hogy az egyháznak az a prófétai hivatása, hogy hirdesse, amit Isten készít az embernek: az „örök dicsőséget”. Ez a jelenvaló világ küzdelmeit az ígéret és a reménység szélesebb összefüggésébe helyezi. Ennek az Istentől kínált jövőnek lényeges vonása az egység, melyben az egész emberiség részesévé lesz - a Szentlélek által - annak az egységnek, ami az Atya és a Fiú közössége. Ez az egység - a Szentlélek ajándékaként - már itt a miénk lehet. „Egy a test, egy a Lélek, amint hogy egy reménységre kaptatok elhívást. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten, mindeneknek Atyja. Ő van mindenek felett, mindenek által és mindenekben.” Az egyház hivatása az, hogy már itt és most jele legyen ennek az egységnek, melyet a maga teljességében, a jövőben Isten ígért ajándékba. Az egység helyett a világ szakadásainkat és ellentéteinket látja. Zavart és sötétséget árasztunk a világosság helyett. Ökumenikus elhívásunk az, hogy újra felfedezzük és láthatóvá tegyük az egységet, ami a Szentlélek ajándékaként valósulhat meg. Gyakran nem törődünk ezzel a kihívással. Az Úr zarándok népeként meg kell ragadnunk a reménységet és a bizonyosságot, hogy Krisztusban megvalósul egységünk, és látni fogjuk azt a dicsőséget, amit Isten Krisztusnak adott „mielőtt a világ lett”. IMÁDKOZZUNK! Urunk, mutasd meg nekünk kegyelmedet, és a Szentlélek erejével döntsd le a minket elválasztó falakat. Add, hogy egyházad tiszta, látható és világos jellé legyen a népek között. Urunk, újítsd meg rajtunk szeretetedet, és ajándékozz meg igazi bölcsességgel. Indíts arra, hogy vágyakozzunk és törekedjünk néped egységére, hogy Fiadnak az új életről szóló evangéliuma jó hír legyen minden ember számára. Urunk, gyújtsd újra lángra bennünk a hitet és a reménységet, hogy ígéreteidben bízva örömmel menjünk tovább utunkon mennyei országod felé, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen! A túloldalon és a címlapunkon közölt illusztrációk Simon András grafikusművész „Életed üzenet” című kötetéből valók. (A könyv 1500 Ft-os áron kiadónk Üllői úti boltjában is megvásárolható.)
